Utánzod pártatlan Istenünket?

PÁRTATLANSÁG — hol található? Van Valaki, aki teljes mértékben pártatlan, mentes az előítélettől, a kivételezéstől és a hátrányos megkülönböztetéstől. Ő Jehova Isten, az emberiség Teremtője. Ami azonban az embereket illeti, a XIX. századi angol író, Charles Lamb ezt írta elfogulatlanul: „Egyszerűen szólva: egy halom előítélet vagyok, mely rokonszenvből és ellenszenvből áll.”

Ami a pártatlanságot illeti, az emberi kapcsolatok sok kívánnivalót hagynak maguk után. Bölcs Salamon, Izráel királya már több évszázaddal ezelőtt megfigyelte, hogy „uralkodik az ember az emberen maga kárára” (Prédikátor 8:9). A fajgyűlölet, a nemzetek közötti konfliktusok és a családi viszályok továbbra is burjánzanak. Éppen ezért reális vajon azt hinnünk, hogy az emberek maguktól is képesek kiépíteni egy részrehajlás nélküli társadalmat?

Tudatos erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy ellenőrzés alatt tartsuk magatartásunkat, és hogy megszabaduljunk bármiféle mélyen gyökerező előítélettől (Efézus 4:22–24). Ha ennek nem vagyunk tudatában, hajlamosak lehetünk arra, hogy olyan magatartást vegyünk fel, amelyet a társadalmunk és a neveltetésünk légköre alakított ki, és amelyek családi, faji vagy nemzeti hátterünkben gyökereznek. Ezek az ártalmatlannak tűnő hajlamok gyakran mélyen belénk ivódtak, és olyan magatartást mozdítanak elő, amely részrehajláshoz vezet. A skót jogász és szerkesztő, Lord Francis Jeffrey még ezt is elismerte: „Semmi sincs, ami olyan sokáig nem tudatosul az emberben, mint előítéleteinek mértéke és erőssége.”

Lenaa olyan személy, aki beismeri, hogy a részrehajlásra irányuló hajlam elleni harc tudatos erőfeszítéseket igényel. Az, hogy elfojtsuk magunkban az előítélet érzéseit, „sok erőfeszítést igényel, mert a neveltetés nagyon erős befolyás” — jegyzi meg. Lena azt is elismeri, hogy folyamatos emlékeztetőkre van szükség.

Jehova pártatlansága

Jehova a pártatlanság tökéletes példája. A Bibliának már az első oldalaitól kezdve arról olvasunk, hogy milyen módon mutatta ki pártatlanságát az emberekkel való bánásmódja során. Sokat tanulhatunk ezekből a kitűnő példákból és emlékeztetőkből.

Jehova pártatlanságot mutatott ki akkor, amikor úgy irányította a dolgokat, hogy Péter, a zsidó apostol hirdesse a jó hírt Kornéliusnak és más pogányoknak is i. sz. 36-ban. Péter ekkor ezt mondta: „nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35).

Jehova következetesen kimutatja pártatlanságát az emberi családdal fenntartott összes kapcsolatában. Krisztus Jézus ezt mondta az Atyjáról: „felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak” (Máté 5:45). Tovább dicsőítve Jehovát pártatlan Istenként, Péter kijelentette: „hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson” (2Péter 3:9).

Noé napjaiban, amikor „megsokasult az ember gonoszsága a földön, és . . . szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz” volt, Jehova úgy határozott, hogy elpusztítja az emberiség akkori világát (1Mózes 6:5–7, 11, 12). Ám Isten parancsára és kortársai szeme láttára Noé épített egy bárkát. Amíg fiaival együtt a bárka megépítésén dolgozott, Noé „az igazság hirdetője” is volt (2Péter 2:5). Annak ellenére, hogy Jehova ismerte annak a nemzedéknek a gonosz szívbeli hajlamait, pártatlanul egy világos üzenetet küldött nekik. Szívükre és elméjükre hatott azáltal, hogy Noét építkezésre és prédikálásra késztette. Minden alkalmuk megvolt arra, hogy reagáljanak, ehelyett azonban „nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá” (Máté 24:39).

Milyen kiváló példája ez Jehova pártatlanságának! Ezekben a kritikus utolsó napokban ez indítja arra Isten szolgáit, hogy ugyanilyen pártatlansággal hirdessék a Királyság jó hírét. Ezenkívül attól sem tartózkodnak, hogy bejelentsék Jehova bosszúállásának napját. Jehova üzenetét részrehajlás nélkül tárják fel a nagy nyilvánosság előtt, hogy mindenki hallhassa (Ésaiás 61:1, 2).

Azok az ígéretek, amelyeket Jehova a patriarcháknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak tett, bizonyítékát adják annak, hogy ő pártatlan Isten. Meghatározott családi vonalukon keresztül jöhetett el az a kijelölt Személy, aki által ’megáldattak a földnek minden nemzetségei’ (1Mózes 22:18; 26:4; 28:14). Krisztus Jézus bizonyult ennek a kijelölt Személynek. Jézus halála és feltámadása révén Jehova gondoskodott a megmentéshez vezető útról az engedelmes emberiség egésze számára. Igen, a Krisztus váltságáldozatából származó jótétemények részrehajlás nélkül elérhetőek.

