„Légy bátor és erős”!
„Bátorság! Én legyőztem a világot” (JÁNOS 16:33).
1. Tekintettel arra, hogy mi várt az izraelitákra Kánaánban, milyen buzdítást kaptak?
KÖZVETLENÜL azelőtt, hogy az izraeliták átkeltek a Jordán folyón, hogy beléphessenek az Ígéret földjére, Mózes ezt mondta nekik: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled.” Majd Mózes szólította Józsuét — akinek be kellett vezetnie az izraelitákat Kánaánba —, és személyesen neki is elismételte azt a tanácsot, hogy legyen bátor (5Mózes 31:6, 7). Később maga Jehova buzdította Józsuét: „Légy bátor és erős . . . Csak légy bátor és igen erős” (Józsué 1:6, 7, 9). A kellő időben hangzottak el ezek a szavak, hiszen az izraelitáknak bátorságra volt szükségük ahhoz, hogy szembeszálljanak a Jordán túlsó partján rájuk váró hatalmas ellenségekkel.
2. Milyen helyzetben vagyunk napjainkban, és mire van szükségünk?
2 Napjainkban az igaz keresztények hamarosan belépnek a megígért új világba, és Józsuéhoz hasonlóan nekik is bátorságra van szükségük (2Péter 3:13; Jelenések 7:14). De valamiben különbözik a helyzetünk Józsué helyzetétől, éspedig abban, hogy Józsué karddal és dárdával harcolt, mi viszont szellemi csatában veszünk részt, és sohasem fogunk szó szerinti fegyvert (Ézsaiás 2:2–4; Efézus 6:11–17). Ezenkívül Józsuénak még az Ígéret földjére való bemenetel után is sok ádáz harcot kellett vívnia, mi viszont most, az új világba történő belépésünk előtt vívjuk meg a legnagyobb csatáinkat. Tekintsünk át néhány mozzanatot, amely bátorságot igényel.
Miért kell küzdenünk?
3. Mit tár fel a Biblia a fő ellenségünkről?
3 János apostol ezt írta: „Tudjuk, hogy az Istentől származunk, de az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). Ezek a szavak rámutatnak, hogy a keresztényeknek alapvetően miért kell küzdeniük azért, hogy megőrizzék a hitüket. Amikor egy keresztény megőrzi a feddhetetlenségét, bizonyos mértékben vereséget mér Sátánra, az Ördögre. Ezért aztán Sátán „mint egy ordító oroszlán” fel-alá jár, arra törekedve, hogy megfélemlítse és felfalja a hűséges keresztényeket (1Péter 5:8). Valójában háborút visel a felkent keresztények és társaik ellen (Jelenések 12:17). Ebben a háborúban embereket használ fel, akik az ő céljait szolgálják, akár tudnak róla, akár nem. Bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy szilárdan álljunk Sátánnal és valamennyi ügynökével szemben.
4. Mire figyelmeztetett Jézus, de mely tulajdonságot mutatják fel az igaz keresztények?
4 Mivel Jézus tudta, hogy Sátán és az ügynökei konokul ellenállnak a jó hírnek, ezért így figyelmeztette követőit: „nyomorúságra adnak titeket, és megölnek benneteket, és gyűlölet célpontjai lesztek minden nemzet előtt az én nevem miatt” (Máté 24:9). Ez a kijelentés igaznak bizonyult az első században, és ma is éppúgy megállja a helyét. És csakugyan, Jehova modern kori Tanúi közül néhányan ugyanolyan kemény üldözést viseltek el, amilyet a múltban mások is. Az igaz keresztények mégis bátran néznek szembe az efféle nyomással. Tudják, hogy „az emberektől való rettegés csapdába ejt”, és nem akarnak csapdába esni (Példabeszédek 29:25, Újfordítású revideált Biblia).
5—6. a) Milyen helyzetek követelnek meg tőlünk bátorságot? b) Hogyan reagálnak a hűséges keresztények, ha a bátorságuk próba alá kerül?
