’Vizsgáljuk meg, mik vagyunk’ az emlékünnep idején!

„Ha megvizsgálnánk, mik vagyunk, nem kerülnénk ítélet alá . . ., hogy el ne ítéltessünk” (1KORINTHUS 11: 31, 32).

 1. Mit akarnak az igaz keresztények határozottan elkerülni és miért?

A KERESZTÉNY legkevésbé sem akarhatja, hogy Jehova elmarasztaló ítéletében részesüljön. Ha „a föld Bírájá”-nak nemtetszését vonjuk magunkra, az könnyen odavezethet, hogy ’elítéltetünk a világgal együtt’ és elveszítjük a megmentésünket. És ez így van akár az égi életben reménykedünk, akár vég nélküli életben reménykedünk egy földi paradicsomban (1Mózes 18:25; 1Korinthus 11:32).

 2., 3. Miben vonhatunk magunkra elmarasztaló ítéletet, és mit mondott erről Pál apostol?

² Pál apostol az 1Korinthus 11. fejezetében olyan dolgokról beszél, amiben ítélet alá kerülhetünk. Bár szavait felkent keresztényekhez intézi, tanácsa mindannyiunk számára fontos, különösképpen ebben az időszakban. Ha felismerjük, hogy mi magunk mik vagyunk, az segíthet abban, hogy elnyerjük Isten helyeslését és ne legyünk elítélve. Az Úr vacsorájának évenkénti megtartását magyarázva, Pál ezt írta:

³ „Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen kiszolgáltatták, vett egy kenyeret, és hálaadások után megtörte és ezt mondta: ’Ez jelenti a testemet, amely érettetek van. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.’ Hasonlóképpen cselekedett a pohárral is, miután megvacsorázott, e szavakkal: ’Ez a pohár jelenti az új szövetséget az én vérem által. Ezt tegyétek, valahányszor isszátok az emlékezetemre.’ Mert valahányszor eszitek ezt a kenyeret és isszátok ezt a poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg el nem jön” (1Korinthus 11:23–26).a

 4. Mire kerül sor 1990. április 10-ének estéjén?

⁴ Jehova Tanúi 1990. április 10-én napnyugta után tartják meg Krisztus halálának Emlékünnepét. Az egybegyűlt csoportok általában egy gyülekezet tagjai, így lesz hely azok számára is, akik még nem Tanúk. Milyen lesz ez az összejövetel? Lesz egy bibliai előadás. Azután, egy imát követően, közreadják a kenyeret. Egy másik ima vezeti be a pohár közreadását. Ahelyett, hogy mindez formális szertartás vagy merev eljárásmód szerint folyna le, a kenyerek és a poharak száma, valamint az a mód, ahogyan továbbadják, a helyi körülményeknek megfelelően legyen elrendezve. A lényeg az, hogy ezek a dolgok minden jelenlevő számára hozzáférhetőek legyenek, jóllehet a legtöbben egyszerűen továbbadják azokat anélkül, hogy fogyasztanának belőle. De hát mik azok, amiket továbbadnak, és mit jelentenek? Azonkívül mit kell előtte megvizsgálnunk, hogy meg tudjuk ítélni, mi magunk mik vagyunk?

„Ez jelenti az én testemet”

 5., 6. a) Mit tett Jézus a kenyérrel? b) Milyen fajta kenyeret használt?

⁵ Olvastuk, Pál mit ’kapott az Úrtól’ az Emlékünneppel kapcsolatban. Ott van azután a három evangéliumíró beszámolója; az egyik közülük jelen volt, amikor Jézus elrendelte ezt az ünnepet (1Korinthus 11:23; Máté 26:26–29; Márk 14:22–25; Lukács 22:19, 20). Ezek a beszámolók elmondják, hogy Jézus először vett egy kenyeret, imádkozott, azután megtörte és szétosztotta. Mi volt az a kenyér? És annak megfelelően, mit használunk manapság? Mit jelent vagy ábrázol ma?

⁶ Abban az időben kéznél voltak a zsidó pászkavacsora kellékei, köztük a kovásztalan kenyér, amit Mózes úgy hívott: „kovásztalan lepények, a nyomorúság kenyere” (5Mózes 16:3; 2Mózes 12:8). Ez a kenyér búzalisztből készült kovász, só vagy fűszer hozzáadása nélkül. Mivel kovásztalan volt (héberül: mats·tsah΄), lapos és törékeny volt; ehető méretű darabokra kellett azt megtörni (Márk 6:41; 8:6; Cselekedetek 27:35).

