Krisztus, akire a próféciák mutatnak

„A Jézus mellett való tanúságtétel ihleti a prófétálást” (JELENÉSEK 19:10)

1—2. a) Milyen döntés előtt áll Izrael i. sz. 29-cel kezdődően? b) Mit vizsgálunk meg ebben a cikkben?

IDŐSZÁMÍTÁSUNK SZERINT 29-ben másról sincs szó Izraelben, mint a megígért Messiásról. Keresztelő János szolgálata fokozza a várakozást (Lukács 3:15). János kijelenti, hogy nem ő a Krisztus. Rámutat a názáreti Jézusra, és ezt mondja: „tanúskodtam róla, hogy ez az Isten Fia” (János 1:20, 34). Hamarosan tömegek követik Jézust. Kíváncsiak a tanítására, és szeretnének meggyógyulni.

² Az elkövetkező hónapokban Jehova számtalan bizonyítékkal szolgál a Fiát illetően. Azoknak, akik ismerik az Írásokat, és megfigyelik Jézus tetteit, szilárd alapjuk van arra, hogy higgyenek benne. Ám Isten szövetséges népe, mint egész, híján van a hitnek. Viszonylag kevesen fogadják el, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia (János 6:60–69). Te mit tettél volna, ha akkor élsz? Elfogadtad volna Jézust Messiásként, és hűséges követőjévé váltál volna? Vizsgáljuk meg, hogy milyen bizonyítékokat sorakoztat fel Jézus saját maga azonosítására, amikor azzal vádolják, hogy megszegte a sabbatot, majd figyeljünk meg további bizonyítékokat, melyekkel megerősítette lojális tanítványai hitét.

Bizonyítékok, melyeket Jézus felsorakoztat

 3. Mi miatt kell Jézusnak bizonyítania, hogy ki ő valójában?

³ Időszámításunk szerint 31 pászkáján Jézus Jeruzsálemben tartózkodik. Az imént gyógyított meg egy 38 éve beteg férfit. A zsidók azonban üldözik Jézust, amiért sabbaton tette ezt. Istenkáromlással is vádolják, és igyekeznek megölni, mivel Atyjának nevezi Istent (János 5:1–9, 16–18). Jézus három megcáfolhatatlan érvvel védi meg magát. Szavainak minden tiszta szívű zsidót meg kellene győzniük arról, hogy ki is ő valójában.

4—5. Mi volt János szolgálatának a célja, és mennyire tudta megvalósítani azt?

⁴ Jézus először is hivatkozik előfutára, Keresztelő János tanúságtételére: „Ti embereket küldtetek Jánoshoz, és ő tanúskodott az igazság mellett. Ő égő és fénylő lámpás volt, és egy rövid ideig örvendezni akartatok nagy örömmel a világosságában” (János 5:33, 35).

⁵ Keresztelő János olyan értelemben volt „égő és fénylő lámpás”, hogy mielőtt Heródes jogtalanul bebörtönöztette, eleget tett az Istentől jövő parancsnak, és előkészítette a Messiásnak az utat. „Azért jöttem — mondta János —, és kereszteltem vízben, hogy [a Messiás] nyilvánvalóvá legyen Izraelnek . . . Láttam a szellemet alászállni az égből, mint egy galambot, és rajta is maradt. Én sem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízben kereszteljek, Az mondta nekem: »Akire látod, hogy alászáll a szellem, és rajta is marad, az az, aki szent szellemben keresztel.« Én pedig láttam, és tanúskodtam róla, hogy ez az Isten Fia” (János 1:26–37).a János egyértelműen Isten Fiaként, a megígért Messiásként azonosította Jézust. Annyira meggyőző volt a tanúsága, hogy úgy nyolc hónappal a halála után sok tiszta szívű zsidó elismerte: „mindaz, amit János róla mondott, igaz volt” (János 10:41, 42).

 6. Miért kell Jézus tetteinek meggyőznie az embereket arról, hogy őt Isten támogatja?

⁶ Ezután Jézus egy másik érvvel erősíti meg, hogy ő a Messiás. Kijelenti, hogy páratlan tettei Isten támogatását igazolják. „Nálam . . . az a tanúság van, amely nagyobb, mint Jánosé, mert a cselekedetek, amelyeknek elvégzésével megbízott az Atyám, maguk a cselekedetek, amelyeket véghezviszek, azok tanúskodnak rólam, hogy az Atya küldött” — mondja (János 5:36). Még Jézus ellenségei sem cáfolhatják ezt a bizonyítékot, melynek része az is, hogy számtalan csodát hajt végre. „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz” — tépelődnek egyesek a későbbiekben (János 11:47). Néhányan azonban kedvezően reagálnak, és ezt kérdezik: „Amikor a Krisztus megérkezik, tesz-e több jelt, mint amennyit ez tett?” (János 7:31). Jézus hallgatói kiváló helyzetben voltak ahhoz, hogy felismerjék az Atya tulajdonságait a Fiúban (János 14:9).

