Az igazság Jézusról

VÉGET nem érőnek tűnik az arra vonatkozó elméletek és feltevések sora, hogy ki volt Jézus, és mit vitt véghez. De mit mondhatunk magáról a Bibliáról? Mit mond el nekünk Jézusról?

Amit a Biblia mond

Ha figyelmesen olvasod a Bibliát, észre fogod venni ezeket a kulcsfontosságú tényeket:

◻ Jézus Isten egyetlen-nemzett Fia, minden teremtménynél előbb született (János 3:16; Kolossé 1:15).

◻ Mintegy kétezer évvel ezelőtt Isten áthelyezte Jézus életét egy zsidó szűz méhébe, hogy emberként megszülessen (Máté 1:18; János 1:14).

◻ Jézus több volt mint csupán jó ember. Minden vonatkozásban hűen visszatükrözte Atyja, Jehova Isten csodálatos személyiségét (János 14:9, 10; Zsidók 1:3).

◻ Földi szolgálata idején Jézus szerető módon gondoskodott a lesújtottak szükségleteiről. Csoda útján meggyógyította a betegeket, sőt még halottakat is feltámasztott (Máté 11:4–6; János 11:5–45).

◻ Jézus Isten Királyságát hirdette, mint az elgyötört emberiség egyedüli reménységét, és tanítványait is arra képezte ki, hogy folytassák ezt a prédikálómunkát (Máté 4:17; 10:5–7; 28:19, 20).

◻ I. sz. 33. niszán hó 14-én (április 1. körül) Jézust letartóztatták, kihallgatták, elítélték, és a lázítás hamis vádja alapján kivégezték (Máté 26:18–20, 48—27:50).

◻ Jézus halála váltságdíjként szolgál, és megszabadítja bűnös állapotából a hívő emberiséget, s így utat nyit az örök életre mindazok előtt, akik hitet gyakorolnak benne (Róma 3:23, 24; 1János 2:2).

◻ Niszán hó 16-án Jézus feltámadt, és röviddel ezután visszatért az égbe, hogy tökéletes emberi életének váltságáldozati értékét lefizesse Atyjának (Márk 16:1–8; Lukács 24:50–53; Cselekedetek 1:6–9).

◻ Jehova kinevezett Királyaként a feltámasztott Jézusnak minden hatalma megvan ahhoz, hogy megvalósítsa Istennek az emberre vonatkozó eredeti szándékát (Ésaiás 9:6, 7; Lukács 1:32, 33).

A Biblia tehát úgy mutatja be Jézust, mint aki kulcsszemélyiség Isten szándékainak a megvalósításában. Hogyan lehetsz azonban biztos abban, hogy ő az igazi Jézus — a történelmi Jézus, aki Betlehemben született, és közel 2000 évvel ezelőtt járt itt a földön?

A bizalom alapja

Sok kétség eloszlatható azáltal, ha egyszerűen csak előítélettől mentesen olvassuk a Keresztény Görög Iratokat. Ha így teszel, észre fogod venni, hogy a bibliai beszámoló nem az események homályos elbeszélése, mint a mitológia esetében. Sőt inkább nevek, konkrét időpontok és pontos helyszínek lettek kinyilatkoztatva. (Lásd például a Lukács 3:1, 2-t.) Továbbá Jézus tanítványait meglepő őszinteséggel ábrázolják, olyan elfogulatlansággal, amely bizalmat ébreszt az olvasóban. Annak érdekében, hogy megbízható feljegyzést készítsenek, az írók nem mentegetnek senkit — még önmagukat sem. Igen, rá fogsz jönni, hogy a Biblia soraiból kicseng az igazság (Máté 14:28–31; 16:21–23; 26:56, 69–75; Márk 9:33, 34; Galátzia 2:11–14; 2Péter 1:16).

Ennél azonban többről van szó. A régészeti leletek újra meg újra alátámasztják a bibliai feljegyzést. Például, ha ellátogatsz az Izraeli Múzeumba Jeruzsálemben, láthatsz ott egy követ, amelyen van egy felirat, mely megnevezi Ponczius Pilátust. Más régészeti leletek megerősítik, hogy — a Bibliában is megemlített — Lisániás és Sergius Paulus is valós személy volt, nem pedig a korai keresztények képzeletének szüleménye. Azok az események, amelyekről a Keresztény Görög Iratok (Újszövetség) beszámol, bőséges igazolásra találnak az ókori írók — Juvenalis, Tacitus, Seneca, Suetonius, az ifjabb Plinius, Lukianosz, Celsus és a zsidó történetíró, Josephus — utalásaiban.a