 7. Mit használnak fel Jehova Tanúi kenyérként az Emlékünnep alatt?

⁷ Jézus kovásztalan kenyeret használt az Úr vacsorájánál, ezért Jehova Tanúi ma hasonló módon járnak el. A szokásos zsidó macesz is megfelel erre a célra, ha nincs benne adalékanyag, mint például maláta, hagyma vagy tojás. (Ilyen anyagokat tartalmazó macesz aligha felelne meg a ’nyomorúság kenyere’ elnevezésnek.) A gyülekezet vénei fel is kérhetnek valakit, hogy készítsen búzaliszt és víz keverékéből álló pépből kovásztalan kenyeret. Ha nem szerezhető be búzaliszt, árpa-, rizs-, kukoricalisztből vagy egyéb magvakból készült lisztből is lehet sütni kovásztalan kenyeret. A pépet vékonyra kell nyújtani és enyhén olajozott sütőlapon kell megsütni. 

 8. Miért helyénvaló jelkép a kovásztalan kenyér, és mit jelent az abból való fogyasztás? (Zsidók 10:5-7; 1Péter 4:1)

⁸ Az ilyen kenyér megfelel, mivel nem tartalmaz kovászt (élesztőt), amit a Biblia a romlottság vagy bűn ábrázolására használ. Pál az egyik gyülekezetben levő erkölcstelen férfival kapcsolatban ezt tanácsolta: ’Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. Távolítsátok el a régi kovászt, hogy erjedéstől mentesek legyetek. Krisztus, a mi Pászkánk, feláldoztatott. Ezért ne a régi kovásszal ünnepeljünk, sem a rosszaság és a gonoszság kovászával, hanem az őszinteség és igazság kovásztalan kenyerével’ (1Korinthus 5:6–8; vö. Máté 13:33; 16:6, 12). A kovásztalan kenyér Jézus emberi testének találó jelképe, mivel ő ’lojális, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített’ volt (Zsidók 7:26). Jézus az ő tökéletes emberi testében volt jelen, amikor ezt mondta apostolainak: „Vegyétek és egyétek ezt (a kenyeret), ez jelenti az én testemet” (Máté 26:26, A New Translation of the Bible, James Moffatt fordítása). A kenyérből való fogyasztás azt jelenti, hogy az a személy hisz Jézus áldozatának érdemében és elfogadja azt a maga javára. De itt ennél többről van szól.

A bor jelentése

 9. Milyen más jelkép használatát rendelte el még Jézus?

⁹ Jézus egy másik jelképet is használt: „Vett egy poharat is, és miután megköszönte Istennek, nekik adta és ezt mondta: ’Igyatok belőle mindannyian; ez jelenti a véremet, az új szövetség-vért, amely sokakért kiontatott, hogy elnyerjék a bűneik bocsánatát’” (Máté 26:27, 28, Moffatt). Mi volt abban a közösségi pohárban, amit továbbadott, és mit jelent a számunkra, amikor igyekszünk megállapítani, hogy mi magunk mik vagyunk?

10. Hogyan kapott helyet a bor a zsidó pászkában?

¹⁰ Amikor Mózes először vázolta a pászkaünnepet, italt nem említett benne. Sok szövegkutató úgy véli, hogy a bort sokkal később, talán az i. e. második században vették be a pászka megünneplésébe.b Mindenesetre a bor használata ennél az étkezésnél már bevett szokás volt az első században, és Jézus nem kifogásolta azt. A pászkabort használta fel, amikor az Emlékünnepet bevezette.

