Vallási árhullám — A végső leszámolás

ÖRÖMTÜZEK ropognak, csillagszórók fénye sziporkázik, tüzijáték-petárdák színezik az égboltot vörösre, kékre, sárgára, és zöldre. Sült krumplik, kitörő nevetések, örömkiáltások. — Guy Fawkes ünnepnap, Angliában.

VÉLETLENÜL 25 holttestre bukkantak a munkások. A holttesteket gondosan temették el, karba tett kézzel. A történészek egy titokzatos esemény nyomára bukkantak, amely körülbelül 200 évvel korábban történt. Quebec, Kanada.

A fenti két esemény szinte semmilyen összefüggést nem mutat, mégis közös eredete van — a Reformáció.

AZ ŐRTORONY egyik előbbi számában egy cikk foglalkozott azzal, hogy Európában a XVI. században óriási változások mentek végbe vallási téren. Eredményei a világ minden részében érezhetők voltak. Mai életünk sok vonása voltaképpen annak a maradványa, amit a reformáció hullámai alakítottak ki. Talán még a te mindennapi életedre is hatással vannak. Ami azonban ennél még fontosabb: olyan végső vallási katasztrófa küszöbén állunk, amely érinti biztosan a te életedet is. Tudod-e, hogyan?

Először kövessük nyomon, hogyan terjedt el a reformáció az egyes országokban:

Németország: Azt mondják, hogy Luthernek a német kultúrára gyakorolt hatását nem lehet összemérni senkinek a befolyásával az angolszász világban. A Szentírás általa készített fordítása a német Bibliák közül a legkiemelkedőbb. Luther a német nyelvre jelentős átalakító hatást gyakorolt, és alapvonásaiban a családtagok egymás közötti viszonyát is meghatározta. Felismertette az állammal, milyen fontos az általános alapfokú iskolai oktatás, s nagy tekintélyt szerzett a tanítói foglalkozásnak.

Kanada: Nagy-Britannia és Franciaország közötti kötélhúzás a gyarmatosítás idején különösen Quebec tartományban hagyott maradandó nyomot. Quebec, amelyet eredetileg francia katolikus bevándorlók népesítettek be, 1763-ban brit és ennélfogva protestáns uralom alá került. Nem sokkal azelőtt történt e cikk elején említett holttestek titokban való eltemetése a város erődített falai közelében. És miért titokban? Mert nyilvánvalóan e személyek protestánsok voltak, akiknek az eltemetését a katolikus temetőkben akkor nem engedélyezték. Quebec még a mai napig is a franciául beszélő katolikusok szigeteként emelkedik ki, és ez napjainkban szeparatista törekvések melegágya.

Írország: A Zöld-szigeten az embereket nem befolyásolta a reformáció, és megtartották elszigeteltségüket. Idővel azonban a protestáns befolyás Angliából az Ír-tengeren át kezdte éreztetni hatását, főleg az északi megyékben. Az így ránk maradt örökség egy megosztott mai Írország. Minden évben nyáron felvonulásokkal ünneplik meg Ulsterben a protestánsok múltban aratott győzelmét. Nem ritka ilyenkor, hogy barikádokat emelnek, pokolgépek robbannak, és plasztikbombák pusztítanak. Az 1986-os Orange Day alkalmával megrendezett mulatságokon 160-an sebesültek meg. Ez emlékeztet arra a napra, amikor közel 300 évvel ezelőtt, Orániai Vilmos király, aki a protestánsok helyzetét Nagy-Britanniában megszilárdította, legyőzte Anglia utolsó katolikus királyát, II. Jakabot.

Egyesült Államok: „A különböző országokból származó sokféle szekta nagyban hozzájárult az amerikai vallásszabadsághoz” — írja A. P. Stokes Church and State in the United States című könyvében. A gyarmatosítás napjaiban a későbbi Egyesült Államok protestáns színekben díszelgett. A vallásban, a politikában, és a kereskedelemben kálvinista értékfogalmak kezdtek érvényesülni. Azt vallották, hogy mindenki egyénileg felelős Teremtőjének, így fölösleges a papi közvetítés. Ez a felfogás olyan jellemvonásokat hozott felszínre az emberekben, hogy mindenkinek magának kell kezébe vennie sorsának irányítását és mindenki eszerint aratja majd le munkája gyümölcsét.

