Tiszteljetek mindenfajta embert!
„Tiszteljetek mindenfajta embert . . ., féljétek Istent, tiszteljétek a királyt!”(1PÉTER 2:17).
1. a) Istenen és Krisztuson kívül, kinek jár még jogos tisztelet? b) Az 1Péter 2:17 szerint mely területeken kell tiszteletet tanúsítani emberek iránt?
LÁTTUK, hogy kötelesek vagyunk megadni a tiszteletet Jehova Istennek és Jézus Krisztusnak. Ez helyes, bölcs és szeretetteljes dolog. Isten Szava azonban azt mutatja, hogy tisztelnünk kell embertársainkat is. „Tiszteljetek mindenfajta embert” — hangzik számunkra a felhívás (1Péter 2:17). Mivel ez a vers azzal végződik, hogy „tiszteljétek a királyt”, azt sejteti, hogy meg kell adni a tiszteletet azoknak, akiket az állásuk feljogosít erre a tiszteletre. Kiket kell tehát tiszteletben részesíteni? A tiszteletre rászolgálók száma sokkal több személyt foglalhat magába, mint azt némelyek gondolnák. Azt mondhatnánk, hogy négy olyan terület van, ahol mások iránt tiszteletet kell tanúsítanunk.
Tiszteljük a politikai uralkodókat
2. Honnan tudjuk, hogy az 1Péter 2:17-ben említett „király” bármely emberi királyra vagy politikai uralkodóra vonatkozik?
2 Az első ilyen terület a világi kormányzatokkal kapcsolatos. Nekünk tisztelnünk kell a politikai uralkodókat. Amikor Péter azt tanácsolta: „tiszteljétek a királyt”, miért mondjuk, hogy politikai uralkodókra gondolt? Azért, mert a keresztény gyülekezeten kívüli helyzetről beszélt. Éppen befejezte a mondását: „Rendeljétek alá magatokat minden emberi teremtésnek: akár a királynak mint feljebbvalónak, akár helytartóknak, akiket elküld.” Figyeljük meg azt is, hogy Péter szembeállítja Istent „a király”-lyal, amikor azt mondja: „féljétek Istent, tiszteljétek a királyt” (1Péter 2:13, 14). Tehát „a király”, akinek Péter buzdítása szerint tiszteletet kell adnunk, emberi királyokra és politikai uralkodókra értendő.
3. Kik a „felsőbb hatalmak”, és mi illeti meg őket?
3 Pál apostol hasonlóképpen ezt parancsolja: „Rendeljétek alá magatokat a felsőbb hatalmaknak.” Ezek a „felsőbb hatalmak” nem Jehova Isten vagy Jézus Krisztus, hanem politikai uralkodók, kormányzati tisztségviselők. Ezt szem előtt tartva, Pál így folytatja: „Adjátok meg mindenkinek, ami jár . . . akinek tisztelet, azt a tiszteletet.” Igen, azokat, akiknek Isten megengedte, hogy politikai uralmat gyakoroljanak, megilleti a tisztelet (Róma 13:1, 7).
4. a) Hogyan mutathatunk tiszteletet a politikai uralkodók iránt? b) Milyen példát mutatott Pál apostol az uralkodók iránti tisztelet terén?
4 Hogyan mutathatunk tiszteletet a politikai uralkodók iránt? Ennek egyik módja az, hogy mély tisztelettel viselkedünk irántuk. (Vö. 1Péter 3:15.) Ez a tisztelet, magas állásukra való tekintettel akkor is megilleti őket, ha egyébként gonosz emberek. Tacitus római történész leírja Félix helytartót mint olyan embert, aki „úgy gondolta, minden aljas tettet elkövethet büntetlenül”. Pál mégis tisztelettudóan kezdte meg előtte védőbeszédét. Hasonlóképpen mondta Pál II. Heródes Agrippa királynak is: „Boldognak tartom magam . . ., hogy előtted védekezhetem”, jóllehet Pál tudta, hogy Agrippa vérfertőzésben él. Hasonlóképpen, Pál tiszteletet tanúsított Festus helytartó iránt is, „kegyelmes Uramnak” szólítva őt, jóllehet Festus bálványimádó volt (Cselekedetek 24:10; 26:2, 3, 24, 25).
5. Milyen más módon lehet kimutatni a tiszteletet a kormányhatóságok iránt, és hogyan mutatnak ebben jó példát Jehova Tanúi?
