Lehet még valakiben bízni?

SZÁMTALAN féltve őrzött titok került napvilágra azt követően, hogy 1989-ben leomlott a berlini fal. Lydiaa például megtudta, hogy a kelet-németországi szocialista rezsim alatt a Stasi (Állambiztonsági Minisztérium) aktát készített a magánügyeiről. Már azon is meglepődött, hogy ilyen akta készült róla, de attól még a lélegzete is elállt, amikor tudomására jutott, hogy kitől kapta a Stasi az értesüléseit: a férjétől! Lydiát az a valaki árulta el, akiben igazán megbízhatott volna.

Robert egy idős úriember, aki a londoni The Times című napilap beszámolója szerint „a legnagyobb tisztelettel, csodálattal és bizalommal” viseltetett az orvosa iránt. Az orvos „kedves és rokonszenves” ember hírében állt. Aztán Robert váratlanul elhunyt. Vajon szívrohamot kapott, vagy agyvérzést? Egyiket sem. A hatóságok megállapították, hogy az orvos felkereste őt az otthonában, és az ő, valamint a családja tudta nélkül halálos injekciót adott neki. Tehát a jelek szerint meggyilkolták, és ezt az a személy követte el, akiben Robert feltétel nélkül megbízott.

Félelmetes, hogy Lydiának és Robertnek kijátszották a bizalmát, ami súlyos következményekkel járt. Más esetekben nem ennyire kritikus a végkimenetel. Ámde ma már mindennapossá vált az, hogy csalódunk valakiben, akiben megbíztunk. Egy tekintélyes német közvélemény-kutató intézet kiadványa, az Allensbacher Jahrbuch der Demoskopie 1998-2002 szerint egy felmérésből kiderült, hogy a megkérdezettek 86 százalékának már csalódást okozott olyan valaki, akibe a bizalmát vetette. Talán velünk is történt már ehhez hasonló. Csöppet sem kell tehát meglepődnünk azon, hogy a Neue Zürcher Zeitung című svájci újság 2002-ben az egyik tudósításában a következőket írta: „a nyugati, ipari országokban évtizedek óta egyre kevesebb a kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat.”

Lassan lehet kifejleszteni, gyorsan lehet megrendíteni

Mi a bizalom? Egy szótár úgy határozza meg, hogy valakinek „az olyan személyre irányuló érzése, akinek becsületességéről, helytállásáról, jó képességeiről, szándékainak helyességéről, segítőkészségéről meg van győződve”. A bizalmat lassan lehet kifejleszteni, de pillanatok alatt meg lehet rendíteni. Mivel nagyon sokan úgy érzik, hogy visszaéltek a bizalmukkal, kell-e csodálkoznunk azon, hogy az emberek nem szívesen bíznak meg másokban? 2002-ben közzétettek Németországban egy felmérést, amelyből kiderült, hogy „csak körülbelül minden harmadik fiatal bízik meg alapvetően másokban”.

Kérdezzük meg magunktól: Lehet még valakiben bízni? Érdemes megtisztelnünk valakit a bizalmunkkal, ha közben megvan az esély arra, hogy csalódást okoz nekünk?

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 3. oldalon]

Egy felmérésből kiderült, hogy a megkérdezettek 86 százalékának már csalódást okozott olyan valaki, akibe a bizalmát vetette