T. H. White In Search of History című könyvében emlékeztet arra, hogy e századfordulón az Egyesült Államok lakosságának 13 százaléka volt csak katolikus. 1960-ra ez a százalékarány felemelkedett 25 százalékra. Logikusan, csak kevés katolikus juthatott a felső politikai vezetésbe. White így folytatja: „A Szenátus magasabb szintjén, ahol eldöntik, mi legyen: béke-e vagy háború, ahol szerződéseket kötnek, vagy ahol a külpolitikát csinálják, ahol a Legfelsőbb Bíróság ítéleteit jóváhagyják, az amerikaiak még mindig szívesebben látják a régi hagyományt kedvelő protestánsokat mint nemzeti céljaik védelmezőit.” Ettől a szokástól csak akkor tértek el, amikor John F. Kennedyt választották az Egyesült Államok elnökévé, aki első ízben lett katolikus elnök.

További példákat más országokra lásd a cikk végén.

Elárasztott táj

A protestantizmusban a teológiai viták elszaporodtak, és a személyi szabadság és vélemény nyilvánítási szabadság ösztönzésére egymás után jelentek meg bibliafordítások és magyarázatok. De ahogy az idő telt, ez a szabadság melegágya lett a bibliakritikának is. Új nézetek bukkantak fel, az önrendelkezés került a legelső helyre. A haladás nem hasonlított a lágyan simogató hullámokhoz, hanem inkább a hullámtörők mennydörgő robajához. A reformok sodró áramlata elsöpörte a hagyományos krisztusi tan alapjait. Modern változatai, mint például az evolúciós elmélet, a női felszabadító mozgalom, és az „új erkölcs” úszó faként sodródtak a partra, néma bizonyságaként az elmúlt viharnak. A személyes elképzeléseket magán viselő vallás az egyes protestáns országokban cserben hagyta az egyes egyént, és hagyta, hogy mint hajótörött, a maga magányos hitszigetére vetődjön.

Protestáns területeken kialakult egy új szokás: minden bevett normát elkezdtek kétségbe vonni. Az emberek a haladás, a szabadság, és az emberi jogok hitvallásában nőttek fel. Max Weber, német szociológus és közgazdász 1904-ben kiadott egy tanulmányt arról, hogy mi a kapcsolat a protestantizmus és a kapitalizmus között. Kifejtette, hogy a kapitalizmus nem egyszerűen a reformáció terméke. Feltárta, hogy a kevert hitnézetű lakosságból álló kapitalista területeken zömmel a protestánsok a tulajdonosok, a vezetők, a szakképzett és tanult személyek. Der Fischer Weltalmanach szerint, az 540 Nobel-díjas közül, akik 1985-ig Nobel-díjat kaptak, kétharmada protestáns befolyású kultúrkörökből került ki. A Nobel-díjasok mindössze 20 százaléka származott katolikus befolyású területről. Az egy főre jutó legmagasabb nemzeti jövedelemmel rendelkező 20 ország közül kilenc protestáns, és csak kettő katolikus. Másrészt viszont, a felsorolt tíz eladósodott fejlődő ország közül öt katolikus, protestáns viszont egy sincs.

A Der Spiegel német hírmagazin szerint, a kálvini eszmék ösztönzőleg hatottak a britekre a világhatalmi pozíciójuk kiharcolásában. A XIX. századtól kezdve az Egyesült Államok, Németország, és Nagy-Britannia növekvő politikai ereje serkentette a társadalmi megújulást is. Azt hangsúlyozták: mindenki számára egyforma az érvényesülési esély. Egyesek a reformáció főáramlatán belül bizonyos mellékáramlatnak tekintik a modern szocializmus előfutárait. A társadalmi felelősség politikai tudatossága egyengette az útját a jóléti államnak. Különösen a protestáns államokban a polgári hatóság fokozatosan átvette a vezetést a születéssel, a halállal, a házasságkötéssel, válással, és örökséggel kapcsolatos jogi fogalmak kialakításában. A katolikus és protestáns országokban még ma is nagy különbség van a válási törvény és a törvényileg megengedett abortusz kérdésében.

A protestantizmus két védőpajzsa: az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a bibliai prófécia kétszarvú vadállatává nőtt ki (Jelenések 13:11). A Népszövetségből kifejlődő és a mi XX. századunk politikai csúcsteljesítményének számító Egyesült Nemzetek Szervezetének megalapítása protestáns kezdeményezések hatására született meg.

