Egy felejthetetlen esemény Franciaországban

„NEM AKARUNK JEHOVA-VÁROST!” — hirdették a plakátok mindenütt a városban. „Fogjunk össze a Jehova-terv ellen!” — sürgetett egy ellenséges csoport. Szó szerint cikkek százai hívták fel a nyilvánosság figyelmét a témára. Kérelmeket írtak alá, és a tervvel kapcsolatos több mint félmillió röpirat özönével árasztották el a helyi postaládákat. Mi volt ez a terv, amely így felzaklatta ezt az egyébként nyugodt várost, a Franciaország északnyugati részén fekvő Louviers-t? Ez Jehova Tanúi új fiókhivatalának és a hozzá tartozó lakóépületnek a tervezett építése volt.

Jehova megadja a növekedést

Jehova Tanúi tevékenysége Franciaországban a XIX. század végére nyúlik vissza. A bibliai irodalom első raktárát 1905-ben létesítették Beauvène-ben, Dél-Franciaországban, 1919-től kezdve pedig egy kis iroda működött Párizsban. Hivatalosan 1930-ban nyitottak fiókhivatalt a városban, a következő évben pedig a hivatalban dolgozók egy Bétel-otthonba költöztek, amely a Párizstól északra lévő Enghien-les-Bains-ban volt. A II. világháború után a Bétel-család visszaköltözött Párizsba, és 1959-ben a fiókhivatalt áthelyezték egy négyemeletes épületbe Boulogne-Billancourt-ba, a főváros nyugati külvárosába.

A Királyság-prédikáló munka kiterjedése miatt 1973-ban a nyomdai és a szállítási létesítményeket áthelyezték Louviers-be, Párizstól 100 kilométerre nyugatra, a hivatal pedig Boulogne-Billancourt-ban maradt. A franciaországi hírnökök növekvő száma miatt azonban a louviers-i létesítmények az 1978-as és 1985-ös bővítések ellenére is szűkösnek bizonyultak. Így elhatározták, hogy kibővítik és egy helyre helyezik az egész Bétel-családot. Ez a terv nem mindenkinek tetszett, mint ahogyan azt a cikk elején említettük. Az ilyen ellenségeskedés ellenére találtak egy telket mindössze másfél kilométerre a nyomdától. Hat évi kemény munka következett, és végül 23 évi különlét után az egész Bétel-család egyesült Louviers-ben, 1996 augusztusában.

Így nagy öröm volt, amikor az 1187 fős boldog tömeg, köztük a 300 tagú francia Bétel-család és a 42 fiókhivatalból jött 329 küldött összegyűlt 1997. november 15-én, szombaton, hogy meghallgassa az átadási beszédet, amelyet Lloyd Barry testvér, a Vezető Testület tagja tartott. Ám figyelembe véve azt a tényt, hogy erre az átadásra a Jehova Tanúi ellen Franciaország-szerte tapasztalt ellenségeskedés és hosszan tartó, rágalmazó médiakampány közepette került sor, úgy vélték, jó lenne, ha minden francia Tanú részt vehetne ennek a győzelemnek a megünneplésében. Ezért november 16-án, vasárnap egy különleges összejövetelt tartottak a Villepinte Kiállítási Központban, Párizstól nem messze északra, melynek témája a következő volt: „Maradjatok meg Krisztus szeretetében”. Jehova minden Franciaországban élő Tanúját meghívták a Belgiumban és Svájcban élő, franciául beszélő Tanúkkal együtt, valamint egyes gyülekezeteket Hollandiából, Luxemburgból, Nagy-Britanniából és Németországból.

