Jehova Szava élő
Főbb gondolatok Sámuel első könyvéből
AZ ÉV, amelyben járunk, i. e. 1117. Körülbelül háromszáz év telt el azóta, hogy Józsué befejezte az Ígéret földjének meghódítását. Izrael vénei meglepő kéréssel fordulnak Jehova prófétájához. A próféta ima tárgyává teszi az ügyet, és Jehova teljesíti a kérést. Ezzel lezárul a bírák időszaka, és elkezdődik az emberi királyok kora. Sámuel első könyve azokat az izgalmas eseményeket beszéli el, amelyek ezt a fordulópontot kísérik Izrael nemzetének történelmében.
Sámuel első könyve, melyet Sámuel, Nátán és Gád írt, az i. e. 1180-tól 1078-ig tartó 102 év történéseit örökíti meg (1Krónikák 29:29). A beszámoló Izrael négy vezetőjéről szól. Ketten bírák voltak, ketten pedig királyok; kettő közülük engedelmeskedett Jehovának, kettő viszont nem. Megismerkedünk két példamutató nővel is, valamint egy vitéz, ám szelíd harcossal. Ezekben a példákban értékes tanulságok rejlenek a követendő és a kerülendő gondolkodásmódról és tettekről. Sámuel első könyve ezért hatással lehet a gondolatainkra és a viselkedésünkre (Héberek 4:12).
ÉLI UTÁN SÁMUEL LESZ A BÍRÓ
A betakarítás ünnepe zajlik, és a Rámábana élő Anna végtelenül boldog. Jehova meghallgatta imáját, és Anna fiúgyermeknek adott életet. Fogadalmát teljesítve most elviszi a fiát, Sámuelt „Jehova házába”, hogy ott szolgáljon. „A fiú Jehova szolgája [lesz] Éli pap előtt” (1Sámuel 1:24; 2:11). Sámuel még mindig igen fiatal, amikor Jehova szól hozzá, és ítéletet mond Éli háza felett. Mikor Sámuel felnő, Izrael egész népe elismeri őt Jehova prófétájaként.
Idővel a filiszteusok lerohanják Izraelt. Magukkal viszik a szövetségládát, és megölik Éli két fiát. A hírek hallatán a koros Éli meghal. „Negyven évig ítélte Izraelt” (1Sámuel 4:18). A filiszteusokra bajt hoz, hogy náluk van a szövetségláda, ezért visszajuttatják azt az izraelitáknak. Most Sámuel Izrael bírája, és béke honol az országban.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
2:10 — Miért imádkozott Anna, hogy Jehova ’erősítse meg királyát’, amikor nem is volt Izrael felett emberi király? A Mózesi Törvényben meg lett jövendölve, hogy az izraelitáknak lesz emberi királyuk (5Mózes 17:14–18). Jákob a halálos ágyán mondott próféciájában kijelentette: „Nem kerül el Júdától a jogar”, a királyi hatalom egyik jelképe (1Mózes 49:10). Emellett Jehova ezt mondta Sáráról, az izraeliták ősanyjáról: „népek királyai származnak majd tőle” (1Mózes 17:16). Anna tehát egy jövőbeli királyért imádkozott.
3:3 — Sámuel magában a szentek szentjében aludt? Nem. Sámuel lévita volt, és a kehátiták nem papi családjához tartozott (1Krónikák 6:33–38). Ennélfogva neki tilos volt bemennie, nehogy ’meglássa a szent dolgokat’ (4Mózes 4:17–20). Sámuel a szentély különböző részei közül csak a hajlék udvarában tartózkodhatott. Bizonyára ott is aludt. Éli nyilvánvalóan ugyancsak valahol az udvarban aludt. Az a kifejezés, hogy „ahol Isten ládája volt”, kétségkívül a hajlék területére utal.
7:7–9, 17 — Miért mutatott be Sámuel égő felajánlást Micpában, és miért állított oltárt Rámában, ha egyszer a rendszeres áldozatokat kizárólag azon a helyen lehetett bemutatni, amelyet Jehova kijelölt erre? (5Mózes 12:4–7, 13, 14; Józsué 22:19). Miután a szent szövetségláda elkerült a silói hajlékból, Jehova jelenlétét már nem lehetett érzékelni ott. Sámuel ezért Isten képviselőjeként égő felajánlást mutatott be Micpában, és oltárt állított Rámában. Ezt Jehova minden jel szerint jóváhagyta.
Tanulságok nekünk:
1:11, 12, 21–23; 2:19 Anna valamennyi istenfélő nőnek jó példát mutatott buzgó imájával, alázatosságával, a Jehova kedvességéért érzett hálájával és kitartó anyai szeretetével.
1:8 Milyen kitűnő példát mutatott Elkána abban, hogy miként lehet buzdítani másokat szavakkal! (Jób 16:5). Anélkül, hogy vádolta volna az elkeseredett Annát, először ezt kérdezte tőle: „Miért fáj a szíved?” Ezzel arra ösztönözte a feleségét, hogy beszéljen az érzéseiről. Majd biztosítva őt a szeretetéről, így szólt: „Hát nem érek én neked többet tíz fiúnál?”
