Maradj távol, ha veszély fenyeget

KEVÉS ember reagál nagyobb érzékenységgel a veszélyre, mint a hajósok. Éberen szemmel kell tartaniuk az időjárást, az árapályt és azt, hogy milyen közel van hajójuk a parthoz. Ha az árapály és a szelek egyesült erővel a part irányába sodorják a hajót, akkor a hajósok kemény munkával és veszéllyel néznek szembe.

Ilyen körülmények között — a szélárnyékos partnak nevezett helyen — a hajós jelentékeny mozgásteret hagy hajója és a partvidék között különösen akkor, ha a vízi jármű csak vitorlával halad. Egy vitorlázási kézikönyv magyarázata szerint „ha szélárnyékos part mentén viharos szél ér, ez talán a legrosszabb helyzet”, amelybe egy hajós kerülhet. Milyen megoldást ajánlanak? „Soha ne engedje, hogy hajója ilyen szorult helyzetbe kerüljön.” A biztonságos módszer, amely által elkerülhető, hogy a hajó homokzátonyra vagy sziklás partszakaszra fusson, ha a veszélytől megfelelő távolságra maradunk.

A keresztényeknek érzékenyen kell reagálniuk azokra a veszélyekre, melyek a hitükben való hajótöréshez vezethetnek (1Timótheus 1:19). Manapság a körülmények semmi esetre sem eszményiek ahhoz, hogy szilárdan tartsuk az irányt. Éppen úgy, mint ahogyan a szelek és az árapály eltéríthetik a hajót a menetiránytól, odaszentelt életünk is irányt veszthet a tökéletlen testtel való állandó huzakodás miatt és a világ szellemének könyörtelen lökései miatt, aminek erőssége ma már a viharos szélhez hasonlít.

Egy ember, aki veszélyes életmódot folytatott

Milyen könnyű meggondolatlanul veszélyes szellemi vizekre merészkedni!

Példaként vizsgáljunk meg egy esetet, mely a Holt-tenger szárazfölddel körülvett vizeinek közelében történt. Lót példájára utalunk. Azon döntése, hogy Szodomában fog lakni, sok problémát és nem kevés bánatot okozott számára. Ábrahám és Lót a saját pásztoraik közötti viszályt követően megegyeztek, hogy más-más területen fognak lakni. A beszámoló szerint Lót a Jordán környékét választotta, és sátrát a környék városai között állította fel. Később úgy döntött, hogy Szodomában fog lakni annak ellenére, hogy a szodomiták életstílusa aggasztotta őt (1Mózes 13:5–13; 2Péter 2:8).

Miért lakott Lót továbbra is ebben a hírhedten erkölcstelen városban, amely mélységesen sértette Jehovát, és még a környéken élő emberek felháborodását is kiváltotta? Szodoma virágzott, és Lót felesége kétségtelenül kedvét lelte a városi élet anyagi természetű előnyeiben (Ezékiel 16:49, 50). Talán magára Lótra is vonzást gyakorolt Szodoma pezsgő gazdasági élete. Bármilyen oknál fogva élt is itt Lót, hamarabb kellett volna elmennie, mint tette. Lót családja csak Jehova angyalainak kitartó sürgetésére hagyta el végül is a veszélyes területet.

A Mózes első könyvének beszámolója ezt mondja: „mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevő két leányodat, hogy el ne veszsz a városnak bűne miatt.” Lót azonban még ezután a halogatást nem tűrő felszólítás után is „késedelmeskedék”. Végül az angyalok megragadták „az ő kezét és az ő feleségének kezét és két leánya kezét . . ., és kivivék őt: és ott hagyák a városon kívül” (1Mózes 19:15, 16).

A város külterületén az angyalok néhány végső utasítást adtak Lót családjának: „Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne veszsz” (1Mózes 19:17). Lót még ekkor is engedelemért esedezett, hogy a közeli városba, Czóárba mehessen ahelyett, hogy teljesen elhagyná a térséget (1Mózes 19:18–22). Lót szemmel láthatóan vonakodott attól, hogy amennyire csak lehetséges eltávolodjon a veszélytől.

Útban Czóár felé Lót felesége hátratekintett Szodomára, nyilvánvalóan a maga mögött hagyott dolgok után sóvárogva. Amiért figyelmen kívül hagyta az angyalok utasításait, elvesztette az életét. Lót — aki igaz ember volt — két lányával együtt túlélte a város pusztulását. De milyen árat fizetett azért, mert azt választotta, hogy a veszély közelében él! (1Mózes 19:18–26; 2Péter 2:7).

