Jehova — Olyan Isten, aki feltárja a titkokat

„Van Isten az égben, aki feltárja a titkokat” (DÁNIEL 2:28, Katolikus fordítás).

 1., 2. a) Miben különbözik Jehova a nagy Ellenfelétől? b) Hogyan tükrözik vissza ezt a különbséget az emberek?

JEHOVA — aki a világegyetem szerető és legfelsőbb Istene, és az egyedüli Teremtő — a bölcsesség és az igazságosság Istene. Neki nem kell eltitkolnia kilétét, tetteit vagy szándékait. Az általa meghatározott időben és saját belátása szerint tárja fel kilétét. Ily módon különbözik Ellenfelétől, Sátántól, az Ördögtől, aki megpróbálja eltitkolni valódi kilétét és szándékait.

² Ahogy Jehova és Sátán ellentétei egymásnak, ugyanúgy az imádóik is. A kétszínűség és a csalás jellemzi azokat, akik Sátán vezetését követik. Jó színben próbálják feltüntetni magukat, mialatt a sötétség cselekedeteit gyakorolják. A Korinthusban élő keresztényeknek azt mondták, hogy ne lepődjenek meg ezen a tényen. „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává” (2Korinthus 11:13, 14). A keresztények viszont Krisztusra tekintenek mint Vezetőjükre. Míg Jézus a földön volt, tökéletesen visszatükrözte Atyja, Jehova Isten személyiségét (Zsidók 1:1–3). Ezért a keresztények, azáltal hogy Krisztust követik, Jehovát, az igazság, a nyíltság és a világosság Istenét utánozzák. Nekik sem kell eltitkolniuk kilétüket, tetteiket vagy szándékaikat (Efézus 4:17–19; 5:1, 2).

 3. Hogyan cáfolhatjuk meg azt a vádat, hogy azokat, akik Jehova Tanúi lettek, kényszerítették, hogy csatlakozzanak egy „titkos szektához”?

³ Jehova — amikor azt a legjobbnak látja — olyan részleteket fed fel szándékairól és a jövőről, amelyek addig ismeretlenek voltak az emberek számára. Jehova ebben az értelemben olyan Isten, aki feltárja a titkokat. Ezért akik szolgálni kívánják őt, arra kapnak buzdítást — igen, ösztönzést —, hogy tanulják meg ezeket a feltárt információkat. Egy 1994-es áttekintés, amely több mint 145 000 Tanú körében készült egy európai országban, azt mutatta, hogy átlagosan mindegyikük három évig tanulmányozta személyesen Jehova Tanúi tanításait, mielőtt elhatározta volna, hogy Tanú lesz. Szabad akaratukból hozták meg ezt a döntést, anélkül hogy erre kényszerítették volna őket. A cselekvési szabadságuk és a szabad akaratuk továbbra is megmaradt. Egyesek például — mivel már nem értettek egyet a keresztények számára lefektetett, magas erkölcsi irányadó mértékekkel — idővel úgy döntöttek, hogy nem akarnak többé Tanúk lenni. Érdekes azonban, hogy az elmúlt öt év alatt nagy hányada azoknak, akik korábban Tanúk voltak, lépéseket tettek annak érdekében, hogy újra a Tanúkhoz társuljanak, és ismét Tanúkként tevékenykedjenek.

 4. Mi ne aggassza a hűséges keresztényeket, és miért?

⁴ Persze nem mindenki tér vissza, aki korábban Tanú volt, és ezek között olyanok is vannak, akik valamikor felelősségteljes tisztségeket töltöttek be a keresztény gyülekezetben. Ez azért nem meglepő, mert Jézust még a hozzá legközelebb álló követőinek egyike, Júdás apostol is elhagyta (Máté 26:14–16, 20–25). De ez vajon indok arra, hogy a keresztényiség egésze miatt aggódjunk? Vajon ez érvénytelenné teszi azt a sikert, amellyel Jehova Tanúi végzik az oktatómunkájukat? Egyáltalán nem, ahogy Iskáriótes Júdás hitszegő tette sem juttatta holtpontra Isten szándékait.

