Felkapaszkodás egy hegyre, mely magasabb a Himalájánál
HIMALÁJA! Mit idéznek emlékezetedbe ezek a szavak? Áhítatot keltő, jeges hegycsúcsokat, melyeken viharos szél fúj? A meghódításának izgalmát, azt, hogy az ember a föld legmagasabb hegycsúcsán áll? Legtöbbünknek lehetetlen volna, hogy Nepálban felmásszon a Himalája hegységben lévő Csomolungmára. Mégis, sokan vannak ma Nepálban olyanok, akik a Himalájánál magasabban lévő hegyre kapaszkodnak fel. Mielőtt megismerkednénk azzal a túrával, mely erre a hatalmas hegyre vezet, nézzük meg ezt a kicsiny, ám gyönyörű Nepáli Királyságot.
Nepál — a hegyi királyság
A Nepáli Királyság a szokásostól eltérő, mert egyike annak a néhány monarchiának a világon, mely még mindig létezik, és azért is, mert nem világi, hanem vallásos királyság. Nepál az egyetlen hindu állam a földön. 20 milliós lakosságának többsége hindu. Az ott lakó emberek etnikai eredete azonban igen sokféle. Akik az északi, hegyvidékes területen élnek, főleg tibeto-burmai származásúak, ezzel szemben a déli síkságokon élő emberek túlnyomó többsége indoárja eredetű. Az ország hivatalos nyelve a nepáli, mely az emberek mintegy 60 százalékának az anyanyelve. A lakosság többi része pedig több mint 18 etnikai nyelvet beszél.
Nepál alakja egy kissé négyszögletes, kelet—nyugati kiterjedése 880 kilométer, észak—déli kiterjedése pedig 200 kilométer. A bámulatot keltő Himalája, mely az északi határt alkotja, magában foglalja a Csomolungmát, a világ legmagasabb csúcsát (8848 méter), és még nyolc másik csúcsot, melyek több mint 8000 méter magasan vannak. Nepál középső részén alacsonyabb hegyek, tavak és völgyek találhatók. Még délebbre pedig, ahol Indiával szomszédos, a termékeny Terai-dombvidék fekszik, mely a fő mezőgazdasági terület.
A főváros, Katmandu az ország középső részén helyezkedik el, mely valóban turistaparadicsom. Itt repülőjáratokat indítanak a fenséges hegyek fölé, utakat szerveznek a vadasparkokba és sok helybeli látnivalóhoz. Néha az istenek völgyének is nevezik Nepált, mert a vallás nagy szerepet játszik az itt élő emberek életében. A vallás magyarázatot ad arra is, hogy világszerte miért hágnak fel milliók arra a „hegyre”, mely magasabb a Himalájánál.
Körülbelül 2700 évvel ezelőtt a héber próféta, Ésaiás ihletés alatt megjövendölte, hogy „az utolsó időkben . . . erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette . . . és eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére . . ., hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein” (Ésaiás 2:2, 3). Itt Jehovának, a Teremtőnek és a világegyetem Szuverén Urának a magasztos, tiszta imádata egy hegyhez hasonló, és minden más hegyszerű imádati formánál magasabbra emelkedik. Ez a témája annak a világméretű oktatási munkának, mely segít az igazságra éhező embereknek Jehova útjairól tanulni. Hogyan kezdődött ez a munka Nepálban?
Kicsiny kezdetek
A II. világháborúban egy katona, aki a brit hadseregben szolgált, az igaz vallás után kutatott. Nepáli hindu szülei áttértek a katolicizmusra. Amint felnőtt, s látta az esztelen bálványimádást, elutasította az olyan tanításokat, mint a pokoltűz dogmája, és elkezdte vizsgálni a protestáns egyház hittételeit. Azonban nem volt elégedett.
A japánok fogságba ejtették az akkori Rangoonban (Burma), és ez a katona azért imádkozott, hogy bárcsak túlélné a munkatábor zordságát, hogy folytassa az igaz imádat utáni kutatását. Később sikerült megszöknie foglyulejtőinek kezéből, és egy iskolai tanító segített neki, akinek az otthonában megtalálta a Hol vannak a halottak című füzetet, melyet J. F. Rutherford írt. Felismerve az igazság csengését, buzgón beleegyezett a tanulmányozásba, amikor 1947-ben Jehova Tanúi felkeresték Rangoonban. Pár hónapon belül megkeresztelkedett, nem sokkal ezután pedig fiatal felesége is követte. Elhatározták, hogy visszatérnek Indiába, és letelepednek szülővárosukban, az északkeleti hegyvidékben lévő Kalimpongban. Itt született meg és részesült oktatásban két gyermekük. 1970 márciusában Katmanduba költöztek.
