Íme! Egy Királyság-terem Niuén
NIUE egy kicsiny korallsziget a Dél-Csendes-óceánon, Új-Zélandtól 2160 kilométerre északkeletre. Egy utazási füzet szerint Niue neve két szóból származik: Niu, melynek jelentése ’kókuszdiófa’, és e, ami azt jelenti: ’nézd’ vagy ’íme’. A füzet ezt mondja: „A legenda szerint az első polinéziai telepesek mondták ki e szavakat a megérkezésükkor, ahogy meglátták a kókuszdiófákat a szárazföldön.”
Ma Jehova niuei Tanúi büszkén mondják az odalátogatóknak: „E! Fale he Kautu ha mautolu!”, ami annyit jelent: „Íme! Királyság-termünk!” Miért táplálnak ilyen mély érzéseket ez iránt a terem iránt? Jehova Tanúi mindenütt büszkék Királyság-termeikre, különösen, ha ők maguk építették. De egy távoli szigeten építeni egy Királyság-termet, a Dél-Csendes-óceán közepén, ez teljesen más. Hiszen Niue mindössze 260 négyzetkilométeren helyezkedik el, és csak 2300 ember van az egész szigeten.
Felvetődött a kérdés, ki fogja felépíteni ezt a Királyság-termet. Az egyetlen gyülekezetben Niuén, csak 32 Tanú van. A szükséges nagyobb felszerelések, a teherautók, a talajegyengető gépek, a daruk a kormány tulajdonában vannak. Ezenkívül gyakorlatilag az összes alapvető építési anyagot — az acélt, a beton falazóblokkokat, a tetőfedő, az elektromos és a csőszerelési anyagokat, a hangosítóberendezést és a székeket — mind Új-Zélandból kellene hajóval behozni olyan szolgáltatással, ami öthetente csak egyszer fuvaroz. Végül pedig a sziget sziklás felszíne megnehezíti az építkezést, és a termet úgy kell építeni, hogy ellent tudjon állni a trópusi hurrikánoknak. Ez valóban bárkinek ijesztő feladat!
A helyzet azonban mégis teljesen más volt ebben az esetben. Jehova Tanúi számára a Királyság-terem az igaz imádat helyi központja, és ők Jehova Istenre tekintenek irányításért és segítségért (Zsoltárok 56:12; 127:1). Új-zélandi keresztény testvérek, valamint az egyik, Aucklandben lévő niuei gyülekezet tagjai jöttek a niuei kicsiny Tanú-csoport segítségére, szívvel-lélekkel támogatva az építkezést.
Úgy döntenek, belefognak
Rotoruában (Új-Zéland) 1994 júniusában egy Királyság-terem építkezés területén felhívást intéztek azokhoz, akik szeretnének részt venni a niuei munkálatokban. Meglepő módon 200 keresztény testvér és testvérnő jelentkezett önkéntes munkásnak. Közülük 80 személyt választottak ki, köztük ácsokat, vasbetonszerelő munkásokat, vízvezeték-szerelőket, tetőfedőket, vakoló kőműveseket, festőket, villanyszerelőket, hangtechnikusokat, betonozókat, falazó kőműveseket és segédmunkásokat.
A testvérek terveket dolgoztak ki, és nekifogtak, Jehovában bízva. A niuei két gyülekezeti vén közül az egyik, egy helyi üzletember megkezdte az előkészületeket minden szükséges anyag behozatalára. A tengerentúli munkásoknak különleges légi közlekedési és elszállásolási díjat alkudott ki (ezek a munkások önkéntesen vállalták, hogy saját maguk állják a költségeiket), s kitűzték az építkezés dátumait. A munkálatokat 20 nap alatt kellett elvégezniük, 1995. március 4-től március 23-ig, ekkora tűzték ki a Királyság-terem átadását.