 7. Hogyan tanúskodik a Héber Iratok Jézusról?

⁷ Végül Jézus egy olyan tanúságra hívja fel a figyelmet, melyet nem lehet kétségbe vonni. ’Az Írások tanúskodnak rólam’ — mondja, majd hozzáteszi: „ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt” (János 5:39, 46). Mózes persze csak egy volt a sok, Krisztus előtt élt tanú közül, akik Krisztusról írtak. Az, amit lejegyeztek — több száz próféciájuk és a részletes családfák —, segít a Messiás azonosításában (Lukács 3:23–38; 24:44–46; Cselekedetek 10:43). És mit mondhatunk a Mózesi Törvényről? „A Törvény . . . Krisztushoz vezető nevelőnk lett” — írta Pál apostol (Galácia 3:24). Igen, „a Jézus mellett való tanúságtétel ihleti a prófétálást”, vagyis a prófétálás lényege és célja az, hogy tanúskodjon Jézus mellett (Jelenések 19:10).

 8. Miért nem hitt sok zsidó a Messiásban?

⁸ János világos tanúságtétele, Jézus páratlan tettei és Isten tulajdonságait visszatükröző jellemvonásai, valamint az Írások számtalan bizonysága — vajon mindez nem győz meg téged arról, hogy Jézus a Messiás? Azok, akik őszintén szerették Istent és a Szavát, készségesen meglátták a bizonyítékokat, és elhitték, hogy Jézus a megígért Messiás. Alapjában véve azonban hiányzott az ilyen szeretet Izraelből. Jézus ezt mondta ellenlábasainak: „jól tudom, hogy az Isten szeretete nincs meg bennetek” (János 5:42). ’Nem keresték az egyedüli Istentől való dicsőséget’, inkább ’egymástól fogadtak el dicsőséget’. Nem csoda, hogy összeütközésbe kerültek Jézussal, aki az Atyjához hasonlóan iszonyodik az efféle gondolkodástól (János 5:43, 44; Cselekedetek 12:21–23).

Megerősítve egy prófétai látomás által

9—10. a) Miért mondhatjuk, hogy Jézus tanítványai szempontjából jókor került sor erre a jelre? b) Milyen figyelemre méltó ígéretet tett Jézus a tanítványainak?

⁹ Több mint egy év telt el azóta, hogy Jézus felhozta az előbbi bizonyítékokat messiási mivolta mellett. Már túl vagyunk i. sz. 32 pászkáján is. Sokan, akik korábban hittek Jézusban, felhagytak a követésével, feltehetően az üldözés, az anyagiasság vagy az élet aggodalmai miatt. Mások talán össze voltak zavarodva, vagy csalódottság lett úrrá rajtuk, mivel Jézus nem engedte, hogy királlyá tegyék. Amikor a zsidó vallási vezetők próbára tették, nem volt hajlandó égből való jelet adni nekik önmaga tömjénezésére (Máté 12:38, 39). Ez zavarba hozhatott némelyeket. Ráadásul Jézus olyasmiről kezdett beszélni a tanítványainak, amit nagyon nehéz volt megérteniük: „Jeruzsálembe kell mennie, sok mindent kell elszenvednie a vénektől, a papi elöljáróktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie” (Máté 16:21–23).

¹⁰ Kilenc-tíz hónap múlva Jézus ’elmegy ebből a világból az Atyához’ (János 13:1). Jézus, aki szívén viseli lojális tanítványainak a sorsát, kilátásba helyezi néhányuknak azt, amit a hitetlen zsidóktól megtagadott. Tudatja velük, hogy jelet kapnak az égből. „Bizony mondom nektek — mondja —, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik semmiképpen sem ízlelik meg a halált, míg meg nem látják előbb az Emberfiát eljönni a királyságában” (Máté 16:28). Jézus nyilvánvalóan nem úgy érti ezt, hogy bizonyos tanítványai 1914-ig élnek majd, amikor is megalakul a messiási Királyság. Arra gondol, hogy három hozzá közel álló tanítvány látványos betekintést kap majd a dicsőségébe, melyet akkor fog élvezni, amikor hatalomra jut a Királyságban. Ezt a látomást elváltozásnak nevezik.

