Hol vannak elhunyt szeretteink?

„HOL van most az én kisfiam?” A fájdalomtól, gyötört édesanya (akiről az előző cikkünkben esett szó) folyton azon töprengett, hová kerülhetett az ő meghalt kisfia. Vajon az égbe vagy valamilyen más helyre?

Andriska édesanyja hamarosan választ kapott kérdésére. Amikor legidősebb gyermeke értesült a tragédiáról – ő szintén római katolikus volt –, ezt felelte: „Andriska a limbusban van.” De csakugyan ott van-e?

Hol van a limbus és mi az?

A The Concise Oxford Dictionary (Oxfordi kéziszótár) szerint a limbus „a pokol tornáca, ahol állítólag a Krisztus előtt élt igazak és a megkereszteletlen gyermekek tartózkodnak; . . . az elhagyatottság és a feledés állapota”. A New Catholic Encyclopaedia a limbusról ezt mondja: „A teológusok mai szóhasználatában a limbus az a hely, vagy állapot, ahol vagy azok a lelkek tartózkodnak, akik nem szolgáltak rá a pokol tüzére és annak örök büntetésére, de nem mehettek az égbe a Megváltás előtt (ez az ősatyák limbusa), vagy azok a lelkek, akik kizárólag az eredeti bűn miatt örökre kizárattak a szépséges látomásból (ez a kisgyermekek limbusa).”

Ugyanez az enciklopédia ezt is mondja: „A keresztelés nélkül meghalt kisgyermekek sorsa jelenti az igazi problémát. . . . A limbus mindmáig a hittudomány nem tisztázott kérdései közé tartozik. A limbusnak hivatalos egyházi megerősítését sehol sem találjuk.” Ennek megerősítéséül a The New Encyclopaedia Britannica ezt mondja: „Mivel a Római Katolikus Egyház hivatalosan sohasem erősítette meg a limbus dogmáját mint létező állapotot vagy helyet, a limbus fogalma ma is tisztázatlan kérdés.”

Ennek ellenére, sok jámbor katolikus elfogadja a limbus fogalmát. De kérünk, vizsgáld meg gondosan ezt a pontot: Miért kellene, hogy a csecsemők mindörökre egy titokzatos, megfoghatatlan helyre legyenek kárhoztatva, csak azért, mert nem sikerült őket megkeresztelni?

Beszél-e a Biblia a limbusról? Nem! Isten Szava sehol sem tesz róla említést. Felvetődik hát a kérdés: Hová mennek az emberek, többek között a csecsemők, amikor meghalnak?

Hová mennek az emberek, ha meghalnak?

A kereszténységben a templomba járó hívők általában azt hiszik, hogy a halál után az emberek vagy az égbe kerülnek, vagy a pokolba. De mit mond erről a Biblia? A Biblia kijelenti: „Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak” (Prédikátor 9:5, The Holy Scriptures, According to the Masoretic Text [A Szentírás maszoréta szöveg szerint] [9:7, Károli]). A halottak tehát semmit sem tudnak. Nem élnek sehol, hanem betű szerint is és egészében véve is halottak. Nincs tudomásuk semmiről.

A Biblia a Zsoltárok könyvében ezekkel a szavakkal erősíti ezt meg: „Nem a meghaltak dicsérik Jaht, sem nem azok, akik a csendességbe alászállnak” (Zsoltárok 115:17). „Ne bízzatok előkelőkben, se földi ember fiában, akinél nincs megmentés. Kimegy a szelleme; visszatér földébe. Aznapon elvesznek a gondolatai” (Zsoltárok 146:3, 4).

De mi a helyzet a lélekkel? Csakugyan nem halhatatlan? Nem. A közhiedelemmel ellentétben, a lélek nem halhatatlan. Ez is világosan kitűnik a Bibliából, amely ezt mondja: „Amely lélek vétkezik, az fog meghalni” (Ezékiel 18:4, 20). Ezt erősíti meg a Cselekedetek 3:23. verse is, ahol ez áll: „Amely lélek nem hallgat erre a Prófétára [Jézusra], azt ki kell irtani.”