„Először akkor estem kétségbe, amikor megláttam a helyszínt” — mondja az építésvezető, aki már egy héttel előbb megérkezett Új-Zélandból, hogy beindítsa a munkálatokat. „A föld teljesen sziklás. Két hétbe fog telni csak az alapok kiásása.” Ám alábecsülte a helyi Tanúkat, ahogyan később bevallotta. „A niuei testvérek úgy ismerik a sziklákat, mint a tenyerüket — mondta. — Tudják, hol üssék a sziklát, hogy nagy darab váljon le belőle.” Az alapozást két nap alatt végezték el!
Március 4-én megérkezett az első repülőgép az új-zélandi testvérekkel, s elvégezték a betonozási munkát. Ahogy egymás után érkeztek meg a munkások csoportjai, az építkezés különböző fázisait végezték el. A munkanapok reggel 7 órakor kezdődtek a Bibliából vett napiszöveg rövid megbeszélésével. Némely testvér 12 óra hosszat dolgozott naponta, 36 °C hőségben. Végül március 23-án a földet tájképszerűvé alakították. Egy mangófából készült hívogató tábla mutatta, hogy az épület „Jehova Tanúi Királyság-terme”.
Az együttműködés és vendégszeretet szelleme
Lényegesen hozzájárult az építkezés sikeréhez, hogy a niueiek együttműködőek voltak. A falubeliek felbuzdulva a látottakon ételt és pénzt adományoztak. Sokan a sajátjuknak tekintették az építkezést. A kormányhivatalnokok és az üzletemberek olyan szolgáltatásokat nyújtottak, ami meghaladta a kötelességüket. A szükséges eszközöket elérhetővé tették, akárcsak az asztalosműhelyt. A hajózási vállalat ráadásul más útvonalon közlekedtette a hajóját, hogy biztosan megérkezzenek a szükséges anyagok a kellő időben.
Az odaérkezők igazán nagyra értékelték a niuei Tanúk kemény munkáját és vendégszeretetét, akik megosztották otthonukat és javaikat. „A helybeli testvérnők nagyszerűek” — mondta egy építőmunkás. A mindennapos meleg ebéd mellett a testvérnők főtt ételt szolgáltak fel minden reggel 6.30-kor. Voltak, akik már hajnali 4.30-kor felkeltek, hogy elkészítsék az ételt. Az egyik építőmunkás ezt mondta: „Azt gondolom, sokkal jobb életünk volt itt nekünk Niuén, mint a saját otthonunkban.”
Március 10-én a Niue Star címlapsztoriként tudósított az eseményekről a következő főcímmel: „Az első Királyság-terem Niuén”, és egy kép volt látható, amint az új-zélandiak és a niueiek a helyszínen dolgoznak. Elmondta, hogy a terem 280 négyzetméter alapterületű, és 70-100 férőhelyes. A cikk még hozzáfűzte: „A feladatot tulajdonképpen két [hét] alatt el lehet végezni, de ebben az esetben ez hosszabb ideig fog tartani. A mostani stádiumban, két nappal a munka kezdete után, az alapozás, a tartószerkezet, a tetőszerkezet és a tetőfedés már határidő előtt elkészült.”
Egy helybeli üzletember kijelentette, hogy szeretné, ha Niue szigetének minden lakosa megnézné az építkezést és tanulna belőle. Elmondta, hogy reméli, ez megmutatja mindenkinek, mit lehet elérni szeretettel és együttműködéssel.
Kétszáznégy fős tömeg jött el az átadásra. A jelenlevők mindegyikére mélyen megindító hatással volt az a különleges bemutató, amelyen a niuei testvérek, testvérnők és a gyermekek énekkel és tánccal jelenítették meg a Királyság-terem építést. Kifejezték hálájukat az építőcsoportnak és Jehovának, akinek a szelleme arra indította az elméjüket, szívüket és kezüket, hogy hajtsák végre a feladatot (Ésaiás 40:28–31).