Mi a siker fokmérője?

AZ EGYIK szótár úgy határozza meg a siker szót, mint ami a ’gazdagság, elismerés vagy magas méltóság megszerzése’. Ez a teljes meghatározása? Valóban csupán a gazdagság, az elismerés vagy a magas méltóság a siker fokmérője? Mielőtt válaszolnál, vedd fontolóra: Jézus Krisztus nem tett szert anyagi gazdagságra az életében. Nem nyerte el a legtöbb ember helyeslését; nem tartották nagyra azok a napjaiban élő személyek sem, akik megszabták az akkori irányzatokat. Jézus mégis sikeres ember volt. Miért?

Amíg a földön volt, Jézus ’Istenre nézve volt gazdag’ (Lukács 12:21). A feltámadása után Isten megjutalmazta őt azáltal, hogy „dicsőséggel és tisztességgel” koronázta meg. Jehova „magasabb állásba” emelte a Fiát, „és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll” (Héberek 2:9; Filippi 2:9). Jézus életútja megvidámította Jehova szívét (Példabeszédek 27:11). Sikeres volt a földi élete, mert elérte a célját. Jézus Isten akaratát tette, és tiszteletet szerzett az Ő nevének. Isten pedig olyanfajta gazdagsággal, elismeréssel és magas méltósággal tüntette ki Jézust, melyet egyetlen akadémikus, politikus vagy sportcsillag sem fog soha tapasztalni. Valóban Jézus volt a legsikeresebb ember, aki valaha a földön élt.

A keresztény szülők felismerik, hogy ha a fiataljaik Krisztus nyomdokait követik, és Istenre nézve válnak gazdaggá, abban az értelemben, ahogy Jézus, akkor már most gazdag áldásokat fognak aratni, a dolgok eljövendő rendszerében pedig olyan jutalomnak fognak örvendeni, melyet el sem lehet képzelni. Egy fiatal számára nincs jobb módja annak, hogy kövesse Krisztus nyomdokait, mint hogy azt a munkát végzi, amelyet Jézus végzett — ha lehetséges, akkor a teljes idejű szolgálat elkezdése által.

Néhány kultúrában azonban az a szokás terjedt el, hogy a fiatalok nem lépnek be a teljes idejű szolgálatba. Amikor egy fiatalember befejezi az iskolát, talán elvárják tőle, hogy teljes idejű állást szerezzen, megnősüljön és megállapodjon. Az ilyen hátterű fiatalok időnként tévesen visszatartják magukat attól, hogy belépjenek a teljes idejű szolgálatba (Példabeszédek 3:27). Miért? A nyomás miatt alkalmazkodnak az elterjedt kulturális irányadó mértékekhez. Ez történt Roberttela is.

Amikor a kultúra és a lelkiismeret összeütközésbe kerül

Robertet Jehova Tanújaként nevelték fel. Tizenéves korában sok kívánnivalót hagyott maga után a viselkedése, és az, ahogyan megválasztotta a társaságát. Édesanyja aggódni kezdett miatta. Ezért megkért egy úttörőt, Jehova Tanúi egy teljes idejű szolgáját, hogy karolja fel a fiát. Robert elmeséli, hogy mi történt ezután.

„Igazán értékeltem, hogy az úttörő testvér érdeklődést mutat irántam. Az ő jó példája indított arra, hogy az iskola befejezése után rögtön életpályámmá tegyem az úttörőszolgálatot. Ekkor anya ismét aggódni kezdett, de most más okból. Tudod, a mi kultúránkban nem jelent gondot, ha egy lány rögtön az iskola után úttörő lesz, de egy fiútól elvárják, hogy először anyagi biztonságra tegyen szert, és aztán gondolkozhat az úttörőszolgálatról.

Szereztem egy szakmát, és elkezdtem a saját üzleti vállalkozásomat. Nemsokára mélyen belemerültem az üzleti ügyekbe, az összejövetelek látogatása és a prédikálás pedig rutinszerűvé vált. Nem hagyott nyugodni a lelkiismeretem; tudtam, hogy teljesebb mértékben tudnám szolgálni Jehovát. Mindamellett valódi küzdelmet jelentett megszabadulni mások elvárásaitól, de boldog vagyok, hogy megtettem. Most nős vagyok, és a feleségemmel együtt két éve végezzük az úttörőszolgálatot. Nemrég kineveztek kisegítőszolgának a gyülekezetben. Őszintén mondhatom, hogy most igazi megelégedettséget érzek amiatt, hogy teljes szívvel szolgálom Jehovát, a tőlem telhető legnagyobb mértékben.”

Ez a folyóirat többször is arra buzdította a fiatalokat, hogy tanuljanak valamilyen szakmát, vagy tegyenek szert néhány hasznavehető képesítésre — ha lehetséges, még az iskolában. Mi célból? Hogy meggazdagodjanak? Nem. Elsődlegesen azért, mert így felnőttekként képesek lesznek megfelelően eltartani magukat, és olyan mértékben szolgálni Jehovát, amennyire csak tőlük telik, különösképpen a teljes idejű szolgálatban. Ennek ellenére gyakran megtörténik, hogy fiatal férfiak és nők olyannyira karrieréhesek, hogy a szolgálat veszít a fontosságából. Néhányan nem is gondolnak arra, hogy belépjenek a teljes idejű szolgálatba. Miért nem?

