Mit jelent szeretni a felebarátainkat?
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (MÁTÉ 22:39)
1. Hogyan fejezhetjük ki az Isten iránti szeretetünket?
MIT kíván meg Jehova az imádóitól? Jézus néhány egyszerű szóval, tömören válaszolt erre a kérdésre. Szavai szerint a legnagyobb parancsolat az, hogy szeressük Jehovát egész szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel (Máté 22:37; Márk 12:30). Ahogyan az előző cikkben láttuk, Isten szeretete magában foglalja, hogy engedelmeskedünk neki, és megtartjuk a parancsolatait az irántunk mutatott szeretete viszonzásaként. Azoknak, akik szeretik Istent, nem teher az akaratát cselekedni, sőt, örömükre szolgál (Zsoltárok 40:8; 1János 5:2, 3).
2—3. Miért szenteljünk figyelmet a felebaráti szeretetre vonatkozó parancsnak, és milyen kérdések vetődnek fel?
2 Jézus azt mondta, hogy a második legnagyobb parancsolat összefügg az elsővel, és így szól: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Máté 22:39). Most ennek a parancsolatnak szentelünk figyelmet, mégpedig jó okkal. Olyan időket élünk, amikor a szeretet önző, torz formában nyilvánul meg. Pál apostol ’az utolsó napokról’ szóló ihletett leírásában kijelentette, hogy az emberek nem egymást fogják szeretni, hanem önmagukat, a pénzt és a gyönyöröket. Sokakból hiányzik majd a családtagjaik iránti „természetes vonzalom” (2Timóteusz 3:1–4). Jézus Krisztus ezt jövendölte: „sokan . . . elárulják egymást, és gyűlölni fogják egymást . . . a legtöbb emberből kihűl majd a szeretet” (Máté 24:10, 12).
3 Megfigyelhetjük azonban, hogy Jézus nem azt mondta, hogy mindenkiből kihűl majd a szeretet. Mindig is voltak és mindig is lesznek olyanok, akik kimutatják azt a fajta szeretetet, amelyet Jehova megkíván, és meg is érdemel. Akik igazán szeretik őt, azok igyekeznek úgy látni másokat, ahogyan ő. De kik a felebarátaink, akiket szeretnünk kell? Hogyan mutassuk ki irántuk a szeretetünket? A Szentírásból választ kaphatunk ezekre a fontos kérdésekre.
Ki a felebarátom?
4. A Mózes 3. könyvének 19. fejezete szerint kik iránt kellett szeretetet tanúsítaniuk a zsidóknak?
4 Amikor Jézus azt mondta a farizeusnak, hogy az a második legnagyobb parancsolat, hogy szeretnünk kell a felebarátunkat, mint önmagunkat, az Izraelnek adott egyik törvényre utalt, mely a 3Mózes 19:18-ban van feljegyezve. Ugyanabban a fejezetben a zsidókat felszólították, hogy izraelita társaik mellett másokat is tekintsenek a felebarátaiknak. A 34. vers így szól: „A jövevény, aki jövevényként lakik köztetek, legyen számotokra olyan, mintha közületek való bennszülött volna; és szeresd őt, mint önmagadat, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.” Magyarán a nem zsidókkal is szeretettel kellett bánniuk, különösen a prozelitákkal.
5. Hogyan értelmezték a zsidók a felebaráti szeretetet?
5 Jézus korának zsidó vezetői azonban másként vélekedtek. Némelyikük azt tanította, hogy a „barát” és a „felebarát” kifejezés csak a zsidókra értendő, a nem zsidókat pedig gyűlölni kell. Ezek a tanítók úgy gondolkodtak, hogy az istenfélő embereknek megvetően kell bánniuk az istentelenekkel. „Ebben a légkörben lehetetlen volt, hogy kialudjon a gyűlölet tüze, hiszen állandóan táplálták” — fogalmaz egy forrásmű.
6. Milyen két lényeges gondolatot fogalmazott meg Jézus a felebaráti szeretetről?
6 Jézus foglalkozott ezzel a kérdéssel a hegyi beszédben, és rávilágított, hogy kikkel kell szeretettel bánni. Ezt mondta: „Hallottátok, hogy megmondatott: »Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.« Én azonban azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy égi Atyátok fiainak bizonyuljatok, mivel ő felhozza a napját gonoszokra is, jókra is, és esőt ad igazságosaknak is, és igazságtalanoknak is” (Máté 5:43–45). Jézus szavai két lényeges gondolatot hordoznak. Először is azt, hogy Jehova a jókkal és a rosszakkal egyaránt nagylelkűen és kedvesen bánik. Másodszor pedig azt, hogy követnünk kell a példáját.