Az áradat visszatér

A visszahúzódó árapálynak nyoma a tengerparton jól kivehető, és ez emlékeztet a dagály visszatérésére. Hasonló módon, a XVI. századi reformáció még ma is látható nyomokat hagyott maga után. Meggyőző bizonyítékunk van arra, hogy még egy utolsó vallásos változás hulláma várható a közeljövőben, amely minden eddigi változást messze felül fog múlni, és örökre elsöpör majd minden hamis vallást. Ez minden élő embert érinteni fog. De te túl fogod-e élni ezt a beavatkozást? Világszerte mindenütt nagy elégedetlenséget tapasztalunk a szervezett vallással szemben, nemcsak az egyének részéről, hanem a kormányok részéről is. Miből táplálkozik ez az elégedetlenség?

A vallás gyakran túlmegy szellemi jogkörénél, és hivatali köntösét felcseréli világi hivatalok köntösével, a mitrát a koronával, a keresztet a jogarral. Néhány évvel ezelőtt az Observer című vasárnapi újság feltette a kérdést: Írország politikusai felkészültek-e arra, hogy az ország vezetését átvegyék a papoktól? A volt nyugat-német kancellár, Helmut Schmidt, a következőképpen nyilatkozott a vallásnak a politikába való beleavatkozásáról: „Nem hiszem, hogy ez a végtelenségig megengedhető.” A párizsi Le Figaro napilap vádolta az egyházat, hogy túlzottan „beleavatkozik a politikába”, így „számítani kell arra a veszélyre is, hogy a politika is beavatkozik a vallásba”. Indiában, Egyiptomban, Lengyelországban, Nicaraguában, Malaysiában, és Chilében már teljes erővel folyik a harc a politika és a vallás között.

És ebben nincs semmi meglepő és új dolog. A Jelenések 17. fejezete az összes hamis vallást „parázna nőhöz” hasonlítja és „Nagy-Babilon”-nak nevezi, amely a föld politikusaival űz paráznaságot. A 4. vers ezenkívül úgy mutatja be, mint aki „arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel ékesítette magát”. A vallásos világbirodalom kielégíthetetlen fényűzésben él és óriási gazdagsággal rendelkezik. A XVI. században a katolikus egyház, csillogó kincstárára vágyódó pillantást vetettek az emberek. Ugyanez érvényes minden vallás ékszerektől díszített pompájára is XX. századunkban.

Egyes kormányok már mohó szemet vetettek erre a gazdagságra. Albániában több mint 2000 mecsetet, templomot, és más vallásos épületet kisajátítottak világi célra vagy egyszerűen lebontottak. 1984-ben a Sunday Times tudósítása szerint, a máltai kormány „az egyházi vagyonra kezdett szemet vetni”, és csökkentette az egyházi iskolák anyagi támogatását. Amikor az egyik minisztertől megkérdezték, miből fedezzék a hiányzó összeget, ezt válaszolta: „Szükség esetén beolvaszthatják az aranykereszteket és az ezüst oltárokat.” A görögkeleti egyház hevesen támadta ez év elején hozott törvényt, amely a kormányt fölhatalmazta arra, hogy az egyház óriási földbirtokát (az ország területének körülbelül 10 százalékát) átvegye.

Az egész világon a vallás nagy csalódást keltett az emberekben. Nemhogy egyesítené az embereket, inkább szembefordítja őket egymással. Egy német napilap arról szól, hogy „a katolikusok és protestánsok közötti rivalizálás már gyűlöletté fajult”. A Frankfurter Allgemeine Zeitung azt írta, hogy még az ökumenikus mozgalmak, amelyeknek a szakadékot kellene áthidalniuk, a „katolikusok és protestánsok között megnyilvánuló kölcsönös bizalmatlanságból és kibékíthetetlen ellenségeskedésből” indultak ki. Elie Wiesel, aki 1986-ban Nobel-békedíjat kapott, egy másik nyugat-német újságban a következőképpen nyilatkozott: „Gyakran azt gondolom, hogy csődöt mondtunk. Ha valaki 1945-ben azt mondta volna nekünk, hogy még megérjük, hogy gyakorlatilag minden földrészen vallásilag motivált háborúk fognak dúlni, . . . nem hittük volna.” Azok a vallások, amelyek ilyen összeütközéseket szítanak, a háborúra uszítanak, vagy azokat helyeslik, hamisak. És a Teremtő már jóval ezelőtt úgy döntött, hogy megsemmisíti őket.

