Jehova — a mi erőnk
„Jah, Jehova az én erőm és hatalmam” (ÉSAIÁS 12:2).
1. a) Miért annyira mások Jehova Tanúi? b) Hogyan fejezi ki az Ésaiás 12:2, hogy mit tett Jehova az ő népéért?
JELEN voltál-e már néhány összejövetelen Jehova Tanúi Királyság-termében? Akkor olyan népet láthattál ott, amely nagyban különbözik minden más néptől! Kik hát ezek az emberek, és miért különböznek a többitől? Mi Isten tulajdon népe vagyunk, és ezért vagyunk mások, mert minden név közül a legnagyobb nevet viseljük: a minket körülvevő világegyetem összes csodája dicsőséges Teremtőjének a nevét! Az ő neve van rajtunk. Az ő nevében jövünk össze örvendezve, hogy magunkhoz vegyük azt a válogatott szellemi eledelt, amelyről „kellő időben” gondoskodik a szervezete útján (Lukács 12:42). Mint Jehova Tanúi, mi hálásan magasztaljuk az ő páratlan nevét az Ésaiás 12. fejezete 2. versének szavaival, amely így hangzik: „Íme, Isten az én megmentésem. Bízom és nem félek, mert Jah, Jehova az én erőm és hatalmam, és ő jött, hogy megmentsen engem.” Istenünk sok megpróbáltatáson átsegített minket. Most a végső megmentésünk közeledik — ezúttal is Jah, Jehova kezétől!
2. a) Hányszor és hol fordul elő a Bibliában a Jah, Jehova kifejezés? b) Milyen alternatív jelentése van az Ésaiás 12:2-ben a „hatalom” szónak, és miért helyénvalók azok a jelentések is?
2 Ez a kifejezés: „Jah, Jehova”, az isteni név megkettőzése mindössze kétszer fordul elő a Bibliában, itt és az Ésaiás 26:4-ben. Még a King James Version fordítói is helyénvalónak látták így fordítani: „az ÚR JEHOVA”. Az Új Világ fordítású Referencia Biblia (angolban) az Ésaiás 12:2-nél a „hatalmam” szó alternatív fordításaként a lapalji jegyzetben az „énekem” és „dicséretem” szavakat adja meg. Milyen igaz, hogy a mindenható Jah, Jehova, aki dinamikus energiával látja el imádóit, méltó a dallamos dicsérő énekeinkre! (Ésaiás 40:28–31).
3. Mi az, aminek Jah, Jehova utat nyitott, és minek az alapján tette azt? b) Milyen hatással voltak Pálnak a Róma 11:33–36-ban olvasható szavai Jehova Tanúira?
3 Jehova a bölcsességével, igazságosságával, és a szeretetével tartja egyensúlyban a hatalmát. Isteni tulajdonságainak a gyakorlásában Jah, Jehova utat nyitott az őbenne hívő emberiség megmentésének Jézus váltságáldozata alapján. Ezzel kapcsolatban Pál így kiáltott fel: „Ó Isten gazdaságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mily kikutathatatlanok az ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő útjai! Mert ’kicsoda ismerte meg Jehova gondolatát, vagy kicsoda lett az ő tanácsadója’? Vagy ’ki adott előbb neki, hogy vissza kellene fizetnie annak’? Mert tőle, őáltala és őérette van minden. Övé legyen a dicsoőség mindörökké! Ámen” (Róma 11:33–36). Mennyire helyénvaló tehát, hogy ragaszkodjunk Jah, Jehovához és kijelentsük teljes bizodalmunkat és belé vetett bizalmunkat, mint aki mindenható Istenünk és szuverén Urunk! (Vö. Zsidók 3:14.)
4. a) Miért volt Ésaiás prófétának alapos oka arra, hogy kijelentse: ’Bízom és nem félek’? b) Miért van Jehova népének is alapos oka arra, hogy Jah, Jehovában bízzon ebben a XX. században?
