Képes vagy „a helyes és a helytelen közötti különbségtételre”?
„Állandóan bizonyosodjatok meg arról, hogy mi elfogadható az Úr előtt” (EFÉZUS 5:10).
1. Mi okozhat ma fejtörést az életben, és miért?
„TUDOM Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jeremiás 10:23). Jeremiás éleslátásra valló megfigyelése ma még többet mond nekünk. Hogy miért? Azért, mert a Biblia jövendölésének megfelelően „válságos időkben” élünk, „amelyekkel nehéz . . . megküzdeni” (2Timóteus 3:1). Nap mint nap fejtörést okozó helyzetekbe kerülünk, amelyekben döntést kell hoznunk. Ezek a kisebb-nagyobb horderejű döntések komoly hatással lehetnek a jóllétünkre — fizikailag, érzelmileg és szellemileg.
2. Milyen döntéseket érezhetünk jelentéktelennek, de hogyan tekintik az ilyen döntéseket az önátadott keresztények?
2 A mindennapokban hozott sok döntésünket rutinszerűnek, jelentéktelennek érezhetjük. Például naponta el kell döntenünk, hogy mit vegyünk fel, mit együnk, kikkel találkozzunk, és így tovább. Ezeket a döntéseket szinte megszokásból hozzuk meg, nem gondolkodunk rajtuk sokat. De valóban lényegtelenek? Mi, önátadott keresztények nagyon is törődünk azzal, hogy az öltözködésről és a megjelenésről, az evésről és ivásról, a beszédről és a viselkedésről hozott döntéseink mindig visszatükrözzék azt, hogy a Legfelségesebbnek, Jehova Istennek a szolgái vagyunk. Emlékezzünk Pál apostol szavaira: „akár esztek, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek” (1Korintus 10:31; Kolosszé 4:6; 1Timóteus 2:9, 10).
3. Milyen döntéseket kell igazán jól meggondolni?
3 Vannak olyan döntések, amelyeket még ennél is jobban meg kell gondolni. Például az, hogy valaki a házasságot választja-e, vagy inkább egyedül marad, kétségtelenül nagymértékben és tartósan befolyásolja az életét. Biztos, hogy nem kis dolog kiválasztani a megfelelő házastársat, aki aztán egész életünkön át a párunk lesz (Példabeszédek 18:22).a Továbbá a barátaink és társaink, az oktatás, a munkahely és a szórakozási forma megválasztása jelentős, sőt döntő hatással van a szellemiségünkre, és ennélfogva az örök jólétünkre (Róma 13:13, 14; Efézus 5:3, 4).
4. a) Milyen képességet lenne jó kifejleszteni? b) Milyen kérdéseket kell fontolóra vennünk?
4 Mivel ennyiféle döntést kell hoznunk, mindenképpen jó, ha képesek vagyunk különbséget tenni a helyes és a helytelen között, vagy úgy is mondhatnánk, hogy aközött, ami helyesnek tűnik, és ami igazán helyes. „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út” — figyelmeztet a Biblia (Példabeszédek 14:12). Ezért feltehetjük a következő kérdéseket: Hogyan tudjuk kifejleszteni azt a képességet, hogy különbséget tudunk tenni a helyes és a helytelen között? Hová fordulhatunk vezetésért, melyre szükségünk van a döntéshozatalnál? Mit tettek az emberek a múltban e tekintetben, mit tesznek ma, és mit mutatnak az eredmények?
A világi „filozófia és üres megtévesztés”
5. Milyen világban éltek a korai keresztények?
5 Az első századi keresztények olyan világban éltek, amelyet a görög—római értékek és eszmények uraltak. Egyrészt ott volt a római életstílus annak minden kényelmével és fényűzésével, amit sokan irigylésre méltónak tartottak. Másrészt megfigyelhető volt a kor értelmiségi rétege, melyet nemcsak Platón és Arisztotelész filozófiai elképzelései kötöttek le, hanem az újabb iskolákéi is, például az epikureusok és a sztoikusok gondolatai. Amikor Pál apostol a második misszionáriusi körútja során Athénba érkezett, szembekerült az epikureus és sztoikus filozófusokkal, akik úgy érezték, különbek, mint „ez a fecsegő”, vagyis Pál (Cselekedetek 17:18).