2:26; 3:5–8, 15, 19 Ha lelkiismeretesen végezzük Istentől kapott munkánkat, hasznot merítünk a szellemi oktatásból, továbbá udvariasak és tisztelettudóak vagyunk, akkor ’egyre szeretetre méltóbbak’ leszünk mind Isten, mind az emberek szemében.
4:3, 4, 10 Még egy olyan szent tárgy sem nyújtott bűvös erejű védelmet, mint a szövetségláda. ’Meg kell őriznünk magunkat a bálványoktól’ (1János 5:21).
IZRAEL ELSŐ KIRÁLYA — SIKER VAGY KUDARC?
Sámuel egész életében hűséges Jehovához, de a fiai nem viselkednek istenfélően. Amikor Izrael vénei emberi királyt kérnek, Jehova teljesíti kérésüket. Sámuel Jehova irányítását követve felkeni királynak Sault, a jóvágású benjáminita férfit. Saul megerősíti királyi pozícióját, amikor legyőzi az ammonitákat.
Saul vitéz fia, Jonatán megver egy filiszteus helyőrséget. A filiszteusok ezután hatalmas sereggel vonulnak Izrael ellen. Saul pánikba esik, és engedetlen módon ő maga ajánl fel égő áldozatot. A bátor Jonatán egyedül a fegyverhordozóját hívja magával, amikor megtámad egy másik filiszteus előőrsöt. Saul meggondolatlan esküje azonban eltompítja a győzelem fényét. Saul ’körös-körül harcba száll minden ellenségével’ (1Sámuel 14:47). De amikor győzelmet arat az amálekiták fölött, nem engedelmeskedik Jehovának, mivel megkíméli azt, ami ’pusztulásra volt szánva’ (3Mózes 27:28, 29). Jehova emiatt elveti őt mint királyt.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
9:9 — Mi a jelentőségük azoknak a szavaknak, hogy „akit . . . ma prófétának mondanak, azt régen látónak hívták”? Arra utalhatnak, hogy mivel Sámuel napjaiban és a királyok korában a próféták fontosabb szerephez jutottak Izraelben, a „látó” kifejezést felváltotta a „próféta” szó. Sámuelt tekinthetjük az elsőnek a próféták sorában (Cselekedetek 3:24).
14:24–32, 44, 45 — Elveszítette Jonatán Isten kegyét, amiért Saul esküjét megszegve mézet evett? Úgy tűnik, Jonatán nem vonta magára Isten haragját ezzel a tettével. Először is, Jonatán nem is tudott az apja esküjéről. Azonkívül az eskü, melyre Sault színlelt buzgalom vagy a királyi hatalommal kapcsolatos helytelen szemléletmód indította, megnehezítette a nép helyzetét. Hogyan találkozhatott volna Isten helyeslésével egy ilyen eskü? Noha Jonatán kész volt alávetni magát az esküszegésért járó büntetésnek, megkímélték az életét.
15:6 — Miért tanúsított Saul kivételes kedvességet a keniták iránt? A keniták Mózes apósának a fiai voltak. Segítséget nyújtottak az izraelitáknak, amikor azok eltávoztak a Sínai-hegytől (4Mózes 10:29–32). A keniták is letelepedtek Kánaán földjén, és egy ideig együtt éltek Júda fiaival (Bírák 1:16). Később ugyan az amálekiták és más népek között laktak, de baráti kapcsolatban maradtak Izraellel. Saul tehát indokoltan kímélte meg az életüket.
Tanulságok nekünk:
9:21; 10:22, 27 Amikor Saul király lett, még szerény és alázatos volt, s ez megóvta őt attól, hogy meggondolatlanul cselekedjen, amikor „semmirekellő emberek” nem ismerték őt el királynak. Az effajta gondolkodásmód bizony megvéd az ostoba tettektől.
12:20, 21 Soha ne engedjük, hogy a „hiábavalóságok” — mint mondjuk az emberekbe vagy a nemzetek katonai erejébe vetett bizalom, illetve a bálványimádás — eltérítsenek bennünket Jehova szolgálatától.
12:24 Ha szeretnénk megmaradni Jehova tiszteletteljes félelmében, és egész szívvel szolgálni őt, ebben sokat segít, ha látjuk, „mily nagy dolgokat cselekedett” a népével régen és a mi időnkben.
13:10–14; 15:22–25, 30 Óvakodjunk az elbizakodottságtól; se engedetlen tettekben, se büszke magatartásban ne nyilvánítsuk ki (Példabeszédek 11:2).
EGY PÁSZTORFIÚBÓL KIRÁLY LESZ
Sámuel felkeni a Júda törzséből való Dávidot, hogy ő legyen később a király. Röviddel ezután Dávid egyetlen parittyakővel megöli Góliátot, a filiszteus óriást. Dávid és Jonatán között szoros barátság alakul ki. Saul kinevezi Dávidot a harcosai élére. Dávid számos győzelmet arat, ezért Izrael asszonyai így énekelnek: „Megverte Saul az ezreit, és Dávid is a tízezreit” (1Sámuel 18:7). Saul irigységből Dávid életére tör. Három gyilkossági kísérlete után Dávid elfut, és bujdosni kezd.
