Ha veszélyben van a házastársi béke
„A feleség ne hagyja el a férjét, . . . és a férj se hagyja el a feleségét” (1KORINTHUS 7:10, 11).
1. Mi volt Jehova szándéka a házasságra vonatkozóan?
JEHOVA ISTEN egyesítette az első emberpárt a házasságban és azt akarta, hogy ez az e g y-hústest kötelék tartós legyen. Ennek az áldott egyesülésnek boldogságában és az igazságos utódok létrehozásában kellett eredményt felmutatnia, s mindezt Isten dicsőségére (1Mózes 1:27, 28; 2:24).
2. Milyen tényező vezet a házastársi kötelék kettészakadásához?
2 Az eszményi házassági elrendezést megbontotta a független gondolkodás és a bűn (1Mózes 3:1–19; Róma 5:12). Valóban a függetlenség szelleme az egyik tényező, amely ma a házastársi kötelék szétszakadásához vezet. Így az Egyesült Államokban 1985-ben 5 válás jutott 10,2 házasságra — minden 1000 ember esetében. Egy Moszkvából kelt 1986-os jelentés szerint a házasságoknak csupán 37 százaléka tart három évig a Szovjetúnióban és a 70 százaléka egy évtizeden belül véget ér.
3. a) Mi idézhet elő házastársi viszályt? b) A házasság tekintetében ki a fő békebontó?
3 A függetlenség szelleme házastársi viszályt okozhat. Meggátolja a szellemi fejlődést is, hiszen „az igazságosság gyümölcsének magvát békés körülmények között vetik el” (Jakab 3:18). De ki a legfőbb békebontó? Sátán. És ezért nagyon szomorú, ha Isten valamelyik szolgája „teret ad az Ördögnek” és így nem tudja élvezni a nyugalom és a béke otthonát! (Efézus 4:26, 27).
4. Ha a keresztény házastársaknak komoly házassági nehézségeik vannak, mit kell felismerniük és mit kell tenniük?
4 Amikor keresztény házastársak az elkülönülést tekintik az egyetlen megoldásnak házassági problémáikra, az a veszély fenyegeti őket, hogy nem tudnak ellenállni Sátán cselszövéseinek, és szellemi téren valami súlyos hiba van náluk (2Korinthus 2:11). Valamelyikük, esetleg mindkettőjük nem alkalmazta teljes mértékben Isten alapelveit (Példabeszédek 3:1–6). Ezért azonnal imateljesen törekedniük kell nézeteltéréseik megoldására. Ha ez kiengesztelhetetlennek látszik, a gyülekezet véneivel kell tanácskozni (Máté 18:15–17). Noha ezek a férfiak nincsenek felhatalmazva arra, hogy megmondják hittestvéreiknek, pontosan mit tegyenek házastársi problémáikkal, de oda tudják irányítani figyelmüket, hogy mit mondanak az Írások (Galata 6:5).
5. Milyen alapon ad lehetőséget a válás más valakivel való házasságra a Szentírás szerint elfogadhatóan?
5 Ha a házasság olyan rossz állapotban van, hogy már a keresztény pár is a válást fontolgatja, a vének rámutathatnak, hogy a válás és az újraházasodás az Írások szerint csak úgy elfogadható, ha az egyik fél „paráznaságot” követett el. Ez a kifejezés magában foglalja a házasságtörést és az erkölcstelen nemi kapcsolatok egyéb formáját és a perverzitást (Máté 19:9; Róma 7:2, 3; lásd Az Őrtorony 1983. március 15-i számában a 31. oldalon, angolban). De mi van, ha „paráznaság” nem történt ugyan, de a házastársi békét komoly veszély fenyegeti? Mit mond a Szentírás a törvényes vagy tényleges elkülönülésről?
Pál ihletett tanácsa
6. a) Mi a lényege Pál tanácsának az 1Korinthus 7:10, 11-ben? b) Hogyan oldják meg keresztény házastársak házassági nehézségeiket?