5 Az üldözés mellett vannak más megpróbáltatások is, amelyek bátorságot igényelnek tőlünk. Néhányunknak az is nagy feladat, hogy idegeneknek beszéljünk a jó hírről. Nem egy iskolásnak az teszi próbára a bátorságát, hogy felszólítják, tegyen hűségesküt az országnak vagy a zászló előtt, vagy álljon fel az osztálytársaival együtt a nemzeti himnusz alatt. Mivel egy ilyen eskü felér egy vallásos megnyilvánulással, a himnusz pedig gyakran nem más, mint egy országért mondott ima, ezért a keresztény gyermekek bátran elhatározzák, hogy úgy cselekszenek, ahogy az Istennek tetszik, és e nagyszerű viselkedésük megindít bennünket.
6 Akkor is szükségünk van bátorságra, amikor az ellenségeink befolyásolják a tömegtájékoztató eszközöket, hogy rossz híreket terjesszenek Isten szolgáiról, vagy amikor mesterkedéseikkel ’a törvény színe alatt szereznek nyomorúságot’, hogy ezzel is korlátozzák az igaz imádat gyakorlását (Zsoltárok 94:20). Hogyan reagáljunk például, ha az újságban, a rádióban vagy a televízióban elferdített híreket vagy nyílt hazugságokat közölnek Jehova Tanúiról? Meglepjenek ezek minket? Szó sincs róla. Számítunk ilyenekre (Zsoltárok 109:2). Azon sem csodálkozunk, hogy vannak, akik elhiszik ezeket a hazug és elferdített híreszteléseket, hiszen „a tapasztalatlan mindent elhisz” (Példabeszédek 14:15, Úf.). A lojális keresztények ellenben nem hajlandók hinni bármilyen kijelentésnek, amely a testvéreikkel kapcsolatos, és semmiképpen sem engedik, hogy kedvezőtlen hírek miatt elmaradjanak a keresztény összejövetelekről, lelassuljanak a szántóföldi szolgálatban vagy meginogjanak a hitükben. Éppen ellenkezőleg, ’Isten szolgáiként ajánlják magukat’ „dicsőség és gyalázat útján, rossz hírnév és jó hírnév útján; mint [az ellenségeik szemében] ámítók és [a valóságban] igazmondók” (2Korintus 6:4, 8).
7. Milyen mélyreható kérdéseket tehetnénk fel magunknak?
7 Pál a Timóteusnak írt levelében kijelentette: „az Isten nem gyávaság szellemét adta nekünk, hanem erőét . . . Ne szégyelld hát a mi Urunkról való tanúságot” (2Timóteus 1:7, 8; Márk 8:38). E szavakat olvasva megkérdezhetjük magunktól: Én szégyellem a hitemet vagy bátor vagyok? A munkahelyemen (vagy az iskolában) tudatom a körülöttem lévőkkel, hogy Jehova Tanúja vagyok? Vagy próbálom palástolni ezt a tényt? Szégyellem, hogy más vagyok, mint a többi ember? Vagy büszke vagyok arra, hogy a Jehovához fűződő kapcsolatomnak köszönhetően kitűnök a környezetemből? Ha valakiben rossz érzések vannak a jó hír prédikálása kapcsán, vagy amiatt, hogy népszerűtlen a hite, emlékezzen arra, hogy milyen tanácsot adott Jehova Józsuénak: „Légy bátor és erős.” Sohase feledjük, hogy nem a munkatársaink vagy az iskolatársaink véleménye számít, hanem Jehova és Jézus Krisztus véleménye (Galácia 1:10).
Hogyan lehetünk bátrabbak?
8—9. a) Hogyan lett próbára téve a korai keresztények bátorsága egy alkalommal? b) Hogyan reagált Péter és János, amikor megfenyegették őket, és mit tapasztaltak a testvéreikkel együtt?