Dávid menekültként az évek során kétszer is megkíméli Saul életét. Megismerkedik a gyönyörű Abigaillal, és végül feleségül veszi. Amikor a filiszteusok megtámadják Izraelt, Saul Jehovától tudakozódik. Ámde Jehova elhagyta őt. Sámuel már meghalt. Saul kétségbeesésében egy szellemidézőhöz fordul, és tőle megtudja, hogy a filiszteusok elleni csatában meg fog halni. A csatában Saul súlyosan megsebesül, a fiai pedig meghalnak. A történet azzal zárul, hogy Saul, aki kudarcot vallott, meghal. Dávid ekkor még mindig bujdosik.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
16:14 — Miféle rossz szellem tartotta rettegésben Sault? Az a rossz szellem, amely megfosztotta Sault az elmebeli békéjétől, elméjének és szívének a helytelen indítéka volt — egy belső késztetés a rosszra. Amikor Jehova megvonta a szent szellemét Saultól, ő elveszítette annak védelmét, és a saját rossz szelleme kerítette hatalmába. Mivel Isten engedte meg, hogy ez a szellem felváltsa a szent szellemet, ezért utalnak a rossz szellemre úgy, mint „amelyet Jehova küldött”.
17:55 — Az 1Sámuel 16:17–23-at figyelembe véve miért kérdezte meg Saul, hogy kinek a fia Dávid? Saul nem egyszerűen Dávid apjának a nevét szerette volna megtudni. Igen valószínű, hogy arra volt kíváncsi, hogy milyen ember lehet az apja annak a fiúnak, aki bámulatos módon képes volt megölni egy óriást.
Tanulságok nekünk:
16:6, 7 Ne engedjük, hogy az emberek megjelenése lenyűgözzön minket, és ne ítéljünk meg gyorsan másokat, hanem inkább próbáljuk meg úgy látni őket, ahogy Jehova.
17:47–50 Bátrak lehetünk, amikor a Góliáthoz hasonló ellenségeink szembeszállnak velünk, vagy üldöznek minket, „mert Jehováé a csata”.
18:1, 3; 20:41, 42 Igaz barátokra lelhetünk azok között, akik szeretik Jehovát.
21:12, 13 Jehova elvárja tőlünk, hogy használjuk a gondolkodóképességünket és az adottságainkat, amikor nehéz helyzetekbe kerülünk. Megkaptuk tőle az ihletett Szavát, mely eszességet, ismeretet és gondolkodóképességet ad (Példabeszédek 1:4). Ezenkívül a kinevezett keresztény vének segítségét is igénybe vehetjük.
24:6; 26:11 Milyen kitűnő példát mutatott Dávid azzal, hogy őszintén tisztelte Jehova felkentjét!
25:23–33 Abigail értelmessége követésre méltó.
28:8–19 A gonosz szellemek képesek kiadni magukat bizonyos halott személyeknek, hogy így félrevezessenek embereket, vagy ártsanak nekik. A spiritizmus minden formájától őrizkednünk kell (5Mózes 18:10–12).
30:23, 24 Ez a döntés, mely a 4Mózes 31:27-en alapul, rávilágít, hogy Jehova értékeli azokat, akik a gyülekezetben háttérmunkát végeznek. Bármit teszünk tehát, ’munkálkodjunk azon egész lélekkel, mint Jehovának, és nem mint embereknek’ (Kolosszé 3:23).
Mi az, ami „jobb . . . az áldozatnál”?
Éli, Sámuel, Saul és Dávid tapasztalatai a következő alapigazságot hangsúlyozzák: „jobb az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél. Mert a lázadás éppolyan, mint a jóslás bűne, és az elbizakodott törtetés, mint amikor valaki rejtelmes erőkhöz és a terafimhoz folyamodik” (1Sámuel 15:22, 23).
Micsoda megtiszteltetés, hogy részt vehetünk az egész világon folyó Királyság-prédikáló és tanítványképző munkában! Miközben felajánljuk Jehovának „ajkaink fiatal bikáit”, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy kövessük azt az útmutatást, amelyet Jehova az írott Szava és szervezetének földi része által nyújt (Hóseás 14:2; Héberek 13:15).
[Lábjegyzet]
a A Sámuel első könyvében említett helyek megtalálhatók a „Hadd lássam azt a jó földet” című füzet 18—9. oldalán; Jehova Tanúi kiadványa.
[Kép a 23. oldalon]
Izrael első királya eleinte alázatos és szerény volt, de büszke, elbizakodott uralkodóvá vált
[Kép a 24. oldalon]
Miben lehetünk biztosak, amikor a Góliáthoz hasonló ellenségeink szembeszállnak velünk?