7. Mit tanulhatunk az irgalmas szamaritánusról szóló példázatból?
7 Egy másik alkalommal egy törvénytudó zsidó megkérdezte Jézustól: „Ki valójában a felebarátom?” Jézus egy példázattal válaszolt, melyben egy szamáriai férfi meglát egy zsidót, akit megtámadtak és kiraboltak. Noha a zsidók általában megvetették a szamáriaiakat, ez a férfi ellátja a zsidó sebeit, és elviszi egy fogadóba, ahol biztonságban felgyógyulhat. Mi ebből a tanulság? Az, hogy a felebaráti szeretetet olyanok iránt is ki kell mutatnunk, akiknek más a nemzetiségük, a vallásuk vagy a bőrszínük (Lukács 10:25, 29, 30, 33–37).
Mit jelent szeretni a felebarátainkat?
8. Mit mond a Mózes 3. könyvének 19. fejezete arról, hogy miként kellett kifejezni a szeretetet?
8 A felebaráti szeretet, akárcsak az Isten iránti szeretet, nem csupán érzés; tettekben nyilvánul meg. Érdemes tovább vizsgálni annak a parancsnak a szövegkörnyezetét, mely a Mózes 3. könyvének 19. fejezetében van feljegyezve, és kimondja, hogy Isten népe tagjainak szeretniük kell a felebarátaikat, mint önmagukat. Azt olvashatjuk, hogy az izraelitáknak meg kellett engedniük, hogy a nehéz sorúak és a jövevények is gyűjtsenek maguknak a termésből. Nem volt helye a lopásnak, mások félrevezetésének, sem a csalárd bánásmódnak. A bírói ügyekben kerülniük kellett a részrehajlást. Igaz, néha szükség volt rá, hogy megfeddjék a társukat, de ezt a határozott utasítást kapták: „Ne gyűlöld testvéredet szívedben.” Ezek és számos más parancs a következő szavakban lettek összefoglalva: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (3Mózes 19:9–11, 15, 17, 18).
9. Miért parancsolta meg Jehova az izraelitáknak, hogy különüljenek el a többi nemzettől?
9 Az izraelitáknak szeretettel kellett ugyan bánniuk másokkal, de közben el kellett különülniük azoktól, akik hamis isteneket imádtak. Jehova figyelmeztette őket annak veszélyeire és következményeire, ha rossz társaságba keverednek. Azokról a nemzetekről például, amelyeket ki kellett űzniük, ezt mondta: „Ne lépj velük házassági szövetségre. Lányodat ne add fiához, és lányát se vedd a fiadnak. Mert eltéríti fiadat attól, hogy kövessen engem, és más isteneket fognak szolgálni. Jehova pedig haragra gerjed ellenetek” (5Mózes 7:3, 4).
10. Mitől kell őrizkednünk?
10 A keresztények ugyanígy őrizkednek attól, hogy olyanokkal alakítsanak ki kapcsolatot, akik gyengíthetik a hitüket (1Korintusz 15:33). Arra intik őket, hogy ’ne kerüljenek felemás igába nem hívőkkel’, azaz olyanokkal, akik nem tartoznak a keresztény gyülekezethez (2Korintusz 6:14). Továbbá azt a tanácsot kapják, hogy „csak az Úrban” kössenek házasságot (1Korintusz 7:39). Azonban soha nem szabad lenézniük azokat, akik velük ellentétben nem hisznek Jehovában. Krisztus meghalt a bűnösökért, és sokan, akik valamikor rossz szokásokat gyakoroltak, megváltoztak és megbékéltettek Istennel (Róma 5:8; 1Korintusz 6:9–11).
11. Hogyan tudjuk a legjobban kifejezni a szeretetünket azok iránt, akik nem szolgálják Jehovát, és miért?
11 A legjobban úgy tudjuk kifejezni a szeretetünket azok iránt, akik nem szolgálják Jehovát, hogy őt magát utánozzuk. Jóllehet ő nem szereti a gonoszságot, szerető-kedvességet mutat mindenki iránt azáltal, hogy lehetőséget ad nekik arra, hogy megtérjenek gonosz útjaikról, és örök életet nyerjenek (Ezékiel 18:23). Jehova „azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Péter 3:9). „Az az akarata, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timóteusz 2:4). Ezért bízta meg Jézus a követőit azzal, hogy prédikáljanak, tanítsanak, és ’tegyenek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket’ (Máté 28:19, 20). Azzal, hogy részt veszünk ebben a munkában, kimutatjuk, hogy szeretjük Istent és a felebarátainkat, igen, még az ellenségeinket is!