5 Egy másik mód, ahogyan tiszteletet tanúsíthatunk a kormánytisztviselők iránt, szintén Pál apostol példájából látható, amikor arról írt, hogyan lehet megadni a kormányhatóságoknak azt, ami jár. Azt mondta, adjuk meg annak, „akinek az adó jár, az adót, akinek az illeték, az illetéket” (Róma 13:7). Jehova Tanúi megadják ezeket, tekintet nélkül arra, hogy a világ melyik országában élnek. Az olaszországi La Stampa megjegyezte: „Ők a leglojálisabb állampolgárok, akiket az ember kívánhat magának; nem csalnak az adónál és nem igyekeznek kibújni a kellemetlen törvény alól a saját hasznuk érdekében.” A floridai Palm Beach (USA) városában megjelenő The Post ezt írja Jehova Tanúival kapcsolatban: „Megfizetik az adójukat. A Köztársaság legbecsületesebb polgárai közé tartoznak.”
Tanúsítsunk tiszteletet a munkaadók iránt
6. Pál apostol és Péter apostol szerint kiknek kell még megadnunk a tiszteletet?
6 A második terület, ahol tisztelet jár, a munkahelyünk. Mind Pál, mind Péter apostol kihangsúlyozza, mennyire fontos, hogy a keresztények tiszteljék azokat, akik felettesekként állnak velük kapcsolatban a munkaviszonyban. Pál ezt írta: „Azok, akik rabszolgaság igájában vannak, tekintsék saját gazdájukat teljes tiszteletre méltónak, hogy Isten nevét és tanítását ne káromolják miattuk. Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne nézzék le őket azért, mert ők testvérek. Ellenkezőleg, annál készségesebb rabszolgák legyenek.” Péter pedig ezt mondta: „A háziszolgák rendeljék alá magukat gazdájuknak az őket megillető teljes félelemmel, nemcsak a jónak és értelmesnek, hanem azoknak is, akiknek nehéz a kedvére tenni” (1Timótheus 6:1, 2; 1Péter 2:18; Efézus 6:5; Kolossé 3:22, 23).
7. a) Hogyan szól a bibliai tanács a „rabszolgák” részére, hogy tiszteljék „tulajdonosukat”, és hogyan lehet azt napjainkra alkalmazni? b) Minek a megtartására ügyeljenek a keresztény munkavállalók, akiknek keresztény munkaadójuk van?
7 Természetesen, ma már nem széleskörű a rabszolgaság. De azok az alapelvek, amelyek a rabszolga és a tulajdonosa viszonyában irányították a keresztényeket, a munkaadó—munkavállaló viszonyra is érvényesek. A keresztény munkavállalóknak tehát felelősségük tiszteletet tanúsítani az olyan munkaadók iránt is, akiknek nehéz a kedvére tenni. És mi van akkor, ha történetesen a munkaadó keresztény hívőtárs? Ahelyett, hogy különleges figyelmet vagy előnyt várna ettől a viszonytól, a munkavállaló legyen még készségesebb a keresztény munkaadója iránt, és ne akarjon ebből semmilyen módon előnyt szerezni.
Tisztelet a családi körben
8., 9. a) Kiknek a tiszteletét követelik meg a gyermekektől? b) Miért kell a gyermekeknek ezt a fajta tiszteletet tanúsítaniuk, és hogyan tudják kimutatni azt?
8 A harmadik terület, ahol kötelező a tisztelet, az a családi kör. A gyermekek például kötelesek tisztelni szüleiket. Ez nemcsak a Mózes által adott Törvény idejében volt követelmény, hanem ma is az a keresztények számára. Pál apostol írta: „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrral egységben, mert ez az igazságos: ’Tiszteld atyádat és anyádat’ (Efézus 6:1, 2; 2Mózes 20:12).
9 Miért kell a gyermekeknek tisztelni a szüleiket? Azért kell azokat tisztelni, mert a szüleik Istentől kapott hatalommal rendelkeznek és azért is, amit a szüleik tettek, például világra hozták őket, táplálták és felnevelték gyermekkoruktól kezdve. Hogyan tiszteljék a gyermekek szüleiket? Főleg azáltal, hogy engedelmeskednek és alárendelik magukat nekik (Példabeszédek 23:22, 25, 26; Kolossé 3:20). Ez a tisztelet megkövetelheti, hogy a felnőtt gyermekek támogassák idős szüleiket vagy nagyszüleiket mind anyagi, mind szellemi téren. Ez megköveteli tőlük, hogy kiegyensúlyozottak legyenek egyéb kötelezettségeik tekintetében, mint például a saját gyermekeikről való gondoskodás, a keresztény összejöveteleken való teljes részvétel és a szántóföldi szolgálat (Efézus 5:15–17; 1Timótheus 5:8; 1János 3:17).