Jehova pártatlansága rendkívül érdekesen nyilvánult meg Mózes napjaiban, Célofhád lányaival kapcsolatban. Ez az öt nő egy olyan dilemmával nézett szembe, amely apjuknak az Ígéret Földjén lévő hagyatékával volt kapcsolatban. Azért alakult így a helyzet, mert Izráelben megszokott volt, hogy az örökségül hagyott földbirtok a fiakra szállt. Célofhád viszont úgy halt meg, hogy egy fiú sem maradt utána, aki örökséghez juthatott volna. Célofhád öt lánya ezért Mózes elé terjesztette azt a kívánságát, hogy pártatlan bánásmódban részesüljön, és ezt mondta: „Miért töröltetnék el a mi atyánknak neve az ő nemzetsége közül, azért, hogy nincsen őnéki fia? Adj örökséget nékünk a mi atyánknak atyjafiai között.” Jehova meghallgatta kérésüket, és így utasította Mózest: „Mikor valaki meghal, és fia nem leend annak, akkor adjátok annak örökségét az ő leányának” (4Mózes 27:1–11).

Milyen szerető példája a pártatlanságnak! Annak biztosítása érdekében, hogy a törzsi örökség ne szálljon át egy másik törzsre, ha a lányok házasságot kötnek, elvárták tőlük, hogy „csak az ő atyjok törzsének háznépén” belül házasodjanak (4Mózes 36:5–12).

Sámuel — a bíró és próféta — napjait tekintve további bepillantást nyerhetünk Jehova pártatlanságába. Jehova azzal bízta meg őt, hogy Júda törzséből, a betlehemi Isai családjából kenjen fel egy új királyt. De Isainak nyolc fia volt. Kit lehetne vajon királlyá kenni? Eliáb testalkata nagy hatással volt Sámuelre. Jehovát viszont nem befolyásolta a külső megjelenés. Ezt mondta Sámuelnek: „Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát . . . Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” Isai legkisebb fia, Dávid lett kiválasztva (1Sámuel 16:1, 6–13).

Tanuljunk Jehova pártatlanságából

A keresztény vének jól teszik, ha utánozzák Jehovát azáltal, hogy hittársaik szellemi tulajdonságaira tekintenek. Könnyű a saját irányadó mértékeink szerint megítélni egy egyént, és engedni, hogy személyes érzéseink elhomályosítsák az ítélőképességünket. Ahogy egy vén fogalmazott: „Megpróbálok úgy bánni másokkal, ahogy az Jehovának tetszik, nem pedig a saját, előre kialakított elképzeléseim alapján.” Milyen hasznos Jehova összes szolgája számára, ha az ő Szavát használja irányadó mértékeként!

Az előbb említett bibliai példák segítenek szembeszállnunk a faji vagy nemzeti előítélet még bennünk lévő érzéseivel. Ha utánozzuk Jehova pártatlanságát, megvédjük a keresztény gyülekezetet az előítélettől, a hátrányos megkülönböztetéstől és a kivételezéstől.

Péter apostol megtanulta, hogy „nem személyválogató az Isten” (Cselekedetek 10:34). A kivételezés a pártatlanság ellensége, és sérti a szeretet és az egység alapelvét. Jézus a szegényekhez, a gyengékhez, valamint az egyszerű emberekhez is szólt, s könnyített a terhükön (Máté 11:28–30). Éles ellentétben állt a zsidó vallásvezetőkkel, akik hatalmaskodtak a nép felett, a szabályok nehéz terhét rakva rájuk (Lukács 11:45, 46). Mivel így tettek, és kivételeztek a gazdagokkal és a kiválóságokkal, bizonyára nem voltak összhangban Krisztus tanításaival (Jakab 2:1–4, 9).

Napjainkban a keresztény vének engedelmeskednek Krisztus főségének, és pártatlanságot mutatnak Jehova önátadott népének egésze iránt. Mivel Istennek a ’rájuk bízott nyáját legeltetik’, tartózkodnak az anyagi helyzeten, a személyiségbeli különbözőségeken és a családi kötelékeken alapuló kivételezéstől (1Péter 5:2, Katolikus fordítás). Azáltal, ha utánozzák a pártatlan Istent, és ügyelnek a kivételezésből adódó tettek elleni figyelmeztetésére, a keresztény vének előmozdítják a pártatlanság szellemét a gyülekezetben.

Jehova Tanúi keresztény gyülekezete nemzetközi testvériséget alkot. Élő bizonyítékát adják annak, hogy egy előítélettől mentes, pártatlan társadalom valósággá válhat Jézus Krisztus vezetése alatt. A Tanúk ’felöltözik amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben’ (Efézus 4:24). Igen, a pártatlan Isten, Jehova tökéletes példájából tanulnak, és az új földön való örökké tartó élet kilátását ápolják, amely mentes lesz mindenféle részrehajlástól (2Péter 3:13).

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

Péter apostol megtanulta, hogy Isten nem személyválogató