Keresztényi szeretetet tanúsítani az idősebbek iránt
SAMUEL JOHNSON, XVIII. századi író, egy olyan fiatalember történetét beszélte el, aki a barátainál tett látogatáskor elfelejtette, hová tette a kalapját. Ez nem adott okot megjegyzésekre. „De ha ugyanezt a figyelmetlenséget egy idős férfinál veszik észre az emberek — folytatta Johnson —, akkor vállat vonnak és ezt mondják: »Kihagy már az emlékezete.«”
Johnson története megmutatja, hogy az idősebbek — mint talán egyéb kisebbséget alkotó csoportok is — ki vannak téve az igazságtalan „beskatulyázásnak”. Noha az idősek szükségleteinek kielégítése kihívást jelent, az ebből származó előnyök minden érdekeltre kihatnak. Milyen kihívásokról és jutalmakról van szó, és miért érint egyre több embert ez a téma?
A felmérések szerint a világ népességének 6 százalékát 65 éves vagy annál idősebb személyek alkotják, és a fejlett országokban kétszer ilyen magas a százalékarány. Az Európai Közösségben, amely az idősebb emberek és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éveként jelölte meg 1993-at, minden harmadik személy 50 évnél idősebb. Itt, miként a legtöbb iparosodott országban is, a csökkenő születési arányszámok és a várható életkor növekedése az idősebbek felé billentik a mérleg nyelvét a lakosság megoszlását illetően. Világos, hogy ilyen körülmények között óriási feladatot jelent gondot viselni ezekre az előrehaladott korú személyekre. Mennyire más volt a helyzet az ókori Keleten!
„Az ismeret forrásai”
Egy kézikönyv rámutat arra, hogy az ókori Keleten „úgy tekintettek az emberek az idősebbekre, mint a bölcsesség és a magasabb szintű ismeret hagyományos értékeinek őrzőire, amely oknál fogva a fiatalok arra kaptak figyelmeztetést, hogy keressék a társaságukat és tanuljanak tőlük” (Handwörterbuch des Biblischen Altertums für gebildete Bibelleser — Kézikönyv a bibliai ókorról a gyakorlott bibliaolvasóknak). Egy bibliai szótár kifejti: „A magánéletben úgy néztek fel [az idősekre] az emberek, mint az ismeret forrásaira . . . [A fiatalok] hagyták, hogy először ők nyilvánítsák ki a véleményüket” (Smith’s Bible Dictionary).
Az idősek iránti tiszteletet visszatükrözte a Mózesi Törvény a 3Mózes 19:32-ben: „Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg.” Tehát az idősek kiváltságos helyzetnek örvendtek a társadalomban, és mint értékes kincsekre néztek fel rájuk mások. A moabita Ruth is nyilvánvalóan így tekintett izraelita anyósára, Naómira.
Ruth határozottan eldöntötte, hogy elkíséri Naómit Moáb földjéről Izraelbe, ezután pedig gondosan odafigyelt Naómi tanácsára. Amikor már Bethlehemben tartózkodtak, Naómi volt az, aki észrevette, hogy Jehova keze irányítja a dolgokat, és aki aztán kioktatta Ruthot arra, hogy miként viselje magát (Ruth 2:20; 3:3, 4, 18). Ruth élete teokratikus módon formálódott, amikor a tapasztalt Naómitól tanult. Anyósa az ismeret forrásának bizonyult.
Hasonlóképpen a fiatalabb keresztény nők ma hasznot meríthetnek abból, ha kapcsolatot ápolnak a gyülekezet idősebb asszonyaival. Egy testvérnő talán házasságot fontolgat, vagy nehezen megoldható személyes problémával küszködik. Mennyire bölcs dolog lenne, ha igyekezne tanácsot és segítséget kérni egy érett, idősebb testvérnőtől, aki már tapasztalt a dologban!