6. a) Mire érzett csábítást némelyik korai keresztény? b) Mire figyelmeztetett Pál?
6 Ezért hát nem nehéz megérteni, miért találta vonzónak némelyik korai keresztény a környezetében élők nagyra törő viselkedését és életmódját (2Timóteus 4:10). Akik beleolvadtak a rendszerbe, látszólag sok előnyt élveztek, és ésszerű döntéseket hoztak. Úgy tűnt, a világ olyan értékeket kínál, amelyeket az önátadott keresztények élete nem. Pál apostol azonban így figyelmeztetett: „Vigyázzatok: valaki még netán zsákmányul ejt titeket a filozófia és üres megtévesztés által, ami emberek hagyománya szerint, a világ elemi dolgai szerint, és nem Krisztus szerint való” (Kolosszé 2:8). Miért mondta ezt Pál?
7. A valóságban mennyit ér a világ bölcsessége?
7 Pál azért írta le ezt a figyelmeztetést, mert érezte, hogy komoly veszély leselkedik azoknak a gondolkodására, akik vonzódnak a világhoz. Különösen figyelemre méltó, hogy a „filozófia és üres megtévesztés” kifejezést használja. A „filozófia” szó betű szerinti jelentése: ’a bölcsesség szeretete és keresése’. Ez önmagában hasznos lehet. A megfelelő ismeret és bölcsesség keresésére a Biblia is buzdít, különösen a Példabeszédek könyvében (Példabeszédek 1:1–7; 3:13–18). Pál azonban a „filozófiával” együtt említette az „üres megtévesztést”. Más szavakkal Pál üresnek és megtévesztőnek tartotta a világ által felkínált bölcsességet. Akárcsak egy felfújt léggömb, szilárdnak látszott, de nem volt mögötte semmi tartalom. Mindenképpen haszontalan, sőt végzetes lenne, ha valaki egy olyan értéktelen dologra alapozná annak megítélését, hogy mi helyes, és mi helytelen, mint a világi „filozófia és üres megtévesztés”.
„A kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak”
8. a) Kikhez fordulnak az emberek tanácsért? b) Milyen tanácsot kapnak?
8 Ma sem sokban különbözik a helyzet az akkoritól. Az emberi törekvéseknek szinte minden területén bőségesen találunk szakembereket. Házassági és családi tanácsadók, újságírók, önjelölt gyógyítók, asztrológusok, spiritiszta médiumok és mások szívesen adnak tanácsot, méghozzá pénzért. De milyet? A Biblia erkölcsi mércéjét gyakran elvetik az úgynevezett új erkölcs kedvéért. Például a The Globe and Mail című ismert kanadai újságban egy vezércikk arról szólva, hogy a kormányzat nem hajlandó bejegyezni az „azonos neműek házasságkötését”, kijelenti: „Nevetséges, hogy 2000-ben meg kell tagadni két egymást szerető és egymás iránt elkötelezett ember legdédelgetettebb kívánságát csupán azért, mert történetesen ugyanolyan neműek.” A mai irányzat az, hogy toleránsnak kell lenni, nem szabad bírálni másokat. Mindenről azt mondják, hogy viszonylagos; a helyes és helytelen kérdésében nincs abszolút mérce (Zsoltárok 10:3, 4).
