Miért nehéz megtanulni várni?

VALÓSZÍNŰLEG az egyik legnehezebb lecke, amelynek elfogadására valaha is kértek bennünket, embereket, hogy tanuljunk meg várni azokra a dolgokra, amelyeket meg szeretnénk szerezni. A kisgyermekek természetüktől fogva türelmetlenek. Bármi ragadja is meg figyelmüket, meg akarják szerezni, mégpedig azon nyomban! De amint azt már valószínűleg tapasztalatból tudod, az élet velejárója, hogy nem mindent lehet elérni követelődzéssel. Még a jogos vágyak esetében is meg kell tanulnunk várni a megfelelő időre, hogy kielégítsük azokat. Sokan megtanulják ezt a leckét, mások azonban sosem tanulják meg.

Azoknak az embereknek, akik el szeretnék nyerni Isten helyeslését, különös okuk van arra, hogy megtanuljanak várni. Jeremiás, Jehova egyik keresztény korszak előtti szolgája, így fektetett hangsúlyt erre: „Jó csendben várni az ÚR szabadítására.” Később a keresztény tanítvány, Jakab ezt mondta: „Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig” (Jeremiás siralmai 3:26, Újfordítású revideált Biblia, 1991; Jakab 5:7).

Jehovának megvan a saját időbeosztása isteni szándékainak megvalósítására. Ha mi képtelenek vagyunk várni a neki megfelelő ideig, hogy megtegyen bizonyos dolgokat, elégedetlenek és elkeseredettek leszünk, ami elfojtja az örömet. Öröm nélkül Isten szolgája szellemileg meggyengül, ahogy Nehémiás mondta honfitársainak: „az Úrban való öröm az erősségetek” (Nehémiás 8:10, Katolikus fordítás).

Miért bölcs dolog megtanulni várni

Az egyedülálló személynek természetes vágya, hogy szeretne megházasodni, vagy hogy a gyermektelen házaspárok gyermekeket szeretnének. Ezenkívül nincs semmi rossz abban, ha arra vágyunk, hogy kielégítsük helyénvaló anyagi szükségleteinket vagy vágyainkat. Ennek ellenére, mivel hisszük, hogy a dolgok jelenlegi rendszerének napjai meg vannak számlálva, és az eljövendő új rendszerében Isten ’megnyitja kezét, és megelégít minden élőt’, sok keresztény úgy határozott, hogy vár néhány ilyen vágy teljesítésével egy megfelelőbb időre (Zsoltárok 145:16).

Az emberek e nélkül a jól megalapozott keresztény reménység nélkül azonban nem látják túl sok értelmét annak, hogy későbbre halasszanak dolgokat. Mivel nem hisznek Jehovában — akitől „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” származik —, megkérdőjelezik annak bölcsességét, hogy kitolják a dolgokat a jövőre, amelyről kétlik, hogy valaha is eljön. Ez alapján a hitvallás alapján élnek: „Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!” (Jakab 1:17; 1Korinthus 15:32; Ésaiás 22:13).

A fejlett nemzeteknél a reklámok világa hasznot húz a vágyak azonnali kielégítésének félre nem érthető irányzatából. Az embereket arra buzdítják, hogy kényeztessék el magukat. A kereskedelem szeretné elhitetni velünk, hogy a modern kényelem és jólét feltétlenül szükséges. Miért élnél nélkülük — érvelnek — különösen mikor vannak hitelkártyák, részletfizetési és „vásárolj most, fizess később” rendszerek, amelyek lehetővé teszik, hogy mindent és azonnal megszerezz? Ezenkívül: ’Megérdemled a legjobbat; kedveskedj magadnak! Ne feledd, vagy most élvezed, vagy talán soha!’ Ezt bizonygatják a népszerű szlogenek.

Eközben a fejlődő országokban emberek tízmilliói tengődnek a létminimumon — vagy még annyin sem. Vajon ki tudná-e valami emelni szemléletesebben az ember által irányított politikai és gazdasági rendszerek tökéletlenségét és igazságtalanságát?

Hogy mennyire bölcs dolog megtanulni várni, jól látható abból, hogy emberek milliói, akik nem hajlandók rá — vagy legalábbis nem látnak okot, hogy várjanak — belementek súlyos adósságokba, hogy eleget tegyenek azonnali vágyaiknak. Előre nem látható körülmények, mint például betegség vagy munkanélküliség, szerencsétlenséget jelenthetnek. A Frankfurter Allgemeine Zeitung német újság kifejtette, miért van a jelentések szerint egymillió hajléktalan személy Németországban: „Jellemző módon a hajléktalanságot munkanélküliség, vagy rendkívül nagy adósság előzi meg.”