Mindenható, mégis szerető

 5. Honnan tudjuk, hogy Jehova és Jézus szeretik az embereket, és hogyan mutatták ki ezt a szeretetet?

⁵ Jehova a szeretet Istene. Neki gondja van az emberekre (1János 4:7–11). Magasztos helyzete ellenére Jehova örömmel fogadja barátaivá az embereket. Egyik ókori szolgájáról ezt olvassuk: „Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett” (Jakab 2:23; 2Krónika 20:7; Ésaiás 41:8). Ahogy az emberek közötti barátságokban is megosztanak egymással bizalmas dolgokat vagy titkokat, úgy tesz Jehova is a barátaival. Jézus utánozta Atyját ebben a vonatkozásban, hiszen barátaivá fogadta a tanítványait, és titkokat osztott meg velük. Ezt mondta nekik: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek” (János 15:15). Azok a bizalmas információk vagy „titkok”, melyeket Jehova, a Fia és a barátaik megosztottak egymással, a szeretet és az odaadás megbonthatatlan kötelékével egyesítették őket (Kolossé 3:14).

 6. Miért nem kell Jehovának eltitkolnia szándékait?

⁶ Jehova nevének jelentése — ’előidézi, hogy legyen’ — arra a képességére mutat, hogy azzá válik, amivé csak szükséges válnia annak érdekében, hogy szándékát megvalósítsa. Az emberekkel ellentétben Jehovának nem kell eltitkolnia szándékait attól való félelmében, hogy mások esetleg akadályozhatnák azok véghezvitelében. Ő egyszerűen nem vallhat kudarcot, így Szavában, a Bibliában nyíltan feltár sok mindent abból, mit szándékozik tenni. Ezt ígéri: „az én beszédem . . . nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem” (Ésaiás 55:11).

 7. a) Miről jövendölt Jehova az Édenben, és hogyan bizonyította Sátán igaznak Istent? b) Hogyan bizonyul mindenkor igaznak a 2Korinthus 13:8-ban rejlő alapelv?

⁷ Nem sokkal az édeni lázadás után Jehova körvonalaiban feltárta, hogy mi lesz a végkimenetele a közte és az Ellenfele, Sátán között zajló vitának. Isten megígért Magva fájdalmas, de nem végzetes sérülést szenved, míg Sátán végül halálosan megsebesül (1Mózes 3:15). I. sz. 33-ban az Ördög tényleg megsebezte a Magot, Krisztus Jézust, azáltal hogy a halálát okozta. Sátán így beteljesítette ezt az írásszöveget, s egyúttal azt is bebizonyította, hogy Jehova az igazság Istene, pedig Sátánnak biztos, hogy nem ez volt a szándéka. Az igazság és az igazságosság iránt érzett gyűlölete, a büszkesége és megátalkodott magatartása oda vezetett, hogy pontosan azt tette, amit Isten megjövendölt felőle. Igen, az alapelv az igazság minden ellenfelére, még magára Sátánra is igaz: „semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért” (2Korinthus 13:8).

 8., 9. a) Minek van tudatában Sátán, de veszélyezteti-e ez Jehova szándékainak a véghezvitelét? b) Milyen egyszerű figyelmeztetésről nem vesznek tudomást Jehova ellenfelei, és miért?

⁸ Amióta Isten Királysága 1914-ben láthatatlanul létrejött, érvényes a Jelenések 12:12: „Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.” Ennek ellenére vajon az a tudat, hogy rövid ideje van, arra készteti Sátánt, hogy megváltoztassa cselekvésmódját? Ez annak az elismerése lenne a részéről, hogy Jehova az igazság Istene, és hogy mint a legfőbb Uralkodó, egyedül ő méltó az imádatra. Csakhogy az Ördög még a tények ismeretében sem hajlandó elismerni vereségét.