4 Ésaiásnak alapos oka volt arra, hogy kijelentse: ’Bízom és nem félek.’ A próféta később jól megismerhette Isten megmentő tetteit. Szemtanúja volt annak, amikor Jehova teljesítette szavát és megalázta Asszíriát és dicsekvő uralkodóját, Szénakhéribet. Egyetlen éjszaka alatt 185 000 asszír katonát ölt meg a mindenható Istenünk, Jehova által kiküldött egyetlen angyal! Ez a nagy szabadítás annak az eredménye volt, hogy Ezékiás király és egész Júda bensőségesen bízott Jah, Jehovában (Ésaiás 37:6, 7, 21, 36–38). Ebben a XX. században Jehova szintén megszabadította népét az elnyomástól, a betiltástól, az üldözésektől és a koncentrációs táboroktól. Az Ésaiás korabeli dicsekvő asszírokhoz hasonlóan, a náci uralkodó, Hitler Adolf is hevesen kikelt Jehova Tanúi ellen, és egy alkalommal ezt ordítozta: „Kiirtom ezt a fajzatot Németországból!” Ámde Hitlert és nácijait irtották ki. És a német tanúk kicsiny csoportja, amely Jehovában bízott, ma több mint 121 200 tagra növekedett! (Zsoltárok 27:1, 2; Róma 8:31, 37).
5. Hogyan vonatkoznak Isten bizakodó népére ma az Ésaiás 12:3–5. versének szavai?
5 Bárhol üti fel a fejét az üldözés, Jehova bizakodó népe felfrissül és megerősödik, amikor iszik az igazság életadó vizéből. Pontosan az történik, amit Isten prófétája mondott az Ésaiás 12:3–5-ben: „Minden bizonnyal ujjongással fogtok vizet meríteni a megmentés forrásából. És azon a napon bizonyosan azt mondjátok majd: ’Adjatok hálát Jehovának! Hívjátok segítségül az ő nevét. Ismertessétek a népek között eljárásmódját. Beszéljetek arról, hogy felmagasztaltatott az ő neve. Zengjetek dalt Jehovának, mert felülmúlhatatlan módon cselekedett. Tudja meg ezt az egész föld!’ ” Bárcsak ezután is mélyen merítenénk a Királyság-igazságból, és hálásan magasztalnánk szuverén Urunk, Jehova nevét! Teljes bizalommal Jehovában ’prédikáljuk a szót, foglalkozzunk vele sürgősen kedvező és nyugtalan időszakban’ (2Timótheus 4:2). Bármit tegyenek is az ellenfeleink, Jah, Jehova szeretettel vezet minket a megmentés útján!
’A zsarnok nemzetek városa’
6., 7. a) Az Ésaiás 25:1. versével összhangban, miért dicsőítsék Jehovát az ő imádói? b) Hogyan ír le az Ésaiás 25:2, 3. verse egy bizonyos várost? c) Melyik városra utal valószínűleg a próféta, és miért?
6 Lapozzuk most fel az Ésaiás 25. fejezetét. Az 1. versben ezt olvassuk: „Ó Jehova, te vagy az én Istenem. Magasztallak téged, dicsérem a te nevedet, mert csodálatos dolgokat cselekedtél, tanácsokat adtál ősidők óta hűségben és megbízhatóságban.” Jehova bizalommal eltelt imádói csodálatos tetteiért dicsőítik őt, amelyeket közöttük vitt véghez. De Ésaiás ezután éles ellentétet von meg, amikor így szól Jehovához: „Mert kőhalommá tettél egy várost, egy megerősített várost omló romokká, az idegenek lakótornyát, hogy ne legyen várossá, ami határtalan ideig nem lesz újjáépítve . . . A zsarnok nemzetek városa, ők félni fognak téged [Jehovát]” (Ésaiás 25:2, 3).
7 Vajon melyik ez a meg nem nevezett zsarnok város? Ésaiás talán Ar városára utalt, Moáb fővárosára, amely mindig is ellensége volt Isten népének. De a kapcsolt szövegrészek itt inkább Sátán szervezetének egy másik ágára illenek jobban — a fő ellenségre, Babilonra. Babilon kifosztja majd Júdát és Jeruzsálemet, elpusztítja Jehova imádatának házát, és fogságba viszi a túlélőket. Ésaiás idézi Babilon kérkedő királyát: „Fölmegyek az egekig. Az Isten csillagai fölé emelem trónomat és a gyülekezés hegyén ülök le észak legtávolabbi részén . . . hasonlóvá leszek a Legfelségesebbhez.” Jehova azonban a perzsa Círust használja fel, hogy letörje Babilont és helyreállítsa Isten népét annak földjén. Amiként megjövendölték, az ősi Babilon helyén nem maradt más, mint „kőhalom” és „omladozó romok” (Ésaiás 14:12–14; 13:17–22).