8 Hogyan lehetünk elég bátrak ahhoz, hogy megőrizzük a feddhetetlenségünket ezekben a nehéz időkben? Nos, hogyan tudtak bátrak lenni a korai keresztények? Figyeljük meg, mi történt Jeruzsálemben akkor, amikor a papi fejedelmek és az idősebb férfiak azt mondták Péternek és Jánosnak, hogy ne prédikáljanak többé Jézus nevében. A tanítványok nem voltak hajlandók eleget tenni ennek a parancsnak, ezért megfenyegették őket, utána azonban szabadon elmehettek. Rögvest csatlakoztak a testvéreikhez, és mindannyian együtt imádkoztak ezekkel a szavakkal: „Jehova, fordíts figyelmet a fenyegetéseikre, és add meg rabszolgáidnak, hogy folyton teljes bátorsággal szólják szavadat” (Cselekedetek 4:13–29). Jehova válaszképpen megerősítette őket a szent szellemével, és amint a zsidó vezetők arról később tanúságot tettek, a testvérek ’betöltötték Jeruzsálemet’ a tanításukkal (Cselekedetek 5:28).
9 Elemezzük most, hogy mi is történt ez alkalommal. Amikor a tanítványokat megfenyegették a zsidó vezetők, a testvérekben fel sem merült, hogy engednek a nyomásnak. Ehelyett bátorságért imádkoztak, hogy folytatni tudják a prédikálást. Majd összhangban cselekedtek az imájukkal, Jehova pedig megerősítette őket a szellemével. A velük történtek azt bizonyítják, hogy amit Pál néhány évvel később egy másik szövegkörnyezetben írt, érvényes az üldözést elszenvedő keresztényekre is: „Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem” (Filippi 4:13).
10. Hogyan segít Jeremiás esete azoknak, akik természetüknél fogva félénkek?
10 Tegyük fel azonban, hogy valaki a természeténél fogva félénk. Vajon ő is képes bátran szolgálni Jehovát az ellenállással szemben? Feltétlenül! Emlékezzünk csak arra, hogyan reagált Jeremiás, amikor Jehova kinevezte őt prófétának. A fiatal férfi ezt mondta: „ifjú vagyok én!” Kétségtelen, hogy alkalmatlannak érezte magát a feladatra. Jehova mégis így ösztönözte őt: „Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked. Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged!” (Jeremiás 1:6–10). Jeremiás bízott Jehovában, így aztán Jehova erejével le tudta küzdeni a bizonytalanságát, és rendkívül bátor tanú lett Izraelben.
11. Mi segít a keresztényeknek ma abban, hogy olyanok legyenek, mint Jeremiás?
11 A felkent keresztényeknek ma Jeremiás megbízatásához hasonló feladatuk van, és a „más juhok” „nagy sokaságának” a támogatásával folyton hirdetik Jehova szándékait, még akkor is, ha közönyt, gúnyolódást és üldözést tapasztalnak (János 10:16; Jelenések 7:9). Az ad nekik bátorságot, amit Jehova mondott Jeremiásnak: „Ne félj.” Sohasem felejtkeznek meg arról, hogy Isten bízta meg őket a munkával, valamint hogy Isten üzenetét hirdetik (2Korintus 2:17).
Utánzásra méltó példák a bátorságban
12. Milyen kiváló példát állított elénk Jézus a bátorság terén, és hogyan ösztönözte a követőit?
12 Segíthet bátrabbá válnunk, ha elmélkedünk olyanok példáján, akik bátran viselkedtek, akárcsak Jeremiás (Zsoltárok 77:12). Ha mondjuk Jézus szolgálatát vizsgáljuk, lenyűgöz minket, milyen bátor volt, amikor Sátán megkísértette, és amikor a zsidó vezetők dühödt ellenségeskedésével nézett szembe (Lukács 4:1–13; 20:19–47). Jehova erejével Jézus rendíthetetlen maradt, és nem sokkal a halála előtt ezt mondta a tanítványainak: „A világban nyomorúságotok van, de bátorság! Én legyőztem a világot” (János 16:33; 17:16). Ha Jézus tanítványai követik ezt a példát, akkor ők is győztesek lesznek (1János 2:6; Jelenések 2:7, 11, 17, 26). De nekik is szükségük lesz „bátorságra”.