⁹ Jehova nyíltan feltárja, mi fog történni akkor, amikor Krisztus eljön, hogy végrehajtsa ítéletét Sátán világrendszerén (Máté 24:29–31; 25:31–46). E tekintetben Isten Szava ezt közli a világ uralkodóira vonatkozóan: „Mert a mikor ezt mondják: Békeség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra” (1Thessalonika 5:3). Azok, akik Sátán vezetését követik, nem vesznek tudomást erről a világos figyelmeztetésről. Gonosz szívük megvakítja őket, ez pedig meggátolja őket abban, hogy megbánják gonosz életútjukat, s megváltoztassák elgondolásaikat és terveiket, melyekkel megpróbálják meghiúsítani Jehova szándékait.

10. a) Milyen mértékben teljesedhet az 1Thessalonika 5:3, de hogyan kell Jehova népének reagálnia erre? b) Miért lehetséges, hogy azok, akiknek nincs hitük, a jövőben még vakmerőbben helyezkednek szembe Isten népével?

¹⁰ Különösen 1986 óta, melyet Nemzetközi Békeévvé nyilvánított az Egyesült Nemzetek Szervezete, a világon széltében-hosszában a békéről és a biztonságról beszélnek. Határozott lépéseket tesznek abbeli igyekezetükben, hogy biztosítsák a világbékét, melyek látszólag sikeresek is bizonyos mértékig. Vajon ez ennek a próféciának a legteljesebb mértékű beteljesedése, vagy várható, hogy a jövőben egy megdöbbentő bejelentésre is sor kerül ezen a téren? Jehova a neki megfelelő időben tisztázni fogja ezt a kérdést. Addig is maradjunk éberek szellemileg, s ’várjuk és sóvárogjuk az Isten napjának eljövetelét’ (2Péter 3:12). Ahogy halad az idő, s ahogy egyre többet beszélnek a békéről és a biztonságról, egyesek — akik tisztában vannak ugyan ezzel a figyelmeztetéssel, ám úgy döntenek, hogy nem vesznek róla tudomást — talán még inkább dacolnak, azt feltételezve, hogy Jehova nem fogja vagy nem tudja beteljesíteni szavát. (Vö. Prédikátor 8:11–13; 2Péter 3:3, 4.) Az igaz keresztények viszont tudják, hogy Jehova végre fogja hajtani szándékát!

Kellő tisztelet azoknak, akiket Jehova a képviselőiként használ fel

11. Mit tanult meg Dániel és József Jehováról?

¹¹ Amikor Nabukodonozor királynak, az Újbabilóniai Birodalom uralkodójának nyugtalanító álma volt, amelyre nem tudott visszaemlékezni, segítséget kért. Papjai, mágusai és varázslói nem tudták megmondani sem azt, hogy mi volt az álom, sem a jelentésére nem tudtak magyarázatot adni. Dániel, Isten szolgája azonban képes volt erre, bár készségesen elismerte, hogy az álomnak és a jelentésének feltárása nem az ő saját bölcsességének az eredménye volt. Dániel ezt mondta: „van Isten az égben, aki feltárja a titkokat és tudtára adja Nebukadnezár királynak mi fog történni az utolsó időkben” (Dániel 2:1–30, K. f.). Sok évszázaddal korábban Isten másik prófétája, József is hasonló módon tapasztalta, hogy Jehova a titkok Feltárója (1Mózes 40:8–22; Ámós 3:7, 8).

12., 13. a) Ki volt Isten legnagyobb prófétája, és miért ez a válaszod? b) Kik szolgálnak ma „Isten [szentséges, NW] titkainak sáfáraiként”, és hogyan tekintsük őket?

¹² Jehova földön szolgáló prófétái között a legnagyobb Jézus volt (Cselekedetek 3:19–24). Pál ilyen felvilágosítást közöl: „Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, a kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette” (Zsidók 1:1, 2).