9. Mit tesznek gyakran azok, akiket tisztelet övez a társadalomban?
9 Mások a társadalmi és pénzügyi szempontból sikeres, vagyis a gazdag és híres emberekre tekintenek példaként a döntéshozatalban. Bár a mai társadalomban tisztelet övezi a gazdagokat és a hírességeket, ők gyakran csak beszélnek az olyan erényekről, mint a becsületesség és a bizalom. A hatalom és a nyereség után törve magukat sokan lelkifurdalás nélkül áthágják a szabályokat, és lábbal tiporják az erkölcsi elveket. A hírnévért és a népszerűségért egyesek nemtörődöm módon félrelökik a hagyományos értékeket és irányadó mértékeket, és inkább meghökkentően, felháborítóan viselkednek. Az eredmény egy nyereséghajhász, engedékeny társadalom, amelyben a jelszó ez: „Mindent szabad.” Hát csoda, hogy az emberek össze vannak zavarodva, és elbizonytalanodnak azt illetően, hogy mi helyes, és mi helytelen? (Lukács 6:39).
10. Hogyan igazolódik az, amit Ézsaiás a jóról és a gonoszról mondott?
10 Mindenütt látjuk magunk körül a tökéletlen vezetés miatti rossz döntések tragikus következményeit: felbomlott házasságok és családok, kábítószerezés és alkoholizmus, fiatalok erőszakos bandái, szabados nemi élet, nemi úton terjedő betegségek — hogy csak néhányat említsünk ezek közül a következmények közül. De hogyan is várhatnánk mást, ha egyszer az emberek mindenféle irányadó mértéket és támpontot elvetnek a helyes és a helytelen megítélésével kapcsolatban? (Róma 1:28–32). Pontosan úgy van, ahogy Ézsaiás próféta kijelentette: „Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé! Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt!” (Ézsaiás 5:20, 21).
11. Miért ésszerűtlen saját magunkra támaszkodva meghatározni, hogy mi helyes, és mi helytelen?
11 Az a tény, hogy Isten felelősségre vonta azokat az ókori zsidókat, akik ’maguknak bölcseknek látszottak’, még jobban hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne magunkra támaszkodva határozzuk meg, hogy mi helyes, és mi helytelen. Ma sokan osztják azt a nézetet, hogy „hallgass csak a szívedre”, vagy „tedd azt, amit helyesnek érzel”. Vajon ez ésszerű gondolkodásra vall? A Biblia szerint nem, mivel ez a könyv világosan kijelenti: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jeremiás 17:9). Rábíznád magad egy csalárd és gonosz emberre, hogy vezessen a döntéshozatalban? Biztosan nem. Sőt, valószínűleg inkább az ellenkezőjét tennéd annak, amit mond. Ezért emlékeztet minket a Biblia: „A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul” (Példabeszédek 3:5–7; 28:26).
Tanuljuk meg, mi elfogadható Isten előtt!
12. Miért kell próbatétellel megállapítanunk, hogy ’mi Isten akarata’?
12 Látva, hogy sem a világ bölcsességére, sem önmagunkra nem lenne jó támaszkodni a helyes és a helytelen megítélésében, mit tegyünk? Figyeljük meg Pál apostol világos és egyértelmű tanácsát: „ne szabjátok magatokat többé a dolgok ezen rendszeréhez, hanem változzatok át elmétek újjáalakítása által, hogy próbatétellel megállapíthassátok, mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata” (Róma 12:2). Miért kell próbatétellel megállapítanunk, hogy mi Isten akarata? A Bibliában Jehova őszintén megnevez egy erőteljes okot: „a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Ézsaiás 55:9). Ezért ahelyett, hogy az úgynevezett józan észre bíznánk magunkat, vagy arra, hogy mi tölt el jó érzésekkel, a következő buzdítást kapjuk: „Állandóan bizonyosodjatok meg arról, hogy mi elfogadható az Úr előtt” (Efézus 5:10).