10. Ki iránt kötelesek kimutatni a tiszteletüket a feleségek, és milyen módon tehetik meg ezt?
10 De a családban nem a gyermekek az egyedüliek, akik tisztelettel tartoznak másoknak. A feleségek is kötelesek tisztelni a férjüket. Pál apostol is azt mondta, hogy „a feleség tanúsítson mély tiszteletet a férje iránt” (Efézus 5:33; 1Péter 3:1, 2). A férjek iránti „mély tisztelet” bizonyosan magában foglalja a tisztességadást is. Sára azzal tisztelte meg férjét, Ábrahámot, hogy „urá”-nak szólította őt (1Péter 3:6). Ezért ti, feleségek, utánozzátok Sárát. Tiszteljétek meg a férjeteket azzal, hogy elfogadjátok döntéseit és azon igyekeztek, hogy azok sikerüljenek. Ha mindent megtesztek azért, hogy segítsetek a férjeteknek viselni nehéz terheit, ahelyett, hogy még növelnétek azokat, ezzel tiszteletet tanúsíttok iránta.
11. A tisztelet megadása tekintetében mire kötelesek a férjek, és miért?
11 Na és a férjek? Isten Szava ezt az utasítást adja nekik: „Ti férjek, továbbra is lakjatok [a feleségetekkel] hasonló módon az ismeretnek megfelelően, megadva nekik a tiszteletet mint gyengébb edényeknek, a női nemnek, mivel velük együtt ti is az élet ki nem érdemelt jóindulatának örökösei vagytok, hogy imáitoknak ne legyen akadálya” (1Péter 3:7). Valóban így kellene gondolkodnia minden férjnek. Mintha a feleség ezt a cimkét viselné: „Értékes! Törékeny! Óvatosan kezelni! Megadni neki a tiszteletet!” A férjek emlékezzenek arra, hogy ha nem adják meg feleségüknek a tiszteletet és nem tanúsítanak irántuk kellő figyelmességet, lerontják Jehova Istennel való viszonyukat, mert az imáik hátráltatva lesznek. Valóban, kölcsönösen előnyös a család tagjai számára, ha tiszteletet tanúsítanak egymás iránt.
A gyülekezetben
12. a) Kinek a felelőssége tiszteletet tanúsítani a gyülekezetben? b) Hogyan mutatta meg Jézus, hogy helyénvaló a tiszteletet elfogadni?
12 Mindenkinek felelőssége az is, hogy tiszteletet tanúsítson a keresztény gyülekezeten belül. Ezt a tanácsot kapjuk: „A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10). Jézus az egyik példázatában rámutatott arra, mennyire helyénvaló elfogadni a tiszteletadást. Azt mondta, hogy amikor meghívnak minket egy lakomára, a legutolsó helyet foglaljuk el, mert akkor a házigazda arra fog kérni, hogy előkelőbb helyre üljünk, és ezzel az összes többi vendég előtt megtiszteltetésben részesülünk (Lukács 14:10). Nos, mivel mindannyian nagyra értékeljük, ha megtisztelnek minket, nem kellene vajon nekünk is beleélést tanúsítani és tiszteletet kinyilvánítani egymás iránt? És vajon hogyan tehetjük meg ezt?
13. Milyen különféle módokon mutathatjuk ki a tiszteletünket mások iránt a gyülekezetben?
13 A nagyrabecsülés kifejezése egy jól végzett munka iránt egyenértékű a tiszteletadással. Tehát megtisztelhetjük egymást azzal, hogy dicsérő szavakat mondunk, mondjuk egy előadásért, vagy egy jó hozzászólásért a gyülekezetben. Azonkívül megtisztelhetjük egymást azzal is, ha alázattal övezzük magunkat körül keresztény testvéreink és testvérnőink iránt, amikor mély tisztelettel bánunk velük (1Péter 5:5). Ezzel kimutatjuk, hogy Jehova Isten tiszteletre méltó szolgáinak és szolgatársainknak tekintjük őket.
14. a) Hogyan tanúsíthatnak a testvérek a gyülekezetben helyes tiszteletet a testvérnők iránt? b) Mi mutatja, hogy az ajándékok a tisztelet kifejezésének egyik módját jelenthetik?