A Keresztény Görög Iratokban megjelenített beszámolókat az első században élők közül több ezren fogadták el minden szó nélkül. Még a keresztényiség ellenségei sem tagadták az arról szóló beszámolók szavahihetőségét, hogy mit mondott és tett Jézus. Ami azt az eshetőséget illeti, hogy Jézus személyiségét a halála után kiszínezték volna a tanítványai, F. F. Bruce professzor ezt jegyzi meg: „Semmiképpen sem lehetett olyan könnyű, mint ahogy néhány író úgy tűnik gondolja, Jézus szavait és tetteit azokban a korai években egyszerűen kitalálni, hiszen olyan sok tanítványa élt még, akik nagyon jól emlékeztek, mi történt meg és mi nem . . . A tanítványok egyszerűen nem engedhettek meg maguknak pontatlanságokat (nem beszélve a tények tudatos elferdítéséről), mert azok, akik nagyon is örültek volna egy ilyen alkalomnak, azonnal leleplezték volna őket.”

Amiért nem hisznek

Néhány tudós ennek ellenére is szkeptikus marad. Míg a bibliai feljegyzésről azt feltételezik, hogy a képzelet szüleménye, addig mohón apokrif iratok után kutatnak, és ezeket fogadják el hitelt érdemlőeknek! Vajon miért? Nyilván azért, mert a bibliai feljegyzés tartalmaz olyan dolgokat, amelyeket sok modern értelmiségi nem akar elhinni.

S. Austin Allibone az 1871-ben kiadott Union Bible Companion című művében kihívás elé állította a szkeptikusokat. Ezt írta: „Kérdezzük meg attól, aki kijelenti, hogy kételkedik az evangéliumi történet igazságában: vajon mi oka van elhinni, hogy Caesar a Capitoliumban halt meg, vagy hogy Nagy Károly császárt III. Leó pápa a Nyugat császáraként 800-ban megkoronázta? . . . Mi elhisszük az e férfiakkal kapcsolatos kijelentéseket, mégpedig azért, mert a velük kapcsolatos dolgoknak történelmi bizonyítékuk van . . . Ha valaki egy ilyen bizonyíték felmutatása után még mindig megtagadná, hogy higgyen, úgy tekintenénk, mint ostoba tévelygőt vagy reménytelenül tudatlant. Mit mondhatunk akkor azokról, akik a Szentírás hitelességéről kapott bőséges bizonyíték ellenére meggyőzhetetlennek vallják magukat? . . . nem kívánnak hinni olyasmiben, ami megalázná büszkeségüket, és arra kényszerítené őket, hogy másfajta életet éljenek.”

Igen, néhány szkeptikus hátsó gondolatok miatt utasítja el a Keresztény Görög Iratokat. Nem a hitelességével van problémájuk, hanem az irányadó mértékeivel. Jézus például ezt mondta a követőiről: „nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok” (János 17:14). A magukat keresztényeknek vallók közül azonban sokan alaposan belebonyolódnak e világ politikai ügyeibe, még a vérontással járó háborúkba is belekeverednek. Ahelyett, hogy a Biblia irányadó mértékeihez igazodnának, sokan jobban szeretnék, ha a Biblia igazodna az ő irányadó mértékeikhez.

Figyeld meg az erkölcsi értékek kérdését is. Jézus szigorú tanácsot adott a thiatirai gyülekezetnek, amiért megtűrte a paráznaság gyakorlását. „Én vagyok a vesékb és szívek vizsgálója — mondta nekik —; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint” (Jelenések 2:18–23). Mégis, sokan azok közül, akik kereszténynek vallják magukat, félredobják az erkölcsi irányadó mértékeket, nem igaz? Inkább azt vetik el, amit Jézus mondott, mintsem a saját erkölcstelen viselkedésmódjukat.

Mivel a tudósok hajlamosak arra, hogy elvessék a bibliai Jézust, létrehoztak maguknak egy olyan „Jézust”, aki megfelel a saját elképzeléseiknek. Ők maguk válnak bűnösökké abban, hogy történeteket gyártanak, amellyel az evangéliumírókat vádolják hamisan. Jézus életének azokat a részeit, amelyeket el akarnak fogadni, megtartják maguknak, a többit elvetik, és néhány saját részlettel kiegészítik. A valóságban az ő vándorbölcsük vagy társadalmi forradalmáruk nem a történelmi Jézus, aki után az állításaik szerint kutatnak; inkább egyszerűen a büszke, tudományos képzelet szüleménye.

