Gyülekezés az Istentől kapott szabadságot szerető emberekkel
JEHOVA TANÚI oly sok mindenben egyedülállóak. Egyedül ők beszélik a ’tiszta nyelvet’ (Sofóniás 3:9). Egyedül ők egységesek, felmutatva a Jézus Krisztus által leírt szeretet megkülönböztető jegyét (János 13:35). És egyedül ők élvezik azt a szabadságot, amelyre Jézus Krisztus szavai szerint az igazság vezeti el őket, amint azt a János 8:32 írja: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket”.
Ezek a szavak, amelyeket Jézus Krisztus, az Isten Fiának tanítványaihoz intézett, igaznak bizonyultak. És e szavakat ma sokkal jobban értékelik, mint valaha: ezt Jehovának mindazon Tanúi igazolják, akik részt vettek a „Szabadságszeretők” kerületkongresszusokon. A kongresszus programja mélyen elméjükbe véste szabadságuk különböző szempontjait: miként kell felhasználniuk azt, a szabadságukkal járó számadási kötelezettségükkel összhangban, valamint azt, mily nagy áldást jelent számukra, hogy ők egy szabad nép.
Ezek az időszerű, gyakorlatias kongresszusok 1991. június 7-én kezdődtek el az északi féltekén Los Angelesben (Kalifornia, USA). Zene vezette be a programot, amely délelőtt 10:20-kor kezdődött el, amit ének és ima követett. A megnyitó előadás a Jakab 1:25 mondanivalójának hatásos kifejtése volt. A Katolikus fordítás szerint ez a vers így hangzik: „Aki ellenben figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes törvényét és ki is tart mellette, aki nem feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója, az a maga útján boldogságot talál.” Miként a tükörbe nézve észrevesszük, hol kell kiigazítást végeznünk külsőnkön, úgy kell kitartanunk abban, hogy Isten tökéletes törvényébe — ami a szabadsághoz tartozik — beletekintünk, hogy megtudjuk, hol kell változtatnunk egyéniségünkön. És mi kötelesek vagyunk kitartóan beletekinteni abba a tükörbe.
Ezután az elnöklő mondta el „Üdvözlünk mindnyájatokat, szabadságszerető emberek!” címmel. Jehova Tanúi szeretik a szabadságot, és továbbra is szabadok akarnak maradni. Törvény nélkül nem lehet szabadság — idézte a előadó a törvényes hatóságok véleményét. Így is van ez, a keresztények nem járhatnak úgy el, ahogyan ez nekik tetszik, szabadon tehetik azonban Jehova akaratát. Szabadságukat teljesen fel akarják használni, de nem akarnak vele visszaélni. Megnövekedett szabadságnak Jehova Tanúi különösen 1919 óta örvendeznek. Az előadó kihangsúlyozta a kongresszus témáiban, valamint a keresztény kiadványokban fellelhető vezérgondolatot: a szabadságot. A kongresszus látogatói mindnyájan még többet meg fognak tudni Istentől kapott szabadságukról és arról, hogy hogyan használják fel azt.
Ezeket az időszerű megjegyzéseket azon szabadságszerető emberekkel folytatott interjúk követték, akik élvezték, hogy a kongresszuson részt vehettek. Ezek a kongresszusok az örvendezés ideje éppen úgy, ahogy az ősi Izrael évenként megtartott három ünnepét nagy öröm jellemezte. Több interjú azt igazolta, hogy a kongresszusok szellemileg építő hatásúak egyben okot adnak az ujjongásra.
Ekkor következett a kulcselőadás: „Az Istentől kapott szabadságunk célja és felhasználása”. Ez az előadás feltárta előttünk, hogy egyedül Jehova rendelkezik tökéletes szabadsággal, mert ő a Legfelsőbb Tekintély és ő mindenható. Neve érdekében és teremtményei javára azonban néha — mivel lassú a haragra és önuralmat gyakorol — korlátozza a szabadságát. Intelligens teremtményeinek szabadsága viszonylagos, mert ők alá vannak rendelve Jehovának és az ő fizikai és erkölcsi törvényei korlátozzák őket. Jehova szabadságot adott nekik, hogy az örömükre szolgáljon, de sajátos célja ezzel különösképpen az volt, hogy tiszteletet szerezhessenek neki és megörvendeztessék őt imádatukkal. Mivel szabadságukat kitűnően használják fel, Jehova Tanúi világszerte jó hírnévnek örvendenek jó magaviseletük és a szolgálatban tanúsított buzgalmuk révén.
