Szántóföld, mely ’fehér az aratásra’

Dél-Amerika északi csücskén, Észak-Kolumbia és Északnyugat-Venezuela területén fekszik a Guajira-félsziget. Ebben a perzselő hőség és csapadékhiány sújtotta félsivatagban a hőmérséklet a 43 Celsius-fokot is eléri. Az időjárástól függetlenül az itteniek szorgos kezű munkások és hozzáértő földművesek. Az óceán felől folyamatosan fújdogáló szél és az északkeleti passzátszelek elviselhetővé teszik az életet, így az idelátogatók élvezettel szemlélhetik a festői tájakat és a csodaszép tengerpartot.

ÜDVÖZLÜNK a guahiro indiánok földjén! A guahirók lélekszáma 305 ezerre tehető, és ebből 135 ezren Kolumbiában élnek. Ez a törzs már jóval a spanyol gyarmatosítás előtt itt élt.

A guahirók elsősorban állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoznak, de halásznak is, és az országhatáron túl is folytatnak kereskedelmet. A nők kiválóan szőnek, és élénk színű szőtteseik népszerűek a turisták között.

A guahirók híresek az őszinteségükről és a vendégszeretetükről. De azért ők is megérzik a ’nehezen elviselhető, válságos időket’ (2Timóteusz 3:1). Az egyik legfőbb csapás a szegénység, amely további bajokat szül; ilyen például az írástudatlanság, a csecsemők rosszul tápláltsága, az orvosi ellátás hiánya és egyes helyeken a bűnözés.

A kereszténység egyházai sok évtizeden át misszionáriusokat küldtek ide, hogy a guahirók között éljenek. Ez az oka annak, hogy a tanárképző iskolák és kollégiumok többsége felett az egyházak gyakorolnak ellenőrzést. Sok guahiro átvette az úgynevezett keresztény szokásokat, mint például a képek és szobrok imádatát és a csecsemőkeresztelést, de a hagyományos mitológiában és babonákban gyökerező hiedelmekkel és rítusokkal sem hagyott fel.

A guahirók többnyire istenfélő emberek, és örömmel fogadják a bibliai igazságokat, melyeket Jehova Tanúi tanítanak. Az 1980-as évek elején mindössze hét guahiro Tanú volt a félszigeten, és három közülük a legjelentősebb városban, Ríohachában lakott. A guahiro Tanúkon kívül 20 másik hírnök is prédikálta itt a Királyság jó hírét spanyolul.

Üzenet a saját nyelvükön

A legtöbb guahiro, aki Ríohachában él, az anyanyelvét, a goahirót használja, és nem túl jól beszél spanyolul. A Királyság-üzenet prédikálása kezdetben nem is járt sok sikerrel. A bennszülött lakosok mintha elhúzódtak volna az arijunáktól, ahogy a nem guahiro embereket nevezik. Amikor a Tanúk meglátogatták őket, a guahirók legtöbbször a saját nyelvükön válaszoltak, nem spanyolul. Így hát a Tanúk egyszerűen továbbmentek a következő házhoz.

1994 végén azonban Jehova Tanúi fiókhivatala különleges úttörőket, vagyis teljes idejű bibliaoktatókat jelölt ki a ríohachai gyülekezetbe. Az úttörők megkértek egy guahiro Tanút, hogy tanítsa meg nekik a goahiro nyelvet. Miután ezek az evangéliumhirdetők megtanultak néhány egyszerű bevezetőt, elmentek a területre, és máris nagy változást vettek észre az emberek reagálásában. Igaz, még csak törték a goahirót, de a házigazdáknak már ez is kellemes meglepetést szerzett, és készek voltak meghallgatni őket, sőt néha élénk beszélgetés alakult ki a maguk tört spanyolján.

’Fehér az aratásra’

Pál apostol a keresztény tanítványképző munkát a földműveléshez hasonlította (1Korintusz 3:5–9). Ezt a hasonlatot a mezőgazdaságban jártas guahiróknak nem nehéz megérteniük. A guahiro szántóföld jelképesen szólva csakugyan ’fehér az aratásra’ (János 4:35).

Neil, egy guahiro indián, aki Manauréban lakott, veleszületett betegségben szenvedett. Istent okolta a betegségéért, és annyira depressziós lett, hogy öngyilkosságot kísérelt meg. Egy Tanú, aki a világi munkája kapcsán különféle városokba utazott el, kihasználta az alkalmat a házankénti tanúskodásra, és beszélt Neilnek Jehova Királyságáról. Neil mindössze 14 éves volt. Mivel a Tanú észrevette, hogy érdekli őt az üzenet, bibliatanulmányozást kezdett vele. A fiú nagyon megörült, amikor megismerte Jehova szeretetteljes személyiségét, és megértette, hogy nem Isten okozza a szenvedéseit. Mennyire meghatódott, amikor Isten ígéretéről, a földi paradicsomról olvasott, ahol nem lesz többé betegség! (Ézsaiás 33:24; Máté 6:9, 10).

Akkoriban Neil családja és egy másik család között viszály dúlt. Neil rokonai a saját védelmük érdekében törzsi rítusokhoz folyamodtak. „Először nem mertem beszélni az új hitemről a családomnak – emlékezik Neil. – Különösen a család véneitől féltem, akik nagy tiszteletben állnak.” Neil szülei megharagudtak, amikor megtudták, hogy a fiuk nem követi a Bibliának ellentmondó nézeteket, és elhatárolódik a spiritiszta szokásoktól. Neil ezután Ríohachába költözött, és kapcsolatba lépett az ottani gyülekezettel. Később megkeresztelkedett. 1993-ban kinevezték kisegítőszolgának, és három év múlva általános úttörő lett. 1997-ben kinevezték gyülekezeti vénnek, 2000-ben pedig kiterjesztette a szolgálatát, és különleges úttörő lett.

