Vigasz az elnyomottaknak
MEGFIGYELTED már az életed során, hogy bizonyos szavak újra meg újra megismétlődnek az újságok szalagcímeiben? Belefáradtál már, hogy olyan szavakat olvasol, mint például: háború, erőszak, katasztrófa, éhség és szenvedés? Egy szó azonban szembetűnően hiányzik az újságok beszámolóiból. Pedig ez a szó olyasvalamit jelent, amire az emberiségnek nagy szüksége van. Ez a szó a „vigasz”.
A „vigasz” jelentése: ’erőt és reménységet adni’, valamint a ’bánat, nyomorúság enyhítése’. Mind a miatt a zűrzavar miatt, ami a világban a XX. században történt, nagyon nagy szükség van a reménységre és a bánat enyhítésére. Igaz, ma néhányan közülünk nagyobb mértékben vigasztalódnak az anyagi jólétben, mint amit őseink valaha is el tudtak volna képzelni. Ezt nagy részben a tudományos fejlődésnek köszönhetjük. A tudomány és a technológia azonban nem nyújtott vigaszt nekünk, olyan értelemben, hogy nem szüntette meg az emberiség szenvedésének az okait. Melyek ezek az okok?
Sok évszázaddal ezelőtt a bölcs férfiú, Salamon a szenvedés egyik alapvető okáról beszélt, amikor ezt mondta: „uralkodik az ember az emberen maga kárára” (Prédikátor 8:9). A tudomány és a technológia nem tudott változtatni azon az emberi hajlamon, hogy az ember uralkodni akar embertársán. Ez a XX. században egyes országokban diktatúrákhoz vezetett, az országok között pedig szörnyűséges háborúkhoz.
Több mint százmillió embert öltek meg 1914 óta háború következtében. Képzeld el mindazt az emberi gyötrelmet, amelyet ez az adat takar — több millió gyászoló család, melynek vigaszra van szüksége. A háborúk az erőszakos halálon kívül másfajta szenvedéshez is vezettek. A második világháború végére több mint 12 millió menekült volt Európában. Az elmúlt években több mint másfél millió ember menekült el a dél-ázsiai háborús övezetekből. A Balkánon folyó háborúskodás több mint kétmillió embert kényszerített arra, hogy meneküljön el otthonról — sok esetben azért, hogy elkerülje az „etnikai tisztogatást”.
A menekülteknek bizony vigaszra van szükségük, főleg azoknak, akik úgy kénytelenek elmenni otthonról, hogy semmijük sincs, csak amit magukkal tudnak vinni; nem tudják, hova menjenek, mit hoz a jövő számukra és a családjuk számára. Az ilyen emberek tartoznak az elnyomás legsajnálatraméltóbb áldozatai közé — vigaszra van szükségük.
A föld békésebb területein embermilliók élnek a világ gazdasági rendszerének valóságos rabszolgájaként. Igaz, vannak, akik bőven rendelkeznek anyagi javakkal. A többség azonban nap mint nap küzdelmet vív, hogy megkeresse a mindennapit. Sokan keresnek megfelelő lakást. Egyre többen munkanélküliek. „A világ — egy afrikai újság jóslata szerint — minden idők legnagyobb munkanélküliségi válsága felé halad, 2020-ra 1,3 milliárdnál is többen futkosnak majd állás után.” A gazdaságilag elnyomottaknak bizony „erőre és reménységre”, vagyis vigaszra van szükségük.
Reménytelenségükben némelyek bűnözésre adják a fejüket. Ez természetesen csak bajt okoz az áldozataiknak, a magas bűnözési arány pedig még inkább hozzájárul az elnyomottság érzéséhez. Egy johannesburgi (dél-afrikai köztársasági) újság nem régi szalagcíme így hangzott: „Egy nap »a világ leggyilkosabb országában«” (The Star). A cikk leírt egy Johannesburgra és a környékére jellemző napot. Ezen az egy napon négy embert gyilkoltak meg, és nyolc járművet térítettek el. Tizenhét betörést jelentettek egy középszerű negyedben. Ezenkívül sok fegyveres rablás volt még. Az újság szerint a rendőrség ezt egy „elég csendes” napnak nevezte. Érthető módon a megölt áldozatok rokonai, és mindazok, akiknek a lakásába betörtek, vagy eltérítették a kocsiját, igazán elnyomottnak érzik magukat. Biztonságra és reményre, vagyis vigaszra van szükségük.
Egyes országokban vannak olyan szülők, akik eladják gyermekeiket prostituáltnak. Az egyik ázsiai országról, ahova csak úgy özönlenek az emberek a „szexturizmus” miatt, az a hír járja, hogy több mint kétmillió prostituáltja van, akik közül sokakat még gyermekként vásároltak meg vagy raboltak el. Hát van ezeknél a sajnálatra méltó áldozatoknál elnyomottabb személy? Erről a szennyes kereskedelemről szólva a Time folyóirat beszámolt egy délkelet-ázsiai női szervezetek által 1991-ben megtartott konferenciáról. Itt megállapították, hogy nagyjából „30 millió nőt adtak el világviszonylatban az 1970-es évek közepe óta”.