Péntek délután
„Holt cselekedetekben vagy Jehova szolgálatában elfoglalva?” volt a gondolkozásra serkentő címe annak a beszédnek, amely a péntek délutáni programot megnyitotta. A holt cselekedetek nemcsak a test cselekedeteit, hanem egyéb cselekedeteket is magukban foglalnak, amelyek szellemi értelemben halottak, hiábavalóak és gyümöcstelenek — mint például a nagyobb kereseti lehetőségek megteremtése. Ebben a tekintetben életbevágó a becsületes önvizsgálat, hogy eldöntsük valóban első helyre tesszük-e életünkben a Királyság-érdekeket.
Az előbbihez nagyon hasonló témát tárgyalt a következő előadás „Teljesítsük megbízatásunkat mint Isten szolgái”. Az előadó rámutatott, hogy a keresztények ne elégedjenek meg csupán látszólagos szolgálattal vagy azzal, hogy éppen csak teljesítsék az óraszámot. Akarniuk kell, hogy a keresztény szolgálat minden ágában hatékonyak legyenek. Ezeket a szempontokat demonstrálások és interjúk révén vésték be a hallgatóság elméjébe. A figyelmeztetés mindenkinek szólt: töltsék be szolgálatukat a lehető legteljesebb mértékben.
Az „Egy szabad, de számadásra kötelezett nép” című előadásban az előadó nyomatékosan hangsúlyozta, hogy bár Jehova népe nagy becsben tartja a szabadságot, amelyet az igazság hozott meg nekik, emlékezniük kell arra, hogy ez számadással jár. Szabadságukat nem használhatják fel mentségül elmarasztalhatóan rossz magaviseletükre, hanem Jehova dicsőségére. Mint keresztények számadással tartoznak „a felsőbb hatalmasságok”-nak és kötelességük az is, hogy a gyülekezetük véneivel együttműködjenek (Róma 13:1). Azonkívül számadással tartoznak öltözködésüket, ápoltságukat és magatartásukat illetően is. Soha nem szabad elfelejteniük, hogy „mindegyikünk magáról ad majd számot Istennek” (Róma 14:12; 1Péter 2:16).
Ekkor egy megbeszélés következett „Félelem nélkül, mialatt e világ vége közeledik”, amely tulajdonságra minden kereszténynek égető szüksége van. Amíg az emberiség félelemmel várja, mit hoz a jövő, nekünk keresztényeknek félelem nélkül kell elvégezni szolgálatunkat. Azt, hogy félelem nélkül éljünk, a Jehovába vetett bizalom eredményezi, mert minél jobban fél a keresztény attól, hogy Isten nemtetszésével találkozik, annál kevésbé fog félni a teremtményektől. Megnyugtató írásszövegek emlékezetbe vésése megerősítheti az embert a félelemmel szemben. Ahhoz, hogy szellemileg erősek és félelem nélküliek legyenek, Isten szolgáinak ki kell használniuk minden alkalmat, hogy hívőtársaikkal összejöjjenek. Emlékeznünk kell mindnyájunknak az ima szerepére is, amelyet az a félelem nélküli magatartás megőrzésében játszik. Ha félelem nélküliek maradnak, a keresztények fönntartják majd a szoros jó kapcsolatot Jehova Istennel.