Találjunk rá az igazi Jézusra

Jézus arra törekedett, hogy felébressze azok szívét, akik őszintén éhezik az igazságot és az igazságosságot (Máté 5:3, 6; 13:10–15). Az ilyen egyének válaszolnak Jézus meghívására: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28–30).

Az igazi Jézus nem a modern tudósok által írt könyveken keresztül fedezhető fel; de még csak nem is a kereszténység egyházaiban található, amelyek egyre inkább táptalajt nyújtanak ember alkotta hagyományok számára. A történelmi Jézusra a Bibliádban találhatsz rá. Szeretnél többet megtudni róla? Jehova Tanúi boldogan segítenek neked ebben.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

A KRITIKA ÉVSZÁZADAI

A Keresztény Görög Iratokkal kapcsolatos kritika gyökerei már több mint 200 évvel ezelőttre nyúlnak vissza, amikor Hermann Samuel Reimarus német filozófus (1694—1768) ilyen kijelentést tett: „Jogosan tehetünk határozott különbséget a között, amit az Apostolok az írásaikban tanítottak, és a között, amit Maga Jézus még életében hirdetett és tanított.” Reimarus óta már sok tudóst tanítottak meg arra, hogy hasonlóan érezzen.

A The Real Jesus című könyv megjegyzi, hogy sok múltbeli kritikus nem is tekintette magát hitehagyottnak. Sőt „azt képzelték, hogy ők igazibb keresztények, mivel kiszabadították magukat a dogma és a babona béklyóiból”. Úgy érezték, hogy a történetkritika „a keresztényiség kifinomultabb formája”.

A szomorú valóság az, hogy a kereszténység táptalajt nyújt az ember alkotta hagyományok számára. A halhatatlan lélek, a Háromság és a pokoltűz tantétele csak néhány azok közül a tanítások közül, amelyek ellentétben állnak a Bibliával. Az igazság efféle megrontásáért azonban nem a Keresztény Görög Iratok íróit terheli a felelősség. Épp ellenkezőleg, ők már a hamis tanítások legelső nyomaival is szembeszálltak az első század közepén, amikor Pál azt írta, hogy „működik . . . már” a hitehagyás a magukat keresztényeknek vallók között (2Thessalonika 2:3, 7). Biztosak lehetünk abban, hogy a Keresztény Görög Iratok tartalma egy történelmi és tantételbeli igazságról készült feljegyzés.

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

MIKOR ÍRTÁK AZ EVANGÉLIUMOKAT?

Az Újszövetség sok kritikusa ragaszkodik ahhoz, hogy az evangéliumok jóval a bennük leírt események után íródtak, és így majdnem biztos, hogy tartalmaznak pontatlanságokat.

A bizonyíték azonban azt sejteti, hogy Máté, Márk és Lukács evangéliumának megírása egy korábbi időszakban történt. A Máté evangéliumának néhány kéziratában lévő aláírások azt jelzik, hogy az eredeti megírása már i. sz. 41-ben megtörtént. Lukács evangéliuma valószínűleg i. sz. 56 és 58 között íródott, mivel a Cselekedetek könyve (amely valószínűleg i. sz. 61-ben lett befejezve) rámutat, hogy az írója, Lukács akkor már elkészítette ’első könyvét’, az evangéliumot (Cselekedetek 1:1). Márk evangéliumáról azt tartják, hogy Rómában készült, Pál apostol első vagy második bebörtönzése idején — valószínűleg i. sz. 60 és 65 között.

Craig L. Blomberg professzor egyetért azzal, hogy ezek az evangéliumok korábban keletkeztek. Megjegyzi, hogy még ha János evangéliumát — amely az első század végére készült el — hozzá is vesszük ehhez, „még mindig sokkal közelebb vagyunk az eredeti eseményekhez néhány ókori életrajzhoz képest. Arrianosz és Plutarkhosz például — Nagy Sándor életrajzírói közül a két legelső — több mint négyszáz évvel azután írtak, hogy Sándor i. e. 323-ban meghalt, a történészek általánosságban mégis szavahihetőknek tekintik őket. A Sándor életéről szóló, mesébe illő legendák az idő múlásával alakultak ki, de többségükben csak a két írót követő sok-sok évszázad során.” A Keresztény Görög Iratok történelmi részei természetesen legalább annyira hitelt érdemlőek, mint a világi történelem.

[Kép a 8. oldalon]

Az eljövendő földi Paradicsomban az öröm uralkodik majd mindenek felett