Elragadtatsz majd az égbe?
SOK ember hiszi azt, hogyha meghal, akkor az égbe megy. Néhányan azonban azt gondolják, hogy őket elragadják az égbe, amit elragadtatásnak neveznek. Ez a te reményed?
Az elragadtatás „emberek millióinak hirtelen eltűnése anélkül, hogy bármi is mutatná, hova mentek!” Ezt mondta egy protestáns evangéliumhirdető. Az Evangelical Dictionary of Theology szerint az „elragadtatás” megnevezés „a Krisztus második eljövetelekor vele egységben levő egyház”-ra vonatkozik.
Néhányan zavarónak találják arra gondolni, hogy itt hagyják a barátokat és a családtagokat, hogy találkozzanak Jézus Krisztussal. Mégis sokan hiszik, hogy az elragadtatásnak meg kell történnie. Úgy lesz? Ha igen, mikor?
Különböző nézetek az elragadtatásról
A Biblia azt mutatja, hogy Krisztus megígért Ezeréves Uralmának kezdete előtt lesz egy időszak, melyet a „nagy nyomorúság”-nak neveznek. Jézus azt mondta: „Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha” (Máté 24:21; Jelenések 20:6). Néhányan a nagy nyomorúság előttre teszik az elragadtatást. Mások azt remélik, hogy a nagy nyomorúság idején történik. Megint mások azt gondolják, hogy az elragadtatás ama példátlan nyomor után jön el.
Ezen nyomorúság utáni elragadtatásnak a nézete a XIX. század korai időszakára előtérbe került. Akkor Angliában bontakozott ki az ír egyház volt papjának, John Nelson Darby-nek az irányításával. Ő és a hasonlóképp gondolkozó anglikánusok mint hittestvérek kezdtek ismertté válni. Plymouth-ból, ahol egyházát megalapította, Darby Svájcba és Európában máshova is elutazott, hogy prédikáljon. Azt állította, hogy Krisztus visszatérése két szakaszban történik meg. Az egy titkos elragadtatással kezdődik, melyben a „szentek” a földet elpusztító nyomorúság előtt hét évvel elragadtatnak. Majd Krisztus a „szentek” társaságában láthatóan megjelenik, és együtt uralkodnak a földön ezer évig.
Darby azt hangsúlyozta, hogy szükséges elkülönülni a világtól, és azok, akik osztoznak nézeteiben, nyilvánvalóan úgy váltak ismertté, mint Kiválasztott Hittestvérek. B. W. Newton egy ettől eltérő frakciót irányított, akik hittek az elragadtatásban, de nem hitték, hogy az a nyomorúság előtt történik meg. A nyomorúság utáni elragadtatás szószólója, Alexander Reese azt állította, hogy „a Titkos Elragadtatás elméletei veszélyesek Krisztus eljövetelének reményére nézve.”
A nyomorúság előtti elragadtatásban hívők azt hitték, hogy e nézőpontban található különbség elég komoly ahhoz, hogy befolyással legyen a „Krisztus eljövetelével kapcsolatos reménységük természetére”. Mások egy „részleges elragadtatás elméletében” bíznak, s azt hiszik, hogy akik a leglojálisabbak Krisztushoz, azok fognak először elragadtatni, és ki mennél világiasabb, annál később.
Sok evangélikus csoport jelenti be előre a hűséges keresztények küszöbön álló elragadtatását. Ezen eltérő véleményekre való tekintettel a brit Elim, a pünkösdista egyház egyik tagja kiadott egy füzetet, amely azt mondja: „Mialatt az Úr Jézus visszatérésével kapcsolatos események világos körvonalaival azonosulunk . . . szabadságunkban áll a prófécia értelmezése az egyéni meggyőződés szerint. Sokan elfogadnak egy nem dogmatikus álláspontot, türelmesen várva arra, hogy maguk az események tárják fel a prófétai napirendet.”
Isten ihletett Szava, a Biblia az irányadó mérték, ami által meg kell vizsgálnunk minden hitbeli tanítás szavahihetőségét (2Timótheus 1:13; 3:16, 17). Mit mond hát a Biblia az elragadtatással kapcsolatban?