6 A vének abbeli törekvésükben, hogy segítsenek azon keresztényeknek, akiknek a házassági kötelékük veszélyben van, a figyelmet Pál apostol szavaira irányíthatják: „A házasoknak azt az utasítást adom, de nem én, hanem az Úr, hogy a feleség ne hagyja el a férjét; de ha mégis elhagyná, úgy maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével; és a férj se hagyja el a feleségét” (1Korinthus 7:10, 11). A keresztény házastársaknak meg kell tudni oldani problémáikat, tekintetbe véve az emberi tökéletlenséget. Nem lehet olyan nagy probléma, amelyet ne tudnának megoldani komoly imádkozással, a Biblia alapelveinek alkalmazásával, és a szeretetnek, Isten szelleme gyümölcsének felmutatásával (Galata 5:22; 1Korinthus 13:4–8).
7. a) Ha a keresztény házastársak elkülönülnek, milyen helyzetbe jutnak a Szentírás szerint? b) Két keresztény házastárs elkülönülése milyen kihatással lehet a szolgálati kiváltságokra?
7 De mi van, ha keresztény házastársak elkülönülnek? ’Maradjanak házasság nélkül vagy béküljenek ki’, ezt kell tenniük. Egyikük sem szabadul fel újraházasodásra, hacsak „paráznaság” esete nem áll fenn. Erre való tekintettel és a „paráznaság uralkodó volta” miatt legjobb lenne nekik „kibékülni” késedelem nélkül (1Korinthus 7:1, 2). Nem a vének feladata megkövetelni, hogy a férj és feleség vessen véget a különélésnek, de a házassági problémáik miatt nem lehetnek alkalmasak bizonyos szolgálati kiváltságokra. Például, ha egy férfi „nem helyesen elnököl a saját háza fölött”, nyilvánvalóan nem képes gondot viselni a gyülekezetre’ mint felvigyázó (1Timótheus 3:1–5, 12).
8. Mi a lényege Pál 1Korinthus 7:12–16. versben feljegyzett tanácsának?
8 A hangsúly azon van, hogy a házasságot fenntartsák akkor is, ha csak az egyik fél hívő. Pál ezt írta: „Ha egy testvérnek hitetlen felesége van, és az mégis hajlandó vele lakni, nem hagyja el őt; és ha egy feleségnek hitetlen férje van, és az mégis hajlandó vele lakni, ne hagyja el férjét. . . . De ha a hitetlen el akar menni, hadd menjen. Ilyen tekinteben egy testvér, vagy testvérnő sincs szolgaság alá vetve, de békességre hívott el titeket az Isten. Te feleség, honnan tudod, hogy nem mentheted-e meg a férjedet? Vagy, te férj, honnan tudod, hogy nem mentheted-e meg a feleségedet?” (1Korinthus 7:12–16). Ha a hitetlen a távozást választja, a keresztény hagyja elmenni. A hívő azonban abban a reményben, hogy a hitetlen megnyerhető a krisztusi életre, nem kezdeményezi a szétválást. Timótheus anyja, Eunika nyilvánvalóan együtt maradt hitetlen férjével, de szellemi oktatást nyújtott fiának (2Timótheus 1:5; 3:14, 15).
Alapok az elkülönülésre
9., 10. a) Az 1Timótheus 5:8-ra való tekintettel, mi lehet az egyik alapja a házastársak elkülönülésének? b) Mit kell tenniük a kinevezett véneknek, ha egy keresztény férfit azzal vádolnak, hogy megtagadja a feleségéről és gyermekeiről való gondoskodást?
9 Pálnak az 1Korinthus 7:10–16-ban írt szavai arra buzdítják a házastársakat, hogy maradjanak együtt. Mégis előfordul, hogy néhányan nagyon komolyan megpróbálták fenntartani házassági viszonyukat, végül mégis elkülönülésre szánták magukat, mivel teljes lelkiismeretességgel nem találtak más választást. Milyen alapjai lehetnek az ilyen lépésnek?
10 A támogatás szándékos megtagadása az elkülönülés egyik alapja. Midőn valaki házasságra lép, mint férj, felelősséget vállal feleségének és esetleges gyermekeinek ellátásáért. Az a férfi, aki nem gondoskodik a házanépének tagjairól, „a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:8). El lehet tehát különülni, ha a támogatás szándékos megtagadása áll fenn. A véneknek természetesen gondosan meg kell vizsgálni az ügyet, ha egy keresztényt azzal vádolnak, hogy megtagadja a feleségéről és családjáról való gondoskodást. A családról való gondoskodás konok megtagadása kiközösítést vonhat maga után.
