Milyen jövő vár a juhokra, illetve a kecskékre?

„Elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől” (MÁTÉ 25:32).

 1., 2. Miért érdekeljen minket a juhokról és kecskékről szóló példázat?

KÉTSÉGTELEN, hogy Jézus Krisztus volt a legnagyobb Tanító a földön (János 7:46). Egyik tanítási módszereként példázatokat, vagyis szemléltetéseket alkalmazott (Máté 13:34, 35). Ezek egyszerűen, mégis erőteljesen közvetítettek mélységes szellemi és prófétai igazságokat.

² A juhokról és kecskékről szóló példázatban Jézus olyan időre mutatott előre, amelyben különleges minőségben kell ténykednie: „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és . . .” (Máté 25:31). Ennek érdekelnie kell bennünket, mivel Jézus ezzel a szemléltetéssel zárja a következő kérdésre adott válaszát: „micsoda jele lesz a te eljövetelednek [jelenlétednek, NW], és a világ végének?” (Máté 24:3). De mit jelent ez számunkra?

 3. Jézus beszédének korábbi szakasza alapján milyen fejleményekre kerül sor mindjárt a nagy nyomorúság kezdete után?

³ Jézus meglepő fejleményekről jövendölt, melyek „mindjárt” a nagy nyomorúság kitörése „után” következnek — fejleményekről, melyeket várunk. Azt mondta, hogy akkor feltetszik „az ember Fiának jele az égen”. Ez nagyon komolyan fogja érinteni „a föld minden nemzetségét”, melyek „meglátják [majd] az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel”. Az Emberfiát „angyalai” fogják kísérni (Máté 24:21, 29–31).a Mi a helyzet a juhokról és kecskékről szóló példázattal? A modern Bibliák ezt a 25. fejezetbe foglalják, ám részét alkotja Jézus válaszának, további részleteket ismertetve arról, hogy eljön dicsőségben, és ráirányítva a figyelmet a ’minden nemzet’ feletti ítélkezésére (Máté 25:32, Katolikus fordítás).

A példázat szereplői

 4. Mit említ meg kezdetben a juhokról és kecskékről szóló példázat Jézusról, és még kiről esik szó?

⁴ Jézus ezekkel a szavakkal kezdi a példázatot: „Mikor pedig eljő az embernek Fia.” Valószínűleg tudod, ki „az embernek Fia”. Az evangéliumírók gyakran alkalmazták e kifejezést Jézusra. Még maga Jézus is ezt tette, kétségtelenül arra gondolva, hogy Dániel látomásában „valami emberfia” járult az Öregkorú elé, hogy „hatalmat, dicsőséget és országot” kapjon (Dániel 7:13, 14; Máté 26:63, 64; Márk 14:61, 62). Bár e példázatban Jézus a főszereplő, még sincs egyedül. E beszéd korábbi szakaszában — ahogy a Máté 24:30, 31 idézi — azt mondta, hogy amikor az Emberfia ’eljön nagy hatalommal és dicsőséggel’, az angyalai létfontosságú szerepet fognak játszani. Éppígy a juhokról és kecskékről szóló példázat is angyalok kíséretében mutatja be Jézust, midőn „beül . . . az ő dicsőségének királyiszékébe”, hogy ítélkezzen. (Vö. Máté 16:27.) De a Bíró és angyalai az égben vannak; nos akkor beszél-e egyáltalán a példázat emberekről?

 5. Hogyan tudjuk azonosítani Jézus „testvéreit”?

⁵ Ha egy pillantást vetünk a példázatra, feltárul, hogy három csoport van, melyet azonosítanunk kell. A juhokon és a kecskéken kívül az Emberfia a harmadik csoportról is beszél, amelynek kiléte alapvetően fontos a juhok és a kecskék azonosításához. Jézus a szellemi testvéreinek hívja e harmadik csoportot (Máté 25:40, 45). Ezeknek igaz imádóknak kell lenniük, mivel Jézus kijelentette: „a ki cselekszi az én . . . Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám” (Máté 12:50; János 20:17). Még inkább ideillik, hogy Pál olyan keresztényekről írt, akik részét alkotják „Ábrahám magvának”, és akik Isten fiai. Jézus „atyjafiainak [testvéreinek, K. f.]” hívta őket Pál, és a „mennyei elhívás részeseinek” (Zsidók 2:9—3:1; Galátzia 3:26, 29).

