Gamáliel — Ő tanította a tárzusi Saulust

A TÖMEG néma csendben állt. Az előző pillanatokban majdnem megölték Pál apostolt. A római csapatok mentették meg őt — aki a tárzusi Saulus néven is ismert volt —, és most egy lépcsőről nézett szembe a néppel, a jeruzsálemi templom közelében.

Kezével csendre intette az embereket, és Pál héberül kezdett beszélni: „Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, a melylyel most magamat előttetek mentem . . . Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma” (Cselekedetek 22:1–3).

Miért kezdte védőbeszédét Pál — akinek veszélyben forgott az élete — azzal a kijelentéssel, hogy őt Gamáliel oktatta? Ki volt Gamáliel, és mit foglalt magában az, hogy valaki tőle kapott oktatást? Vajon ez a képzés hatással volt Saulusra még akkor is, amikor a keresztény Pál apostollá vált?

Ki volt Gamáliel?

Gamáliel jól ismert farizeus volt. Annak az idősebb Hillelnek az unokájaa volt, aki a farizeusi judaizmus két nagy irányzata közül az egyiket alapította. Hillel tanítási módszerét toleránsabbnak tekintették, mint vetélytársáét, Sammájét. A jeruzsálemi templom i. sz. 70-ben bekövetkezett elpusztítása után a Bet Hillelt (Hillel iskoláját) részesítették előnyben a Bet Sammájjal (Sammáj iskolájával) szemben. Hillel iskolája lett a judaizmus elfogadott kifejezési módja, mivel minden más szekta eltűnt a templom elpusztításakor. A Bet Hillel döntései gyakran alapul szolgálnak a zsidó törvények számára a Misnában, amely viszont a Talmud alapja lett, Gamáliel befolyása pedig látszólag döntő tényező volt a Bet Hillel uralkodó jellegében.

Gamálielt annyira nagy tisztelet övezte, hogy ő volt az első, akit rabbannak hívtak, amely magasabb címet jelölt a rabbinál. Sőt, Gamáliel olyan nagyra becsült ember lett, hogy a Misna így beszél róla: „Amikor Rabban Gamáliel, az idősebb meghalt, a Tóra dicsősége megszűnt: tisztasága és szentsége [szó szerint »elkülönítettsége«] pedig megsemmisült” (Sotah 9:15).

Gamáliel tanította — hogyan?

Mit értett azon Pál, amikor azt mondta a tömegnek Jeruzsálemben, hogy ’Gamáliel lábainál tanították’? Miből állt a tanítványának lenni egy olyan tanítónak, mint Gamáliel?

Az ilyen képzésre vonatkozóan Dov Zlotnick professzor, az Amerikai Zsidó Teológiai Szeminárium munkatársa ezt írja: „A szóbeli törvény pontossága — ennélfogva megbízhatósága — majdnem teljes egészében a mester és a tanítvány közötti kapcsolaton múlik: a mester gondosságán a törvény tanításában, és a tanítvány igyekezetén a törvény megtanulásában . . . A tanítványokat ezért arra buzdították, hogy üljenek a tanítójuk lábánál . . . »és szomjazva igyák szavait«” (Avot 1:4, Misna).

Emil Schürer a Geschichte des jüdischen Volkes im Zeitalter Jesu Christi című könyvében fényt derít az első századi rabbinikus tanítók módszereire. Ezt írja: „A híresebb rabbik gyakran nagy számban gyűjtötték maguk köré őket, a tanulni vágyó ifjakat, azzal a szándékkal, hogy alaposan megismertessék velük az igen változatos és terjedelmes »szóbeli törvényt« . . . Az oktatás állandó, szünet nélküli emlékezésfejlesztő gyakorlatokból állt . . . A tanító számos eldöntendő jogi kérdést vetett fel tanítványainak, és hagyta, hogy válaszoljanak rá, vagy ő maga adta meg a választ. A tanítványok előtt állt annak lehetősége is, hogy ők maguk tegyenek fel kérdéseket a tanítónak.”

A rabbik nézőpontjából a tanulók számára sokkal magasabb volt a tét, mint csupán átcsúszni egy vizsgán. Azokat, akik ilyen tanítóktól tanultak, így figyelmeztették: „Aki akár egyetlen dolgot is elfelejt a tanultakból, azt úgy tekinti az Írás, mintha az életével játszana” (Avot 3:8). A legnagyobb dicséretben az a tanuló részesült, amelyik olyan volt, mint „betapasztott forrás, amely egy csepp vizet sem veszít el” (Avot 2:8). Ilyen képzést kapott Gamálieltől Pál, aki akkor a tárzusi Saulus héber néven volt ismert.