Mérföldkőnek számító összejövetel

Az összejövetel előkészületei hat hónappal korábban kezdődtek. Azután csupán két héttel az átadás előtt a francia teherautó-vezetők sztrájkolni kezdtek, elbarikádozva a főbb utakat és az üzemanyag-beszerzési helyeket. Vajon eljutnak időben a székek és az egyéb berendezések? Vajon az úttorlaszok megakadályozzák a testvéreket abban, hogy eljöjjenek? Mindenki megkönnyebbülésére a sztrájk egy héten belül befejeződött, az utakat pedig újra megnyitották a forgalom előtt. Az átadás hétvégéje előtti péntek este 38 teherautó 84 000 széket szállított a két hatalmas terembe, melyet erre az alkalomra béreltek. Több mint 800 testvér és testvérnő fáradozott egész éjjel szombat délelőtt fél tízig, hogy elrendezze az ülőhelyeket, az emelvényt, a hangosítóberendezést és a kilenc hatalmas videoképernyőt.

Vasárnap reggel 6 órakor megnyíltak az ajtók, és a tömeg kezdett beözönleni. Összesen 17 erre az alkalomra bérelt vonat több mint 13 000 Tanút szállított a fővárosba. Több mint kétszáz helyi testvér és testvérnő volt a pályaudvarokon, hogy üdvözölje az érkezőket, és csoportonként elkísérje őket az összejövetel helyszínére. Egy testvérnő azt mondta, hogy ez a szerető elrendezés „a biztonság és a megelégedettség érzését” nyújtotta nekik.

Mások repülővel vagy autóval érkeztek Párizsba. A többség azonban 953 busszal jött, míg a Párizs területén élő Tanúk a tömegközlekedési eszközöket használták, hogy eljussanak a kiállítási központba. Sokan egész éjjel utaztak, vagy nagyon korán reggel indultak el otthonról, de az izgatottságuk, hogy jelen lehetnek ezen az összejövetelen, nyilvánvaló volt. Örömkiáltások és forró ölelések kísérték olyan barátok újbóli találkozását, akik évek óta nem látták egymást. A színes nemzeti viseletek nemzetközi ízt kölcsönöztek ennek a vidám tömegnek. Kétségkívül valami rendkívüli dolog volt készülőben.

Mire a program 10 órakor elkezdődött, egyetlen szabad ülőhely sem volt, de minden percben százak érkeztek még. Amerre a szem ellátott, mindenütt mosolygó emberek tömegét lehetett látni. Több ezren állva maradtak, vagy leültek a betonpadlóra. Az összejövetel témájának szellemében sok fiatal szerető módon állt, hogy az idősebbek leülhessenek. „Annyira boldogok voltunk, hogy átadhattuk a helyünket olyan testvéreknek és testvérnőknek, akiket nem ismertünk, de akik oly kedvesek nekünk!” — írta egy házaspár. Sokan tanúsítottak nagyszerű önfeláldozó magatartást: „Egész nap álltunk azok mellett a székek mellett, amelyek elrendezésében péntek éjjel segítettünk . . ., de mélységes hálát éreztünk Jehova iránt csupán azért, hogy jelen lehetünk.”

A fáradtság vagy kényelmetlenség ellenére a küldöttek elmélyült figyelemmel hallgatták a más országokból érkezett beszámolókat, és Lloyd Barry, valamint Daniel Sydlik előadásait, aki szintén a Vezető Testület tagja. Barry testvér a következő témát fejtette ki: „Jehova megsokasítja az erőt”, és szemléletesen rávilágított, hogyan áldja meg Jehova a népét növekedéssel a különféle megpróbáltatások ellenére. Sydlik testvér előadásának a címe ez volt: „Boldog az a nép, amelynek Istene Jehova!” Mindkét előadás különösen időszerű volt, tekintettel arra az ellenállásra, amellyel Jehova Tanúi ma Franciaországban szembenéznek. Sydlik testvér rámutatott, hogy az igazi boldogság nem külső tényezőktől függ, hanem a Jehovával ápolt kapcsolatunktól és az élet iránti magatartásunktól. A hallgatósághoz intézett kérdésére, hogy „Boldogok vagytok?”, viharos taps volt a válasz.

Később egy testvérnő, aki saját szavai szerint elvesztette az örömét, ezt írta: „Hirtelen rájöttem, hogy a boldogság elérhető számomra. Nem jó irányba tettem erőfeszítéseket, most pedig az előadás által Jehova megmutatta nekem, miben kell változtatnom.” Egy másik testvér kijelentette: „Most küzdeni akarok azért, hogy megvidámítsam Jehova szívét. Nem akarom, hogy bármi is elvegye azt a mélységes örömet, melyet most érezni kezdtem.”