 6. Kik Jézus testvéreinek a „legkisebbjei”?

⁶ Miért említette Jézus a testvérei „legkisebbjeit”? Ezek a szavak azt visszhangozzák, amit az apostolok korábban hallottak tőle. Jézus a következőket mondta, amikor szembeállította Keresztelő Jánost — aki őelőtte halt meg, és ezért földi reménysége volt — azokkal, akik égi életet nyernek el: „nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál” (Máté 11:11). Némelyek, akik az égbe mennek, talán az apostolokhoz hasonlóan neves személyek voltak a gyülekezetben, míg mások nem annyira; ámde ők mindnyájan Jézus szellemi testvérei (Lukács 16:10; 1Korinthus 15:9; Efézus 3:8; Zsidók 8:11). Így még ha némelyek jelentéktelennek látszottak is a földön, akkor is Jézus testvérei voltak, és ennek megfelelően kellett volna bánni velük.

Kik a juhok, illetve a kecskék?

 7., 8. Mit mondott Jézus a juhokról, s így mire következtethetünk velük kapcsolatban?

⁷ A juhok feletti ítélkezést illetően ezt olvassuk: „[Jézus] akkor ezt mondja . . . a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel ez én legkisebb atyámfiai [testvéreim, K. f.] közül, én velem cselekedtétek meg” (Máté 25:34–40).

⁸ Nyilvánvaló, hogy a juhok, akik méltónak ítéltetnek arra, hogy Jézusnak a tiszteletet és kegyet jelképező jobbján legyenek, az embereknek egy osztályát jelképezik (Efézus 1:20; Zsidók 1:3). Mit tettek, és mikor? Jézus azt mondja, hogy kedvesen, tiszteletteljesen és bőkezűen adtak neki élelmet, innivalót és ruházatot, segítve őt, mikor beteg vagy fogoly volt. Amikor a juhok azt mondják, hogy nem tették ezt magával Jézussal, ő rámutat, hogy a szellemi testvéreit, vagyis a felkent keresztények maradékát viszont támogatták, így ebben az értelemben vele tették ezt.

 9. Miért nem a Millennium idejére érvényes a példázat?

⁹ A példázat nem a Millennium idejére érvényes, mivel a felkentek akkor nem lesznek emberek, akik éhség, szomjúság, betegség vagy bebörtönzés miatt szenvednek. A dolgok e rendszere befejeződésének idején azonban sokan éltek át közülük ilyesmit. Sátán, amióta csak levettetett a földre, dühének különleges célpontjává tette a maradékot, s gúnyolódást, kínzásokat és halált hozott tagjaira (Jelenések 12:17).

10., 11. a) Miért ésszerűtlen azt gondolni, hogy minden olyan ember a juhokhoz tartozik, aki tesz valami szívességet Jézus testvéreinek? b) Kiket jelképeznek találóan a juhok?

¹⁰ Vajon arról beszél Jézus, hogy minden olyan ember e juhok egyikének minősül, aki tesz egy kis szívességet egyik testvérének — például megkínálja egy szelet kenyérrel vagy egy pohár vízzel? Igaz, az effajta szívességek emberi kedvességet tükrözhetnek, de valójában a jelek szerint sokkal többről van szó e példázatbeli juhokat illetően. Jézus aligha utalt például ateistákra vagy papokra, akik, ha úgy adódik, szívességet tesznek egyik testvérének. Ellenkezőleg, Jézus két ízben is „igazaknak” hívta a juhokat (Máté 25:37, 46). A juhoknak tehát olyan embereknek kell lenniük, akik egy bizonyos időszakon át segítségére voltak — tevékeny támogatás formájában — Krisztus testvéreinek, és hitet gyakoroltak oly mértékben, hogy igazságos állapotot kapjanak Isten előtt.