Nepál alkotmánya tiltotta a térítői tevékenységet. Bárkit, akit úgy találtak, hogy egy úgynevezett idegen vallást terjeszt, hétévi börtönbüntetéssel fenyegettek, és azt a személyt, aki ilyen valláshoz csatlakozott, magas pénzbüntetéssel együtt háromévi szabadságvesztésre lehetett ítélni. Így a tanúskodást óvatosan kellett végezni. A házról házra végzett szolgálat azt jelentette, hogy felkerestek egy lakást, majd egy másik területre mentek, és ott is tettek egy látogatást. Érthető, hogy a jó hír terjesztésében az alkalmi tanúskodás játszotta a fő szerepet.
Az eredmény csak lassan mutatkozott. A körülbelül tízmilliós lakosú szántóföld nem látszott valami bátorítónak. Az igazság magjait ez az egyetlen család úgy vetette el, hogy a barátoknak, ismerősöknek, munkaadóknak és munkatársaknak tanúskodott. Rendszeresen tartottak összejöveteleket az otthonukban, és meghívták az érdeklődőket, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Végül 1974 márciusában, miután négy évig állhatatosan ültettek és öntöztek, beérett az első nepáli gyümölcs — ez pedig egy nem sokat ígérő forrásból származott!
Meglátogatva egy lakást, a hírnök egy tehetős emberrel beszélt, aki a királyi család egyik tagjának volt a titkára. „Beszéljen a fiammal” — mondta az ember. A fiú beleegyezett a bibliatanulmányozásba. Idővel megváltoztatta az állását, mivel egy játékkaszinóban dolgozott. Az apja, aki őszinte hindu volt, ellene fordult. Ez a fiatalember azonban kiállt Jehova mellett. Mi lett ennek az eredménye? Apja később felhagyott az ellenállással, és egy csoportra való közeli rokon fogadta el a Biblia igazságát. Ez az ember most vénként szolgál a keresztény gyülekezetben.
A katmandui kicsiny csoport rendszeresen tartott összejöveteleket egy magánotthonban, hogy szellemileg erősek maradjanak, és megtartsák azt az Írás szerinti parancsot, hogy ne hagyják el az egymással való összejövetelt. A testvérek azonban nagyrészt nem tudtak jelen lenni a nagyobb összejöveteleken. Azok, akik ezt anyagi szempontból meg tudták tenni, Indiába utaztak a kongresszusokra — ez egy hosszú és költséges utazás volt a hegyláncokon túlra.
Milyen örömteljes alkalom volt, amikor bemutatták a teljes kerületkongresszusi programot abban a lakásban, ahol az összejöveteleiket tartották! Képzeld el, amint négy testvér — köztük az Indiai Fiókhivatal egyik tagja — tartja meg az egész programot! Még a bibliai drámát is bemutatták. Hogyan? Indiában diafilmeket készítettek a kosztümös próbán. Nepálban ezeket a diákat vászonra vetítették, és kazettáról ment hozzá a szöveg. Tetszett a közönségnek. Milyen nagy volt a közönség? Tizennyolc fő!
A prédikálómunkában korlátozott volt a külföldi segítség. A misszionáriusi munka szóba sem jöhetett, és a külföldieknek nem volt könnyű világi munkát találniuk. Két indiai Tanú azonban, aki néhány évet töltött Katmanduban, egymástól eltérő időben talált munkalehetőséget, és segített az újonnan alakult gyülekezet erősítésében. 1976-ra 17 Királyság-hírnök volt Katmanduban. 1985-ben a testvérek felépítették saját Királyság-termüket. Mikor elkészült, itt kezdték rendszeresen megtartani az évenkénti kerületkongresszusokat, valamint más kongresszusokat. A terem valóban a tiszta imádat központja volt azon a távol eső, hegyvidékes területen.
Növekedés a nehézségek ellenére
Azokban a korai években a prédikálómunkát nagy elővigyázatossággal végezték, így nem nagyon keltették fel a hatóságok figyelmét. Mindemellett 1984 vége felé korlátozásokat kezdtek elrendelni. Egy testvért és három testvérnőt letartóztattak, és mielőtt szabadon engedték őket a négynapos őrizet után, azt a figyelmeztetést adták nekik, hogy ne folytassák tevékenységüket. Egy faluban kilenc személyt tartóztattak le, mialatt bibliatanulmányozást folytattak az otthonukban. Hat személyt 43 napon keresztül tartottak börtönben. Történt még néhány letartóztatás, de törvényes eljárásra nem került sor.
Még 1989-ben is, egy Gyülekezeti Könyvtanulmányozás alkalmával minden testvért és testvérnőt letartóztattak, három napig őrizetben tartottak, majd pedig elengedtek. Olykor arra kérték őket, írjanak alá egy nyilatkozatot, melyben kijelentik, hogy nem prédikálnak tovább. Ezt elutasították. Néhányukat csak azután engedték el, hogy aláírtak egy olyan nyilatkozatot, melyben az állt, hogy hajlandók elszenvedni annak következményeit, ha prédikálás közben újra tetten érik őket.