Az első nap programját a Tegyétek szabadokká magatokat az igaz imádat előmozdítására című szerfölött tanulságos dráma zárta. A dráma feltárta, mit tanulhat egy mai család az Ezsdrás és vezetése alatt álló 7000 főnyi csoport példájából, akik annak érdekében, hogy visszatérhessenek Jeruzsálembe jelentős áldozatokat hoztak. Ez minden kongresszusi résztvevőnek lehetőséget adott arra, hogy felülvizsgálja mi élvez elsőbbséget az életében és megállapítsa, miként növelheti szolgálati kiváltságait. Öreg és fiatal számára egyaránt volt valami mondanivalója ennek a drámának.
Szombat reggel
Zenei program, ének, ima, valamint a napi bibliaszöveg megvizsgálása után, a szombat reggeli program jellegét egy szimpózium szabta meg, amelynek címe „Felelősséggel gyakorolt szabadság a családi körön belül”. Az első részben, amelynek címe „Ahogyan az apák Jehovát utánozhatják” volt, az apák tanácsot kaptak azokról a különböző módokról, melyek által égi Atyánkat utánozhatják. A Timótheusnak írt első levél 5:8 nemcsak azt kívánja meg tőlük, hogy anyagilag, hanem, hogy szellemileg is gondoskodjanak a családjukról. Jehovát utánozzák akkor, amikor megfelelő módon tanítják családjukat és figyelmük kiterjed a szerető fegyelmezésre is, ha arra szükség van. Ezeket a szempontokat több interjú szemléltette.
„A feleségek támogatói szerepe” volt e szimpózium következő része. Közvetlenül az előadás elején kihangsúlyozták, hogy a feleség méltóságteljes helyzetet foglal el a keresztény családban azzal, hogy támogatja azt. De vajon mit kíván ez meg tőle? Azt, hogy valódi alárendeltséget tanúsítson, soha ne gyakoroljon nyomást a férjére akkor, ha valamit csak ő, a feleség akar. Eleget kell tennie férje és gyermekei iránti kötelességeinek, otthonának rendben- és tisztántartása pedig igazi megelégedést kell, hogy jelentsen számára. És mint keresztény szolgának jó lehetősége nyílik arra, hogy kivegye a részét a szántóföldi szolgálatból. Egy családdal folytatott beszélgetés alaposan kiemelte az Írások ezen tanácsának bölcsességét.
A figyelem ezek után a fiatalok felé fordult a „Gyermekek, akik figyelnek és tanulnak” című részben. Azáltal, hogy rászoktatják gyermekeiket arra, hogy figyeljenek és tanuljanak, a szülők tiszteletet szereznek Jehovának és szeretetet tanúsítanak szellemi testvéreik és saját leszármazottaik iránt. Szoros kötelék alakul ki és marad fenn szülők és gyermekek között, ha az időt, amit együtt töltenek értékesen használják fel. A szülőknek jól fel kell készülniük, hogy gyermekeik kérdéseit kielégítően meg tudják válaszolni és sarkallniuk kell őket az ismeret utáni szomjúság továbbfejlesztésére. Ismét interjúk révén mutatták meg, hogyan lehet ezt megtenni.
A következő nagyszerű tanácsot a „Maradj szabad, hogy Jehovát szolgáld” című beszéd fejtegette. Vajon ezt hogyan érjük el? Ha nem törekszünk világi karrierre, mentesek maradunk az időrabló hobbiktól, és nem tűzünk ki anyagi célokat. Jézus és Pál apostol ragyogó példája önfeláldozásra tanít. Jehova népének meg kell őriznie egyszerű szemét, hogy tekintetüket a Királyság-érdekekre összpontosítsák. Amikor sor kerül rá, hogy anyagi dolgokat vásároljanak, bölcsebb eljárás először spórolni és később vásárolni, mint először vásárolni és később fizetni. A fiataloknak őrizkedniük kell attól, hogy gondolatban elidőzzenek szexuális örömök, valamint világi karrier gondolatai mellett. Egy nőtlen úttörővel folytatott beszélgetés rámutatott azokra az áldásokra, amelyeket akkor kap az ember, ha életét egészen Jehova szolgálatára szánja.