13. Milyen buzdítással szolgált Pál a filippibelieknek?
13 Néhány évvel Jézus halála után Pál és Szilász börtönbe került Filippiben. Később Pál arra buzdította a filippibeli gyülekezetet, hogy továbbra is ’szilárdan álljanak e g y szellemben, e g y lélekként küzdve egymás oldalán a jó hírnek hitéért, és ne rémüljenek meg semmilyen vonatkozásban a velük szemben állóktól’. Erősítésképpen ehhez Pál még ezt mondta: „Nekik [az üldözőknek] ez [mármint a keresztények üldözése] éppenséggel a pusztulás bizonyítéka, de nektek a megmentésé; ez a jelzés pedig Istentől van, mivel nektek megadatott az a kiváltság Krisztusért, hogy ne csak higgyetek benne, hanem szenvedjetek is érte” (Filippi 1:27–29).
14. Mi lett az eredménye Rómában Pál bátorságának?
14 Amikor Pál a Filippiben lévő gyülekezetnek írt, megint csak börtönben volt, ezúttal Rómában. Ennek ellenére bátran folytatta a prédikálást. Milyen eredménnyel? Ezt írta erről: „a bilincseim Krisztussal kapcsolatban közismertté lettek az egész Pretoriánus Gárda körében, s mindenki más előtt is; és a legtöbb testvér az Úrban, bizalmat merítve rabbilincseimből, annál inkább bátorságot mutat aziránt, hogy félelem nélkül szólja az Isten szavát” (Filippi 1:13, 14).
15. Hol találhatjuk a hit nagyszerű példáit, melyek megerősítik azon elhatározásunkat, hogy bátrak legyünk?
15 Pál esete éppúgy buzdít bennünket, akárcsak azoknak a modern kori keresztényeknek a nagyszerű példája, akik diktatórikus vagy egyházi uralom alatt lévő országokban üldözést szenvedtek el. Sok ilyen történetről beszámolt már Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóirat, valamint Jehova Tanúi évkönyve. Ezeknek a beszámolóknak az olvasása közben ne feledjük, hogy főszereplőik ugyanolyan hétköznapi emberek, mint mi, csak amikor nehéz körülmények közé kerültek, Jehova a szokásosnál nagyobb erőt adott nekik, s így ki tudtak tartani. Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova velünk is ezt fogja tenni, ha a helyzet megkívánja.
Ha bátran kiállunk, az tetszik Jehovának, és dicsőséget szerez neki
16—17. Hogyan tudunk ma bátrak lenni?
16 Ha valaki szilárdan kiáll az igazság és az igazságosság mellett, az bátor. Ha úgy teszi ezt, hogy közben szíve mélyén fél, akkor még bátrabb. Valójában minden keresztény bátor tud lenni, ha igazán cselekedni szeretné Jehova akaratát, ha eltökélt szándéka, hogy hűséges marad, ha folyton Istenre támaszkodik, valamint ha mindig elméjében tartja, hogy Jehova már számtalan embert megerősített a múltban. Emellett amikor felismerjük, hogy tetszik Jehovának, és dicsőséget szerez neki az, hogy mi bátran kiállunk mellette, akkor még elszántabbak leszünk abban, hogy nem gyengülünk el. Készek vagyunk elviselni a gúnyolódást vagy ennél is rosszabbat azért, mert nagyon szeretjük Jehovát (1János 2:5; 4:18).
17 Ne feledjük, hogy amikor a hitünkért szenvedünk, az nem jelenti azt, hogy valami rosszat követtünk el (1Péter 3:17). Azért szenvedünk, mert támogatjuk Jehova szuverenitását, jót cselekszünk, és nem vagyunk része a világnak. Erre vonatkozóan Péter apostol ezt mondta: „Ha . . . olyankor tűrtök kitartással, amikor jót cselekszetek és szenvedtek, az kedves dolog Isten előtt.” Péter ezt is kijelentette: „azok, akik az Isten akaratával összhangban szenvednek, továbbra is ajánlják lelküket egy hű Teremtő gondjaiba, miközben jót cselekszenek” (1Péter 2:20; 4:19). Igen, a hitünk tetszik a mi szeretetteljes Istenünknek, Jehovának, és dicsőséget szerez neki. Milyen elsöprő indok ez arra, hogy bátrak legyünk!