¹¹ A századok során sokan örvendtek igazságos állapotnak — Ábrahám is ilyen volt (Jakab 2:21–23). Noé, Ábrahám és más hűségesek a „más juhokhoz” tartoznak, akik életet örökölnek majd a Paradicsomban Isten Királysága alatt. Az utóbbi időkben milliók fogadták el még az igaz imádatot mint más juhok, és lettek „egy nyájjá” a felkentekkel (János 10:16, Újfordítású revideált Biblia; Jelenések 7:9). E földi reménységet ápoló személyek a Királyság nagyköveteinek ismerik el Jézus testvéreit, ezért segítenek nekik — szó szerint és szellemileg. Amit a más juhok Jézus földön lévő testvéreiért tesznek, azt ő úgy veszi, mintha vele tennék. Az ilyenek, ha életben lesznek, mikor eljön a nemzetek feletti ítélkezés végett, juhoknak ítéltetnek majd.

12. Mi lehet az oka annak, hogy a juhok megkérdezik, hogyan bántak kedvesen Jézussal?

¹² Ha a más juhok prédikálják most a jó hírt a felkentekkel, és segítenek nekik, akkor miért kérdezik: „Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?” (Máté 25:37). Ennek különféle okai lehetnek. Példázatról van szó. Felhasználásával Jézus kimutatja, hogy mélységesen törődik szellemi testvéreivel; együtt érez, együtt szenved velük. Jézus korábban kijelentette: „A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött” (Máté 10:40). Ebben a szemléltetésben Jézus kiterjeszti az alapelvet, rámutatva, hogy amit testvéreivel tesznek mások (legyen az jó vagy rossz), az még az égre is kihat; olyan, mintha ővele tennék az égben. Jézus itt Jehova ítélkezéssel kapcsolatos irányadó mértékeit is kihangsúlyozza, világossá téve, hogy Isten ítélete — akár kedvező, akár elmarasztaló — érvényes és igazságos. A kecskék nem mentegethetik magukat így: „Ej, ha szemtől szembe láttunk volna téged!”

13. Mi lehet az oka annak, hogy a kecskeszerű egyének „Úr”-nak szólítják Jézust?

¹³ Ha megértjük, mikor kerül sor az ebben a példázatban feltáruló ítélethozatalra, tisztábban fogjuk látni, kik a kecskék. A teljesedés akkor esedékes, amikor „feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni . . . nagy hatalommal és dicsőséggel” (Máté 24:29, 30). A Nagy-Babilont sújtó nyomorúság túlélői, akik rosszindulatúan bántak a Király testvéreivel, akkor talán „Úr”-nak szólítják kétségbeesésükben a Bírót, azt remélve, hogy megmentik az életüket (Máté 7:22, 23; vö. Jelenések 6:15–17).

14. Mi alapján fog ítélkezni Jézus a juhok, illetve a kecskék felett?

¹⁴ Jézus ítélete azonban nem az egykori templombajárók, az ateisták és mások kétségbeesésből fakadó állításain fog alapulni (2Thessalonika 1:8). A bíró inkább az emberek szívállapotát fogja megvizsgálni, és azt, hogy miként cselekedtek a múltban még azzal is, aki ’egyike ama legkisebb testvéreinek’. Kétségtelen, hogy a még földön élő felkent keresztények száma csökken. De addig, amíg a „hű és értelmes rabszolgát” alkotó felkentek folytatják a szellemi táplálékról és irányításról való gondoskodást, a leendő juhoknak alkalmuk van jót tenni a rabszolga osztállyal, éppúgy, ahogy a ’minden nemzetből és ágazatból és népből álló nagy sokaság’ is ezt teszi (Jelenések 7:9, 14).

15. a) Hogyan mutatkoznak sokan olyanoknak, mint a kecskék? b)  Miért kell óvakodnunk attól, hogy juhnak, illetve kecskének mondjunk valakit?

¹⁵ Milyen bánásmódban részesülnek Krisztus testvérei és a más juhok milliói, akik egyetlen nyájban egyesülnek velük? Sokan talán nem támadták személy szerint Krisztus képviselőit, de szeretettel sem bántak népével. Jobban szeretve a gonosz világot, a kecskeszerű egyének elutasítják a Királyság-üzenetet, akár közvetlenül, akár közvetve hallják (1János 2:15–17). Végső soron persze Jézus az, aki kinevezést kapott az ítélethozatalra. Nem a mi dolgunk eldönteni, kik juhok, és kik kecskék (Márk 2:8; Lukács 5:22; János 2:24, 25; Róma 14:10–12; 1Korinthus 4:5).