11. Mi lehet egy másik alapja az elkülönülésnek, de mi teheti elviselhetővé a helyzetet?
11 Súlyos testi bántalmazás egy másik alap az elkülönülésre. Tegyük fel, hogy egy hitetlen férj gyakran berúg, felbőszül és testi sértést okoz a hívőnek (Példabeszédek 23:29–35). Imával és Jehova szellemének gyümölcseit felmutatva a hívő elejét veheti az ilyen kitöréseknek és elviselhetővé teheti a helyzetet. Azonban, ha a dolog eléri azt a pontot, hogy a bántalmazott társ élete és egészsége valóságosan veszélybe kerül, az elkülönülést megengedik az Írások. A gyülekezeti véneknek ebben az esetben is meg kell vizsgálniuk a testi bántalmazás vádját, ha két keresztény van érintve a megromlott házasságban, és kiközösítést is foganatosíthatnak. (Vö. Galata 5:19–21; Titus 1:7).
12. a) Hogyan van kapcsolatban a hívő szellemisége az elkülönülés kérdésével? b) Mi a javaslat arra az esetre, amikor egy keresztény otthonban nagyon egészségtelen szellemi állapot uralkodik?
12 A szellemiség teljes veszélyeztetése is alapot szolgáltat a különválásra. Egy vallásilag megosztott családban a hívő félnek minden lehetőt meg kell tennie azért, hogy javára fordítsa Isten szellemi gondoskodását. De az elkülönülés megengedhető, ha a hitetlen fél ellenállása (esetleg testi korlátozást is magába foglalva) valóban lehetetlenné teszi az igaz imádat gyakorlását és valóban veszélyezteti a hívő szellemiségét. Mi van azonban, ha az igen egészségtelen szellemi állapot ott van, ahol mindkét házastárs hívő? A vének kötelesek segítséget nyújtani, de különösen az alámerített férjnek kell szorgalmasan munkálkodni a helyzet orvoslásán. Természetesen, ha egy alámerített házastárs viselkedik úgy, mint egy hitehagyott, és megpróbálja megakadályozni a házastársát Jehova szolgálatában, a véneknek az Írások szerint kell eljárniuk. Ha kiközösítés történik, a szellemiség teljes veszélyeztetése, a támogatás szándékos megtagadása vagy testi bántalmazás esetében, a hűséges keresztény, aki törvényes elkülönülést keres, nem jár el Pál azon tanácsa ellen, amely hívőnek törvényszék elé vitelével foglalkozik (1Korinthus 6:1–8).
13. Milyen körülmények között jogos az elkülönülés?
13 Ha a körülmények kétségbeejtők, jogos lehet az elkülönülés. Azonban nyilvánvalóan nem szabad gyenge kifogásokat ürügyül felhasználni a különélés eléréséhez. Bármely kereszténynek, aki elkülönül, személyesen viselnie kell a felelősséget ezért a cselekedetéért, és tudomásul kell vennie, hogy Jehova mindannyiunkat számadásra von (Zsidók 4:13).
Bölcs lépés ez?
14. a) Valószínűleg milyen nehézséget idéz elő az elkülönülés? b) Hogyan hat a gyermekekre az elkülönülés?
14 Imateljesen végig kell gondolni azokat a nehézségeket, amelyek az elkülönülésből valószínűleg bekövetkeznek. Például az egy szülős családok ritkán tudják azt nyújtani, amit a két szülős családok az egyensúly és fegyelmezés terén. És a különélés majdnem hasonló hatással van a gyermekekre, mint a válás: erre vonatkozóan ezt írja az India Today: „Sheena, akinek nagy szemei mintha az egész világot befogadnák, hatéves. Szülei két éve elváltak egy csúnya törvényszéki csata után. Nem sokkal azután az apja elvett egy másik nőt. Sheena egy évre súlyos asztmás rohamot kapott és állandóan szopja a hüvelykujját. Anyjával él Dél-Delhiben. Az anya: ’Az én szomorúságom átragadt Sheenára. . . . Hiányolja az apját. . . . Sokkal érettebb, mint a legtöbb korabeli gyermek. Ezek a féktelen köhögési rohamok olyanok nála, mintha ki akarna vetni valamit a bensejéből. Az iskola is gondot okozott számára. A gyermekek oly kegyetlenek tudnak lenni. Gyakran visszavonul egy képzeletvilágba: felépít egy történetet mindannyiunkról, hogy elhitesse a barátaival: mindannyian együtt mentünk el kirándulni.’ ”