11. Részletezd az elváltozási látomást!

¹¹ Hat nap múlva Jézus maga mellé veszi Pétert, Jakabot és Jánost, és felmennek egy magas hegyre, valószínűleg a Hermon-hegy egyik nyúlványára. Ott Jézus ’elváltozik előttük: az arca fénylik, mint a nap, és felsőruhái ragyogóvá válnak, mint a világosság’. Megjelenik Mózes és Illés próféta is, és beszélgetésbe elegyednek Jézussal. Erre a kivételes eseményre bizonyára este kerül sor, és emiatt különösen életszerű. Annyira valóságosnak látszik, hogy Péter felajánlja, hogy felver három sátrat, egyet Jézusnak, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. Miközben Péter még beszél, fényes felhő árnyékolja be őket, és hang hallatszik a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akit helyeslek; figyeljetek rá!” (Máté 17:1–6).

12—13. Milyen hatással volt az elváltozási látomás Jézus tanítványaira, és miért?

¹² Az igaz, hogy Péter nemrégiben kijelentette, hogy Jézus „a Krisztus, az élő Isten Fia” (Máté 16:16). De képzeljük csak el, milyen lehet hallani, hogy maga Isten tanúsítja ezt, igazolva felkent Fia azonosságát és szerepét! Mennyire hiterősítő az elváltozási látomás Péternek, Jakabnak és Jánosnak! Most, hogy ennyire megerősödött a hitük, jobban fel vannak készülve az előttük álló eseményekre, és arra a fontos szerepre, melyet a jövőbeli gyülekezetben töltenek majd be.

¹³ Az elváltozás kitörölhetetlen nyomot hagy a tanítványok emlékezetében. Több mint 30 évvel később Péter ezt írja: Jézus „tiszteletet és dicsőséget kapott Istentől, az Atyától, midőn ilyen szavak hangzottak hozzá a fenséges dicsőség által: »Ez az én szeretett fiam, akit én helyeslek.« Igen, ezeket a szavakat hallottuk az égből hangzani, mikor vele voltunk a szent hegyen” (2Péter 1:17, 18). Jánosra is nagy hatással volt ez az esemény, hiszen több mint 60 évvel később nyilván erre céloz a következő szavakkal: „mi szemléltük a dicsőségét — olyan dicsőséget, amilyen egy egyszülött fiúé, aki az atyától jött” (János 1:14). Ám nem az elváltozás az utolsó látomás, melyben Jézus követőinek részük van.

További felvilágosítás Isten lojálisainak

14—15. Milyen értelemben maradt meg János apostol addig, amíg Jézus eljött?

¹⁴ Jézus a feltámadása után megjelenik a tanítványainak a Galileai-tengernél, és ezt mondja Péternek: „Ha az az akaratom, hogy [János] megmaradjon, míg el nem jövök, mit törődsz azzal?” (János 21:1, 20–22, 24). Vajon ezek a szavak azt sejtetik, hogy János apostol tovább fog élni a többi apostolnál? Nyilván azt, hiszen ezután még csaknem 70 évig szolgálja hűségesen Jehovát. Jézus kijelentése azonban tágabb értelmű.

¹⁵ A „míg el nem jövök” kifejezés emlékeztet minket arra, hogy Jézus szavai szerint ’az Emberfia eljön a királyságában’ (Máté 16:28). János olyan értelemben marad meg addig, míg Jézus eljön, hogy később prófétai látomásban látja, amint Jézus eljön Királyság-hatalomban. János az élete vége felé, miközben Pátmosz szigetén tölti száműzetését, kinyilatkoztatást kap, és lenyűgöző prófétai jelekben látja ’az Úr napján’ végbemenő eseményeket. Jánost annyira megindítják ezek a rendkívüli látomások, hogy amikor Jézus azt mondja: „Igen, hamar eljövök”, ő így kiált: „Ámen! Jöjj el, Uram Jézus” (Jelenések 1:1, 10; 22:20).

16. Miért fontos egyre erősítenünk a hitünket?

¹⁶ Az első században a tiszta szívű emberek elfogadták Jézust Messiásként, és hittek benne. Azoknak, akik hívővé váltak, megerősítésre volt szükségük a környezetük hitetlensége, valamint az előttük álló munka és próbák miatt. Jézus úgy buzdította lojális követőit, hogy számtalan bizonyítékkal támasztotta alá, hogy ő a Messiás, és felvilágosító prófétai látomásokban részesítette őket. Mi már mélyen benne járunk ’az Úr napjában’. Krisztus nemsokára elpusztítja Sátán egész gonosz világrendszerét, és megszabadítja Isten népét. Nekünk is meg kell erősítenünk a hitünket, mégpedig azáltal, hogy teljes egészében hasznot merítünk mindenből, amiről Jehova a szellemiségünk fenntartása érdekében gondoskodik.

