A megértés átadása Namíbiában

HÁNY nyelven hallottad már azt a kifejezést, hogy „Nem tudom”? „Hi nokuzuva”, mondta a hagyományos hosszú ruhát és a kürt alakú fejdíszt viselő hereró hölgy. „Nghi udite ko”, válaszolt a kvanjama leány mosolyogva. „Kandi uvite ko” felelt a ndongai parasztember, rándítva egyet a vállán. „Kapi na kuzuvha”, jegyezte meg a kavangó kecskepásztor.

Ezek az emberek mind azt mondták: „Nem tudom.” Mennyire jól érzékelteti ez, milyen óriási nyelvi nehézségekkel találták magukat szemben Jehova Tanúi Namíbiában, amikor igyekeztek elérni az 1 370 000 lelket számláló lakosságot ezen a hatalmas, mintegy 824 000 négyzetkilométernyi területen!

Nem is csoda! Nemcsak a hereró és a nama lakosság, hanem az ovambo, kavangó, cvána, capriviai, himba, busman és damara népek is a saját nyelvükön beszélnek Namíbiában. Ezzel szemben a Tanúk csupán angol és afrikaans nyelven írott bibliai irodalommal voltak ellátva. Világos: ahhoz, hogy az igazság több ember előtt váljon érthetővé, életbevágóan fontos volt fordításokat készíteni. Ez a munka fölöttébb szerény keretek között, sok évvel ezelőtt Windhoekben vette kezdetét, abban a városban, amely az akkor Délnyugat-Afrikának nevezett állam fővárosa volt.

„Windhoekben az egyház és a rendőrség merev ellenállást fejtett ki bizonyságtevő munkánkkal szemben” — emlékezik vissza Dick Waldron. Feleségével, Coralie-val együtt 1953-ban jött ebbe az országba az Őrtorony Gileád Biblia Iskola diplomásaként. „Nem volt szabad felkeresnünk azokat a területeket, ahol színesbőrű emberek éltek; esetenként még olyankor is zaklattak bennünket, ha meglátták, hogy színesbőrűekkel beszélgetünk. Végül találtunk egy alkalmas helyet, ahol zavartalanul munkálkodhattunk — a Gammans-folyó kiszáradt medrét! Ez a hely a városon kívül esett, de annak közvetlen közelében volt. A kiváncsi szemek elől acacia bokrok nyújtotta rejtekhelyen vezettünk bibliatanulmányozásokat.”

Úgyszintén ez volt az a hely, ahol először fordítottak helyi nyelvekre Őr Torony kiadványokat, közöttük néhány traktátust is kvanjama nyelvre és „A Királyság e jó híre” című füzetet nama nyelvre. Waldron testvér emlékezetében még ma is él egy mulatságos tapasztalat ezzel a füzettel kapcsolatban, amelyet egy érdeklődő segítségével fordított le. A nama nyelvben nem találtak azonos jelentésű kifejezést arra, hogy „Ádám tökéletes ember volt”. Így az érdeklődő férfi ezt ajánlotta: „Csak írja azt, hogy Ádám olyan volt mint egy érett őszibarack. A nama emberek azonnal megértik, hogy ő tökéletes volt.” Ez volt tehát, sok namíbiai bennszülött számára az Írásokban való megértés átadásának kezdete. (Vö. Dániel 11:33.)

Mérföldkőhöz érkeznek

A munka mérföldkőhöz érkezett az 1970-es évek korai szakaszában, amikor lefordították Az igazság, mely örök élethez vezet című könyvet ndonga és kvanjama nyelvre. Ez a két fő nyelv, amelyet a namíbiai lakosság nagy része beszél mintegy 700 kilométerre Windhoektől nyugatra, Ovambolandben. Ondangwában, Ovamboland egyik településén a testvérek úttörőotthont alapítottak. A térségben élő érdeklődők számára, hogy hetenként Az Őrtorony folyóiraton alapuló bibliai megbeszélésből hasznot merítsenek, az Ovambolandben szolgáló különleges úttörőket megbízták: fordítsanak le az angol tanulmányozási cikkekből egy-egy összefoglalót ndonga és kvanjama nyelvre.

A „fordítóiroda” egy garázs elkerített sarka volt, ahol az Őrtorony anyagának lefordított példányait egy ősrégi stencil gépen sokszorosították. Nem tartozott a könnyű feladatok közé erre az igényes munkára összpontosítani, mivel meglehetősen primitív körülmények között és átlag 38°—44°C nyári hőmérsékleten folyt a munka. Mégis ebben a helyiségben sok új brosúrát fordítottak le, valamint az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvet.

Mivel gyülekezeteket alapítottak Ovambolandben és Namíbia más térségeiben, nagyobb és jobb épületekre volt szükség. Ráadásul, kívánatos volt egy központosabban elhelyezkedő létesítmény, hogy figyelemmel lehessen kísérni az ország többi részében élő emberek szükségletét is. Időközben a Királyság-prédikáló munkánkkal szemben fennálló előítélet csökkent. Így engedélyt kaptunk, hogy Windhoekben építkezésbe kezdjünk egy nagy alapterületű telken, amelyet Jehova egyik Tanúja adományozott. Nem telt bele sok idő, és több, mint 40 önkéntes munkás számára készítettek szállóhelyet az építési területen, majd 1990 decemberében elkészültek a fordítóirodák is.

Ebben a modern épületben, immár kényelmes irodákban és szobákban, lázasan s rohamos léptekkel folyik a munka, hogy sokak számára megértést biztosítsunk. Folyamatosan készül az új folyóiratok fordítása hereró és kavangó nyelven. Ami pedig Az Őrtorony ndonga és kvanjama kétnyelvű, havonkénti megjelenését illeti, e folyóiratok már színes kiadásban kaphatóak. Az összes tanulmányozási cikket tartalmazzák, valamint egyéb anyagokat is. Ez valóban nagy különbséget jelent, ha figyelembe vesszük, a hosszú évekkel ezelőtt tapasztalt kicsiny kezdetet, a kiszáradt folyómederben.

Ma már ritkán hallható a „Nem tudom” kijelentés. Ehelyett Namíbiában, Jehova 600-nál is több Tanúja mélységesen hálás égi Atyjának, és most már eltudják mondani: „A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket” (Zsoltárok 119:130).

[Képek a 25. oldalon]

A Jóhír hirdetése a hereró emberek között

A keresztény kiadványok fordítása, hogy Namíbiában az emberek hasznot merítsenek belőle

Fordítóiroda Namíbiában