Vajon a halál mindennek véget vet?

A halál nem jelenti szükségképpen, hogy mindennek vége volna. A Szentírás félreérthetetlenül tanítja a halottak feltámadását. Jézus mondta: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, meghallják az ő szavát és előjönnek, akik a jót cselekedték, az élet feltámadására, akik pedig gonoszt gyakoroltak, az ítélet feltámadására” (János 5:28, 29). Azonkívül, Jézus földi prédikáló szolgálatának ideje alatt feltámasztott bizonyos személyeket. A legmeglepőbb eset Lázárnak, Jézus barátjának a feltámasztása volt. Már négynapos halott volt. De amikor Jézus felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!”, a halott Lázár válaszolt rá, és kijött a sírból. Mennyire örvendeztek az esemény szemtanúi! És mennyire örült Mária és Márta, akik Lázár testvérei voltak! (János 11:38–45).

Hol volt Lázár e négy nap alatt? Az égben? A limbusban? Nem. A Biblia szerint, egyik helyen sem volt, erre nem utal. Ha Lázár öntudatánál lett volna valahol, bizonyára beszámolt volna erről az élményéről. De ahogyan a Biblia mondja: „A halottak nem tudnak semmit” (Prédikátor 9:5, The Jerusalem Bible [9:7, Károli]).

Nain városában is történt valami, ami nagy örömet szerzett. Amint Jézus közeledett a város kapujához, egy temetési menettel találkozott. Az elhunyt, „anyjának egyetlen fia” volt, ő pedig özvegyasszony. Természetesen, keservesen sírt. Jézus meleg, szerető szívét nagyon megindította a jelenet. Amikor közel ért a temetési menethez, megállította, és ezt mondta: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” És a halott felkelt! El tudod-e képzelni, mekkora öröme lehetett az édesanyjának, és milyen ámulatot váltott ki az ott levőkből? (Lukács 7:11–17).

Vajon ennek a fiatalembernek volt-e valami mondanivalója az égről vagy a limbusról? Nem volt. Hogyan is lehetett volna? „A halottak nem tudnak semmit.” A Biblia ezenkívül a halált mély alváshoz hasonlítja. Dávid ezt mondta: „Válaszolj nekem, ó Jehova, én Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, hogy ne essem a halál alvásába” (Zsoltárok 13:3, [13:4, Károli]). De maga Jézus is Lázár feltámasztása előtt a halált alváshoz hasonlította (János 11:11–14).

Ennél a pontnál felmerül egy másik kérdés, is.

Vajon bármilyen jó ember az égbe kerül?

Nem! Bár egyes jó emberek valóban az égbe mennek. A jó emberekről vagy igaz keresztényekről az egyik legérdekesebb tény, amit a legtöbb templomba járó ember nem tud az, hogy két csoportjuk létezik. Csak egy igen kis csoport megy az égbe, hogy Jézus Krisztussal együtt uralkodjon, a nagy többség a földön fog örök életet nyerni. Talán meglep ez a kijelentés. Vizsgáljuk meg, mit mond a Biblia erről az érdekes témáról.

Mi volt Isten eredeti szándéka az emberiséggel kapcsolatban? Amikor Ádámot és Évát megteremtette, vajon azt akarta, hogy csak egy kis ideig élvezzék az életet Éden kertjében, utána pedig meghaljanak, és az égbe kerüljenek? Nem! Isten különleges megbízatást adott nekik a földre vonatkozólag: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok és töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá és uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein és minden élő teremtményen, amely mozog a földön” (1Mózes 1:28). Jehova ezt a feltett szándékát nem változtatta meg. A Zsoltárok 89:34. [89:35, Károli] versében kijelenti: „Nem másítom meg azt, ami ajkamat elhagyja.” Eszerint vissza kell állnia az édeni Paradicsomnak, és Jehova hűséges szolgái – vagyis az előbb említett nagyobb csoportba tartozók – élvezni fogják azt.

