Mikor olvasnak, és hogyan fordítják javukra?
Kora reggel:
Egy házaspár — egyikük sem otthon dolgozik — elhatározta, hogy minden reggel csupán tíz perccel korábban kelnek fel, és arra használják azt az időt, hogy együtt olvassák a Bibliát, mielőtt elsietnének otthonról. Az olvasottak építő beszélgetésre adnak alapot az otthon elhagyása után.
Nigériában egy vén a Teokratikus Szolgálati Iskola számára vázolt programot használja otthon családi bibliaolvasási programként. Mindennap általában reggel olvasnak belőle egy részt, miután megbeszélték a napiszöveget. A gyermekeket megkérik, hogy felváltva olvassák el a kijelölt szakasz egyes részeit. Ezek után arra ösztönzik őket, hogy kérdezzenek az olvasott versekről.
Japánban egy háziasszony 1985 óta minden évben elolvassa az egész Bibliát. Olvasási programja 20-30 percig tart, és minden reggel 5 órakor kezdi az olvasást. Az áldásokra vonatkozóan ezt mondja: „Hitem megerősödött. Az olvasás segít, hogy elfelejtkezzek betegségemről, és a paradicsomi reménységre összpontosítsam figyelmemet.”
Egy testvérnő, aki 30 éve úttörő, bár férje nem Tanú, minden reggel öt órakor kel fel, hogy olvassa a Bibliát. Programja a következőből áll: négy oldalt olvas a Héber Iratokból, egy fejezetet a Keresztény Görög Iratokból és egy verset a Példabeszédekből. Minden évben elolvassa az egész Bibliát 1959 óta. Ezt mondja: „Olvasásom eredményeként érzem, hogy Jehova szeret . . . Buzdítást, vigaszt és helyreigazítást kapok.” Majd hozzáfűzi: „A Biblia olvasása olyan, mintha Jehova mindennap erőt öntene belém.”
Egy testvérnőnek, aki egy olyan országban ismerte meg az igazságot, ahol Jehova Tanúi tevékenysége be volt tiltva, szintén olyan férje van, aki ellenzi hitnézeteit. Hétfőtől péntekig reggel 6 és 7 óra között tudja olvasni a Bibliát. Ez adja belső erejét. Eltűnődve azon, milyen hatással van rá az olvasás, ezt mondja: „Megtanuljuk szeretni Jehovát és Jézust, megtanulunk boldogan élni még a problémák és nehézségek közepette is, mivel tudjuk, hogy Jehova ígéretei nem vallanak kudarcot.”
Egy testvérnő, aki részt vett az Úttörőszolgálati Iskolán, elhatározta, hogy követi az ott elhangzott tanácsot, hogy tegyék mindennapi szokásukká a Biblia olvasását. Kezdetben reggel 5 és 6 óra között tudta olvasni a Bibliát. Amikor egy munkahelyi változás jött közbe, áttette ezt az időt este 9 és 10 óra közé. Más adódó, kihívást jelentő helyzetekre vonatkozóan ezt mondja: „Továbbra is a körülmények szerint igazítottam időtervemen.”
Később a nap folyamán:
Két testvérnőnek, akik vér szerinti testvérek és a brazil Bétel-család tagjai, az a szokásuk, hogy mindennap 20 percet olvassák a Bibliát ebéd után. Körülbelül 25 alkalommal olvasták már el az egész Bibliát, mégis ezt írják: „Mindig találunk valami újat, ezért a Biblia olvasása sosem válik egyhangúvá.”
Japánban egy egyedül álló testvérnő észrevette, hogy — bár Tanúként nevelkedett — nem ismeri jól az Írásokat; amikor úttörő lett, elhatározta, hogy rendszeresen olvassa majd a Bibliát. Most az utazás alatt olvassa el a Teokratikus Szolgálati Iskola bibliaolvasási programját, amikor hetente egyszer kórházba megy kezelés végett. Később otthon kiegészítő kutatásokat végez. A hét végéhez közeledve továbbolvassa a Bibliát, és a könyveket abban a sorrendben választja ki, ahogy leírásra kerültek.
