Egy héber bibliai kézirat mintapéldánya

MIELŐTT 1947-ben felfedezték a Holt-tengeri tekercseket, a legrégibb ismert héber bibliai kéziratok — néhány töredék kivételével — az i. sz. kilencedik század végétől a tizenegyedik századig terjedő időből valók voltak. Ez alig ezer év. Azt jelenti ez, hogy 1947 előtt a Biblia héber szövege bizonytalan volt? S miért volt olyan kevés régi héber kézirat?

Ha ezt az utóbbi kérdést vesszük előbb figyelembe, az ortodox zsidó rendszer alatt bármely bibliai kéziratot, melyet túl elhasználtnak tekintettek a további használathoz, elzártak a genizahba, a zsinagóga egyik raktárszobájába. Később a felgyülemlett használt kéziratokat kivették onnan és elégették. A zsidók azért tették ezt, hogy megakadályozzák Írásaik meggyalázását vagy helytelen felhasználását. Miért? Mert azok tartalmazták a Tetragrammát, az Isten szent nevét képviselő héber betűket, amely a magyar nyelvben általában mint „Jehova” jelenik meg.

A „Korona”

Többnyire az ősi héber szöveget hűségesen adták vissza a legkorábbi időktől kezdve. Például egy fontos héber kézirat volt a Keter, a „Korona” néven ismert, mely eredetileg az összes Héber Iratot tartalmazta, vagyis az „Ótestamentom”-ot. Azt a legrégibb zsinagógában őrizték, amely a szíriai Aleppóban, a túlnyomórészt mohamedánok lakta város zsidóinak egy ősi kis közösségéé volt. Korábban ezt a kéziratot a Jeruzsálemben lakó karaita zsidók örökölték, de a keresztesek 1099-ben elrabolták tőlük. Később a kézirat előkerült, és az egyiptomi Régi-Kairóba vitték. Majd legkésőbb a XV. században Aleppóba került, és ezután mint Aleppói kódex vált ismertté. Ezt a kéziratot, mely legalább i. sz. 930-ból való, a maszoréta tudomány koronájának tekintették, amire annak neve is utal. Ez egy jó példa arra, hogy szemléltesse, milyen gondosan kezelték a bibliai szöveg átadását, azonkívül a héber kéziratok valódi mintapéldánya volt.

A modern időkben e kiváló kézirat őrzői, babonásan félve szent tárgyuk megszentségtelenítésétől, nem engedték, hogy a tudósok megvizsgálják azt. Azonkívül, mivel egyetlen lap van, amit valaha is lefényképeztek belőle, egy hasonmás kiadást sem tehettek közzé tanulmányozás végett.

Amikor az angolok 1948-ban visszavonultak Palesztinából, lázadás tört ki Aleppóban a zsidók ellen. Zsinagógájuk leégett; a kiváló kódex eltűnt, és úgy vélték, hogy megsemmisült. Micsoda meglepő volt tíz évvel később arról értesülni, hogy annak körülbelül a háromnegyed része megmaradt, és Szíriából Jeruzsálembe csempészték azt! 1976-ban végül egy kitűnő hasonmás kiadás készült el belőle, teljes színekkel, 500 példányban.

Egy mestermű

Miért olyan fontos ez a kézirat? Mert annak eredeti mássalhangzós szövegét körülbelül i. sz. 930-ban Aaron ben Asher, a leghíresebb tudósok egyike, a héber Biblia gyakorlott másolója és továbbítója javította és látta el írásjelekkel. Ezért az egy mintakódex volt, irányadó mértéket adva a kevésbé képzett írástudók számára a jövőben készítendő példányokhoz.

Eredetileg 380 kétrét hajtott lapból (760 oldalból) állt, és általában három oszlopban volt írva pergamen lapokra. Most 294 kétrét hajtott lapból áll, és hiányzik belőle a Pentateuch legnagyobb része és a befejező szakasz, mely magában foglalja a Jeremiás siralmait, az Énekek Énekét, Dániel, Eszter, Ezsdrás és Nehémiás könyvét. Ez a New World Translation of the Holy Scriptures​—Reference Bible-ban, mint „Al” van idézve (Józsué 21:37, lábjegyzet). Moses Maimonides (itt így van leírva), az i. sz. XII. század egyik híres középkori zsidó tudósa, úgy beszélt az Aleppói kódexről, mint ami a legjobb azok közül, amit valaha is látott.a

A héber szöveg, amit a XIII. századtól a XV. századig kézzel másoltak, két nagyobb maszoréta szövegcsalád, a Ben Asher és a Ben Naphtali összevont keveréke volt. A XVI. században, Jacob ben Hayyim előállította a szöveget egy nyomtatott héber Biblia számára, ami ebből a kevert hagyományból származott, és ez lett az alapja majdnem minden nyomtatott héber Bibliának a következő 400 éven át.

A Biblia Hebraica (a nyomtatott héber szöveg) 1937-ben készült harmadik kiadásával kapcsolatban a Ben Asher hagyományról úgy nyilatkoztak, mint ami egy Oroszországban tartott kéziratban volt megőrizve, és a Leningrád B 19^A néven volt ismert. A Leningrád B 19^A i. sz. 1008-ból való. A Héber Egyetem Jeruzsálemben tervezi kiadni a teljes időszakot felölelő aleppói héber szöveget, minden más fontos kéziratból és változatból való olvasmánnyal együtt, közöttük a Holt-tengeri tekercseket is.

A bibliai szöveg, melyet ma használunk, megbízható. Isteni ihletettségű volt, és írástudó másolók adták tovább évszázadokon át, akik aprólékos szakértelemmel dolgoztak. Ezen másolóknak a rendkívüli gondossága látható azokban az összehasonlításokban, melyeket végeztek a Holt-tenger mellett 1947-ben talált Ésaiás tekercsei és a maszoréta szöveg között, s ami meglepően kevés eltérést mutat, bár a Holt-tengeri tekercsek több mint ezer évvel öregebbek, mint a legrégibb létező Maszoréta Biblia. Azonkívűl most, hogy az Aleppói kódex rendelkezésére áll a tudósoknak, még több okot szolgáltat a bizalomra, hogy a Héber Iratok szövege hiteles. Valóban, az „Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” (Ésaiás 40:8).

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 28. oldalon]

Bibelmuseum, Münster, Germany

[Kép forrásának jelzése a 29. oldalon]

Jewish Division / The New York Public Library / Astor, Lenox and Tilden Foundations