Továbbá javára válhat a vének testületében a testvéreknek, ha igénybe veszik a közöttük lévő tapasztalt idősek segítségét. Tanulhatunk abból, hogy Lót elmulasztotta ezt megtenni. Az Ábrahám és Lót jószágainak pásztorai között támadt versengés olyan döntést igényelt, ami valamennyiükre kihat. Lót ostobán választott. Mennyivel jobb lett volna, ha először tanácsot kér Ábrahámtól! Lót érett útmutatást kapott volna, és megóvhatta volna családját attól a gyötrelemtől, amely elhamarkodott választásából következett (1Mózes 13:7–13; 14:12; 19:4, 5, 9, 26, 29). Gondosan oda szoktál figyelni az érett vének szavaira, mielőtt személyes véleményt alkotnál egy kérdésben?
Rengeteg idős személyben van szűnni nem akaró lelkesedés Jehova munkája iránt, miként Simeon és Anna esetében is így volt ez az első században (Lukács 2:25, 36, 37). Tiszteletet mutat és törődő magatartást tükröz az ilyen idősebbek iránt, ha bevonjuk őket a gyülekezet tevékenységeibe, amennyire lehetővé teszi ezt az erőnlétük, még ha igen előrehaladott korúak is. Egy fiatalnak esetleg segítségre van szüksége ahhoz, hogy felkészüljön a Teokratikus Szolgálati Iskolán elvégzendő feladatára. Egy érett vén arra a következtetésre juthat, hogy a gyülekezet egyik idős személye lenne az ideális tanácsadó, olyasvalaki, aki kiforrott bölcsességet mutat, jóindulatúan viselkedik, és felhasználható idővel is rendelkezik.
Az idősek különleges szükségleteinek kielégítése azonban többet foglal magában ennél. Sokan nyugtalankodnak a magány, a bűnözéstől való félelem és az anyagi nehézségek miatt. Továbbá, ha az idősebbek egyszer betegeskedni kezdenek, ezeket a problémákat csak tetézi a rosszabbodó egészség és a csalódottság, hogy már a saját életerejük is csökken. Ilyenkor jóval több figyelmet igényelnek. Hogyan reagáljanak erre az egyének, és hogyan reagáljon a gyülekezet mint egész?
„Gyakorolják az Isten iránti odaadást”
Az első században Pál a következőket írta ihletés alatt az 1Timótheus 5:4, 16-ban: „Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők [gyakorolják az Isten iránti odaadást, NW], és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt. Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, a kik valóban özvegyek.” Az idősebbekkel való törődés családi felelősségnek számított. Ha a gyülekezet egyik idősebb tagja szükséget szenvedett — miután a családja minden lehetségest megtett már —, a gyülekezet felelt érte. Ezek az alapelvek nem változtak.
Mi segített a keresztényeknek abban, hogy keresztényi módon szeressék az idősebbeket, Isten iránti odaadást tanúsítva saját háznépükben? Figyeld meg a következő gondolatokat, amelyek jónéhány olyan Tanútól származnak, akik szereztek némi tapasztalatot az előrehaladott korú személyekkel való törődésben.
Rendszeresen figyelmet fordítani a szellemi szükségletekre
„A napiszöveg együttes megvizsgálása felbecsülhetetlen segítséget jelentett — emlékezik vissza Felix, aki segített a feleségének törődni a szüleivel. — A személyes tapasztalatokat és terveket egybeszőttük Jehova alapelveivel.” Valóban, az idősebb rokonokról való gondoskodás kihívásának vállalásában döntő szerepet játszik, hogy kellő figyelmet fordítunk szellemi épülésükre. Ez logikus Jézus szavainak fényében, amelyek a Máté 5:3-ban (NW) kerültek feljegyzésre: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek.” A napiszöveget ki lehet bővíteni egy bibliaolvasási programmal azáltal, hogy Biblián alapuló kiadványokat veszünk át és imádkozunk. „Úgy tűnik, az idősebbek kedvüket lelik egy bizonyos fokú rendszerességben” — jegyzi meg Peter.