A szombat reggeli program végét a „Lépjél be a szabadságba önátadás és alámerítkezés által!” cimű előadás jelentette. Az alámerítkezésre jelölteket emlékeztették arra, hogy — bár Ádám lázadása miatt — a teremtés rabszolgaságra jutott, a hatalmas Szabadító, Jézus Krisztus áldozatával megnyitotta a szabadsághoz vezető utat. Az előadó rámutatott, mi volt a következménye annak, hogy ők Isten akaratának cselekvése alól kivonták magukat, egyidejűleg kiemelte a kötelezettségeket és az áldásokat, amelyek az alámerítkezéssel járnak.
Szombat délután
Szombat délután a program egy önvizsgáló kérdéssel kezdődött: „Kinek az érdekét keresed?”. A világ az Ördög önérdekű szellemét tükrözi vissza. A keresztények azonban Jézus Krisztus önfeláldozó szellemét utánozzák. Mily remek példát állított elénk! Égi dicsőségét feladta, majd feláldozta emberi életét a mi javunkra. Az effajta kihívások, hogy kinek az érdekeit keresem, akkor kerülnek felszínre, amikor a keresztények között nézeteltérések merülnek fel üzleti vagy pénzügyi dolgok miatt, illetve összeütközések támadnak az egyéniségek különbözősége miatt stb. Ezek a dolgok ugyancsak próbára teszik a keresztény szeretetet. Ha azonban mások érdekeit keressük, akkor az ember biztosan felismeri az adakozásból származó bőséges áldást és Jehova elismerését is elnyeri.
Ehhez a témához szorosan kapcsolódott a következő előadás, amelynek címe „Ismerjük fel és küzdjük le a szellemi gyengeséget”. Ez az előadás annak szükségességét hangsúlyozta, hogy ismerjék fel szellemi gyengeségük ismertető jeleit, majd tegyenek határozott lépéseket komoly harcot folytatva annak érdekében, hogy Sátánt legyőzzék és csapdáit elkerüljék. Jehova szolgáinak bensőséges szeretetet kell érezniük iránta, egyszersmind gyűlölniük kell azt, ami rossz. Ez megkívánja, hogy rendszeres és céltudatos személyes és családi bibliatanulmányozás keretén belül alaposan megismerjék Jehovát. Kerülniük kell a szórakozás minden olyan formáját, amely dicsőíti az erőszakot és a nemi erkölcstelenséget (Efézus 5:3–5). A rendszeres ima, valamint az összejövetelek látogatása is alapvetően fontos ahhoz, hogy sikert érjenek el a szellemi gyengeségek legyőzésében.
A kongresszuson elhangzott előadások közül a legnagyobb érdeklődést és számtalan eszmecsere tárgyát talán a „Vajon a házasság a boldogság kulcsa?” című előadás képezte. Hiszen oly sok fiatal ezt hiszi! Az előadó világos magyarázatából kitűnt, hogy a számtalan hűséges szellemi teremtmény boldog, noha nem él házasságban, csakúgy mint a sok önátadott keresztény is végtelenül boldog, bár nincsen házastársa. Azonkívül sok házaspár nem boldog, amit a válások magas száma mutat. A sok áldásra kell csupán gondolnunk, amelyeket az összes önátadott keresztény élvez, hogy felismerjük: a házasság — noha nagy áldást jelenthet — nem a boldogság kulcsa.
Ezt egy szimpózium követte „Keresztény szabadság napjainkban” címmel. Az első előadó „A keresztény szabadságnak sokféle oldala van” témát tárgyalta meg. Ez magában foglalja az olyan hamis vallásos tanításokat, mint például a Háromságtan, az emberi lélek halhatatlansága, és az örökké tartó gyötrelem tanától való megszabadulás. Ide tartozik még a bűn rabszolgasága alól való szabadság is. Jóllehet a keresztények tökéletlenek, mégis mentesek az olyan rossz szokásoktól, mint például a dohányzás, a szerencsejátékok, a részegség és a szabad szerelem. A reménytelenségtől is megszabadultak, mivel a Paradicsommal kapcsolatos reménységgel rendelkeznek, ami arra serkenti őket, hogy erről a reménységről beszéljenek másoknak is.