11. Milyen fajta bor felel meg arra, hogy az Úr vacsoráján használják?

¹¹ Mivel a zsidó pászkára jóval a szüret utáni időben került sor, Jézus nem kiforratlan gyümölcslét, hanem vörösbort használt, amely könnyen szemléltethette az ő vérét. (Vö. Jelenések 14:20.) Krisztus vérét nem kellett feljavítani, ezért a tiszta bor a helyénvaló, nem pedig valamilyen borpárlattal felerősített borok (mint például portói, sherry vagy muskotály), vagy fűszerekkel avagy füvekkel ízesített borok (vermut, Dubonnet vagy többfajta aperitif). Nem szükséges azonban túlságosan aggodalmaskodnunk amiatt, hogy egy bor milyen eljárással készült, a forrás idején adtak-e hozzá egy kevés cukrot, hogy meglegyen az átlagos íze vagy alkoholtartalma, vagy egy kis ként adtak hozzá, hogy meg ne romoljon.c Számos gyülekezet használ a kereskedelemben kapható borfajtát (például: Chiantit, burgundit, beajolait vagy Claret fajtákat) vagy egyszerű, házilag készített vörösbort. A bor és a kenyér csupán jelképek, ezért a fel nem használt mennyiséget haza lehet vinni és később fel lehet használni, mint bármely más ételt vagy italt.

12. Jézus magyarázata szerint milyen jelképes jelentése van a bornak?

¹² Az a tény, hogy Jézus a véréről beszélt a pászka éjszakán, eszünkbe juttatja a bárányok vérét az ókori Egyiptomban. De figyeljük meg, Jézus ténylegesen másfajta összehasonlítást tett, amikor ezt mondta: „Ez a pohár jelenti az új szövetséget a vérem ereje által, amelyet ki kell ontani a ti javatokra” (Lukács 22:20). Isten korábban szövetséget kötött a testi Izraellel és azt a szövetséget állatáldozatok vére pecsételte meg. Volt valamilyen párhuzam, az állatáldozatok vére és Jézus vére között. Mindkettő hozzátartozott ahhoz, hogy bevezetésre kerüljön Istennek az ő népének nemzetével kötött szövetsége (2Mózes 24:3–8; Zsidók 9:17–20). A Törvényszövetség egyik jellegzetessége az volt, hogy a testi Izraelnek kilátása volt arra, hogy király-papok nemzetévé legyen (2Mózes 19:5, 6). De mivel Izrael nem tartotta meg Jehova szövetségét, Isten kimondta, hogy a „korábbi szövetséget” egy ’új szövetséggel’ váltja fel (Zsidók 9:1, 15; Jeremiás 31:31–34). A bor pohara, amelyet most Jézus továbbadott a hű apostolai között, ezt az új szövetséget képviselte.

13., 14. a) Mit jelent az, ha valaki az új szövetségben van? b) Mit jelent az, ha valaki magához veszi a jelképeket?

¹³ Az ebbe az új szövetségbe felvett keresztények király-papok szellemi nemzetét alkotják (Galata 6:16). Péter apostol ezt írta: „Ti azonban ’kiválasztott fajta, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok, hogy széles körben hirdessétek a kiválóságait’ annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott ki titeket” (1Péter 2:9). Nyilvánvaló, hogy az a megmentés, amelyben ők részesülnek — élet az égben, mint Jézus társuralkodói. A Jelenések 20:6 megerősíti ezt: „Boldog és szent mindaz, akinek része van az első feltámadásban . . . Istennek és a Krisztusnak lesznek papjai és királyokként uralkodnak vele ezer esztendeig.”

¹⁴ Miután Jézus felszólította apostolait, hogy fogyasszanak a jelképként használt kenyérből és borból, valójában azt is mondta nekik, hogy ’majd esznek és isznak az ő asztalánál a királyságában és trónokon ülnek, hogy ítéljék Izrael tizenkét törzsét’ (Lukács 22:28–30). Következésképpen, az emlékünnepi jelképekből való fogyasztás többet jelent, mint egyszerűen csak hinni Jézus áldozatában. Minden kereszténynek el kell fogadni a váltságot és hitet kell gyakorolnia, ha örökké tartó életet akar nyerni, bárhol is (Máté 20:28; János 6:51). A jelképekből való fogyasztás azt jelenti, hogy valaki az új szövetségben van, kiválasztva arra, hogy Jézussal legyen az ő Királyságában.