Fenntartva a sötétség és a nyomorúság idején

17—18. Milyen éles ellentét állt fenn az első században Jézus követői és azok között, akik szembehelyezkedtek Isten szándékával, és mi lett az egyik, s mi a másik csoporttal?

¹⁷ Jézus halála után a tanítványok bátran engedelmeskednek a parancsnak, melyet arra kaptak, hogy tanúskodjanak róla „mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:8). Jehova szellemi felvilágosítással és sok új tanítvánnyal áldja meg az üldözést elszenvedő, szárnyait bontogató keresztény gyülekezetet (Cselekedetek 2:47; 4:1–31; 8:1–8).

¹⁸ A jó hír ellenségeinek a jövője azonban egyre sötétebb. „A gonoszok útja . . . olyan, mint a sötétség; nem tudják, miben botlanak meg szüntelen” — írja a Példabeszédek 4:19. Amikor a római csapatok i. sz. 66-ban megostromolják Jeruzsálemet, fokozódik „a sötétség”. Egy időre minden kézzelfogható ok nélkül elvonulnak, de i. sz. 70-ben visszatérnek, és lerombolják a várost. Josephus zsidó történetíró szerint több mint egymillió zsidó veszett oda. A hűséges keresztények viszont életben maradtak. Miért? Mert amikor az első ostrom után visszavonultak a rómaiak, a keresztények engedelmeskedtek Jézus szavainak, és elmenekültek (Lukács 21:20–22).

19—20. a) Miért nem kell félnie Isten népének, amint a jelenlegi rendszer vége közeleg? b) Milyen figyelemre méltó éleslátást adott Jehova a népének az 1914-et megelőző évtizedekben?

¹⁹ Mi is hasonló helyzetben vagyunk. A küszöbönálló nagy nyomorúság Sátán gonosz rendszerének a végét jelzi. De Isten népének nem kell félnie, mivel Jézus megígérte: „íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:20). Azért, hogy megerősítse korai tanítványai hitét, és felkészítse őket arra, ami rájuk vár, előre megmutatta nekik, hogy milyen dicsőséges lesz az égben messiási Királyként. Mi a helyzet napjainkban? 1914-ben valósággá vált az, ami egykor látomás volt. És mennyire hiterősítő valóság ez Isten népének! Egy csodálatos jövő ígéretével kecsegtet, és Jehova szolgái egyre inkább betekintést kapnak ebbe a valóságba. Napjaink mindinkább sötétbe burkolódzó világában „az igazságosak ösvénye . . . olyan, mint a hajnal világossága, mely egyre világosabb lesz a teljes délig” (Példabeszédek 4:18).

²⁰ A felkent keresztények egy kicsiny csoportja már 1914 előtt fontos igazságokat kezdett megérteni az Úr visszatéréséről. Felismerték például, hogy láthatatlan lesz, ahogy arra a két angyal szavaiból következtetni lehet, akik i. sz. 33-ban jelentek meg a tanítványoknak, amikor Jézus az égbe emelkedett. Miután egy felhő eltakarta Jézust a tanítványok szeme elől, az angyalok ezt mondták: „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek az égbe, így fog eljönni, ugyanilyen módon, ahogy az égbe menni láttátok” (Cselekedetek 1:9–11).

21. Miről lesz szó a következő cikkben?

²¹ Jézus távozását csak lojális követői kísérték figyelemmel. Mint ahogy az elváltozáskor sem volt parádé, ekkor sem; a világ általánosságban véve nem is tudta, hogy mi történt. Ugyanez igaz arra, amikor Krisztus visszatér Királyság-hatalomban (János 14:19). Csak hűséges felkent tanítványai vették észre akkoriban királyi jelenlétét. A következő cikkben azt vizsgáljuk meg, hogy milyen nagy hatást gyakorolt rájuk ez az ismeret, ami végül azok begyűjtéséhez vezetett, akik Jézus földi alattvalói lesznek (Jelenések 7:9, 14).

[Lábjegyzet]

Emlékszel?

• Milyen bizonyítékokat sorakoztatott fel Jézus amellett, hogy ő a Messiás, amikor azzal vádolták, hogy megszegte a sabbatot és istenkáromló?

• Milyen hasznuk származott Jézus korai tanítványainak az elváltozásból?

• Mit értett Jézus azalatt, hogy János megmarad, míg ő el nem jön?

• Milyen látomás vált valósággá 1914-ben?

[Képek a 10. oldalon]

Jézus bebizonyította, hogy ő a Messiás

[Kép a 12. oldalon]

Az elváltozási látomás hiterősítő volt

[Kép a 13. oldalon]

Jánosnak meg kellett maradnia, míg Jézus ’el nem jön’