15. Milyen hatással lehet az elkülönülés egy keresztény férjre vagy feleségre?
15 Az elkülönülés gyakran semmi jóra nem vezet sem a keresztény férj, sem a feleség számára. Nemsokára rájönnek, hogy házastárs vagy gyermekek nélkül felőrlő üresség van. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az elkülönüléssel járó nyomást sem. Lehet-e az ügyeket anyagi vagy egyéb szempontból egyedül is intézni? És mi van, ha a különéléssel járó nyomás erkölcstelenségbe ejt? Jézus azt mondta: „A bölcsességet a tettei bizonyítják igazoltnak” (Máté 11:19). Különösen akkor, ha mindkét házastárs keresztény, a különélés által elért végeredmény néha nagyon is esztelennek bizonyul.
Dolgozzatok a nehézségek megoldásán
16. Mit kell tenniük azoknak a keresztény házastársaknak, akik észreveszik, hogy veszélyben van a házastársi békéjük?
16 A keresztény házastársaknak, akik komolyan veszélyeztetve látják a családi békét, az Isten szolgáihoz méltó módon meg kell tárgyalniuk a nézeteltérésüket. És biztosan számításba kell venniük a tökéletlenséget is (Filippi 2:1–4). De mit kell még megtenni?
17. Hogyan járulhat hozzá a házastársi békéhez az anyagi dolgokban kinyilvánított bölcsesség?
17 Az is hozzájárul a házastársi békéhez, ha bölcsességet nyilvánítunk ki az anyagi dolgokkal kapcsolatban. Nézzük szemléltetésül: Egy férj — miután fontolóra vette a felesége ellenkező véleményét — esetleg mégis amellett dönt: bölcs dolog, ha a család máshová költözik. Ez gazdasági okokból is tanácsos lehet, és emellett képessé teszi a családot, hogy előmozdítsa a Királyság-érdekeket azzal, hogy ott szolgál, ahol a szükség nagy (Máté 6:33). Lehet, hogy a keresztény feleség nem nagy kedvvel költözik, mivel ott kell hagynia a szüleit vagy megszokott környezetét. Mégis bölcsen jár el, ha együttműködik teljes mértékben férjével, aki a családfő és felelős annak eldöntéséért, hogy hol éljen a családja. Ezenfelül engedelmessége és szerető együttműködése hozzájárul a családi békéhez (Efézus 5:21–24).
18. Milyen alkalmai vannak a keresztény házastársaknak, hogy együtt végezzenek dolgokat?
18 Virágzik a családi béke és láthatólag kevésbé komolyak a problémák, ha a házastársak együtt végzik a dolgokat. A keresztény házastársaknak például ragyogó alkalmuk van, hogy együtt munkálkodjanak a szántóföldi szolgálatban. Ha ezt rendszeresen gyakorolják és a gyermekeiket is magukkal viszik, az egész család hasznát látja. Ezenfelül egyéb alkalmak is lehetnek, amelyek erősítik a házassági köteléket, ha részt vesznek olyan egészséges tevékenységben, amely az egyik vagy a másik házasfélnek különösen örömet okoz.
19. Milyenfajta főség mozdítja elő a családi békét?
19 A helyes módon gyakorolt főség erősíti a családi kötelékeket. Természetesen az érett keresztény férj soha nem lesz diktátor. Inkább ’továbbra is szeretni fogja feleségét és nem lesz keserű haraggal iránta’. Jehova elvárja tőle, hogy szeretettel gyakorolja a főséget (Kolossé 3:18, 19). Az ilyen főség viszont elősegíti a családi békét.
Megosztott családokban
20., 21. Mennyiben bizonyul jótékonynak az ésszerűség egy vallásilag megosztott házasságban?