A gyermekeket természetesen nem kell ahhoz eladni prostituáltnak, hogy áldozatok legyenek. Egyre többjüket a saját otthonukban bántalmazzák fizikailag, sőt még meg is erőszakolják a szüleik vagy a rokonaik. Az ilyen gyermekeknek hosszú ideig érzelmi sebeik lehetnek. Bizony, az elnyomás tragikus áldozataiként vigaszra van szükségük.
Az elnyomás egy ókori megfigyelője
Salamon király elborzadt, látva, meddig terjed az emberi elnyomás. Ezt írta: „látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, nyilván van azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az őket nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt szenvednek, és vígasztalójuk nincs nékik” (Prédikátor 4:1).
Ha ez a bölcs király már 3000 évvel ezelőtt felismerte, hogy az elnyomottaknak irdatlan szükségük van vigasztalóra, mit mondana napjainkban? Ennek ellenére Salamon tudta, hogy vele együtt egy tökéletlen ember sem tudná megadni azt a vigaszt, amelyre az emberiségnek szüksége van. Nagyobb valakire volt szükség, hogy megtörje az elnyomók hatalmát. Van egyáltalán ilyen valaki?
A Bibliában a 72. zsoltár egy nagyszerű vigasztalóról beszél minden ember számára. Ezt a zsoltárt Salamon édesapja, Dávid király írta. A címzése a következő: „Salamoné.” Ezt nyilván a korosodó Dávid király írta arról a Valakiről, aki majd örökli a trónját. Ez a Valaki a zsoltár szerint végérvényesen felszabadít az elnyomás alól. „Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold. És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és . . . a föld határáig” (Zsoltárok 72:7, 8).
Amikor Dávid ezeket a szavakat írta, valószínűleg fiára, Salamonra gondolt. Salamon azonban felismerte, hogy ez az ő erejét meghaladja, nem tudja a zsoltárban leírt módon szolgálni az emberiséget. Csak kismértékben tudta beteljesíteni a zsoltáríró szavait, és csak Izráel nemzete érdekében, nem pedig az egész föld javára. Ez az ihletett, költői zsoltár nyilván olyasvalakire mutatott, aki sokkal nagyobb Salamonnál. Ki volt az? Csakis Jézus Krisztus lehetett.
Amikor egy angyal bejelentette Jézus születését, ezt mondta: „néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét” (Lukács 1:32). Jézus ezenkívül így utalt magára: „nagyobb van itt Salamonnál” (Lukács 11:31). Amióta Jézus feltámadt, és Isten jobbjára került, az égben van, azon a helyen, ahonnan be tudja teljesíteni a 72. zsoltár szavait. Ezenkívül erőt és hatalmat kapott Istentől, hogy széttörje az embert elnyomók igáját (Zsoltárok 2:7–9; Dániel 2:44). Tehát Jézus az a valaki, aki beteljesíti a 72. zsoltár szavait.
Az elnyomás hamarosan véget ér
Ez mit jelent? Azt, hogy hamarosan valóság lesz: megszabadulunk az ember mindenféle elnyomásától. A XX. században tapasztalt példátlan szenvedésről és elnyomásról Jézus azt jövendölte, hogy annak a jelnek a részét alkotja, amely majd „a dolgok rendszere befejezését” jelzi (Máté 24:3, NW). Többek között ezt is jövendölte: „nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen” (Máté 24:7). A próféciának ez a jellemző része körülbelül azóta teljesedik, hogy az első világháború 1914-ben kitört. „Mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül” — fűzte még hozzá Jézus (Máté 24:12). A törvénytelenség és a szeretetlenség egy gonosz és elnyomó nemzedéket szült. Épp ezért már közel kell lennie annak az időnek, amikor Jézus Krisztus közbeavatkozik a föld új Királyaként (Máté 24:32–34). Mit jelent ez majd azoknak az elnyomott embereknek, akik hisznek Jézus Krisztusban, és akik őt tekintik az emberiség Istentől kinevezett Vigasztalójának?
Hogy választ kapjunk erre a kérdésre, olvassunk még el a 72. zsoltárból egy kis részt, amely Jézus Krisztusban teljesedik: „megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője. Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja; az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében” (Zsoltárok 72:12–14). Isten kinevezett Királyának, Jézus Krisztusnak tehát gondja lesz rá, hogy ne szenvedjen senki sem elnyomás miatt. Megvan a hatalma hozzá, hogy véget vessen mindenféle igazságtalanságnak.
„Ez csodálatosan hangzik — mondhatná valaki —, de mi a helyzet most? Milyen vigasz van azoknak, akik éppen szenvednek?” Csakugyan van vigasz az elnyomottaknak. A folyóiratban közölt következő két cikk bemutatja, hogyan élik át már több millióan a vigasztalást azáltal, hogy szoros kapcsolatot ápolnak az igaz Istennel, Jehovával, és az ő szeretett Fiával, Jézus Krisztussal. Az ilyen kapcsolat vigaszt tud nyújtani nekünk ezekben az időkben, melyekre jellemző az elnyomás, és örök élethez vezetheti az embert, amikor nem lesz többé elnyomás. Jézus ezt mondta imában Istennek: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3).
[Kép a 4–5. oldalon]
Egy ember sem nyomja el a másikat Isten új világában