A hatóságok előtt
18—19. Valójában milyen üzenetet közvetítünk, ha bátrak vagyunk egy bíró előtt?
18 Amikor Jézus azt mondta a követőinek, hogy üldözni fogják őket, ezt is hozzáfűzte: „helyi törvényszékeknek szolgáltatnak ki benneteket, és zsinagógáikban megkorbácsolnak titeket. Igen, kormányzók és királyok elé fognak hurcolni benneteket énértem, tanúságul nekik és a nemzeteknek” (Máté 10:17, 18). Bátorság kell ahhoz, hogy megjelenjünk egy bíró vagy egy uralkodó előtt, amikor hamis vád ér minket. De ha bátran megragadjuk ezeket az alkalmakat arra, hogy tanúskodjunk ilyen személyeknek, akkor a nehéz helyzeteket valami fontos dolognak a véghezvitelére tudjuk felhasználni. Ilyenkor valójában feltárjuk Jehova szavait azok előtt, akik minket ítélnek, ahogyan az a második zsoltárban fel lett jegyezve: „Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! Szolgáljátok az Urat félelemmel” (Zsoltárok 2:10, 11). Sokszor előfordult már, hogy amikor Jehova Tanúit hamis vádakkal bíróság elé állították, a bírók támogatták az imádat szabad gyakorlását, mi pedig nagyra értékeljük ezt. Néhány bíró azonban engedte, hogy az ellenségek befolyással legyenek rá. Az ilyeneknek ezt mondja a Szentírás: „okuljatok . . . !”
19 A bíróknak tudatára kellene ébredniük annak, hogy a legfelsőbb törvény Jehova Istené. Emlékezniük kellene arra, hogy minden ember — így minden bíró is — számadással tartozik Jehova Istennek és Jézus Krisztusnak (Róma 14:10). Nekünk pedig, akár igazságot szolgáltatnak az emberi bírók, akár nem, minden okunk megvan arra, hogy bátrak legyünk, hiszen Jehova támogat bennünket. „Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak” — olvasható a Bibliában (Zsoltárok 2:12).
20. Miért lehetünk boldogok, ha üldözést kell elszenvednünk vagy rágalmak közepette kell kiállnunk?
20 Jézus a hegyi beszédben kijelentette: „Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak ellenetek énértem. Örvendezzetek és ugráljatok örömötökben, mivel nagy a ti jutalmatok az egekben; hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek” (Máté 5:11, 12). Persze az üldözés önmagában nem kellemes, inkább az ad okot az örvendezésre, hogy szilárdan kiállunk az üldözéssel szemben, amely lehet a tömegtájékoztató eszközök részéről jövő rágalmazó hír is. Az, hogy szilárdan állunk, azt jelenti, hogy örömet szerzünk Jehovának, és jutalomban részesülünk majd. Ha bátran kiállunk, az megmutatja, hogy valódi a hitünk, és biztosítékként szolgál arra, hogy Isten helyeslését élvezzük. Tehát azt mutatjuk ezzel, hogy teljes bizalmunkat Jehovába vetjük. Ez a fajta bizalom létfontosságú a keresztényeknek, ahogyan az a következő cikkből is kiderül.
Mit tanultál?
• Napjainkban milyen helyzetekben van szükségünk bátorságra?
• Hogyan lehetünk bátrabbak?
• Milyen nagyszerű példáink vannak a bátorságra?
• Miért vágyunk arra, hogy bátorsággal cselekedjünk?
[Képek a 9. oldalon]
Simone Arnold (most Liebster) Németországban, Widdas Madona Malawiban, valamint Lidija és Oleksij Kurdas Ukrajnában bátorságot mutatott, és ellenállt a gonosznak
[Képek a 10. oldalon]
Nem szégyelljük a jó hírt
[Kép a 11. oldalon]
Pál a börtönben kimutatott bátorságának köszönhetően sokat tett a jó hírért
[Kép a 12. oldalon]
Ha bátran kifejtjük a Szentíráson alapuló nézetünket egy bíró előtt, akkor fontos üzenetet közvetítünk