Kormányozz úgy, hogy elkerüld a veszélyeket

Lót keserű tapasztalata bemutatja, mi történhet, ha közel kerülünk egy veszélyes környezethez, vagy ott tartózkodunk. A bölcsesség azt diktálná, hogy a jó hajósokhoz hasonlóan soha ne engedjük meg, hogy ilyen szorult helyzetbe kerüljünk. Milyen kockázatos területek léteznek, melyeket el kell kerülnünk a kormányzásnál? Némely keresztény téves irányt vesz azáltal, hogy túlságosan belebonyolódik az üzleti tevékenységekbe, világi társakkal ápol szoros barátságot, vagy érzelmi kötődést fejleszt ki egy más nembeli személy iránt, noha nem szabadok a házasságra.

A bölcs irányvonal minden esetben az, ha távol tartjuk magunkat a veszélytől. Éberek vagyunk például azokat a veszélyeket illetően, melyeket az úgynevezett aranyat érő üzleti lehetőségek idézhetnek elő? Néhány testvér kereskedelmi vállalkozásokba merült bele családja, egészsége és teokratikus felelősségei rovására. Néha a pénz által elérhető kényelmesebb életmód jelenti a csalétket. Más esetekben ezt az jelenti, ha valaki kihívásnak érzi, hogy próbára tegye üzleti érzékének milyenségét. Egyesek úgy érvelhetnek, hogy az ő indítékuk az, hogy munkát biztosítsanak más testvéreknek, illetve, hogy képesek legyenek még bőkezűbben adakozni a világméretű munka érdekében. Talán úgy gondolják, hogy ha jól megy az üzlet, sokkal több idejük lesz, amit a Királyság-érdekeknek szentelhetnek.

Milyen csapdákról lehet szó? A bizonytalan gazdasági légkör és az „előre nem látható körülmények” a legjobban kitervelt üzleti vállalkozást is elsüllyeszthetik (Prédikátor 9:11, NW [9:13]). Egy súlyos adóssággal való küzdelem gyötrelmet okozhat, és kirekesztheti a szellemi dolgokat. És még ha egy üzlet virágzik is, valószínűleg sok időt és szellemi energiát emészt fel, és kiterjedt világi kapcsolatokat követelhet.

Egy keresztény vénnek Spanyolországban komoly pénzügyi nehézségei voltak, amikor egy biztosítótársaság csábító ajánlatot tett. Habár kilátás nyílt arra, hogy rengeteg pénzt keressen szabadúszó ügynökként, végül is visszautasította az ajánlatot. „Nem volt könnyű döntés, de boldog vagyok, hogy nemet mondtam — magyarázza. — Először is húzódoztam attól, hogy még ha közvetetten is, de a teokratikus kapcsolataim által jussak pénzhez. És jóllehet tetszett az ötlet, hogy a magam főnöke lehetek, rengeteget kellett volna utaznom, és hosszú órákat kellett volna a munkával tölteni. Ez elkerülhetetlenül a családom és a gyülekezet elhanyagolását jelentette volna. Mindenekfelett meg vagyok győződve, hogy ha elfogadtam volna az ajánlatot, elvesztettem volna az ellenőrzést az életem felett.”

Egyetlen keresztény sem engedheti meg magának, hogy elveszítse az ellenőrzést az élete felett. Jézus megmutatta az ilyen út tragikus következményeit, amikor szemléltetést mondott el egy emberről, aki egyre nagyobb vagyont gyűjtött össze annak érdekében, hogy visszavonuljon és kényelmessé tegye az életét. De éppen azon az éjszakán, amikor úgy döntött, hogy végre elegendő pénzt halmozott fel, meghalt. „Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag” — figyelmeztetett Jézus (Lukács 12:16–21; vö. Jakab 4:13–17).

Résen kell lennünk azt illetően is, nehogy kiszélesítsük a világi emberekkel fenntartott kapcsolatunkat. Az illető talán egy szomszéd, egy iskolatárs, egy munkatárs vagy egy üzlettárs. Így érvelhetünk: „Tiszteletben tartja a Tanúkat, tiszta életet él, és alkalmanként beszélgetünk az igazságról.” Mások tapasztalata mégis azt igazolja, hogy idővel azon vehetjük észre magunkat, hogy előnyben részesítjük az ilyen világi társaságot a szellemi testvéreink és testvérnőink társaságával szemben. Mely veszélyek forrása lehet egy ilyen barátság?

