Bízzál abban, hogy Jehova megvalósítja célját

„Az igazak örökségűl bírják e földet, és lakoznak örökké azon” (ZSOLTÁROK 37:29, Károli, 1899).

 1. Mi a célja Jehovának az emberekkel és e földdel kapcsolatban?

AMIKOR Jehova megteremtette ősszüleinket, Ádámot és Évát, tökéletesnek alkotta őket. Úgy teremtette meg őket, hogy örökké élhessenek e földön — ha engedelmeskednek törvényeinek (1Mózes 1:26, 27; 2:17). Továbbá Isten paradicsomi környezetbe helyezte őket (1Mózes 2:8, 9). Ezt mondta nekik Jehova: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá” (1Mózes 1:28). Így megvolt az a kilátás, hogy utódaik végül is az egész földön szétszóródnak, és e bolygó Paradicsommá válik, amelyet tökéletes, boldog emberiség tölt be. Milyen nagyszerű kezdet volt ez az emberi család számára! „Látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó” (1Mózes 1:31).

 2. Milyen kérdéseket vet fel az emberi ügyek állapota?

² De az emberi ügyek több ezer éve fennálló állapota nem emlékeztet Isten eredeti céljára. Az emberiség messze eltávolodott a tökéletességtől, és egyáltalán nem boldog. Nyomorúságos állapotok uralkodtak mindeddig a világban, és a próféciának megfelelően drámai romlást mutatnak napjainkban (2Timótheus 3:1–5, 13). Így hát hogyan lehetünk biztosak afelől, hogy Istennek az emberekre vonatkozó célja megvalósul a közeljövőben? Vajon további, nyomorúságos állapotokkal teli, hosszú időszakok következnek?

Hol történt hiba?

 3. Miért nem verte le azonnal Jehova az emberiség lázadását?

³ Akik pontosan ismerik Isten ihletett Szavát, azok tudják, miért engedte meg Jehova e rossz állapotokat a földön. Azt is tudják, mit fog tenni azokat illetően. A bibliai beszámolóból megismerték, hogy ősszüleink visszaéltek a szabad akarat csodálatos ajándékával, amelyet Isten adott az embereknek. (Vö. 1Péter 2:16.) Helytelenül az Istentől való független életutat választották (1Mózes 2—3. fejezet). Lázadásuk a legnagyobb jelentőségű kérdéseket vetette fel, mint például: Van-e joga az Egyetemes Szuverénnek ahhoz, hogy uralkodjon az emberek felett? Vajon az ő uralma a legjobb nekik? Képes-e az ember sikeresen uralkodni Isten felügyelete nélkül? E kérdések tisztázásának legbiztosabb módja az volt, ha évszázadokon át teret kapnak az emberi uralmak. Az eredmények így minden kétséget kizáróan megmutatják, sikeresek lehetnek-e az emberek függetlenül az Alkotójuktól.

 4., 5. a) Mit eredményezett az, hogy az emberek elvetették Isten uralmát? b) Mi vált nyilvánvalóvá minden kétséget kizáróan az idő előrehaladtával?

⁴ Amikor Ádám és Éva elhagyta Istent, Ő nem tartotta tovább fenn őket a tökéletesség állapotában. Támogatása nélkül romlás következett be náluk. Ez tökéletlenséget, öregséget és végül halált eredményezett. Az öröklődés törvényén keresztül ősszüleink minden leszármazottjuknak, így nekünk is továbbadták e negatív sajátságokat (Róma 5:12). És mit mondjunk a több ezer éves emberi uralom eredményéről? Katasztrofális, pontosan úgy, ahogy a Prédikátor 8:9 hitelt érdemlően megállapítja: „egyik ember a másik rovására hatalmaskodik” (Újfordítású revideált Biblia).

⁵ Az idő előrehaladtával minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az emberek nem képesek sikeresen igazgatni ügyeiket függetlenül a Teremtőjüktől. Az ihletett bibliaíró, Jeremiás kijelentette: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jeremiás 10:23; 5Mózes 32:4, 5; Prédikátor 7:29).

Isten célja nem változott meg

 6., 7. a) Megváltoztatta-e a több ezer éves történelem Jehova célját? b) Mit foglal magában Jehova célja?

⁶ Vajon a gonoszsággal és szenvedéssel teli több ezer éves emberi történelem megváltoztatta Isten célját? Szava megállapítja: „így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá” (Ésaiás 45:18). Így tehát Isten azért alkotta a földet, hogy emberek lakjanak rajta, és továbbra is ez a célja.