A Jelenések 17. fejezete nem hagy kétséget a tekintetben, hogy mi lesz a hamis vallás sorsa. A 16. versben ezt olvassuk: „A tíz szarv [az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül levő politikai hatalmak], amelyet láttál, és a vadállat [az Egyesült Nemzetek Szervezete], ezek meggyűlölik a paráznát [a hamis vallást], feldúlják és mezítelenné teszik és felfalják annak húsos részeit és teljesen megégetik őt tűzzel.”

Hol állsz te?

Bármennyire szokatlanul hangozzék is, a hamis vallás napjai meg vannak számlálva. Szokásai, hagyományai, és kiváltságai hamarosan megszűnnek. Lehet, hogy nem könnyű elképzelned ezt, mint ahogy azt is nehéz volt elképzelni, hogy a katolikus egyház a XVI. században vereséget szenved. A reformáció vizei elsöprő erővel zúdultak le. Az egyházi vagyon a népé lett, a hatalom pedig a királyoké. Napjainkban is lesznek olyan nemzetek, amelyek elöl járnak majd a hamis vallás végső megsemmisítésében.

Mit jelent mindez személyesen rád nézve? Vizsgáld meg azt a vallási közösséget, amelyhez tartozol. Vajon összhangban van-e minden tekintetben a Bibliával? Ha nincs, akkor ez a felekezet is a „Nagy-Babilonnak”, azaz a hamis vallás világbirodalmának a része. Kövesd a Jelenések 18:4. versében található parancsot, amely így szól: „Menjetek ki belőle, én népem, . . . ha nem akartok kapni csapásaiból!”

Ne felejtsd el: az árhullám, amely a hamis. vallást végérvényesen elpusztítja, útban van. Már körvonalai kirajzolódtak. Hol fogsz állni, amikor ez a viharos pusztulás bekövetkezik? A közömbösség völgyében? A világi hatalom, dombján? Vagy Jehova hegyén? Csak ott van az egyetlen biztonságos hely.

[Oldalidézet a 24. oldalon]

A reformok sodró áramlata elsöpörte a hagyományos krisztusi tan alapjait. Modern változatai, mint például az evolúciós elmélet, a női felszabadító mozgalom, és az „új erkölcs” úszó faként sodródtak a partra

[Oldalidézet a 25. oldalon]

Meggyőző bizonyítékunk van arra, hogy még egy utolsó vallásos változás hulláma várható a közeljövőben. De te túl fogod-e élni ezt a beavatkozást?

[Oldalidézet a 26. oldalon]

Ha valaki 1945-ben azt mondta volna nekünk, hogy még megérjük, hogy gyakorlatilag minden földrészen vallásilag motivált háborúk fognak dúlni, nem hittük volna el.

[Kiemelt rész a 28–29. oldalon]

Dél-Afrika: A kálvini eleve elrendelés tana teológiai alapja lett az apartheidnek (faji megkülönböztetésnek). A Frankfurter Allgemeine Zeitung a Nederduitse Gereformeerde Kerk (ahogyan Dél-Afrikában a holland református egyházat nevezik) teológusait az „apartheidpolitika építőmestereinek” nevezte.

Svájc: Genf, a kálvinista mozgalom központja több ezer menekültet vonzott, akik magukkal hozták vagyonukat és szakismeretüket. Ennek tudható be, hogy a városból bankvilágváros lett, de ezenkívül virágzó óraipar is kifejlődött itt.

India: A Jézus-társaság (jezsuita rend) az ellenreformáció nyomán alakult ki. Mint mozgalom, a katolicizmust akarta a reformáció okozta vereségből talpra állítani. A társaság tagjai a XVI. században eljöttek Goa tartományba is, nem sokkal azután, hogy Goa portugál gyarmat lett. Az egyház befolyása tükröződik a mai népesség arányában is. Goában minden tíz lakos közül három katolikus, míg Indiában ezzel szemben 25 nem-keresztényre jut csak egy keresztény.

Anglia: 1605-ben került először protestáns király a trónra I. Jakab személyében. Amint nőtt a katolikusok elnyomása az országban, összeesküvést szerveztek, hogy a parlamentet a királlyal együtt a levegőbe röpítsék. Az összeesküvőket, a Guy Fawkes vezetése alatt álló katolikus csoportot leleplezték és kivégezték. Ennek emléke a november 5-én megrendezett esti öröm-tüzijáték. Ilyenkor a családok barátaikkal együtt összejönnek, hogy a nyirkos estét petárdákkal melegítsék fel, és közben elégetnek egy „guy-t” vagy bábut, ami az összeesküvőt ábrázolja.