¹³ Jehova a Fia, Jézus által szólt az első keresztényekhez, aki isteni titkokat ismertetett velük. Jézus ezt mondta nekik: „Néktek adatott, hogy az Isten országának [szentséges, NW] titkait értsétek” (Lukács 8:10). Pál később úgy írt a felkent keresztényekről, mint akik „Krisztus szolgái és Isten [szentséges, NW] titkainak sáfárai” (1Korinthus 4:1). Napjainkban a felkent keresztények továbbra is ilyen minőségben szolgálnak, egy hű és értelmes rabszolga osztályt alkotva, amely a Vezető Testületén keresztül gondoskodik szellemi táplálékról a megfelelő időben (Máté 24:45–47). Ha nagyra értékeljük Istennek a régmúltban élt, ihletés alatt álló prófétáit, különösen Isten Fiát, akkor nem kellene vajon tisztelnünk azt az emberi képviseletet is, melyet napjainkban használ fel Jehova arra, hogy feltárja azokat a bibliai információkat, amelyek oly szükségesek a népének ezekben a kritikus időkben? (2Timótheus 3:1–5, 13).

Nyíltság vagy titkolózás?

14. Mikor folytatják a keresztények titokban a tevékenységüket, s ezzel kinek a példáját követik?

¹⁴ Az, ahogyan Jehova a nyíltsága folytán feltár dolgokat, vajon azt jelenti, hogy a keresztényeknek mindig és minden körülmények között fel kell tárniuk mindent, amit csak tudnak? Nos, a keresztények Jézusnak azt a tanácsát követik, amelyet az apostolainak adott: legyenek „okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok” (Máté 10:16). Ha azt mondják nekik, hogy nem imádhatják úgy Istent, ahogy a lelkiismeretük diktálja, a keresztények továbbra is ’Istennek engedelmeskednek’, mivel megértik, hogy egyetlen emberi képviseletnek sincs joga ahhoz, hogy korlátokat szabjon Jehova imádatának (Cselekedetek 5:29). Maga Jézus mutatta be, hogy ez így van rendjén. Erről olvasunk: „És ezek után Galileában jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt megöljék. Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. Monda azért nékik [nem hívő, vér szerinti testvéreinek] Jézus: . . . Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem tölt be. Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában. A mint pedig felmenének az ő atyjafiai, akkor ő is felméne az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon” (János 7:1, 2, 6, 8–10).

El mondjuk vagy ne?

15. Mivel mutatta ki József, hogy titkot tartani időnként szeretetről tanúskodó dolog?

¹⁵ Ha bizalmasan kezelünk valamit, az néhány esetben nemcsak hogy bölcs, de szeretetről tanúskodó dolog is. Hogyan reagált például József, Jézus nevelőapja, amikor megtudta, hogy jegyese, Mária terhes? Ezt olvassuk róla: „József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani” (Máté 1:18, 19). Milyen könyörtelen dolog lett volna, ha közszemlére állította volna Máriát!

16. Milyen felelősségük van a véneknek — csakúgy, mint a gyülekezet többi tagjának is — a bizalmas dolgokat illetően?

¹⁶ Azokat a bizalmas dolgokat, amelyek kínos helyzetet teremthetnek, vagy fájdalmat okozhatnak, ne tárjuk fel illetéktelen személyeknek. A keresztény vének tartsák ezt elméjükben, amikor személyes tanácsot vagy vigaszt kell nyújtaniuk keresztény hittársaiknak, vagy esetleg még fegyelmezésben is kell részesíteniük őket azért, mert komoly bűnt követtek el Jehova ellen. Szükség van arra, hogy Írás szerinti módon kezeljék az ilyen ügyeket; a bizalmas részletek feltárása olyanoknak, akiket nem érint a dolog, szükségtelen és nem tanúskodik szeretetről. A keresztény gyülekezet tagjai persze nem próbálnak bizalmas információt „kihúzni” a vénekből, hanem tiszteletben tartják a véneknek azt a felelősségét, hogy titokban tartsák a bizalmas dolgokat. A Példabeszédek 25:9 ezt a megjegyzést teszi: „A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd.”