A következő előadó feltette a kérdést: „Személy szerint megbecsülöd-e az ilyen szabadságot?” A megbecsülni szó annyit jelent, hogy drágának tartod, féltőn kezeled. Ahhoz, hogy ezt tegye, az Isten szolgájának őrizkednie kell attól a kísértéstől, hogy a keresztény szabadság határain túllépjen. A világ által gyakorolt szabadság megtévesztő hazugság, mert a bűn és romlottság rabszolgájává tesz.
Ennek a szimpóziumnak az utolsó előadója „A szabadságszeretők szilárdan állnak” című témát tárgyalta. Ahhoz, hogy így tudjanak eljárni, a keresztényeknek szoros kapcsolatban kell állniuk égi szüleikkel, Jehovával, valamint feleség-szerű szervezetével. Jehova népe nem engedheti meg magának, hogy hittagadó propaganda áldozatául essen; meg kell szüntetniük minden kapcsolatot azokkal, akik erkölcstelen ajánlatokat tesznek nekik. A keresztényeknek ahhoz, hogy szilárdan álljanak isteni szabadságukban ’szellem szerint kell élniük’ (Galátzia 5:25).
Ritka élvezetet jelentett e nap utolsó beszéde. Ez „A legnagyobb ember, aki valaha élt” című előadás volt. A legnagyobb ember Jézus Krisztus volt, mivel sokkal erőteljesebb hatást gyakorolt az emberiségre, mint az összes hadsereg, haditengerészet, parlament és a királyok együttvéve. Isten Fia volt ő, aki már létezett az égben, mielőtt a földre jött. Égi Atyjának oly nagyszerű képmása volt beszédben és tanításban, valamint abban, ahogyan élt, hogy kijelenthette: „Aki engem látott, látta az Atyát is” (János 14:9). Mily remekül mutatott rá arra, hogy „Isten szeretet”! (1János 4:8). Miután hosszasan tárgyalta Jézus tulajdonságait, az előadó megjegyezte, hogy 1985 áprilisa óta egy cikksorozatot adtak ki Az Őrtorony-ban „Jézus élete és szolgálata” címmel. Tekintettel a sok kérelemre, a Társulat most kiadta A legnagyobb ember, aki valaha élt című új könyvet. A könyv 133 fejezetből áll, s a képek mind színesek. A sorozatban szereplő anyag teljes egészében megtalálható a könyv 488 oldalán. E kongresszusi nap vége valóban különlegesen jó hangulatot váltott ki a jelenlevőkből!
Vasárnap délelőtt
A vasárnap reggeli program kezdetét egy szimpózium jelezte, amelynek címe „Szolgáljunk mint emberhalászok!” volt. „Halfogás — betű szerint és jelképesen” volt az előadás címe, amely megvetette az alapját az utána következő előadásoknak. Az előadó rámutatott, hogy miután Jézus egy csodálatos halfogást idézett elő, a halfogásban résztvevő halászokat meghívta, hogy legyenek emberek halászai. Bizonyos időn át Jézus kiképezte a tanitványait emberek halászására, és i. sz. 33 Pünkösdjével kezdődően ezek a tanítványok sikeresen segítettek férfiak és nők tömegének, hogy tanítványokká váljanak.
A következő előadó a Máté 13:47–50-ben feljegyzett vonóháló példázattal foglalkozott. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jelképes vonóhálóban a felkent keresztények és a kereszténység egyaránt benne van, az utóbbi Bibliák fordításának, kiadásának és terjesztésének munkája révén, noha ezek az erőfeszítések nagy mennyiségű alkalmatlan halat gyűjtöttek össze. Különösen 1919 óta folyt ez az elkülönítő munka, amikor is az alkalmatlan halakat elvetették, amíg az alkalmas halakat edény-szerű gyülekezetekbe gyűjtötték, amelyek segítettek megvédeni és megőrizni az igaz keresztényeket az isteni szolgálatra.