Robert magyarázata valamelyest fényt derít a témára. Miután megszerezte a szakmáját, Robert elkezdett egy üzleti vállalkozást. Nemsokára egy jelképes taposómalomba került, amely nem vezetett sehova. Az volt a célja, hogy anyagi biztonságra tegyen szert. De vajon eléri valaha bárki is a keresztény gyülekezeten belül vagy azon kívül teljes mértékben ezt a célt? A keresztényeknek arra kell törekedniük, hogy anyagi szempontból megbízhatóak legyenek, szorgalmasan eleget téve anyagi kötelezettségeiknek. Annak is tudatában kell azonban lenniük, hogy ezekben a bizonytalan időkben kevesen jutnak el valaha is addig a pontig, ahol igazán úgy tekinthetnek magukra, mint akik anyagi biztonságban vannak. Ez az, amiért Jézus ígérete, mely a Máté 6:33-ban van feljegyezve, olyan megnyugtató a keresztények számára.

Robert boldog, amiért inkább a szívére hallgatott, és nem arra, amit a kultúrája diktál. Ma örömét leli abban, hogy a teljes idejű szolgálatban érvényesül. Igen, a teljes idejű szolgálat tiszteletre méltó életpálya. Robert békében van önmagával, mivel Jehovát szolgálja, ahogyan ő mondja, amennyire csak tőle telhet.

Add a képességeid legjavát

Sok tehetséges ember van Jehova Tanúi között. Néhányuknak kiemelkedő szellemi képességeik vannak; mások a fizikai tevékenységekben tehetségesek. Mindezek az adományok Jehovától jönnek, aki „mindenkinek életet, leheletet és mindent” ad (Cselekedetek 17:25). Élet nélkül ezeknek az adományoknak nem lenne semmi értékük.

Ezek szerint egyedül az a helyénvaló, ha életünket, melyet átadtunk Jehovának, az ő szolgálatában használjuk fel. Ez volt az, amit egy tehetséges fiatalember elhatározott. Ő az időszámításunk szerinti első században élt. Kiemelkedő család sarjaként a nagynevű ciliciai Tárzuszban töltötte a fiatalságát. Bár születése szerint zsidó volt, apjától római állampolgárságot örökölt. Ennélfogva sokféle joga és kiváltsága volt. Amikor nagyobb lett, az akkori idők egyik legkiválóbb „professzorával”, Gamáliellel tanulmányozta a Törvényt. Úgy tűnt, hogy nemsokára gazdagság, elismerés és magas méltóság birtokosa lesz (Cselekedetek 21:39; 22:3, 27, 28).

Ki volt ez a fiatalember? Saulnak hívták. Saul azonban kereszténnyé vált, és végül ő lett Pál apostol. Félretette az egyéni törekvéseit, és mint keresztény, teljes életét Jehova szolgálatának szentelte. Pál nem kiváló ügyvédként, hanem a jó hír lelkes hirdetőjeként vált ismertté. Csaknem 30 évi misszionáriusi szolgálat után Pál írt egy levelet a barátainak Filippibe. Ebben áttekintett néhány eredményt, melyet a múltban ért el, mielőtt kereszténnyé lett, majd ezt mondta: „Őmiatta [Jézus Krisztus miatt] mindent kárba veszni hagytam, és egy halom szemétnek tekintek, hogy megnyerjem Krisztust” (Filippi 3:8). Nem, Pál nem bánta meg azt, ahogyan felhasználta az életét!

Mi a helyzet azzal a képzéssel, melyet Pál Gamálieltől kapott? Hasznát vette ennek valamikor is? Igen! Többször közreműködött „a jó hír védelmezésében és törvényes megerősítésében”. De Pál legfontosabb munkája a jó hír prédikálása volt, amit a korábbi iskoláztatása során soha nem tudott volna megtanulni (Filippi 1:7; Cselekedetek 26:24, 25).

Ehhez hasonlóan napjainkban néhányan hasznosítani tudják az adottságaikat, tehetségüket, sőt még a képzettségüket is, hogy előmozdítsák a Királyság-érdekeket. Amy például szerzett egy kereskedelmi, és egy jogi diplomát is az egyetemen. Azelőtt jövedelmező állása volt egy ügyvédi irodánál, de jelenleg a Watch Tower Society egyik fiókhivatalában szolgál fizetés nélküli önkéntes szolgaként. Így írja le a mostani életét: „Úgy hiszem, hogy a lehető legjobb döntést hoztam az életemben . . . Nem vágyom arra, hogy bármelyik egyetemi társammal is helyet cseréljek. Büszke vagyok az általam választott életútra. Mindenem megvan, ami kell, és amit szeretnék — megelégedést adó, boldog élet, valamint megfelelő és kielégítő életpálya.”