8., 9. a) Melyik Babilon ellen kell harcolniuk Jehova imádóinak, és hogyan fejlődött ki az? b) Hogyan írja le Ésaiás Babilont, és miért helyénvalóak a kifejezései?
8 Mindazonáltal, több mint 2500 évvel Babilon megdöntése után, Jehova imádóinak egy másik Babilonnal kell megküzdeniük: ez „Nagy-Babilon, a paráznák és a föld utálatosságainak anyja” (Jelenések 17:5). Ez a hamis vallás világbirodalma. Születése röviddel a Noé Vízözöne utáni időre nyúlik vissza, amikor Nomród felépítette az eredeti Babilont, amely a hamis szakadás vallás bölcsője lett. Miután Jézus és apostolai megalapították az igaz keresztény közösséget, hitehagyott egyének megfertőztették a bibliai igazságot, amikor pogány babiloni tanításokat, „démonok tanításait” vitték be oda, és létrehozták a kereszténység vallásrendszerét (1Timótheus 4:1). Ez az álkereszténység lett a „Nagy-Babilon” fő része, amely azután kiterjedt az egész földre, az emberiség minden nemzetére. Ésaiás úgy írja le, mint ’a zsarnok nemzetek városát’.
9 Több mint négy évezreden át, az eredeti Babilon megalapításától egészen mostanáig, kegyetlen diktátorok felhasználták a zsarnok papokat, mint titkos munkatársakat a köznép elnyomására és vezetésére. Ezzel „ember uralkodott emberen a maga kárára” (Prédikátor 8:9). Jézus szánalmat érzett az emberek iránt, ’mivel azokat elgyötörtekké és elesettekké’ tették a hamis vallás pásztorai. Ma a leginkább elítélendő csoportot „a törvénytelenség embere”-ként lehet azonosítani, amely a kereszténység önfelmagasztaló papságából tevődik össze, akik élen járnak a Jehova Tanúival szembeni ellenállás és üldözés terén (Máté 9:36; 2Thessalonika 2:3, 4).
10. a) Az Ésaiás 25:3-mal összhangban, hogyan kényszerül „a zsarnok nemzetek városa” arra, hogy Jehovát dicsőítse és félje őt? b) Az Ésaiás 25:4, 5. versében hogyan beszél Ésaiás Jehováról, mind „az alázatosakkal”, mind „a zsarnokokkal” kapcsolatban?
10 Az 1919-es évben Jehova megszabadította igazi népét „Nagy-Babilon” ellenőrzése alól. A „zsarnok nemzetek városa” kénytelen volt Jehovát dicsőíteni abban az értelemben, hogy rákényszerítették: keserűséggel nézze végig a „csodálatos dolgokat”, amiket Jehova véghezvitt imádóinak dinamikus tevékenységre történő helyreállításában. A hamis vallás követői is rákényszerültek, hogy féljék Jehovát azoknak várása miatt, amiket a számukra tartogat. A zsarnoki papság évszázadokon át magasztalta fel önmagát a laikusság fölé. Ámde most Ésaiás ezt mondja Jehováról: „Erőssége lettél az alázatosnak, erőssége a szegénynek az ő nyomorúságában, menedék a zivatar ellen, árnyék a hőség ellen, amikor a zsarnokok rohama olyan, mint a falra zúduló zivatar. Mint a hőség a víztelen vidéken, elfojtod az idegenek zsivaját, mint felhő árnyéka a hőséget. Magát a zsarnokok énekét fojtod el” (Ésaiás 25:4, 5).
Nincs többé vidám énekszó „Babilonban”!
11. Miért nincsen vidám ének hangja „Nagy-Babilon” birodalmának területén, és hogyan szemléltette ezt az olaszországi Assisi városában megtartott vallásközi összejövetel?
11 Valóban ilyen helyzet uralkodik ma „Nagy-Babilon” egész területén. Nem akad ott többé vidám énekszó. Vallási vezetői zavarban vannak, hogy vajon melyik isteneket imádják. Ez világosan kitűnt az Assisiben 1986. október 27-én megtartott vallásközi összejövetelen. Ott az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Békeéve kapcsán II. János Pál pápa összehívta „Nagy-Babilon” főbb vallásainak a vezetőit. Mindannyian a békéért imádkoztak, néhány buddhista szerzetes napi 12 órán át. De vajon kihez imádkoztak? Máriához? Vagy a kereszténység szentháromságához? Vagy a hindu háromsághoz? Vagy a buddhizmus több ezer istenéhez? Vagy Allahhoz? Vagy az alacsonyrendű állathoz, a rókához, amit a sintoisták imádnak? Vagy talán azok voltak a leginkább elfogadható imák, amelyeket egy amerikai indián, a Crow törzs egyik tagja mondott? A tudósítók azt írták róla, hogy ’méltóságteljes megjelenésű volt fenséges fejdíszében’, miközben a békepipát szívta, és imája úgy szállt „a füstben, mint a tömjén a hideg levegőben”.