Figyeljük meg Teresa esetét is. Ő egy guahiro asszony, aki tanulmányozni kezdte a Bibliát a Tanúkkal. Daniel, az élettársa gúnyt űzött belőle, sőt bántalmazta őt és három gyermeküket. Bár később beleegyezett, hogy Teresával együtt ő is tanulmányozza a Bibliát, sokszor elment mulatozni a barátaival, néha négy-öt napra is. A családnak szegénységben kellett élnie. Teresa hűségesen folytatta a tanulmányozást, és eljárt a keresztény összejövetelekre. Ebből Daniel megértette, hogy mennyire fontos a Bibliát tanulmányozni. Az egyik gyermekük később véletlenül beleesett egy forró vízzel teli üstbe, és belehalt égési sérüléseibe. Teresának a fiú elvesztése miatti szívszaggató szomorúságán kívül azzal is szembe kellett néznie, hogy a barátok és szomszédok mindenáron rá akarták venni, hogy Írás-ellenes temetési szokásokat kövessen.

Ezekben a nehéz időkben a közeli gyülekezetek tagjai segítették, bátorították és vigasztalták Teresát és Danielt. A Tanúk a helyi goahiro nyelvű gyülekezetből a temetés után is meglátogatták és vigasztalták őket. Látva a keresztényi szeretet megnyilvánulását, Daniel fejlődni akart a szellemiek terén. Felhagyott az ivással, és nem bántalmazta többé Teresát. Elvette feleségül, és keményen dolgozott, hogy eltartsa a családját. Szépen haladtak szellemileg, és 2003-ban megkeresztelkedtek. Mindketten több bibliatanulmányozást vezetnek. Mivel Teresa nagyszerűen tanúskodott a családjának, a rokonai most már készségesen meghallgatják a hozzájuk látogató Tanúkat. Daniel egyik unokaöccse kereszteletlen hírnök, ezenkívül két unokahúga tanulmányozza a Bibliát, és látogatja a gyülekezeti összejöveteleket. Teresa sógornője – aki szintén elvesztette egy fiát balesetben – a családjával együtt érdeklődést mutat a Biblia tanulmányozása iránt.

Szellemi táplálék goahiro nyelven

1998-ban megjelent a Mindörökké örvendj az életnek a földön!a című füzet goahiro nyelven. Ez igen értékes eszköznek bizonyult a guahiro szántóföld művelésében és a házi bibliatanulmányozások vezetésében. 2003-ban intézkedések történtek, hogy több testvér is képzést kapjon, és lefordítsa Jehova Tanúi kiadványait goahiróra. Hála a Ríohachában működő fordítói csapat fáradozásainak, további füzetek készültek el, ami szintén hozzájárul a goahiro nyelven beszélő tanítványok szellemi gyarapodásához.

2001 óta a kerületkongresszus egyes programrészeit goahiro nyelven is tolmácsolják. A Biblia tanulmányozói szellemileg feltöltődnek, amikor az anyanyelvükön követhetik a programot. Alig várják már, hogy a bibliai drámák is goahiro nyelven legyenek előadva.

Termékeny szántóföld

Uribia városa mintegy 100 kilométerre fekszik Ríohachától, északkeleti irányban. Az ottani goahiro nyelvű gyülekezetben 16 Királyság-hírnök tevékenykedik, és sokan közülük igen nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a vidéken élő indiánoknak is prédikáljanak. Egy gyülekezeti vén így beszél az egyik tanúskodóútjukról: „Elmentünk egy farmra, ahol vagy egy tucat alacsony tetős ház volt kis ablakokkal. Minden ház előtt lapos tetőt látni, amely yotojolóból, vagyis egy kaktusz fás szárú belsejéből készült. Ez a fedett rész megóvja a családot és a látogatókat a perzselő nap hevétől. Örömmel vettük, hogy sokan nagy érdeklődéssel fogadják a jó hírt, úgyhogy megbeszéltük, hogy visszamegyünk és bibliatanulmányozásokat kezdünk. Amikor újra elmentünk, észrevettük, hogy sokan nem tudnak írni-olvasni. Azt mondták, van iskola, de pénzhiány miatt bezárták. Az épületért felelős személy kedvesen megengedte, hogy az egyik teremben írást-olvasást oktassunk, és bibliatanulmányozásokat vezessünk. Hat guahiro érdeklődő megtanult írni-olvasni, és jól haladnak a bibliatanulmányozásban. Az emberek érdeklődése annyira megérintette a szívünket, hogy úgy tervezzük, összejöveteleket is fogunk tartani a birtokon.”

Számos Tanú megtanulta a goahiro nyelvet, és a helybeliek nagyra értékelik a segítségüket. A Guajira-félszigeten jelenleg nyolc gyülekezet és két csoport használja a goahiro nyelvet.

Semmi kétség, Jehova megáldja ezt a munkát. Persze még sok mindent lehet tenni a guahirók között a jó hír prédikálása terén. A kilátások ígéretesek, hiszen akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, azok keresztény tanítványokká lesznek. Bárcsak Jehova még több munkást küldene, hogy művelje ezt a szántóföldet, mely ’fehér az aratásra’! (Máté 9:37, 38).

[Lábjegyzet]

[Térkép a 16. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

VENEZUELA

KOLUMBIA

GUAJIRA-FÉLSZIGET

Manaure

Ríohacha

Uribia

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

Guahiro tábor lent: Victor Englebert