Sok ilyen szerencsétlen egyén mivel képtelen arra, hogy kifizesse számláit, elszenvedi mind az otthon, mind a javak tragikus elvesztését. A legtöbb esetben a megnövekedett stressz családi feszültséget eredményez. Az ingatag házasságok kezdenek szétesni. Általánossá válnak a depressziós időszakok és más egészségi bajok. A keresztények esetében kárt szenvedhet a szellemiség, ami viszont téves gondolkodáshoz és helytelen viselkedéshez vezet. Azok az emberek, akik úgy kezdték, hogy esztelenül mindent akarnak, úgy végezték, hogy szinte semmijük sincs.

Sokak számára új kihívás

Jézus világossá tette, hogy óvakodnunk kell, nehogy ’a világi gondok és a gazdagság csalárdsága [megtévesztő ereje, NW] és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtsa az ígét’ (Márk 4:19). Elménkben kellene tartanunk, hogy egy politikai rendszer sem tudta kiküszöbölni az aggodalmakat, beleértve a gazdaságiakat is, amiről Jézus beszélt.

A kommunizmus, amelyet a kelet-európai országok most visszautasítottak, állami ellenőrzés alatt álló gazdaság által próbálta meg kiegyenlíteni a dolgokat. A szabad vállalkozási rendszerrel ellentétben a korábbi rendszer ezekben az országokban bizonyos gazdasági biztonságot nyújtott az egyéneknek, amelyet a kapitalizmus gyakran nem tud megadni. Azok az aggodalmak, amelyekről Jézus beszélt, mégis léteztek a fogyasztói javak hiányának és a személyes szabadság megnyirbálásának formájában.

Jelenleg sok ilyen ország piacgazdálkodást vezet be, így polgáraikat új kihívás elé állítja. Egy nem régi beszámoló elmondja: „A naivitás azzal a vággyal vegyül, hogy gyorsan elérjék a fogyasztás nyugati színvonalát.” Ahhoz, hogy ezt megvalósítsák „a kelet-németországi, új Länder-ekben, az emberek növekvő számban sodródnak az eladósodás örvényébe”. A beszámoló még hozzáfűzi: „Az új gazdasági szabadság miatt érzett kezdeti eufória után most egyre inkább a félelem és a kétségbeesés árad szét.” Az aggodalmak megmaradtak, de most már kapitalista öltözetbe bújtatva.

A nagyobb politikai és gazdasági szabadság új lehetőségeket nyitott a gazdasági javulás szempontjából. Éppen ezért sok személy talán kísértést érez arra, hogy komolyan fontolóra vegye, belefogjon-e saját üzleti vállalkozásba, vagy elköltözzön-e egy másik országba, ahol jobbak a munkalehetőségek.

Az ilyen döntések magánjellegűek. Nem helytelen egy keresztény részéről, ha szeretne javítani gazdasági körülményein. Talán az a vágy indítja erre, hogy törődjön családjával, tudatában lévén annak, hogy „ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:8).

Éppen ezért helytelen megbírálni mások döntését. Ugyanakkor a keresztényeknek emlékezniük kell arra, hogy ostobaság gazdasági enyhülést keresni azáltal, hogy rendkívül nagy adósságnak teszik ki magukat, amely tőrbe csalhatja őket. Hasonlóan az is helytelen volna, ha olyan módon keresnének gazdasági enyhülést, amivel együtt járna a szellemi kötelezettségek és érdekek elhanyagolása.

Tanuljunk másoktól

A II. világháborút követő években több ezer német ember vándorolt ki a háború sújtotta Európából más országokba, főleg Ausztráliába és Kanadába. Éppen ezért sokan javítani tudtak gazdasági helyzetükön, de egyikük sem volt képes arra, hogy teljesen megszüntesse a gazdasági aggodalmakat, amelyekről Jézus beszélt. A gazdasági nehézségek megoldása néha új nehézségeket hozott magával — honvágy, idegen nyelv, hozzászokni az új ételekhez, más szokásokhoz, kijönni az új barátokkal vagy megbirkózni különböző magatartásformákkal.

Ezek közül a kivándorlók közül néhányan Jehova Tanúi voltak. A legtöbben közülük helyesen nem engedték, hogy a kivándorlók jellemző nehézségei elfojtsák szellemiségüket. Voltak azonban kivételek. Néhányan a gazdagság megtévesztő erejének áldozatául estek. Teokratikus fejlődésük képtelen volt lépést tartani a gazdasági jólétükkel.

Ez biztosan szemlélteti, miért bölcs dolog elemezni helyzetünket, mielőtt feltehetőleg ostoba döntéseket hoznánk. Az anyagias irányzatok lelassítanak bennünket a soha meg nem ismétlődő tanítványképző munkában, aminek megtételével megbízták a keresztényeket. Ez igaz, függetlenül attól, hogy hol élünk, hiszen nincs olyan ország, amelynek polgárai mentesek volnának a gazdasági aggodalmaktól.