Ilyen nehézségek ellenére is a testvérek buzgón folytatták a Királyság jó hírének prédikálását. 1985-ben például, egy évvel azután, hogy a hatóság közbeavatkozása megkezdődött, a prédikálók számában 21 százalékos növekedést tapasztaltak. 35 hírnök átlagosan 20 órát töltött el egy hónapban azzal, hogy másoknak a tiszta imádatról beszélt.
Amint telt az idő, politikai változások szele kezdett fújni Nepálban. A kormánytisztviselők kezdték felismerni, hogy Jehova Tanúi nem jelentenek veszélyt. Bibliaoktató munkájuk valójában hasznos és építő hatással van az emberekre, mivel jobb polgárokká teszi őket. A tisztviselők látták, hogy Jehova imádóinak mint alapkövetelmény hangsúlyozódik ki a becsületesség, a kemény munka és a jó erkölcsi magatartás.
Nagyszerű tanúskodást jelentett, amikor egy korábban őszinte hindu hölgy Tanú lett, és elutasította a vérátömlesztést. Az orvosok megdöbbentek elszánt és megalapozott álláspontján. Ennek a hölgynek a Mindörökké örvendj az életnek a földön! című füzet segítségével segítettek megismerni az igazságot. A családja részéről jövő szembenállás és gúnyolódás dacára 1990-ben, közel hetvenéves korában megkeresztelkedett. Később eltörte a lábát, és más komplikációkat is elszenvedve egy jelentősebb műtéten kellett átesnie. Két hétig kitartott az orvosok és rokonok részéről jövő azon nyomással szemben, hogy vért fogadjon el. Végül a műtős csapat sikeresen megoperálta vér nélkül. Jóllehet most korlátozott a mozgásban, ez a hűséges testvérnő minden reggel a kapujában ül, és meghívja a járókelőket, hogy üljenek le mellé, és hallgassanak meg néhány nagyszerű jó hírt.
Nepál napjainkban
Mi a helyzet Nepálban napjainkban? Jehova Tanúi nagyfokú imádati szabadságnak örvendenek, mint ahogyan testvéreik világszerte. Azóta, hogy egy vagy két jelképes hegymászó csatlakozni kezdett azokhoz, akik az igaz imádat hegyét másszák, egyre több ember mondta, hogy „jertek, menjünk fel az Úr hegyére”. 1989-re minden hónapban átlagosan negyvenhárman vettek részt a prédikálómunkában, és abban az évben 204-en voltak jelen Krisztus halálának Emlékünnepén.
Majd amint azt megígérte, Jehova kezdte felgyorsítani az igazságkeresők begyűjtését a házába (Ésaiás 60:22). Nemrég alapították meg Katmanduban a második gyülekezetet, és jelenleg két elszigetelt csoport van a fővároson kívül. 1994 áprilisában 153 keresztény adott le jelentést a prédikálói tevékenységéről — kevesebb mint öt év alatt 350 százalékos növekedés! 386 házi bibliatanulmányozást folytattak érdeklődő személyekkel. Az 1994-es Emlékünnepen felvillanyozó volt az 580 személy jelenléte. A különleges kongresszusi napon 635 személy töltötte meg a termet, és húszan jelentkeztek megkeresztelkedésre. Így az a növekedés, melynek Jehova Tanúi örvendenek világszerte, a kicsiny Nepálban is végbemegy.
Az elmúlt években az irodalom mennyiségének nepáli nyelven való előállítása nagymértékben megnövekedett, ezzel segítve az alázatos embereknek, hogy szilárdan kitartsanak az igazságban. Azok a fordítók, akiket az Indiai Fiókhivatalban képeztek ki a fordítási technikákra és komputerek használatára, most már teljes időben Katmanduban szolgálnak. Felszerelkezve a terjeszkedésre, a nepáli teokratikus hegymászók előmenetelre tesznek szert!
A Himalájánál magasabb hegyre való felkapaszkodás
Te is élvezetet találhatsz annak a hegynek a megmászásában, mely magasabb, mint a Himalája. Ezt megtéve nemcsak azokhoz csatlakozol, akik Nepálban élnek, hanem azon milliókhoz is, akik „minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből” származnak (Jelenések 7:9). Velük együtt fogod élvezni, hogy a fenséges hegyek — melyek Nepálban is vannak — Teremtője oktat téged. Látni fogod, ahogy a Teremtő „igazságot szolgáltat”, és képes leszel arra az időre várni, amikor örökké élsz egy megtisztított és megszépített földön (Ésaiás 2:4, Katolikus fordítás).
[Térkép a 24. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
Katmandu
Csomolungma
[Kép a 25. oldalon]
A katmandui Királyság-terem kívülről
[Kép a 26. oldalon]
Sok nepáli ember hasznot merít a bibliatanulmányozásból