A kisebbséget alkotó csoport különleges kiváltságot kap, együtt uralkodik majd Krisztussal az égben. Más szavakkal, Jézussal együtt fogják kormányozni a földön élőket. Ezért a Királyság-kormányzatért imádkoznak a keresztények az Úr imájában. Érdekes módon ugyanebben az imában ezt imádkozzuk: „Legyen meg a te akaratod, miként az égben, úgy a földön is” (Máté 6:9, 10).

A Biblia feltárja-e, hányan mennek az égbe, hogy Krisztussal osztozzanak az uralkodás nagy kiváltságában? Igen, feltárja. A Jelenések 14:1. verse ezt mondja: „És láttam, és íme, a Bárány áll a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akik homlokukon felírva viselik az ő nevét, és az ő Atyjának nevét.” Ne felejtsd el, hogy a Jelenések könyve sok jelképet vagy „jelet” használ, ahogyan ez a Jelenések 1:1. verséből is kitűnik. „A Bárány” maga Jézus Krisztus. (Vö. János 1:29.) A Sion hegye sem Izrael politikai fővárosa, hanem az „égi Jeruzsálem” (Zsidók 12:22).

A Jelenések 7. fejezete tájékoztat bennünket mind az égi, mind a földi csoportról, amelyről már beszéltünk. A 4–8. vers beszél „Izrael fiainak minden törzséből elpecsételt” 144 000-ről. Ez egy másik esete a szimbolika alkalmazásának, és a szellemi Izraelt, vagy „az Isten Izraelét” jelenti (Galata 6:16). A Róma 2:29 ott mondja: „Az a zsidó, aki belsejében az, aki a szívében szellem által van körülmetélve.” A Jelenések 7:9 ezután ecseteli a földi osztályt e szavakkal: „Íme, egy nagy sokaság, amelyet ember nem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből.”

A jó emberek a földön fognak élni

A paradicsomi földön a jó emberek milliárdjai fognak élni (Lukács 23:43). Te is szeretnél közéjük tartozni? Bizonyára! Milyen kiváltság lesz élni a megtisztított földön, ahol nem lesz szennyezettség, éhínség, bűnözés, betegség, szenvedés, és borzasztó kilátása egy nukleáris háborúnak! Vajon a Biblia jövendöl ilyen eseményről is? Igen, jövendöl. Ezt mondja: „Mert a gonosztevők ki lesznek vágva, akik pedig Jehovában reménykednek, azoké lesz a föld. . . . A föld pedig a szelídeké lesz, és maradéktalan örömet találnak a béke bőségében. A föld pedig az igazságosaké lesz, és örökké rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:9, 11, 29; Vö. Máté 5:5).

Mi lesz a sorsa a meghalt kisgyermekeknek? Ott lesznek-e a földi Paradicsomban? A Iimbusba nem mennek, mert ilyen hely egyszerűen nem létezik. De az Isten emlékezetében levő fiatalok visszatérnek a feltámadáskor a halálból, – ez egy csodálatos ígérete Isten Szavának, amint már megjegyeztük (János 5:28, 29; Cselekedetek 24:15). Lehet, hogy te is elvesztettél valakit hozzátartozóid közül a halálban, és többször is gondoltál már rá, hol lehetnek. A Szentírásból egyértelműen kitűnik, hogy alusznak és a feltámadásra várnak. Szeretnél-e több ismeretet nyerni a paradicsomi földön való élet e csodás reménységéről? Ha igen, miért nem vitatod meg ezeket a kérdéseket Jehova Tanúival, amikor felkeresnek otthonodban a legközelebbi alkalommal?

[Oldalidézet a 32. oldalon]

A jó emberek közül egyesek az égbe kerülnek. Kik ezek?