⁷ Jehova nemcsak azért teremtette meg a földet, hogy lakjanak rajta, hanem abból a célból is, hogy Paradicsommá váljon, amelynek aztán tökéletes, boldog emberek örvendenek. Ezért jövendölte meg a Biblia, hogy lesz egy „új föld”, egy új emberi társadalom, amelyben „igazságosság lakozik” (2Péter 3:13, Csia fordítás). És a Jelenések 21:4-ben (Úf) Isten Szava elmondja nekünk, hogy Isten az új világában „letöröl minden könnyet” az emberiség szeméről „és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé”. Ilyen okoknál fogva beszélhetett Jézus úgy erről az eljövendő földi új világról, mint „paradicsomról” (Lukács 23:43).

 8. Miért lehetünk biztosak afelől, hogy Jehova meg fogja valósítani a célját?

⁸ Mivel Jehova a világegyetem minden hatalommal és minden bölcsességgel rendelkező Teremtője, senki sem hiúsíthatja meg céljai megvalósulását. „Megesküdött a Seregek URa: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam” (Ésaiás 14:24, Úf). Ennélfogva, amikor Isten azt mondja, hogy tökéletes emberek lakta Paradicsommá változtatja e földet, ez be is fog következni. Jézus kijelentette: „Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet” (Máté 5:5; vö. Zsoltárok 37:29). Számíthatunk arra, hogy beteljesedik ez az ígéret. Valójában az életünket is kockára tehetjük érte.

Bíztak Jehovában

 9. Mit tett Ábrahám, ami megmutatta, hogy bízik Jehovában?

⁹ A történelem folyamán sok istenfélő ember tette kockára életét Isten földre vonatkozó céljáért, mivel biztosak voltak abban, hogy megvalósítja azt. Bár ismeretük korlátozott lehetett, bíztak Istenben, és akarata cselekvésére építették fel az életüket. Itt van például Ábrahám, aki mintegy 2000 évvel azelőtt élt, hogy Jézus a földön járt — jóval azelőtt, hogy kezdetét vette volna a Biblia megírása. Bízott abban, hogy Jehova megvalósítja az Ő ígéreteit. Ábrahám valószínűleg hűséges elődjétől, Sémtől tanult a Teremtőről, Sémet pedig Noé tanította. Így tehát, amikor Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy költözzön el a káldeaiak városából, a virágzó Urból Kánaán ismeretlen és veszélyeket rejtő földjére, e patriarcha tudta, hogy bízhat Jehovában, ezért útnak indult (Zsidók 11:8). Idővel így szólt hozzá Jehova: „nagy nemzetté tészlek” (1Mózes 12:2).

10., 11. Miért volt kész Ábrahám arra, hogy áldozatként ajánlja fel egyetlen-nemzett fiát, Izsákot?

¹⁰ Mi történt, miután megszületett Ábrahámnak Izsák? Jehova felhívta Ábrahám figyelmét arra, hogy Izsákon keresztül válnak nagy nemzetté az utódai (1Mózes 21:12). Ily módon igencsak ellentmondásnak kellett tűnnie, amikor Jehova azt az utasítást adta Ábrahámnak — mintegy próbára téve hitét —, hogy áldozza fel a fiát, Izsákot (1Mózes 22:2). Ábrahám azonban teljes bizalommal Jehova iránt, lépéseket tett ennek végrehajtása érdekében, s valóban kést ragadott, hogy megölje Izsákot. Az utolsó pillanatban Isten elküldte egyik angyalát, hogy megállítsa Ábrahámot (1Mózes 22:9–14).

¹¹ Miért volt ennyire engedelmes Ábrahám? A Zsidók 11:17–19 a következőt tárja fel: „Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte, a kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.” A Róma 4:20, 21 (Úf) hasonló kijelentést tesz: „Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül [Ábrahám] . . ., teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.”