14 Pál apostol azt tanácsolta az ifjú Timótheusnak, hogy úgy bánjon az idősebb keresztény testvérnőkkel mint anyákkal, a fiatalabbakkal mint test szerinti nővérekkel, „teljes erkölcsi tisztasággal”. Igen, amikor a testvérek gondosan ügyelnek arra, hogy ne engedjenek meg maguknak az illendőnél többet keresztény testvérnőikkel szemben, mint például túlzott bizalmasságot, akkor valójában tiszteletben részesítik őket. Pál így folytatta: „Tiszteld az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek.” A szükségben levő özvegyeket anyagi támogatással is meg kell tisztelni. De ahhoz, hogy erre méltók legyenek, ’a jó cselekedeteiknek kell tanúskodniuk’ mellettük (1Timótheus 5:2–10). Az anyagi adományokkal kapcsolatban, Lukács azt írta a Málta szigetén élő emberekről: „Sok ajándékkal is megtiszteltek minket, és amikor elhajóztunk, bőven elláttak a szükséges dolgokkal” (Cselekedetek 28:10). Azzal is tiszteletet tanúsíthatunk mások iránt, ha anyagi ajándékokról gondoskodunk számukra.
15. a) Kik iránt vagyunk kötelesek különleges tiszteletet tanúsítani? b) Milyen módon mutathatunk tiszteletet azok iránt, akik vezetnek minket?
15 Folytatva Timótheushoz írt levelét, Pál ezt írja: „Ezeket a véneket, akik helyesen elnökölnek kétszeres megbecsülésben kell részesíteni, különösen azokat, akik beszédben és tanításban keményen fáradoznak” (1Timótheus 5:17). Milyen módon tisztelhetünk véneket vagy felvigyázókat? Pál ezt mondta: „Legyetek az én utánzóim, miként én a Krisztusé vagyok” (1Korinthus 11:1). Amikor megfogadjuk Pál szavait, hogy az ő utánzói legyünk, tiszteletben részesítjük őt. Ez azokra is vonatkozik, akik vezetnek minket napjainkban. Amilyen mértékben követjük a példájukat, olyan mértékben adunk nekik tiszteletet.
16. Milyen további módon mutathatjuk ki azok iránti tiszteletünket, akik vezetnek minket?
16 A felvigyázók iránti tisztelet kimutatásának egy másik módja az, ha megszívleljük a következő buzdítást: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vezetnek titeket, és hallgassatok rájuk, mert ők folyton őrködnek lelketek felett, mint akiknek számot kell adniuk rólatok” (Zsidók 13:17). Ahogyan a gyermekek tisztelik a szüleiket azáltal, hogy engedelmesek és szófogadók, úgy tiszteljük mi is azokat, akik vezetnek minket, ha engedelmesek és szófogadók vagyunk irántuk. És ahogyan Pált és a társait anyagi adományokkal tisztelték meg Málta lakosai, hasonló módon részesítik tiszteletben ma is a Társulat számos utazó képviselőjét. De ők, természetesen sohase kérhetik az ilyen ajándékokat és sohase tehetnek célzásokat arra, mennyire nagyra értékelnék azokat vagy mennyire szükségük volna rájuk.
17. A tisztelet kinyilvánításában milyen kötelezettség hárul azokra, akik felvigyázói kiváltságokat viselnek?
17 Másrészt mindazok, akik felvigyázói állást töltenek be a teokratikus szervezetben — legyen az a helyi gyülekezet, egy körzet, egy kerület, ahol utazófelvigyázók, vagy az Őr Torony Társulat valamelyik fiókhivatala, vagy a családi kör — kötelesek tiszteletet tanúsítani azok iránt, akiket a gondjaikra bíztak. Ez megköveteli tőlük, hogy együttérzéssel és beleéléssel rendelkezzenek. Legyenek megközelíthetők minden időben, legyenek szelídek és alázatosak szívükben és elméjükben, ahogy azt Jézus Krisztus elmondhatta önmagáról (Máté 11:29, 30).
Azon munkálkodjatok, hogy tiszteljétek egymást
18. a) Mi gátolhat minket abban, hogy tiszteletet nyilvánítsunk ki azok iránt, akiket az megillet? b) Miért nincs mentség arra, ha valaki elutasító és bírálgató szellemű?