13. Hogyan emelik ki Jézusnak a János 17:3-ban feljegyzett szavai, hogy fontos tudnunk, mi elfogadható Isten előtt?
13 Jézus Krisztus hangsúlyozta, mennyire fontos ez, amikor így szólt: „Az jelenti az örök életet, hogy ismeretet fogadjanak magukba rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3). Az „ismeretet fogadjanak magukba” kifejezésnek sokkal mélyebb jelentősége van annál, amit az egyszerű „ismer” ige fejez ki. Egy szótár szerint a szóban forgó görög kifejezés „arra utal, hogy az, aki ismer valamit, kapcsolatban van azzal, amit ismer; ebből a szempontból az ismert dolog értékes és fontos annak, aki ismeri — így alakul ki a kapcsolat” (Vine’s Expository Dictionary). Ha valakivel kapcsolatban vagyunk, az többet jelent annál, hogy csupán tudjuk, ki ő, vagy hogy hívják. Azt is magában foglalja, hogy tudjuk, mit szeret, és mit nem, ismerjük az értékrendjét, és tiszteletben is tartjuk azt (1János 2:3; 4:8).
Eddzük érzékelőképességünket!
14. Pál szavai szerint mi a fő különbség a szellemi értelemben vett kiskorúak és az érett emberek között?
14 Nos akkor hogyan tudunk szert tenni arra a képességre, hogy különbséget tudunk tenni helyes és helytelen között? A válasz Pál szavaiban rejlik, melyeket az első századi héber keresztényeknek írt: „mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságosság szavában, mivel kiskorú. A szilárd eledel azonban érett embereknek való, azoknak, akiknek a használat folytán edzett érzékelőképességük van a helyes és a helytelen közötti különbségtételre.” Pál itt szembeállítja a „tejet” — melyet az előző versben „Isten szent kijelentéseinek elemi dolgaiként” azonosított — a „szilárd eledellel”, amely „érett embereknek való”, akiknek „a használat folytán edzett érzékelőképességük van a helyes és a helytelen közötti különbségtételre” (Héberek 5:12–14).
15. Miért igényel igyekezetet az, hogy valaki pontosan megismerje Istent?
15 Ez először is azt jelenti, hogy azon kell igyekeznünk, hogy pontosan megértsük Isten irányadó mértékeit, melyeket az ő Szava, a Biblia tartalmaz. Nem fogunk olyan szabályokról szóló listát keresni, amelyek megmondják, hogy mit tehetünk, és mit nem. A Biblia nem ilyen jellegű könyv, hanem olyan, amilyennek Pál írja: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok kiigazítására, az igazságosságban való fegyelmezésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre hiánytalanul felszerelt legyen” (2Timóteus 3:16, 17). Csak úgy meríthetünk hasznot ebből a tanításból, feddésből és fegyelmezésből, ha használjuk a józan eszünket és a gondolkodóképességünket. Ez erőfeszítésbe kerül, de megéri, ha arra gondolunk, hogy ennek eredményeként ’teljesen alkalmasak, minden jó cselekedetre hiánytalanul felszereltek’ leszünk (Példabeszédek 2:3–6).
16. Mit jelent az, hogy valakinek edzett érzékelőképessége van?
16 Azután Pál arra utal, hogy az érett embereknek „edzett érzékelőképességük van a helyes és a helytelen közötti különbségtételre”. Ezzel elérkeztünk a kulcsgondolathoz. Az „edzett érzékelőképességük van” kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy „az érzékelőszerveik edzettek (mint egy tornász)” (Kingdom Interlinear Translation). Egy gyakorlott tornász a másodperc törtrésze alatt olyan mozdulatokat tud végrehajtani egy adott szeren — például a gyűrűn vagy a gerendán —, amelyek mintha legyőznék a gravitációt vagy más természeti törvényt. A tornász minden pillanatban teljes mértékben uralja a testtagjait, és szinte ösztönösen érzi, milyen mozdulatokkal tudja sikeresen befejezni a gyakorlatát. Mindezt a szigorú edzésnek és az állandó gyakorlásnak köszönheti.