20 Az ésszerűség segít megoldani a családi nehézségeket a keresztények között (Filippi 4:5). De fontos az ésszerűség akkor is, ha vallásilag megosztott családban kerül veszélybe a béke. Ha egy hitetlen férj megkísérli megakadályozni keresztény feleségét Jehova szolgálatában, a feleség megpróbálhat érvelni vele, tapintatosan kimutatva, hogy ő vallási téren szabaságot ad férjének, tehát logikusan hasonló elbánást vár (Máté 7:12). Jóllehet a feleség viszonylagos alárendeltségben van hitetlen férjével szemben, összeütközés esetén Isten akaratát kell cselekednie (1Korinthus 11:3; Cselekedetek 5:29). Heti három alkalommal jelen lenni a keresztényi összejövetelen nem túlzás. A hívő asszony azonban bölcsnek tarthatja, hogy a többi estéken otthon legyen, és szántóföldi szolgálatát olyan órákra tervezze, amikor a férje dolgozik, a gyermekek pedig iskolában vannak. Ésszerűséggel és jó tervezéssel nem szükséges ’megszűnnie jót cselekedni’ (Galata 6:9).
21 Az ésszerűség egyéb dolgokra is kiterjed. Például minden embernek joga van bizonyos vallás gyakorlásához. Mégis ésszerű és bölcs egy keresztény feleség részéről, ha a Bibliát és bibliai segédeszközeit nem olyan helyre teszi, ahol az erőteljesen ellenző férje kifogásolhatná. El lehet kerülni az összeütközést, ha az ilyen kiadványokat személyes dolgai között tartja és magában tanulmányozza azokat. Természetesen nem alkudhat meg az igazságos alapelvek tekintetében (Máté 10:16).
22. Mit lehet tenni, ha az otthon békéjének megromlása a gyermekek vallásos nevelésére összpontosul?
22 Ha a családi béke megbomlása a gyermekek vallásos nevelése miatt van, a hívő feleség tapintatosan úgy intézheti, hogy a gyermekek elkísérjék őt az összejövetelekre és a szántóföldi szolgálatba. De ha a hitetetlen férj és apa ezt megakadályozza, a feleség úgy taníthatja a gyermekeket a bibliai alapelvekre, hogy ha felnőnek és elhagyják az otthont, valószínűleg az igaz imádatot fogják követni. Ha a férj a hívő, mint a család feje, szentírási kötelessége keresztényekként nevelni fel gyermekeit. Tanulmányoznia kell velük a Bibliát, magával vinni őket az összejövetelekre, és tanítani őket a szántóföldi szolgálatban (Efézus 6:4). Természetesen kedvesnek, szeretőnek, ésszerűnek kell lennie a hitetlen feleségével való bánásmódjában.
Egyesült családként őrizzük a békét
23. Mi bizonyulhat segítségnek, ha a házastársi béke veszélyben van?
23 Mivel a házastársak ’egy hústestté’ lesznek, békében kell együtt élniük Istennek a házasokra vonatkozó elrendezése szerint, különösen ha mindkét fél keresztény (Máté 19:5; 1Korinthus 7:3–5). Ha a családi békéd mégis veszélyben van, imateljesen ismételd át az előző szentírási pontokat. Az is segítséget jelent, ha visszaidézed az udvarlási időszakot. Hogy igyekeztetek mind a ketten helyesen cselekedni és alapot készíteni a boldog egyesülésre! Kész vagy-e most is hasonló erőfeszítésre házasságod fenntartása érdekében?
24. Milyen legyen a keresztény magatartása a házasság iránt?
24 A házasságban élő keresztények csodálatos adományt kaptak Istentől: a házasságukat! Ha a házassági fogadalmadnak megfelelően élsz és megőrzöd feddhetetlenséged Jehova iránt, előtted az igazságos új világ, amelyben a szívet tépő elkülönülés és válás nem sújtja többé az emberiséget. Mutasd ki háládat a házasság mint jelképes „hármas kötél” iránt, amelyben létfontosságú része van Jehovának (Prédikátor 4:12). Bárcsak az egyesült családotoknak minden tagja élvezné a családi boldogságot a nyugalom és béke otthonában!
Mit felelnél rá?
◼ Hogyan tudnád elmondani vázlatosan Pálnak az 1Korinthus 7:10–16-ban adott tanácsát?
◼ Mik az érvényes indokok a házastársak elkülönülésére?
◼ Hogyan oldhatják meg a keresztények a nehézségeiket, amikor veszélybe kerül a házastársi béke?
◼ Vallásilag megosztott családokban hogyan járulhat hozzá a békéhez az ésszerűség?
[Kép a 19. oldalon]
Azok a a keresztény házastársak, akiknek a családi békéje veszélyben forog, Jehova szolgáihoz méltó módon kell hogy megbeszéljék nehézségeiket