A harmadik beszédnek „Emberekre halászva az egész világra kiterjedő vizekben” volt a címe és az összes önátadott keresztény azon kötelezettségét hangsúlyozta, hogy ki kell venniük részüket a világméretű halászatban. Ezeknek száma jelenleg meghaladja a 4 000 000-t és több mint 200 országban osztoznak ebben a munkában, az utóbbi években pedig évenként több mint 230 000-ren merítkeztek alá. Jehova népének minden tagját arra buzdították, hogy fejlesszék képességeiket a halászásban, ezután pedig több különösen sikeres „halász”-szal készítettek interjút.
Az ezután következő beszédben, amelynek címe „Maradjunk éberek ’a vég idején’!”, az előadó hétfajta segítséget sorolt fel, amelyek Isten népét támogatják azon erőfeszítésükben, hogy éberek maradjanak: küzdeni az ellen, hogy figyelmüket bármi is elterelje az ima, a dolgok ezen rendszere végét jelző figyelmeztetés hangoztatása, ragaszkodás Jehova szervezetéhez, az állandó önvizsgálat, a beteljesedett próféciákról való elmélkedés, valamint annak szem előtt tartása, hogy a megmentésük közelebb van, mint amikor hívőkké lettek.
A délelőtti program a „Ki fog megmenekülni ’a nyomorúság idején’?” című megbeszéléssel fejeződött be. Az előadó rámutatott hogyan teljesedett be részlegesen Jóel jövendölése az apostoli időkben, mi a prófécia további beteljesedése napjainkban, és miként fog az tökéletesen beteljesedni a közeljövőben.
Vasárnap délután
A délutáni programot az „Üdvözöljük Isten szabad új világát!” című nyilvános előadás vezette be. Ez az előadás folytatta a kongresszus szabadság témáját. Az előadó kihangsúlyozta: Isten Szava egy új világot jövendöl meg, ahol szabadság győzedelmeskedik a hamis vallás, a politikai, gazdasági és faji elemek általi elnyomás fölött. A szabadság legyőzi a bűnt és a halált is. Helyre lesz állítva a tökéletes egészség, úgy hogy az emberek örökké boldogságban élhetnek majd egy paradicsomi földön. Ilyenformán az igazságosságot szerető embereknek meglesz minden okuk arra, hogy az új világ Alkotóját teljes szívből dicsérjék és így kiáltsanak fel: „Köszönjük Jehova, az igazi szabadságot!”
A nyilvános előadás után valami újszerű dolog következett, ami még nem fordult elő kerületkongresszusokon — Az Őrtorony heti tanulmányának megbeszélése. Ezt követően a kongresszus „A szabadságszeretők továbbra is előrehaladnak” című felpezsdítő előadással és figyelmeztetéssel ért véget. Az előadó röviden kitért a kongresszus szabadság témájának kiemelkedő pontjaira. Kihangsúlyozta, mennyire örül szabadságának Jehova népe, felsorolta azokat a területeket, ahol a keresztények előrehaladást értek el, és arra ösztönözte őket, hogy továbbra is érjenek el egyesülten jó előmenetelt, hogy további áldásokat arassanak. Szavait a következőképpen fejezte be: „Mialatt ezt tesszük, bárcsak Jehova továbbra is megáldana bennünket külön-külön és együttesen, hogy továbbra is előrehaladjunk mint szabadságszeretők!”
„Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem a saját akaratából, hanem az által, aki alávetette azt, azon reménység alapján, hogy majd a teremtés is felszabadul a romlottság rabszolgaságából és elnyeri az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságát” (Róma 8:20, 21)
[Képek a 25. oldalon]
Fiatal kongresszusi küldött Prágában (Csehszlovákia)
[Képek a 26. oldalon]
1. Jelöltek az alámerítkezés helyére haladnak Prágában (Csehszlovákia)
2. Jehova Tanúinak egyikeként részesül alámerítésben Tallinnban (Észtország)
3. Az új kiadványok kézhez vétele nagy örömet okozott az uszolje-szibirszkojei résztvevők számára (Szibéria)
4. A prágai kongresszuson megjelent a „Szent Iratok Új Világ fordításá”-nak cseh és szlovák nyelvű változata