Milyen jövő vár a két csoportra külön-külön?

16., 17. Milyen jövőjük lesz a juhoknak?

¹⁶ Jézus kihirdette ítéletét a juhokkal kapcsolatban: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” Micsoda meleghangú meghívás: „Jertek!” Vajon hová? Az örökké tartó életre, amint azt meg is fogalmazta röviden: „az igazak pedig [elmennek] az örök életre” (Máté 25:34, 46).

¹⁷ A talentumokról szóló példázatban Jézus arra mutatott rá, hogy mi követeltetik meg azoktól, akik vele együtt uralkodnak majd az égben, ebben a példázatban viszont azt mutatja meg, mit várnak el a Királyság alattvalóitól (Máté 25:14–23). Lényegében tehát a juhok azért örökölnek helyet Jézus Királyságának földi birodalmában, mert osztatlan szívvel támogatják a testvéreit. Paradicsomi földön örvendenek majd az életnek — olyan kilátás ez, melyet attól fogva készített számukra Isten, hogy felvettetett a megváltható emberek ’világának fundamentoma’ (Lukács 11:50, 51).

18., 19. a) Milyen ítéletet hoz majd Jézus a kecskékre nézve? b) Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a kecskék nem fognak örök szenvedéssel szembenézni?

¹⁸ De micsoda ellentéte ennek az az ítélet, amely a kecskéken lesz végrehajtva! „Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek [ördögnek, Úf] és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg” (Máté 25:41–45).

¹⁹ A Biblia tanulmányozói tudják, hogy ez nem jelentheti azt, hogy örök tűzben fog szenvedni a kecskeszerű egyének valamiféle halhatatlan lelke. Nem, hiszen az emberek maguk a lelkek; nincs nekik halhatatlan lelkük (1Mózes 2:7; Prédikátor 9:7, 12; Ezékiel 18:4). A Bíró olyan pusztulást ért azon, hogy az „örök tűz” büntetését szabja ki a kecskékre, amely semmi reményt nem nyújt a jövőre nézve, s amely az Ördög és démonai számára is a végleges megsemmisülést fogja jelenteni (Jelenések 20:10, 14). Jehova Bírája tehát ellentétes ítéleteket hirdet ki. A juhoknak azt mondja, „jertek”, a kecskéknek azt, hogy „távozzatok tőlem”. A juhok „örök életet” örökölnek majd. A kecskék osztályrésze az „örök büntetés [levágás, NW]” lesz (Máté 25:46, Úf)b.

Mit jelent számunkra?

20., 21. a) Milyen fontos munkát kell végezniük a keresztényeknek? b) Milyen szétválás megy most végbe? c) Milyen helyzetben lesznek az emberek, amikor a juhokról és kecskékről szóló példázat elkezd teljesedni?

²⁰ A négy apostol, aki hallotta, mit válaszol Jézus a jelenlétének jelével és a rendszer befejezésével kapcsolatban, sok mindenre kellett hogy figyeljen. Szükség volt rá, hogy megőrizzék éberségüket és őrködjenek (Máté 24:42). Arra is szükség volt, hogy végezzék a Márk 13:10-ben említett tanúskodómunkát. Jehova Tanúi ma erőteljesen végzik e munkát.

²¹ De mit jelent számunkra a juhokról és kecskékről szóló példázatnak ez az új értelmezése? Nos, az emberek már állást foglalnak. Némelyek ’a veszedelemre vivő széles úton’ haladnak, míg mások igyekeznek megmaradni ’az életre vivő keskeny úton’ (Máté 7:13, 14). Ám az az idő, amikor Jézus kimondja a végleges ítéletet a példázatban ábrázolt juhok, illetve a kecskék felett, még előttünk áll. Amikor az Emberfia eljön mint Bíró, úgy fog dönteni, hogy sok igaz keresztény — valójában az önátadott juhoknak egy „nagy sokasága” — alkalmas arra, hogy keresztül menjen „a nagy nyomorúság” befejező részén, s bejusson az új világba. Ez a kilátás most öröm forrása kell hogy legyen (Jelenések 7:9, 14). Másrészt rengetegen fognak makacs kecskéhez hasonló egyénnek bizonyulni ’minden nemzetből’. Ők „elmennek az örök levágásra” (NW). Mennyire megkönnyebbül majd a föld!