Igen, a rendszeresség alapvetően fontos a szellemi dolgokban. Nemcsak szellemi téren, hanem a mindennapi életben is értékelik az idősebbek a rendszerességet. Még akik kisebb betegségtől szenvednek, azokat is melegséggel buzdíthatjuk arra, hogy „keljenek fel az ágyból, és öltözzenek fel mindennap a megfelelő módon” — jegyzi meg Ursula. Természetesen el akarjuk kerülni, hogy olyan személyek benyomását keltsük, akik parancsolgatnak az időseknek. Doris elismeri, hogy jóindulatú erőfeszítései sokszor siralmasan célt tévesztettek. „A legkülönfélébb hibákat követtem el. Egyik nap arra kértem édesapámat, hogy naponta váltson inget. Ezután a következőre emlékeztetett édesanyám: »Ő még mindig az én férjem!«”
Az idősebbek valamikor fiatalok voltak, de a fiatalabbaknak igen nehéz feladatot jelent az idősek helyébe képzelni magukat. Mégis, ez a kulcsa annak, hogy megértsük különleges szükségleteiket. Az előrehaladott kor a meghiúsulás érzésével tölti el az embert. Gerhard kifejti: „Az apósom bosszankodott önmagán, amiért nem tudta már mindazt megtenni, amire régen képes volt. Rendkívüli fájdalmat okozott neki elfogadni a helyzetet. Megváltozott a személyisége.”
A változó körülmények között nem ritka, hogy egy idősebb személy úgy adja ki magából a meghiúsultság visszafojtott érzéseit, hogy bírálóan szól másokról, különösen a vele törődőkről. Ennek egyszerű oka van. Szerető figyelmességük saját életerejének csökkenésére emlékezteti őt. Hogyan kellene reagálnod az ilyen igazságtalan bírálatra vagy panaszra?
Emlékezz arra, hogy az ilyen negatív érzések nem azt tükrözik, ahogyan Jehova tekinti az erőfeszítéseidet. Továbbra is tedd a jót, őrizd meg tiszta lelkiismeretedet, még ha időnként méltánytalan megjegyzésekkel illetnek is. (Vö. 1Péter 2:19.) A helyi gyülekezet komoly támogatást nyújthat.
Amit megtehet a gyülekezet
Sok gyülekezetnek van oka arra, hogy mélységes hálát érezzen a mi drága, idősebb testvéreink és testvérnőink múltbeli erőfeszítéseiért. Talán éppen ők vetették meg a gyülekezet alapját, felépítve azt attól fogva, amikor még csak néhány hírnök működött évtizedekkel ezelőtt. Hol lenne a gyülekezet az ő múltbeli lelkes tevékenységük és — talán — a jelenlegi anyagi támogatásuk nélkül?
Amikor fokozott mértékű gondoskodás válik alapvetően fontossá egy idős hírnök esetében, a rokonoknak nem szükséges egyedül hordozniuk a felelősséget. A többiek segítséget nyújthatnak, lebonyolítva bizonyos feladatokat: főzhetnek, takaríthatnak, sétára mehetnek az idős személlyel, felajánlhatják, hogy elviszik őt a keresztény összejövetelekre, vagy egész egyszerűen elbeszélgethetnek vele a Királyság-teremben. Mindenki bekapcsolódhat ebbe, noha a zökkenőmentesség és rendszeresség akkor valósul meg leginkább, ha összehangoljuk erőfeszítéseinket.
A dolgok összehangolása olyasvalami, amit emlékezetben tarthatnak a vének a pásztori látogatások megszervezésekor. Néhány gyülekezet kiváló példát mutat ebben a tekintetben, mivel a vének gondoskodnak arról, hogy rendszeresen végezzenek pásztori látogatásokat az időseknél és a gyenge egészségű személyeknél, még azoknál is, akikkel nagyszerűen törődnek családjaik. De más gyülekezeteknek a jelek szerint jobban tudatában kellene lenniük az idősebbeket érintő kötelezettségüknek.
Egy 80-as évei vége felé járó hűséges testvérről a lánya és a veje gondoskodott, akik elhagyták a Bételt, hogy ezt tehessék. Neki azonban még mindig fontos volt, hogy a gyülekezet más tagjai is meglátogassák. „Amikor meglátogattam annak idején a betegeket — panaszkodott a testvér —, imádkoztam velük. De velem még soha nem imádkozott senki.” A rokonok szerető figyelmessége nem menti fel a véneket azon kötelességük alól, hogy ’legeltessék az Istennek rájuk bízott nyáját’ (1Péter 5:2, Káldi fordítás). Továbbá építeni és buzdítani kell azokat, akik gondot viselnek az idősebbekre, hogy folytassák kiváló munkájukat.