Talán elkezdjük lekicsinyelni azon időszak sürgető voltát, amelyben élünk, vagy inkább az anyagi dolgok iránt mutatunk növekvő érdeklődést a szellemiek helyett. Az attól való félelem miatt, hogy világi barátunk elégedetlen velünk, talán még arra is vágyat érezhetünk, hogy elfogadjon a világ. (Vö. 1Péter 4:3–7.) Ezzel szemben a zsoltáros Dávid a Jehovát szerető emberek társaságát részesítette előnyben. Ő így írt: „Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged” (Zsoltárok 22:23, Katolikus fordítás). Ha Dávid példáját utánozzuk, törekedve a szellemileg építő barátságok kialakítására, ez megvéd majd minket.

Egy másik veszélyes út, ha valaki egy más nembeli személlyel keveredik érzelmi kapcsolatba, noha nem szabad a házasságra. A veszély kialakulhat, mikor egy személy vonzódik valakihez, aki megnyerő, akinek beszéde ösztönző hatású, és ráadásul az övével azonos a szemléletmódja és a humorérzéke. Az illető talán élvezi a másik társaságát, így érvelve: „Tudom meddig lehet elmenni. Csak barátok vagyunk.” A már felkeltett érzelmeket azonban nem könnyű ellenőrzés alatt tartani.

Mary, egy fiatal testvérnő, aki már férjnél volt, élvezte Michael társaságát.a Michael kedves testvér volt, de nehéznek találta, hogy barátokat szerezzen. Sok közös vonásuk volt, és úgy érezték, jól tudnak együtt tréfálkozni. Marynek hízelgő volt a gondolat, hogy egy egyedül álló testvér szerette volna bizalmába avatni őt. Ami ártatlan barátságnak tűnt, hamarosan mély érzelmi ragaszkodássá vált. Egyre több időt töltöttek együtt, és végül erkölcstelenséget követtek el. „Már kezdetben fel kellett volna ismernem a veszélyt — bánkódik Mary. — Az egykor virágzó barátság olyan lett, mint a laza homoktenger, amely egyre mélyebben szívott magába minket.”

Soha ne felejtsük el a Biblia figyelmeztetését: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jeremiás 17:9). Csalárd szívünk, miként az árapály, mely a vitorlást sziklának sodorja, vészes érzelmi kapcsolatba sodorhat minket. Mi a megoldás? Ha nem vagy szabad a házasságra, tudatosan dolgozz azon, hogy érzelmileg távol maradj attól a személytől, akit vonzónak találsz (Példabeszédek 10:23, Újfordítású revideált Biblia).

Szabadítsd ki magad a veszélyből, és őrizd meg szabadságodat

Mi van akkor, ha már veszélybe kerültünk szellemileg? A hajósok, ha a szél és az árapály miatt sziklás partszakasz felé közelednek, elszántan igyekeznek hajójukat a tenger felé irányítani vagy a nyílt tenger felé sodortatni, amíg biztonságosabb vizekre nem érnek. Nekünk hasonlóan küzdenünk kell, hogy kiszabadítsuk magunkat. Ha megfogadjuk az Írás szerinti tanácsot, ha komolyan imádkozunk Jehova segítségéért, ha érett keresztény testvérek támogatását keressük, akkor visszatérhetünk a biztonságos irányba. Újra elnyerjük az elme és a szív békéjének áldását (1Thessalonika 5:17).

Bármilyenek legyenek is a körülményeink, bölcsen tesszük, ha elkerüljük „a világ elemeit” (Galátzia 4:3). Lóttal ellentétben Ábrahám azt választotta, hogy a világi kánaánitáktól elkülönülten él, még akkor is, ha emiatt évtizedeken keresztül sátorban kellett laknia. Talán híján volt némi fizikai kényelemnek, egyszerű életmódja azonban megóvta szellemileg. Nem szenvedett hitében hajótörést, hanem ő ’lett atyja mindazoknak, akik hisznek’ (Róma 4:11).

Mialatt egy saját vágyait kielégíteni akaró világ vesz körül minket, melynek „szelleme” egyre erősebb, követnünk kell Ábrahám példáját (Efézus 2:2, Csia fordítás). Ha elfogadjuk Jehova vezetését minden kérdésben, ő azáltal áld majd meg, hogy első kézből érezzük szerető védelmét. Úgy fogunk érezni, ahogyan Dávid: „Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.” Nem kétséges, hogy az jelent örökké tartó áldásokat, ha továbbhaladunk az „igaz ösvényen”, és nem az, ha irányt változtatunk a veszélyhez vezető ösvény felé (Zsoltárok 23:3, 6, Úf).

[Lábjegyzet]

[Kép a 24. oldalon]

Ha nem vagy szabad a házasságra, maradj távol érzelmileg attól a személytől, akit vonzónak találsz