Amint az összejövetel a vége felé közeledett, nagy lelkesedéssel fogadták, amikor az elnöklő bejelentette a jelenlévők számát: 95 888 — ez volt Jehova Tanúi eddigi legnagyobb összejövetele Franciaországban!

A befejező ének után, melyet sokan örömkönnyekkel a szemükben énekeltek, és a záró ima után a testvérek vegyes érzésekkel indultak útnak az otthonaikba. Az összejövetel meleg, barátságos légköre nem maradt észrevétlen. Sok kedvező megjegyzés hangzott el a buszsofőrök részéről a küldöttek magatartásával kapcsolatban. Rájuk is nagy hatással volt a szervezettség, amely lehetővé tette, hogy mind a 953 busz a legkisebb forgalmi torlódás nélkül hagyja el a kiállítási központot két órán belül! A küldöttek magaviseletét szintén nagyra értékelték a vasút és a tömegközlekedés alkalmazottjai. Sok nagyszerű beszélgetés következett, és jó tanúskodásra került sor.

„Oázis a sivatagban”

Pál apostol így buzdította keresztény hittársait: „ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett . . . intvén [bátorítsuk, Újfordítású revideált Biblia] egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsidók 10:24, 25). Kétségtelen, hogy ez a különleges összejövetel nagy bátorítás forrása volt mindenki számára, egy „oázis a sivatagban”, ahogyan egy testvérnő kifejezte. „Megerősítve, bátorítva, szilárddá téve tértünk haza, elhatározásunk pedig, hogy örömünket leljük Jehova szolgálatában, erősebb volt, mint valaha” — írták a testvérek a togói fiókhivatalból. „Azok, akik lehangoltak voltak, boldogan mentek haza” — mondta egy körzetfelvigyázó. „A testvérek feltöltődtek és megerősödtek” — mondta egy másik. Egy házaspár arra érzett indíttatást, hogy a következőket írja: „Soha azelőtt nem éreztük még ilyen közel magunkat Jehova szervezetéhez.”

A zsoltáríró kijelentette: „Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben” (Zsoltárok 26:12). Az ilyen keresztény összejövetelek mindenkit képessé tesznek arra, hogy újra szilárdan álljon az akadályokkal szemben. Egy testvérnő megerősítette ezt: „Bármilyen megpróbáltatások legyenek is, ezek a rendkívüli pillanatok mélyen a szívünkbe vésődtek, és mindig ott lesznek, hogy vigaszt nyújtsanak.” Ehhez hasonlóan írt egy utazófelvigyázó: „Amikor nehéz idők állnak be, ennek a paradicsomi állapotokról adott ízelítőnek az emlékei segíteni fognak, hogy megküzdjünk azokkal.”

„Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet!” — erre buzdít a Zsoltárok 96:7. Az új, franciaországi fiókhivatali létesítmények átadása kétségkívül elsöprő győzelem volt Jehovának. Csakis ő tudta előidézni, hogy a tervek megvalósuljanak ilyen ádáz és széles körű ellenségeskedés ellenére. Jehova Franciaországban élő Tanúinak az elhatározása most erősebb, mint valaha, hogy ’megmaradnak Krisztus szeretetében’, és hogy hagyják ’fényleni világosságukat’ (János 15:9; Máté 5:16). Mindenki, aki részt vett az átadási programon, fenntartás nélkül osztozik abban az érzésben, melyet a zsoltáríró kifejezett: „Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!” (Zsoltárok 118:23).

[Kép a 26. oldalon]

Lloyd Barry

[Kép a 26. oldalon]

Daniel Sydlik

[Kép a 26. oldalon]

95 888-an vettek részt a Villepinte Kiállítási Központban megtartott különleges programon

[Képek a 28. oldalon]

A résztvevők közül ezrek állva vagy a padlón ülve hallgatták a programot