’Idősen és megelégedetten’
Alexander von Humboldt, XIX. századi német tudós igen idős volt már, amikor egy fiatal hölgy megkérdezte tőle, nem tartja-e meglehetősen unalmasnak az öregedést. „Önnek teljesen igaza van — felelte a tanult férfi. — De ez az egyedüli módja a hosszú életnek.” Ehhez hasonlóan ma sok testvér és testvérnő mutat nagyszerű példát abban, hogy elfogadja az idős kor megpróbáltatásait cserébe azért a megtiszteltetésért, hogy hosszú életet élhet. Ugyanolyan magatartást tanúsít, mint amilyet Ábrahám, Izsák, Dávid és Jób, akik ’idősek és megelégedettek’ voltak (1Mózes 25:8; 35:29; 1Krónika 23:1; Jób 42:17, NW).
Az előrehaladott kor magával hozza azt a kihívást, hogy kedvesen fogadjuk a segítséget és őszintén fejezzük ki a hálánkat. A bölcsesség megkívánja, hogy mindenki felismerje saját erejének határait. Mindazonáltal ez nem ítél tétlenségre egy idősödő személyt. Maria jócskán túl van már a 90. életévén, de még mindig látogatja a gyülekezeti összejöveteleket, és hozzászól azokon. Hogyan teszi ezt meg? „Már nem tudok olvasni, de kazettán hallgatom Az Őrtoronyt. Elég sokat elfelejtek, de rendszerint sikerül hozzászólnom.” Mariához hasonlóan, ha építő dolgokkal foglalja el magát valaki, ez segít neki abban, hogy tevékeny maradjon és megőrizze keresztényi személyiségét.
Isten Királysága alatt nem lesz többé idős kor. Akkor majd szeretettel emlékeznek vissza az irántuk tanúsított törődésre és figyelmességre azok, akik ebben a rendszerben öregedtek meg és talán még meg is haltak. Amikor az ilyen idősebbek visszanyerik az életet és az életerőt, biztosan túláradó szeretetet fognak érezni Jehova iránt és mélységes hálát azok iránt, akik mellettük maradtak a megpróbáltatásaik közepette e régi rendszerben. (Vö. Lukács 22:28.)
Mit mondhatunk azokról, akik most törődéssel veszik körül az időseket? A nagyon közeli jövőben, amikor is a Királyság teljes mértékben átveszi az ellenőrzést a föld felett, örömmel és felszabadultan fognak visszatekinteni múltjukra, mert nem tértek ki a felelősségük elől, hanem Isten iránti odaadásban gyakorolták magukat keresztényi szeretetet tanúsítva az idősebbek iránt (1Timótheus 5:4).
[Kiemelt rész a 30. oldalon]
Az idősebbek értékelni fogják látogatásaidat
Sok jót érhetünk el azzal, ha betervezzük, hogy a prédikálótevékenység után meglátogatunk — mondjuk 15 perc erejéig — egy idős személyt. A legjobb azonban az, ha nem bízzuk a véletlenre az ilyen látogatásokat, amint arra a következő tapasztalat is rámutat.
Brigitte és Hannelore együtt prédikáltak, s eközben beszélgetésbe elegyedtek egy idősebb férfival annak ajtójában. A testvérnők már öt perce beszéltek neki, amikor felismerték, hogy ő is Jehova Tanúja, méghozzá ugyanannak a gyülekezetnek a tagja. Milyen kínos helyzet! De a tapasztalat jól végződött. Hannelore azonnal terveket készített annak érdekében, hogy meglátogassa a testvért, és segítsen neki eljutni a gyülekezeti összejövetelekre.
Ismered minden egyes idősebb hírnök nevét és címét, akik azon a területen laknak, ahol prédikálsz? El tudnád rendezni, hogy rövid látogatást tégy náluk? Valószínűleg igen nagyra értékelnék ezt.