Szeretet a testvéreink iránt
12. Mit írt János apostol a testvéreink iránti szeretetről?
12 „Tegyünk jót mindenkivel, de kiváltképp azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben” — írta Pál apostol (Galácia 6:10). Keresztények lévén kötelességünk szeretni azokat, akik hozzánk tartoznak a hitben, azaz testvéreinket és testvérnőinket. Mennyire fontos ez a szeretet? János apostol igen határozottan fogalmazott: „Aki gyűlöli a testvérét, az mind emberölő . . . Ha valaki azt állítja: »Szeretem az Istent«, és mégis gyűlöli a testvérét, akkor az hazug. Mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent, akit nem lát” (1János 3:15; 4:20). Világos beszéd! Jézus Krisztus Sátánt, az Ördögöt nevezte ’emberölőnek’ és ’hazugnak’ (János 8:44). Biztosan nem szeretnénk, ha ránk illenének ezek a szavak!
13. Hogyan fejezhetjük ki a hívőtársaink iránti szeretetünket?
13 Az igaz keresztényeket ’Isten tanítja meg arra, hogy szeressék egymást’ (1Tesszalonika 4:9). „Ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal” (1János 3:18). Szeretetünk legyen „képmutatástól mentes” (Róma 12:9). A szeretet arra indít, hogy kedvesek, könyörületesek, megbocsátók és hosszútűrők legyünk, és ne legyünk féltékenyek, kérkedők, gőgösek vagy önzők (1Korintusz 13:4, 5; Efézus 4:32). Arra ösztönöz, hogy ’rabszolgaként szolgáljunk egymásnak’ (Galácia 5:13). Jézus azt mondta tanítványainak, hogy úgy szeressék egymást, ahogy ő szerette őket (János 13:34). A keresztényeknek tehát késznek kell lenniük rá, hogy akár az életüket is odaadják hívőtársaikért, ha arra kerül a sor.
14. Hogyan nyilváníthatunk ki szeretetet a családon belül?
14 A szeretetnek kiváltképpen a keresztény családon belül, főleg a férj és a feleség között kell megnyilvánulnia. A házassági kötelék annyira erős, hogy Pál ezt mondta: „A férjeknek . . . úgy kell szeretniük feleségüket, mint a saját testüket.” Majd hozzátette: „Aki szereti a feleségét, önmagát szereti” (Efézus 5:28). Pál öt verssel később megismételte ezt a tanácsot. Az a férj, amelyik szereti a feleségét, nem tesz olyat, mint a Malakiás napjaiban élt izraeliták, akik hűtlenek lettek a házastársukhoz (Malakiás 2:14). Nem, hanem inkább gyöngéden bánik vele; úgy szereti, ahogy Krisztus szerette a gyülekezetet. A feleséget pedig arra indítja a szeretet, hogy megbecsülje a férjét (Efézus 5:25, 29–33).
15. Mire indított némelyeket az, hogy látták tettekben megnyilvánulni a testvéri szeretetet?
15 Világos, hogy ez a fajta szeretet azonosítja az igaz keresztényeket. „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” — jelentette ki Jézus (János 13:35). Az egymás iránti szeretetünk az általunk szeretett és képviselt Istenhez vonzza az embereket. Nézzük például, mi történt egy mozambiki Tanú-családdal. „Soha nem éltünk még át ilyesmit. Délután erős szél kerekedett, majd óriási zivatar és jégeső támadt. A heves széllökések tönkretették a nádból készült házunkat, és lekapták róla a lemeztetőt. Amikor a közeli gyülekezetekből eljöttek a testvéreink, hogy segítsenek az újjáépítésben, a szomszédainknak leesett az álluk, és ezt mondták: »Nagyon jó a vallásotok. Mi soha nem kaptunk ilyen segítséget az egyházunktól.« Kikerestük nekik a János 13:34, 35-öt. Most sokan közülük tanulmányozzák a Bibliát.”
Szeretet az egyes emberek iránt
16. Mi a különbség aközött, hogy egy csoportot szeretünk, és aközött, hogy egyes embereket?
16 Nem nehéz szeretni a felebarátainkat együttesen mint csoportot. Az már viszont feladhatja a leckét, hogy az egyes embereket is szeressük. Vannak például, akiknél abban merül ki a felebaráti szeretet, hogy adományt adnak egy jótékonysági szervezetnek. Hát igen, sokkal könnyebb mondani, hogy szeretjük a felebarátainkat, mint szeretni egy kollégát, aki egyáltalán nincs ránk tekintettel, egy utálatos szomszédot, vagy egy barátunkat, aki csalódást okozott.