Egy tizenhárom éves fiú, aki már háromszor olvasta el az egész Bibliát, jelenleg mindennap elolvas egy fejezetet, amikor hazajön az iskolából. Elmondja, hogy ez segített neki abban, hogy „nagyobb szeretetet érezzen Jehova iránt”.
Egy olyan Tanú, akinek szoros időterve van mint dolgozó ember, vén, férj és apa, bibliai audiokazettákat hallgat, amíg a vonaton utazik a munkahelyére. Utána otthon maga is elolvassa ugyanazt az anyagot.
Egy franciaországi úttörő testvérnő a személyes olvasáson felül bibliai audiokazettákat hallgat, amikor főz, vezet, vagy amikor nehéz időszakokon megy keresztül, vagy egyszerűen csak az élvezet kedvéért.
Japánban egy huszonegy éves úttörő testvér visszaemlékszik, hogy édesanyja ragaszkodott ahhoz, hogy fia mindennap foglalkozzon valamilyen szellemi dologgal, és hároméves kora óta naponta olvassa a Bibliát, bár nem mindig ugyanabban az időben. Miután elolvassa az aznapra általa kiválasztott részt, mindig újraolvassa a kulcsverseket, és utána néhány percet azzal tölt, hogy elméjében átismételje azt, amit olvasott.
Egy másik Tanú, egy úttörő tízszer olvasta el az egész Bibliát az elmúlt 12 évben. Férje nem hívő, ezért időterve szerint délután olvas.
Este:
Japánban egy vén — egyben általános úttörő —, már nyolc éve minden éjszaka olvas a Bibliából lefekvés előtt. Ezt mondja: „Különösen kedvesek számomra azok az írásszövegek, amelyek rámutatnak, hogyan gondolkodik Jehova, hogyan érez bizonyos dolgok felől, és hogyan kezel helyzeteket. Az ilyen írásszövegeken való elmélkedés által segítséget kaptam, hogy magamévá tegyem Jehova gondolkodásmódját, és segítsek keresztény testvéreimnek és testvérnőimnek, valamint családtagjaimnak.”
Franciaországban egy vén 1979 óta minden este egy órát olvassa a Bibliát. Gyakran öt-hat fordítás is fekszik előtte, hogy összehasonlításokat végezzen. Azt mondja, hogy a gondos olvasás segített neki felismerni, „hogyan alkalmazza a bibliai ismeretet a mindennapi helyzetekben”. Ez arra is képessé teszi, hogy hatásosabban tudjon tanácsot adni az Írásokból.
Az elmúlt 28 év óta egy nigériai testvér szokásává tette, hogy este elolvassa azt az írásszöveget, amelyet a Vizsgáljuk az Írásokat naponta! című kiadvány a következő reggeli megbeszélési témaként említ. Ezzel együtt elolvassa a Bibliában azt az egész fejezetet, ahonnan a szöveget vették. Miután megnősült, folytatta ezt a szokását, és feleségével együtt olvassa el és beszéli meg az anyagot.
Egy tizenéves lány, akinek a szülei nem Tanúk, szokásává tette, hogy minden este öt-tíz percet olvas lefekvés előtt. Ezek a percek értékesek számára, és az olvasás előtt és után is imádkozik. Célja, hogy megismerje azt az üzenetet, amelyet Jehova irányítása alatt a Biblia minden egyes írója feljegyzett.
Egy Bételben szolgáló házas testvér azt mondja, hogy nyolc éve minden évben elolvassa a Bibliát. Esténként 20-30 percet olvas lefekvés előtt. Még amikor nagyon fáradt is, úgy találja, hogy ha olvasás nélkül fekszik le, nem tud elaludni. Fel kell kelnie, hogy kielégítse e szellemi szükségletét.