Gamáliel tanításainak szelleme

A farizeusi tanításhoz hűen Gamáliel előmozdította a szóbeli törvénybe vetett hitet. Így nagyobb hangsúlyt helyezett a rabbik hagyományaira, mint az ihletett Írásra (Máté 15:3–9). A Misna a következő szavakkal idézi Gamálielt: „Legyen egy tanítód [egy rabbi], és szabadulj meg a kétségektől, mert nem szabad mértéktelenül sok tizedet adnod a találgatás által” (Avot 1:16). Ez azt jelentette, hogy amikor a Héber Iratok nem mondták határozottan, mi a teendő, az embernek nem volt szabad a saját érvelésére hagyatkoznia, vagy a saját lelkiismeretét követnie a döntéshozatalban. Ehelyett találnia kellett egy képesített rabbit, aki meghozta számára a döntést. Gamáliel szerint csak ezen az úton kerülheti el valaki a vétkezést. (Vö. Róma 14:1–12.)

Gamáliel azonban türelmesebb, liberálisabb hozzáállásáról volt ismert vallásjogi rendelkezéseiben. Például figyelmességet mutatott a nők iránt, amikor kimondta, hogy akkor is „megengedi egy feleségnek, hogy újraházasodjon, ha egyetlen tanú tesz bizonyságot [a férje haláláról]” (Yevamot 16:7, Misna). Továbbá az elvált nő védelme érdekében Gamáliel számos korlátozást vezetett be a válólevél ügyében.

Ez a szellem látható abból is, ahogyan Gamáliel Jézus Krisztus korai követőivel bánt. A Cselekedetek könyve feltárja, hogy amikor más zsidó vezetők meg akarták ölni Jézus apostolait, akiket elfogattak a prédikálás miatt, „felkelvén . . . a tanácsban egy farizeus, névszerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat. És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni! . . . mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik . . . nehogy esetleg Isten ellen harczolóknak is találtassatok.” Megfogadták Gamáliel tanácsát, és szabadon engedték az apostolokat (Cselekedetek 5:34–40).

Mit jelentett ez Pál számára?

Pál az i. sz. első század egyik legnagyobb rabbinikus tanítójától kapott képzést és oktatást. Kétségtelen, hogy miután az apostol utalt Gamálielre, ennek hatására a jeruzsálemi tömeg rendkívüli figyelemmel fogadta beszédét. De ő Gamálielnél nagyobb Tanítóról beszélt nekik — Jézusról, a Messiásról. Most Jézus, és nem Gamáliel tanítványaként beszélt a tömeghez (Cselekedetek 22:4–21).

Vajon a Gamálieltől kapott képzés befolyással volt Pálnak mint kereszténynek a tanítására? Pálnak mint keresztény tanítónak valószínűleg hasznosnak bizonyult az Írásokat és a zsidó törvényt felölelő szigorú oktatás. Pálnak a Bibliában található isteni ihletésű levelei mégis világosan megmutatják, hogy ő elvetette Gamáliel farizeusi hitének alaptanításait. Pál nem a judaizmus rabbijaihoz vagy az ember alkotta hagyományokhoz irányította zsidó társait és mindenki mást, hanem Jézus Krisztushoz (Róma 10:1–4).

Ha Pál továbbra is Gamáliel tanítványa maradt volna, nagy tekintélynek örvendett volna. Mások Gamáliel köréből segítettek formálni a judaizmus jövőjét. Gamáliel fia, Simeon például — aki talán Pál apostollal együtt tanult — jelentős szerepet játszott a Róma elleni zsidó felkelésben. A templom elpusztítása után Gamáliel unokája, II. Gamáliel helyreállította a Szanhedrin hatalmát, és átköltöztette azt Jabnébe. II. Gamáliel unokája, Juda Hanászi volt a Misna összeállítója, amely a zsidó gondolkodás alapköve lett egészen napjainkig.

Gamáliel tanítványaként a tárzusi Saulus igen kiemelkedővé válhatott volna a judaizmusban. Pál az ilyen karrierre vonatkozóan mégis ezt írta: „a melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Filippi 3:7, 8).

Azáltal, hogy visszautasította farizeusi karrierjét, és Jézus Krisztus követőjévé vált, Pál gyakorlati módon alkalmazta korábbi tanítója tanácsát, hogy őrizkedjen attól, hogy ’Isten ellen harcolónak találtasson’. Mivel abbahagyta Jézus tanítványainak az üldözését, Pál letett az Isten elleni harcról. Helyette Krisztus követője lévén „Isten munkatársává” vált (1Korinthus 3:9).

Az igaz keresztényiség üzenetét Jehova Tanúi továbbra is lelkesen hirdetik napjainkban. Pálhoz hasonlóan közülük is sokan hoztak drámai változtatásokat életükben. Egyesek ígéretes karriert adtak fel, hogy nagyobb részt vállalhassanak a Királyság-prédikáló tevékenységben, egy olyan munkában, amely valóban „Istentől” van (Cselekedetek 5:39). Mennyire boldogok, hogy inkább Pál példáját követték, mintsem korábbi tanáráét, Gamálielét!

[Lábjegyzet]

[Kép a 28. oldalon]

A tárzusi Saulus mint Pál apostol a nemzetekből származó embereknek hirdette a jó hírt

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

„És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni! Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett, és mindnyájan, a kik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek. Ezután felkelt ama Galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett; és mindazok, a kik őt követték, szétszórattak. Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz; ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harczolóknak is találtassatok” (Cselekedetek 5:35–39).