12. Mikeás és Ésaiás melyik szavait nem teszik magukévá azok a vallásoskodók?
12 Egy dolog biztos: Ezek közül a vallástagok közül — a buddhista Dalai Lámától „őeminenciája” Methodius püspökig, a görög ortodox egyház előljárójáig — egyetlenegy sem tette magáévá a Mikeás 4:5. versének szavait: „Mi azonban a magunk részéről Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk határtalan ideig, sőt örökké.” Nem fogadják el az Ésaiás ihletett kijelentésének igazságát sem a 42. fejezet 5. és 8. verse szerint: „Ezt mondja az igaz Isten, Jehova, a Hatalmas, az egek Teremtője, aki kiterjesztette azokat; aki kiterítette a földet és annak termését; aki leheletet ad a földön lakó embereknek és szellemet a rajta járóknak: ’Én vagyok Jehova. Ez az én nevem; és saját dicsőségemet senki másnak nem adom, sem dicséretemet faragott képeknek.’ ”.
13. Mire került sor tulajdonképpen Assisi városában, és hogyan ítélte azt el Jézus, amikor a földön volt?
13 Assisiben a nagy nyilvános parádé eszközeként látványos szertartást, megkülönböztető öltözéket, és megismételt imádságokat használtak. Jehova Fia, Jézus éppen ezt ítélte el, amikor itt volt a földön. Ezt mondta a korabeli valláspapokról: „Mindazt, amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek”, majd közvetlenül hozzájuk intézve szavait ezt mondta: „Jaj nektek írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Mert bezárjátok a mennyek királyságát az emberek előtt! Mivel ti magatok nem mentek be, akik menni igyekeznek, azokat sem hagyjátok bemenni” (Máté 23:5, 13; lásd még Máté 6:1–8). Nem a külsőség és nem az imádat helye az, ami számít Istennél. Ahogy Jézus mondta: „Az Isten Szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk” (János 4:21, 24).
A béke igazi Forrása
14. a) Miért képmutatók a világ vallásainak a békéért mondott imái? b) Milyen ítéletben részesíti Isten a kereszténység vallásait?
14 Ha a világ vallásainál uralkodó zűrzavart látjuk, lehet-e valaki annyira naív, hogy azt képzeli: a vallási vezetők imái meghozhatják a világbékét? Évszázadokon át képmutató módon imádkoztak, s ugyanakkor teljesen belemerültek a nemzetek háborúiba, a keresztes hadjáratokba, a becstelen üldözésekbe. Jehova prófétája megkérdezte: „Megváltoztathatja-e a kusita a bőrét? Vagy a párduc a foltjait? Ti magatok is képesek lennétek jót tenni, akiket a rosszra tanítottak” (Jeremiás 13:23). Mint „Nagy-Babilon”-nak — a hamis vallás világbirodalmának — legjelentősebb része, a kereszténység vallása különösen megméretett az isteni mérlegen, és félelmetesen hiányosnak találtatott. Pusztulásra van ítélve! (Jeremiás 2:34, 35, 37; Dániel 5:27).
15. Hogyan valósítja meg Jehova a tartós békét, és hogyan szolgálják a béke ügyét azok, akik őbenne bíznak?
15 Jehova, „a béke Istene” azáltal hozza meg a tartós békét, hogy elpusztít minden vérbűnnel terhelt egyént és olyan emberekkel népesíti be a földet, akik valóban szeretik az igazságot és az igazságosságot (Filippi 4:9). Dávid király szerint a szelídek, akik ’Jehovában bíznak és jót cselekednek’, azok „öröklik a földet” és „tökéletes gyönyörűséget találnak a béke bőségében” (Zsoltárok 37:3, 11). Akik ’mindig Jehovában bíznak és jót tesznek’, oly módon szolgálják a béke ügyét, ahogyan sohasem képesek rá azok, akik vegyes imákat mondanak egymással versengő istenekhez, bálványokhoz, és képmásokhoz (Zsoltárok 115:2–8; Ésaiás 44:14–20).