Amy olyan életutat választott, amely elmebeli békét, megelégedést hozott neki, és áldást Jehovától. Biztos, hogy a keresztény szülők is legalább ezt szeretnék a gyermekeiknek!

Siker a keresztény szolgálatban

Természetesen létfontosságú, hogy megfelelő nézetünk legyen a sikerről, ami magát a keresztény szolgálatot illeti. Nem nehéz sikeresnek éreznünk magunkat, amikor élvezetes időt töltünk a szántóföldi szolgálatban, bibliai irodalmat helyezünk el, vagy amikor serkentő bibliai beszélgetésekre nyerjük meg a házigazdákat. De ha ritkán találunk halló fülre, hajlamosak lehetünk azt a következtetést levonni, hogy csak az időnket pazaroljuk. Emlékezz azonban arra, hogy az egyik meghatározás szerint a siker az elismerés megszerzése. Kinek az elismerését szeretnénk elnyerni? Természetesen Jehováét. És ez a miénk lehet, akár figyelnek az emberek az üzenetünkre, akár nem. Ebben a tekintetben Jézus erőteljes leckét tanított meg a tanítványainak.

Biztosan emlékszel, hogy Jézus elküldött 70 Királyság-hirdetőt „minden városba és helyre, ahová ő maga is menni készült” (Lukács 10:1). Prédikálniuk kellett a városokban és falvakban, anélkül hogy Jézus elkísérte volna őket. Ez új élmény volt a számukra. Ezért mielőtt kiküldte őket, Jézus részletes utasításokat adott nekik. Amikor a „békének barátjával” találkoztak, alaposan kellett tanúskodniuk a Királyságról. Ha azonban elutasították őket, nem kellett aggódniuk, csak tovább kellett menniük. Jézus elmagyarázta, hogy azok, akik nem voltak hajlandók meghallgatni őket, igazából magát Jehovát utasították vissza (Lukács 10:4–7, 16).

Amikor a 70 tanítvány befejezte a prédikálásra való megbízatását, beszámoltak Jézusnak „örömmel, és ezt mondták: »Uram, még a démonok is alávettetnek nekünk a neved használata által«” (Lukács 10:17). Biztosan izgalmas volt ezeknek a tökéletlen embereknek az, hogy hatalmas szellemteremtményeket űztek ki! Jézus azonban figyelmeztette lelkes tanítványait: „ne annak örvendezzetek, hogy a szellemek alávettetnek nektek, hanem azért örvendezzetek, mert a nevetek fel van írva az egekben” (Lukács 10:20). A 70 tanítványnak talán nem lesz mindig hatalma arra, hogy démonokat űzzön ki, és nem is fognak mindig kedvező eredményeket elérni a szolgálatban. Viszont ha hűségesek maradnak, akkor mindig élvezni fogják Jehova helyeslését.

Nagyra értékeled a teljes idejű szolgákat?

Egy fiatalember egyszer ezt mondta az egyik keresztény vénnek: „Ha elvégzem a középiskolát, megpróbálok munkát találni. Ha nem találok munkát, akkor fontolóra veszem, hogy belépjek-e a teljes idejű szolgálat valamelyik ágába.” De azok többségének, akik beléptek az úttörőszolgálatba, nem ez az álláspontjuk. Néhányan, hogy úttörők lehessenek, lemondtak annak lehetőségéről, hogy jövedelmező karrierre törekedjenek. Mások izgalmas tanulmányi lehetőségeket utasítottak vissza. Pál apostolhoz hasonlóan áldozatokat hoztak, de nem bánták meg a választásukat, mint ahogyan Pál, Robert és Amy sem bánta meg. Nagyra értékelik azon kiváltságukat, hogy az adottságaikat Jehova dicséretére használhatják fel, aki méltó arra, hogy a tőlük telhető legjobbat ajánlják fel neki.

Különféle okokból Jehova sok hűséges Tanúja nincs abban a helyzetben, hogy úttörő legyen. Talán vannak szentírási kötelezettségeik, melyeknek eleget kell tenniük. Mégis, ha egész ’szívükkel, lelkükkel és elméjükkel’ szolgálják Istent, akkor Jehova elégedett velük (Máté 22:37). Bár ők maguk nem képesek úttörőszolgálatot vállalni, elismerik, hogy azok, akik ezt teszik, nagyszerű életpályát választottak.

Pál apostol ezt írta: „Ne szabjátok magatokat többé a dolgok ezen rendszeréhez” (Róma 12:2). Pál tanácsával összhangban nem szabad megengednünk, hogy a dolgok ezen rendszerének kulturális vagy világi irányadó mértékei formálják a gondolkodásunkat. Akár tudsz úttörőszolgálatot vállalni, akár nem, Jehova szolgálata legyen az életed középpontjában. Mindaddig, amíg Jehova helyeslését élvezed, sikeres leszel.

[Lábjegyzet]

[Kép a 19. oldalon]

Ne rekedj meg a jelképes taposómalomban, amely nem vezet sehova