Szükség van a felismerésre az Emlékünnep idején

15. Hogyan vezetett be Jézus új reménységet Isten szolgái számára?

¹⁵ Ahogyan az előző cikk megmagyarázta, Isten azon szolgái, akik Jézus ideje előtt éltek, nem remélhették, hogy az égbe mennek. Azt várták, hogy a földön, az emberiség eredeti lakhelyén nyernek majd örökké tartó életet. Jézus Krisztus volt az első, aki szellemként támadt fel és az első volt, aki az emberek közül az égbe vitetett (Efézus 1:20–22; 1Péter 3:18, 22). Pál is megerősítette ezt, amikor ezt írta: „Jézus vére által teljes bizalmunk van a szent helyre való bemenetelre azon az új és első úton, amelyet ő nyitott meg ünnepélyesen előttünk” (Zsidók 10:19, 20). Kik követték Jézust, miután megnyitotta ezt az utat?

16. Mit tartogat a jövő azok számára, akik fogyasztanak a kenyérből és a borból?

¹⁶ Azon az éjszakán, amelyen Jézus bevezette az Úr vacsoráját, elmondta lojális apostolainak, hogy helyet készít számukra az égben (János 14:2, 3). Jusson eszünkbe azonban az is: Jézus azt is mondta, hogy akik esznek a kenyérből és isznak a borból, ott lesznek a Királyságában és trónokon ülnek, hogy ítélkezzenek. Vajon csak az apostolokról van itt szó? Nem, mert később János megtudta, hogy más keresztények is győznek és ’leülnek Jézussal az ő trónjára’, és együttesen lesznek ’királysággá és papokká, hogy uralkodjanak a föld felett’ (Jelenések 3:21; 5:10). János azt is megtudta, hogy 144 000 lesz azoknak a keresztényeknek a teljes száma, akiket ’megvásároltak a földről’ (Jelenések 14:1–3). Mivel ez viszonylag kicsiny csoport, egy „kicsiny nyáj” azokhoz viszonyítva, akik a korszakok során Istent imádták; különleges ítélőképességre van szükség az Emlékünnep idején (Lukács 12:32).

17., 18. a) Milyen szokásba estek egyesek a korinthusi keresztények közül? b) Miért volt annyira súlyos dolog a túlzott evés és ivás? (Zsidók 10:28–31).

¹⁷ Pál vetette fel ezt a kérdést a korinthusiakhoz írt levelében, olyan időben, amikor egyes apostolok még életben voltak, és amikor Isten keresztényeket hívott el arra, hogy „szentek legyenek”. Pál azt mondta, hogy rossz szokás alakult ki azok között, akik kötelesek voltak magukhoz venni a jelképeket. Egyesek előzőleg étkezésen vettek részt, ahol túl sokat ettek és ittak, amitől elálmosodtak és az érzékeik eltompultak. Ennek következtében képtelenek voltak „megkülönböztetni a testet”, Jézus fizikai testét, amelyet a kenyér képviselt. Olyan súlyos dolog volt ez? Igen! Mivel méltatlanul fogyasztottak a jelképekből, ’vétkeztek az Úr testével és vérével szemben’. Ha elméjük és a szellemük éber lett volna, ’felismerhették volna, hogy mik ők, és nem ítéltettek volna el’ (1Korinthus 1:2; 11:20–22, 27–31).

¹⁸ Mit kellett volna ezeknek a keresztényeknek felismerniük és hogyan? Elsősorban értékelni kellett volna szívükben és elméjükben, hogy elhívást kaptak arra: az égi élet 144 000 örököse közé tartozzanak. Miből ismerhették fel ezt, és hogyan kell ma sokaknak hinniük abban, hogy ahhoz a kicsiny csoporthoz tartoznak, amelyet Isten az apostolok idejétől kezdve kiválasztott?

19. Milyen feltáró helyzet uralkodott az 1989-es Emlékünnepen?

¹⁹ Valójában az igaz keresztényeknek csupán egy igen kicsiny része ismeri fel ezt ma önmagáról. Az Úr vacsorájának megünneplésekor 1989-ben több mint 9 479 000-en gyűltek össze Jehova Tanúi gyülekezeteiben a földkerekségen. Körülbelül 8700-an vallották azt a reménységüket, hogy ’az égi királyságra megmentettek’ közé tartoznak (2Timótheus 4:18). A nagy többség — igen, az egybegyűlt lojális, áldott keresztények további milliói — úgy ítélték meg: az ő jogos reménységük az, hogy örökké élnek a földön.