17—18. Hogyan mutatta ki Jézus a szeretetét az egyes emberek iránt, és miért bánt velük így?
17 Az egyes emberek iránti szeretetet eltanulhatjuk Jézustól, aki tökéletesen visszatükrözte Isten tulajdonságait. Noha azért jött a földre, hogy elvegye a világ bűnét, szeretettel bánt az egyes emberekkel, például egy beteg nővel, egy leprással és egy gyermekkel (Máté 9:20–22; Márk 1:40–42; 7:26, 29, 30; János 1:29). Mi is azzal fejezhetjük ki a felebaráti szeretetünket, ahogyan azokkal bánunk, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerülünk.
18 De soha ne felejtsük el, hogy a felebaráti szeretet elválaszthatatlan az Isten iránti szeretettől. Igaz, Jézus segített a szegényeken, meggyógyította a betegeket, és jóllakatta az éhezőket, ám mindezzel és a tömegek tanításával az volt a célja, hogy segítsen az embereknek megbékélni Jehovával (2Korintusz 5:19). Jézus mindent Isten dicsőségére tett, és soha nem felejtette el, hogy az általa szeretett Istent képviseli és utánozza (1Korintusz 10:31). Jézus példájának a követésével mi is valódi szeretetet mutathatunk ki a felebarátaink iránt, ugyanakkor elkülönülhetünk a gonosz emberek világától.
Hogyan szerethetjük felebarátainkat úgy, mint önmagunkat?
19—20. Mit jelent az, hogy úgy szeretjük a felebarátainkat, mint önmagunkat?
19 Jézus ezt mondta: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Természetes, hogy törődünk magunkkal, és van egészséges önbecsülésünk. Ha nem így volna, akkor nem sok értelme lenne ennek a parancsolatnak. Önmagunk helyénvaló szeretetét azonban nem szabad összekeverni az énközpontú gondolkodással, melyről Pál apostol a 2Timóteusz 3:2-ben beszél. Inkább ésszerű önértékelésről van szó, melyet egy bibliatudós így jellemzett: „kiegyensúlyozott szeretet önmagunk iránt, mely nem önimádó »én vagyok a legjobb«, de nem is önostorozó »nagy nulla vagyok«.”
20 Az, hogy úgy szeretjük a felebarátainkat, mint önmagunkat, azt jelenti, hogy úgy tekintünk másokra, ahogy szeretnénk, ha ránk tekintenének, és úgy bánunk másokkal, ahogy szeretnénk, ha velünk bánnának. „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” — szólított fel Jézus (Máté 7:12). Nem azt mondta hát, hogy rágódjunk azon, amit mások tettek velünk, aztán toroljuk meg a sérelmeinket. Inkább azon gondolkodjunk el, hogy milyen bánásmód esne jól nekünk, és aztán bánjunk úgy másokkal. Figyeljük meg azt is, hogy Jézus szavai nem korlátozódnak a barátainkra és a testvéreinkre. Az „emberek” szót használta, talán hogy érzékeltesse, hogy minden emberrel így kell viselkednünk, akivel csak dolgunk van.
21. Mit bizonyítunk azzal, hogy szeretünk másokat?
21 Ha szeretjük felebarátainkat, az visszatart a helytelen tettektől. Pál apostol ezt írta: „a törvénygyűjtemény — »ne kövess el házasságtörést«, »ne gyilkolj«, »ne lopj«, »ne kívánj mohón«, és bármi más parancsolat legyen is — ebben a szóban van összefoglalva: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.« A szeretet nem cselekszik rosszat a felebaráttal” (Róma 13:9, 10). A szeretet arra sarkall minket, hogy keressük a lehetőségeket, amikor jót tehetünk másokkal. Embertársainkat szeretve bebizonyítjuk, hogy Jehova Istent is szeretjük, aki a maga képmására teremtette az embert (1Mózes 1:26).
Hogyan válaszolnál?
• Kik iránt kell szeretetet tanúsítanunk, és miért?
• Hogyan fejezhetjük ki a szeretetünket azok iránt, akik nem szolgálják Jehovát?
• Mit ír a Biblia arról a szeretetről, amelyet a testvéreink iránt kell éreznünk?
• Mit jelent az, hogy úgy szeretjük felebarátainkat, mint önmagunkat?
[Kép a 26. oldalon]
„Ki valójában a felebarátom?”
[Kép a 29. oldalon]
Jézus az egyes embereket is szereti