17. Milyen értelemben kell hasonlítanunk egy tornászhoz?
17 Szellemi értelemben nekünk is edzettnek kell lennünk, mint egy tornásznak, ha biztosak akarunk lenni abban, hogy a döntéseink mindig ésszerűek. Minden pillanatban teljes mértékben uralnunk kell az érzékeinket és a testtagjainkat (Máté 5:29, 30; Kolosszé 3:5–10). Például megfegyelmezed-e a szemedet, hogy ne nézzen erkölcstelen témájú anyagokra, vagy a füledet, hogy ne hallgasson lealacsonyodott zenét, illetve beszédet? Az igaz, hogy elárasztanak bennünket az ilyen ártalmas információk. De akkor is rajtunk múlik, hogy engedjük-e, hogy gyökeret verjenek a szívünkben és az elménkben. Utánozhatjuk a zsoltárírót, aki ezt mondta: „Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám . . . ; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt” (Zsoltárok 101:3, 7).
Eddzük érzékelőképességünket használat folytán!
18. Mire utal a „használat folytán” kifejezés Pálnak az érzékelőképesség edzésével kapcsolatos fejtegetésében?
18 Ne feledjük, hogy „használat folytán” tudjuk edzeni az érzékelőképességünket a helyes és a helytelen közötti különbségtételre. Más szavakkal, meg kell tanulnunk minden döntésünk meghozatalánál használni a gondolkodóképességünket, hogy felismerjük, milyen bibliai alapelvek jönnek szóba, és hogyan lehet azokat alkalmazni. Tegyük szokásunkká, hogy kutatást végzünk „a hű és értelmes rabszolga” által elkészített, bibliai témájú kiadványokban (Máté 24:45). Természetesen segítséget kérhetünk érett keresztényektől is. De a saját erőfeszítésünk, amelyet Isten Szavának a tanulmányozásába fektetünk, valamint a Jehovához intézett ima az ő vezetéséért és szelleméért, hosszú távon gazdag jutalommal jár (Efézus 3:14–19).
19. Milyen áldásokban lehet részünk, ha fokozatosan eddzük az érzékelőképességünket?
19 Miközben fokozatosan eddzük az érzékelőképességünket, a célunk az, hogy „ne legyünk többé kiskorúak, akiket mintha hullámok hánynának-vetnének, és akik ide-oda sodródnak a tanítás minden szelében az emberek ármánykodása által, tévelygés kigondolásában való ravaszság által” (Efézus 4:14). Ehelyett arra alapozva, hogy tudjuk és megértjük, mi elfogadható Isten előtt, képesek vagyunk bölcsen meghozni kisebb-nagyobb horderejű döntéseinket, melyek azután hasznunkra válnak nekünk, építik a hívőtársainkat, és mindenekelőtt tetszenek égi Atyánknak (Példabeszédek 27:11). Micsoda áldás és védelem is ez ezekben a válságos időkben!
[Lábjegyzet]
a Dr. Thomas Holmes és dr. Richard Rahe összeállított egy listát, mely több mint 40 élethelyzetet sorol fel azok közül, amelyek a legnagyobb stresszt váltják ki az emberből. Az első három helyen a házastárs halála, a válás és a különélés áll. A házasságkötésé a hetedik hely.
Meg tudod magyarázni?
• Milyen képességre van szükségünk ahhoz, hogy ésszerű döntéseket tudjunk hozni?
• Miért esztelenség a kiemelkedő emberekre tekinteni, vagy a saját érzéseinkre támaszkodni annak eldöntésében, hogy mi helyes, és mi helytelen?
• Amikor döntéseket hozunk, miért kell meggyőződnünk arról, hogy mi elfogadható Isten előtt, és hogyan tudjuk ezt megtenni?
• Mit jelent az, hogy ’edzett érzékelőképességünk van’?
[Kép a 9. oldalon]
Haszontalan a gazdag és híres emberekre tekinteni vezetésért
[Kép a 10. oldalon]
Egy tornászhoz hasonlóan teljes mértékben uralnunk kell minden érzékünket és testtagunkat