12. Hogyan részesült Ábrahám jutalomban hitéért?

¹² Ábrahám jutalomban részesült hitéért; nemcsak úgy, hogy életben maradt Izsák, és „nagy nemzet” jött létre általa, hanem egy másik módon is. Isten ezt mondta Ábrahámnak: „A te magod által bizony áldásban részesül a föld összes nemzete azért, mert te hallgattál az én hangomra” (1Mózes 22:18, NW). Hogyan valósul ez meg? Isten égi Királyságának Királya Ábrahám leszármazási vonalán jön el. Ez a Királyság kitörli a létből e Sátán hatalma alatt álló gonosz világot (Dániel 2:44; Róma 16:20; Jelenések 19:11–21). Aztán egy megtisztított földön a Királyság-uralom alatt Paradicsommá alakul az egész föld, és az „összes nemzetből” való emberek, akik Isten akaratát cselekszik, tökéletes egészségnek és életnek örvendenek mindörökre (1János 2:15–17). És bár Ábrahám csak korlátozott mértékben ismerte a Királyságot, bízott Istenben, s alig várta már annak megalapítását (Zsidók 11:10).

13., 14. Miért bízott Istenben Jób?

¹³ Több száz évvel későbbi példa Jób, aki i. e. a XVII. és XVI. század között élt a mai Arábia területén. Ő is a Biblia megírásának kezdete előtt élt. Jób „feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat” (Jób 1:1, Úf). Amikor Sátán visszataszító és fájdalmas betegséggel sújtotta Jóbot, e hűséges ember „egyetlen bűnös szót sem ejtett ki” megpróbáltatásai közepette (Jób 2:10, The New English Bible). Jób bízott Istenben. És noha nem ismerte részleteiben, miért szenved oly sokat, kockára tette életét Istenért és az Ő ígéreteiért.

¹⁴ Jób tudta, hogy még ha meghalna is, Isten vissza tudja adni neki az életet egy napon a feltámadás által. Utalt erre a reményre, midőn ezt mondta Jehova Istennek: „Bárcsak a Seolban [sírban] rejtenél el engem . . ., határidőt szabnál nekem és megemlékeznél rólam! Ha egy életerős férfi meghal, vajon élhet-e újra? . . . Szólítani fogsz és én válaszolok neked” (Jób 14:13–15, NW). Kínok közepette bár, de Jób kinyilvánította a Jehova szuverenitásába vetett hitét, kijelentve: „Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből” (Jób 27:5, Úf).

15. Hogyan juttatta kifejezésre Dávid, hogy bizalommal tekint Jehova céljára?

¹⁵ Mintegy hat évszázaddal Jób után és körülbelül ezer évvel Jézus földrejövetele előtt Dávid kifejezésre juttatta, hogy bizalommal tekint egy új világra. Ezt mondta a zsoltárokban: „a kik az Urat várják, öröklik a földet. Egy kevés idő még és nincs gonosz . . . A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. Az igazak öröklik a földet, és mindvégig [örökké, Ká, 1899] rajta lakoznak.” Megingathatatlan reménységétől indíttatva így buzdított Dávid: „Bízzál az Úrban . . . Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit” (Zsoltárok 37:3, 4, 9–11, 29).

16. Milyen reménységet ápolt a ’tanúknak nagy fellege’?

¹⁶ Az évszázadok folyamán hűséges férfiak és nők ugyanezt a reményt ápolták, a földi örök élet reményét. Valójában ’a tanúknak nagy fellegét’ alkották ők, akik a szó legszorosabb értelmében kockára tették életüket Jehova ígéreteiért. Jehova e régi időkben élt tanúi közül sokan szenvedtek el kínzásokat és erőszakos halált a hitükért, hogy „jobb feltámadásra jussanak”. Hogyan lehetséges ez? Az új világban Isten jobb feltámadással és az örök élet kilátásával fogja megjutalmazni őket (János 5:28, 29; Zsidók 11:35; 12:1, Cs).

Keresztény Tanúk bíznak Istenben

17. Milyen erősen bíztak az első századi keresztények Jehovában?

¹⁷ Időszámításunk első századában, Jehova több részletet is feltárt az újonnan alapított keresztény gyülekezetnek a Királyságról és annak föld feletti uralmáról. Szelleme például annak leírására ihlette János apostolt, hogy az égi Királyságban 144 000 lesz azoknak száma, akik Jézus Krisztussal társulnak. Isten hűséges szolgái ők, akik „áron vétettek meg az emberek közül” (Jelenések 7:4; 14:1–4). „Királyként” uralkodnak majd az égben Krisztussal a föld felett (Jelenések 20:4–6, Vida fordítás). Olyan erősen bíztak ezek az első századi keresztények abban, hogy Jehova megvalósítja célját az égi Királyságot és annak földi birodalmát illetően, hogy készek voltak meghalni a hitükért. Sokan meg is tették ezt.