16. Milyen lakomát szerez Jehova a szelídeknek, akik „a zsarnok nemzetek városán” kívül gyűlnek össze?
16 Mily nagy ellentét van Isten tulajdon népének imái és reményei és „Nagy-Babilon” támogatóinak imái és reményei között! Milyen jól megértjük, hogy „a zsarnokok énekét elfojtják”! (Ésaiás 25:5). Viszont a szelídekről szólva, akiket „a zsarnok nemzetek városán” kívül gyűjtenek egybe, Ésaiás ezt mondja: „A seregek Jehovája minden népnek lakomát készít e hegyen bőven olajozott eledelekből, lakomát seprőn érlelt . . . átszűrt borokból” (Ésaiás 25:6). Akik eljönnek Jehovát imádni, azok ma valóban élvezetesen kielégítő szellemi lakomán vehetnek részt! Szívünk megerősödik a kitartásra és örömünk valóban túláradó, amikor buzgón szolgáljuk Jehovát előre tekintve a regenerációra és a jó dolgokból készült lakomára, amelyet Jehova ígért az új föld számára (Zsoltárok 104:1, 14, 15; Máté 19:28, KJ).
17. Milyen „csodálatos dolgokat” visz véghez Jehova és milyen örömet szerez?
17 Jah, Jehova nemsokára „csodálatos dolgokat” visz véghez, amikor nemcsak „Nagy-Babilont” távolítja el, hanem a „fátyolt” is, az elítéltetés fátyolát, amely Ádám bűne miatt körülveszi az emberiséget (Ésaiás 25:7). Igen, Jézus áldozata alapján, a mi Istenünk beteljesíti az Ésaiás 25:8. versének jövendölését: „Elnyeli a halált örökre, és a szuverén Úr, Jehova letörli a könnyet minden arcról. Népének gyalázatát pedig eltávolítja az egész földről, mert maga Jehova szólt.” Mily nagy öröm lesz látni az ádámi bűn és halál eltávolítását és a halál karmaiból visszatérő szeretteink üdvözlését! Mily nagy öröm tudni azt, hogy Jehova hű Tanúi tökéletes választ adtak a nagy Csúfolódónak, Sátánnak, az Ördögnek! (Példabeszédek 27:11). Senki sem gyalázza őket többé, mert győzelmet arattak feddhetetelnségük tekintetében. „Hűségben és megbízhatóságban” maga Jehova viszi véghez mindazt, amit prófétai módon előre bejelentettek — az ő „tanácsát ősidők óta”. Az egész föld igazságos paradicsommá lesz, igazságos emberekkel benépesítve. Valóban nagyszerű kilátás!
18. A nyomás ellenére, minek a megtételét határozzuk el az Ésaiás 25:9. versével összhangban?
18 Ha mindig Jehovában bízunk ezek alatt a sötét napok alatt, biztos lesz a jutalmunk! Bármilyen nyomást kell leküzdenünk a mindennapi életünkben — akár a családról való gondoskodás, akár a bibliai alapelvekhez való ragaszkodás terén az iskolában, vagy a tanúskodásban nehéz területen — bízzunk mindenkor Jehovában! Ha bensőséges kapcsolatot ápolunk Jehovával, az „ima Meghallgatójával”, a megmentésünket biztosítjuk (Zsoltárok 65:2, [65:3, Károli]). Határozzuk el tehát magunkban, hogy azok között maradunk, akik ezt mondják az Ésaiás 25:9. versének szavaival: Íme, ez a mi Istenünk. Benne reménykedtünk és ő megment minket. Ez Jehova. Mi reménykedtünk benne. Örüljünk és örvendezzünk a tőle jövő megmentésnek!”
Ismétlési kérdések
◼ Hogyan mondhatjuk, hogy Jehova az erőnk és hatalmunk?
◼ Mi „a zsarnok nemzetek városa”?
◼ Hogyan kényszerült „a zsarnok nemzetek városa” arra, hogy dicsőítse Jehovát és félje is őt?
◼ Mi mutatja, hogy nincsen vidám énekszó „Nagy-Babilon”-ban?
◼ Milyen „csodálatos dolgokat” visz még véghez Jehova az ő népéért?