17. A legtöbb esetben miért tartják titokban a keresztények a bizalmas dolgokat, de miért nem tehetnek mindig így?

¹⁷ Ez az alapelv a családi körben vagy közeli barátok között is igaznak bizonyul. Az, hogy néhány dolgot bizalmasan kezelünk, alapvető ahhoz, hogy elkerüljük a félreértéseket és azt, hogy feszültté tegyük a kapcsolatainkat. „Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot a [titkon, K. f.] suttogó nyelv” (Példabeszédek 25:23). A Jehovához és az igazságos alapelveihez fűződő lojalitás, valamint a vétkezők iránti szeretet természetesen időnként elkerülhetetlenné teszi, hogy akár még bizalmas dolgokat is elmondjanak a szülőknek, a keresztény véneknek vagy más, illetékes személynek.a A legtöbb esetben viszont a keresztények bizalmasan kezelik mások személyes titkait, úgy őrizve azokat, mintha csak a sajátjukat őriznék.

18. Melyik az a három keresztény tulajdonság, amely segíthet abban, hogy eldöntsük, mit mondjunk el másoknak, és mit ne?

¹⁸ Összefoglalva: egy keresztény Jehovát utánozza, ha bizalmasan kezel bizonyos dolgokat, amikor szükséges, s csak akkor tárja fel azokat másoknak, ha helyénvaló. Az alázatosság, a hit és a szeretet vezérli őt akkor, amikor eldönti, mit mondjon el másoknak, és mit ne. Az alázatosság visszatartja attól, hogy túl nagy fontosságot tulajdonítson magának azzal, hogy úgy próbál másokra hatni, hogy mindent elmond nekik, amiről tud, vagy azzal, hogy olyan titkokkal fájdítja a szívüket, amelyeket nem is mondhat el. A Jehova Szavába vetett hit és a keresztény gyülekezet arra ösztönzi, hogy olyan bibliai információt terjesszen, amelyről Isten gondoskodott, miközben vigyáz arra, nehogy olyasmit mondjon, ami első hallásra megütközést vált ki másokból. Igen, a szeretet arra ösztönzi, hogy nyíltan mondjon el olyan dolgokat, amelyek dicsőítik Istent, és amelyeket tudniuk kell az embereknek ahhoz, hogy elnyerjék az életet. A bizalmas, személyes dolgokat viszont megtartja magának, mivel tisztában van vele, hogy a legtöbb esetben a szeretet hiányának kimutatásával lenne egyenlő, ha feltárná őket.

19. Milyen eljárásmód segít azonosítani az igaz keresztényeket, és ez milyen eredményhez vezet?

¹⁹ Ez a kiegyensúlyozott megközelítés segít az igaz keresztények azonosításában. Ők nem rejtik a névtelenség álarca vagy a rejtélyes és megmagyarázhatatlan Háromság tantétele mögé Isten kilétét. Az ismeretlen istenek a hamis vallásra jellemzőek, nem pedig az igazra. (Lásd: Cselekedetek 17:22, 23.) Jehova felkent Tanúi igazán nagyra becsülik azt a kiváltságot, hogy „Isten [szentséges, NW] titkainak sáfárai” lehetnek. Azáltal, ha nyíltan feltárják ezeket a titkokat másoknak, segítenek vonzani a tiszta szívűeket, hogy keressék Jehova barátságát (1Korinthus 4:1; 14:22–25; Zakariás 8:23; Malakiás 3:18).

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

◻ Miért nem kell Jehovának eltitkolnia szándékait?

◻ Kiknek tárja fel Jehova a titkait?

◻ Milyen felelősségük van a keresztényeknek a bizalmas dolgokat illetően?

◻ Melyik az a három tulajdonság, amely segíteni fog a keresztényeknek abban, hogy tudják, mit mondjanak el másoknak, és mit ne?

[Képek a 8–9. oldalon]

Jehova a Szaván keresztül tárja fel a titkokat