18. Hogyan utánozzák napjainkban Jehova Tanúi a régi időkben élt társaikat?

¹⁸ Napjainkban Jehovának közel ötmillió Tanúja van ugyanolyan bizalommal Isten iránt, mint a századokkal korábban élt társaik. E jelenkori Tanúk szintén kockára tették életüket Isten ígéreteiért. Átadták életüket neki, és hitük megerősítésére birtokukban van a teljes Biblia (2Timótheus 3:14–17). Jehovának e modernkori Tanúi utánozzák Jézus első századi követőit, akik kijelentették, hogy mint uralkodónak, ’Istennek engednek inkább, hogynem az embereknek’ (Cselekedetek 5:29). Ebben a században sokan éltek át e keresztény Tanúk közül kegyetlen üldözést. Némelyeket még meg is öltek a hitükért. Mások betegség, baleset vagy az öregség miatt haltak meg. De a régmúlt idők hűséges tanúihoz hasonlóan bíztak Istenben, mivel tudták, hogy új világában vissza fogja adni nekik az életet a feltámadás által (János 5:28, 29; Cselekedetek 24:15; Jelenések 20:12, 13).

19., 20. Mit ismerünk fel a napjainkra vonatkozó bibliai próféciát illetően?

¹⁹ Jehova Tanúi felismerik, hogy a bibliai prófécia réges-régen megjövendölte már, hogy az összes nemzetből gyűjtetnek egybe egyetlen testvériségbe, amely az egész földre kiterjed (Ésaiás 2:2–4; Jelenések 7:4, 9–17). És Jehova felhasználja őket egy világméretű tanúskodómunka elvégzésére, hogy még más becsületes szívű egyének is begyűjtessenek, s élvezzék helyeslését és védelmét (Példabeszédek 18:10; Máté 24:14; Róma 10:13). Mindannyian teljes bizalommal vannak Jehova iránt, tudva azt, hogy hamarosan elhozza csodálatos új világát. (Vö. 1Korinthus 15:58; Zsidók 6:10.)

²⁰ A bibliai próféciák arra mutatnak, hogy Sátán világa az utolsó napjait éli csaknem 80 éve már, azaz a döntő fontosságú 1914-es év óta. Ez a világ a vége felé közeledik (Róma 16:20; 2Korinthus 4:4; 2Timótheus 3:1–5). Jehova Tanúi ezért felbátorodnak, mivel felismerik, hogy hamarosan Isten Királysága veszi át a teljes ellenőrzést a földi ügyek felett. Isten teljes egészében megszünteti a rossz állapotokat, amelyek oly sok évszázadon át uralkodtak a földön, mégpedig azáltal, hogy megsemmisíti a jelenlegi gonosz világot, és elhozza igazságos új világát (Példabeszédek 2:21, 22).

21. Miért örvendezhetünk a jelenlegi bajok ellenére?

²¹ Aztán Isten az egész örökkévalóságon át kinyilvánítja irántunk az ő nagyszerű törődését, áldásokat árasztva ránk, amelyekből jóval több lesz annál, mint amennyi egyensúlyban lenne a múltban elszenvedett bármilyen fájdalmunkkal. Olyan sok jóban lesz részünk az új világban, hogy múltbeli bajaink elhalványulnak emlékezetünkben. Mennyire vigasztaló azt tudni, hogy Jehova akkor ’megnyitja a kezét, és megelégít minden élőt ingyen’ (Zsoltárok 145:16; Ésaiás 65:17, 18).

22. Miért vessük bizalmunkat Jehovába?

²² Az új világban a hűséges emberiség meg fogja látni a Róma 8:21 beteljesedését: „maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.” Az emberek meg fogják látni annak az imának a beteljesedését, amelyet Jézus tanított követőinek: „Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:10). Így tehát vesd teljes bizalmadat Jehovába, mert csalhatatlan ígérete így hangzik: „Az igazak örökségűl bírják e földet, és lakoznak örökké azon” (Zsoltárok 37:29, Ká, 1899).

Hogyan válaszolnál?

◻ Mi a célja Jehovának az emberekkel és e földdel kapcsolatban?

◻ Miért engedte meg Isten a rossz állapotokat a földön?

◻ Hogyan mutatták ki a régi idők hűségesei, hogy bíznak Jehovában?

◻ Miért bíznak Isten mai szolgái Jehovában?

[Kép a 16. oldalon]

Isten azért teremtett embereket, hogy örökké éljenek boldogságban egy paradicsomi földön

[Kép a 18. oldalon]

Ábrahám bízott abban, hogy Jehova képes feltámasztani a halottakat