22., 23. Miért létfontosságú ma a prédikálómunkánk, ha egyszer a példázat csak a jövőben valósul meg?

²² Noha a példázatban leírt ítélkezésre a közeljövőben kerül sor, már most is végbemegy valami létfontosságú dolog. Mi, keresztények életmentő munkát végzünk, olyan üzenetet hirdetve, amely szétválást idéz elő az emberek között (Máté 10:32–39). Pál ezt írta: „Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?” (Róma 10:13, 14). Nyilvános szolgálatunk révén több mint 230 országban érjük el az embereket Isten nevével és megmentésről szóló üzenetével. Krisztus felkent testvérei továbbra is élen járnak e munkában. Mintegy ötmillió más juh csatlakozott eddig hozzájuk. És mindenhol élnek olyan emberek a földgolyón, akik kedvezően reagálnak a Jézus testvérei által hirdetett üzenetre.

²³ Sokakhoz akkor jut el az üzenetünk, mikor házanként vagy alkalmilag prédikálunk. Mások számunkra ismeretlen módokon szerezhetnek tudomást Jehova Tanúiról, és arról, hogy mit képviselünk. Amikor eljön az ítélet ideje, vajon milyen mértékben fogja Jézus figyelembe venni a közösségi felelősséget és a családi érdemet? Nem tudjuk megmondani, és nincs is értelme találgatásokba bocsátkozni. (Vö. 1Korinthus 7:14.) Most sokan „bedugják a fülüket”, gúnyolódnak, vagy részt vesznek Isten népének nyílt üldözésében. Így hát döntő fontosságú idő ez; az ilyenek idővel olyanokká válhatnak, akiket Jézus kecskéknek fog ítélni (Máté 10:22; János 15:20; 16:2, 3; Róma 2:5, 6.)

24. a) Miért fontos az egyes emberek szempontjából, hogy kedvezően reagáljanak a prédikálásunkra? b) Ennek a tanulmánynak a segítségével milyen magatartással fogsz viszonyulni személy szerint a szolgálatodhoz?

²⁴ De örvendetes módon sokan kedvezően reagálnak, tanulmányozzák Isten Szavát, és Jehova Tanúi lesznek. Némelyek, akik jelenleg kecskeszerű egyéneknek tűnnek, megváltozhatnak, és olyanokká válhatnak mint a juhok. A lényeg az, hogy akik kedvezően reagálnak, és tevékenyen támogatják Krisztus testvéreinek maradékát, azok ezáltal olyan bizonyságot tesznek, amely alapul fog szolgálni esetükben arra, hogy Jézus jobb keze felől kapjanak helyet, mikor a közeljövőben trónjára ül, hogy ítéletet hozzon. Ők most is és a továbbiakban is áldásban részesülnek. Ennek a példázatnak tehát arra kell ösztönöznie minket, hogy buzgóbban tevékenykedjünk a keresztény szolgálatban. Mielőtt túl késő lenne, minden tőlünk telhetőt meg akarunk tenni azért, hogy hirdessük a Királyság jó hírét, és ily módon megadjuk másoknak a lehetőséget a reagálásra. Ezután Jézus dolga lesz, hogy ítéletet hozzon — elmarasztalót vagy kedvezőt (Máté 25:46).

[Lábjegyzetek]

Emlékszel még?

◻ Milyen párhuzamok vannak a Máté 24:29–31 és a Máté 25:31–33 között, amelyek megmutatják, hogy a juhokról és kecskékről szóló példázat a jövőre érvényes, és mikorra vonatkozik a példázat?

◻ Kik Jézus testvéreinek a „legkisebbjei”?

◻ Hogyan segít az, ahogy Jézus az „igazak” kifejezést használta, abban, hogy azonosítsuk, kiket jelképeznek ezek, és kiket nem?

◻ Miért fontos és sürgős most a prédikálásunk, még ha a jövőben teljesedik is be a példázat?

[Kiemelt rész/kép a 24. oldalon]

FIGYELD MEG A PÁRHUZAMOKAT

Máté 24:29–31 Máté 25:31–33

Angyalok vannak társaságában Angyalokkal érkezik

[Forrásjelzés]

Garo Nalbandian