20. Mi az, ami a 144 000 előtt világossá teszi, hogy elhívásban részesültek? (1János 2:27).

²⁰ I. sz. 33. pünkösdjén Isten elkezdte kiválasztani a 144 000-et az égi életre. Mivel ez a reménység egészen új volt és Isten szolgái, akik Jézus ideje előtt élnek, nem ápolták azt magukban, honnan tudhattak a kiválasztottak erről a reménységről és hogyan lehettek biztosak abban? Isten szent szellemének a tanúsága által ismerték fel. Ez nem jelenti azt, hogy ténylegesen látták a szellemet (az ugyanis nem egy személy), vagy akár elmebeli látomásuk lett volna a szellemről, amely közölt velük valamit, vagy a szellemi birodalomból jövő hangot hallottak volna. Pál megmagyarázza: „Maga a szellem tanúskodik a mi szellemünkkel, hogy Isten gyermekei vagyunk . . . örökösök is, valójában Isten örökösei, Krisztussal pedig társörökösök, feltéve, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt dicsőüljünk is meg” (Róma 8:16, 17).

21. a) Honnan tudják a felkentek, hogy égi reménységük van? (1Korinthus 10:15–17). b) Miféle egyének a felkentek, és hogyan tanúsítanak szerénységet a reménységük iránt?

²¹ Ez a tanúságtétel vagy felismerés új irányt ad gondolkodásuknak és reménységüknek. Még mindig emberi lények, örvendenek Jehova földi teremtésműve jó dolgainak, mégis életük és figyelmük fő iránya az, hogy ők társörökösök Krisztussal. Nem érzelgősségből juttottak el erre a kilátásra. Ők normális egyének, akiknek kiegyensúlyozott a szemléletük és a viselkedésük. Mivel Isten szelleme megszentelte őket, meg vannak győződve elhivatásukról, és nem táplálnak tartós kétséget ez iránt. Tisztában vannak azzal, hogy a megmentésük az égbe szól, ha hűségesnek bizonyulnak (2Thessalonika 2:13; 2Timótheus 2:10–12). Mivel megértik, mit jelent számukra Jézus áldozata, és felismerik, hogy szellemtől felkent keresztények, szerényen fogyasztanak az emlékünnepi jelképekből.

22. Mit fognak felismerni a legtöbben azok közül, akik jelen leszenk az Úr vacsoráján?

²² Legtöbben azok közül, akik engedelmesen összegyűlnek április 10-én, nem táplálják magukban ezt a reménységet, mert Isten nem kente fel őket szellemmel és nem hívta el őket égi életre. Amint már megjegyeztük, Isten az apostolok idejében kezdte el a 144 000 kiválasztását. Ennek az elhívásnak a befejezése után várható, hogy mások is jönnek az ő imádatához, akiknek az a reménységük, mint amit Mózes, Dávid, Alámerítő János és más hithű egyén vallott, aki azelőtt halt meg, mielőbb Jézus megnyitotta az égi élethez vezető utat. Lojális és buzgó keresztények milliói tehát ma nem veszik magukhoz az emlékünnepi jelképeket. Ezek a keresztények úgy ítélik meg, hogy abban az értelemben állnak Isten előtt, amely értelemben érvényes reménységüket felfogják. Javukat szolgálja Jézus vére és teste, mivel bűnbocsánatot nyernek és elnyerik a vég nélküli életet a földön (1Péter 1:19; 2:24; Jelenések 7:9, 15).

23. Miért lesz örömteli alkalom az Emlékünnep? (Vö. 2Krónika 30:21).

²³ Tekintsünk hát előre az április 10-i boldog megünneplésre. A józan megítélés időszaka lesz ez, de egyben az öröm napja is. Öröm az égi reménységgel élő kisszámú egyén számára, aki jogosan és engedelmesen fogyaszt a kenyérből és a pohárból (Jelenések 19:7). Öröm boldog keresztény embermilliók számára is, akik azon az estén figyelnek és tanulnak, és akik remélik, hogy mindörökké emlékezhetnek a földön erre a jelentőségteljes megünneplésre (János 3:29).

[Lábjegyzetek]

Mit felelsz rá?

◻ Miért adnak körbe az Emlékünnepen kovásztalan kenyeret, és mit jelképez az?

◻ Mi az a pohár, amit az Úr vacsoráján körbeadnak, és mit képvisel az?

◻ Miért van szükség jó ítélőképességre az emlékünnepi megemlékezéssel kapcsolatban?

◻ Miért tekintesz előre várakozással a közelgő Emlékünnepre?