Harcold meg a szép harcot

Pál erre intette Timótheust: „kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget. Harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál.” A korinthusi keresztényeknek ezt mondta: „legyetek szilárdak, mozdíthatatlanok, mindig legyen sok tennivalótok az Úr munkájában” (1Timótheus 6:11, 12; 1Korinthus 15:58, New World Translation).

Az anyagiasság elleni sikeres küzdelem legjobb módja, ha követjük ezt a nagyszerű tanácsot, és az biztos, hogy sok tennivalója van egy kereszténynek! Néhány országban, ahol a Királyság-prédikálók száma nem magas, embertömegeknek csak korlátozott lehetőségeik vannak, hogy az igazsághoz közeledjenek. Jézus ezt pontosan megjövendölte: „Az aratni való sok, de a munkás kevés” (Máté 9:37).

Ahelyett, hogy engednék, hogy ezekben az országokban lévő gazdasági aggodalmak eltérítsék őket a kézenfekvő szellemi munkától, Jehova Tanúi javukra fordítják a helyzetet azzal, hogy teljes mértékben kiaknázzák az adott lehetőségeket. Ha átmenetileg munkanélküliek, sokan közülük megnövelik prédikálótevékenységüket. Szolgálatuk amellett, hogy Jehova dicsőítését hangosabbá teszi, örömet okoz nekik, amire szükségük van ahhoz, hogy meg tudjanak birkózni saját gazdasági nehézségeikkel.

Ezek a Tanúk előnyben részesítik a prédikálómunkát, és a gazdasági nehézségeket a második helyre sorolják be, ami bizonyítja a világméretű testvériségnek: ők fenntartás nélkül bíznak Jehovában, hogy ő gondoskodik róluk. Ígérete a következő: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Máté 6:33).

Az igaz imádat 1919-ben történt helyreállítása óta, Jehova nem engedi, hogy népe ingadozzon. Támogatta őket kemény üldözések során és bizonyos helyeken a földalatti tevékenység évtizedei alatt is. Jehova Tanúi elhatározták, hogy amit az Ördögnek nem sikerült elérni az üldözés által, azt nem fogja megvalósítani az anyagiasság ravaszabb csapdájával sem!

Tanuljunk meg várni minden vonatkozásban

Tágas Királyság-termek, drága hangosító berendezések, kongresszusi termek és vonzó külsejű Bétel-otthonok dicsőséget hoznak Istenre és csendes tanúságot nyújtanak arra vonatkozóan, hogy ő megáldja népét. Jehova Tanúi azokban az országokban, ahol a munka hosszú ideig be volt tiltva, talán úgy érzik, hogy ebből a szempontból alaposan fel kell zárkózniuk. De a legfontosabb, hogy fejlődjenek tovább szellemileg. Isten áldásának a külvilág felé megnyilvánuló jele anyagi téren el fog következni a megfelelő időben.

Jehova önátadott szolgáinak körültekintőeknek kell lenniük, nehogy a személyes érdekek hajszolásában azt érezzék, hogy már elég sokáig voltak meg bizonyos anyagi dolgok nélkül. Érthető, ha valaki enyhülés után sóvárog a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenség miatt, de Jehova népe nem feledkezik meg arról, hogy Isten minden szolgája enyhülés után sóvárog. A vak azután sóvárog, hogy újra lásson, a krónikus beteg azután sóvárog, hogy visszanyerje egészségét, a depressziós ragyogó kilátás után sóvárog, és az elhunytak hozzátartozói azután sóvárognak, hogy újra lássák meghalt szeretteiket.

A körülmények miatt minden keresztény bizonyos vonatkozásban arra kényszerül, hogy Jehova új világára várjon a nehézségek megoldásában. Ennek arra kellene indítania bennünket, hogy megkérdezzük magunktól: ’Ha van élelmem és ruházatom; nem kellene elégedettnek lennem ezekkel a dolgokkal, és nem kellene késznek lennem arra, hogy várjak az enyhülésre a gazdasági nehézségeket illetően?’ (1Timótheus 6:8).

Azok a keresztények, akik teljes mértékben bíznak Jehovában, biztosak lehetnek abban, ha készek arra, hogy várjanak, minden helyénvaló vágyuk és szükségletük hamarosan kielégítést nyer. Senki sem vár majd hiába. Megismételjük Pál szavait: „legyetek szilárdak, mozdíthatatlanok, mindig legyen sok tennivalótok az Úr munkájában, tudva, hogy az Úrral kapcsolatos munkátok nem hiábavaló” (1Korinthus 15:58, NW).

Nos, valóban olyan nagyon nehéz volna, hogy megtanuljunk várni?

[Kép a 10. oldalon]

Ha megtanulsz várni, az megmentheti az életed