18 Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy keményen munkálkodjunk az egymás iránti tisztelet terén, mert igen erőteljes akadály próbál ebben meggátolni minket. Ez az akadály vagy hátráltató tényező a tökéletlen szívünk. „Az ember szívének hajlama ifjúságától kezdve rossz” — állapítja meg a Biblia (1Mózes 8:21). Az egyik olyan emberi hajlam, amely gátolni igyekszik minket abban, hogy tiszteljünk másokat, az elutasító, a bírálgató szellemi magatartás. Mindannyian gyarló, tökéletlen emberek vagyunk, és szükségünk van Jehova irgalmára és ki nem érdemelt kedvességére (Róma 3:23, 24). Mindennek tudatában ügyeljünk gondosan arra, hogy ne időzzünk el gondolatban a testvéreink gyenge oldalainál vagy ne tulajdonítsunk a testvéreinknek kétes indítékokat.
19. Mi segít ellensúlyozni bármilyen elutasító magatartást?
19 Az ilyen elutasító hajlamok ellenszere a szeretet és az önuralom. Legyünk együttérzőek, lojálisak, pozitív hajlandóságúak a testvéreink iránt, vegyük észre a jó tulajdonságaikat. Ha valamit nem értünk náluk, legyünk mindenkor készek megadni a testvéreinknek a jobbik eshetőséget, vagyis a jobbat feltételezni róluk, és fogadjuk meg Péter tanácsát: „Mindenekfölött legyen bennetek bensőséges szeretet egymás iránt, mert a szeretet sok vétket elfedez” (1Péter 4:8). Ennek a szeretetnek feltétlenül meg kell lenni bennünk, ha abban a tiszteletben akarjuk a testvéreinket részesíteni, amely megilleti őket.
20., 21. a) Melyik hajlam gátol minket hasonlóképpen abban, hogy tiszteletet tanúsítsunk egymás iránt? b) Mi segít ellensúlyozni ezt a hajlamot?
20 Egy másik olyan vonás, amely szintén gátolni igyekszik minket abban, hogy megadjuk másoknak a nekik kijáró tiszteletet: a sértődésre, a túlzott érzékenységre való hajlam. Az érzékenységnek is megvan a helye. A művészek legyenek érzékenyek a hangokra és a színekre, hiszen ez hozzátartozik a mesterségükhöz. De a túlzott érzékenység vagy sértődékenység a másokkal való kapcsolatunkban az önzés egyik formája, amely elrabolhatja a békénket és meggátolhat abban, hogy másokat tiszteljünk.
21 Ebben a vonatkozásban nagyszerű tanácscsal szolgál a Prédikátor 7:9. verse: „Ne sértődj meg hirtelen szellemedben, mert a sértődés az ostobák kebelében nyugszik.” Bölcsesség és józan értelem hiányáról, valamint a szeretet hiányáról tesz bizonyságot az, ha valaki túlzottan érzékeny vagy hamar megsértődik. Legyünk hát résen, nehogy a bukott hajlamaink, mint amilyen az elutasító, a túlzottan bíráló, vagy a túlzottan érzékeny magatartás, meggátoljon abban, hogy megadjuk mindenkinek a neki járó tiszteletet.
22. Hogyan összegezhetnénk a tisztelet kinyilvánítására vonatkozó kötelezettségünket?
22 Valóban, számos okunk van arra, hogy mások iránt tiszteletet tanúsítsunk. És amint láttuk, igen sokféle módon mutathatjuk ki ezt a tiszteletet. Mindig vigyáznunk kell arra, hogy semmilyen önző vagy elutasító magatartás ne gátolhasson meg minket a tisztelet kimutatásában. Különös gondot kell fordítani arra, hogy ez a tisztelet megnyilvánuljon a családi körön belül, a férj és a feleség egymás iránti kapcsolatában, valamint a gyermekek és a szülők közötti kapcsolatban. És a gyülekezetben is kötelesek vagyunk tiszteletet tanúsítani hívőtársaink iránt, különösen pedig azok iránt, akik keményen fáradoznak közöttünk a felvigyázói állásokban. Mindezeken a területeken a javunkat szolgálja, ha kellő tisztelettel vagyunk a fentebb említettek iránt, ahogyan Jézus mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35).
Hogyan válaszolnál?
◻ Miért és hogyan kell tisztelnünk a kormányhatalmakat?
◻ Milyen bibliai alapelvek alkalmazhatók a munkavállaló—munkaadó viszonyra?
◻ Hogyan kell tiszteletet tanúsítani a családi körön belül?
◻ Milyen különleges tiszteletet lehet tanúsítani a gyülekezetben, és miért?
◻ Hogyan lehet leküzdeni az emberi rossz hajlamokat, amelyek gátolnak a mások iránti tisztelet megadásában?