Jehova Szava élő
Főbb gondolatok Márk evangéliumából
MÁRK evangéliuma a legrövidebb a négy evangélium közül. János Márk körülbelül 30 évvel Jézus Krisztus halála és feltámadása után írta ezt a gyorsan pergő, eseménydús beszámolót Jézus három és fél éves szolgálatáról.
A nyilvánvalóan nem zsidóknak, elsősorban rómaiaknak írt Márk evangéliuma Jézust Isten csodatevő Fiának mutatja be, aki egy lendületes prédikálókampányt végez. A beszámoló Jézus tetteire helyezi a hangsúlyt, semmint a tanításaira. Ha figyelünk Márk evangéliumára, megerősödik a Messiásba vetett hitünk, és arra kapunk ösztönzést, hogy buzgón hirdessük Isten üzenetét a keresztény szolgálatban (Héb 4:12).
NAGY JELENTŐSÉGŰ SZOLGÁLAT GALILEÁBAN
Miután Márk mindössze 14 versben Keresztelő János tevékenységéről és Jézus 40 napos pusztában való tartózkodásáról ír, belekezd Jézus galileai szolgálatának izgalmas elbeszélésébe. Az „azonnal” szó ismételt használata miatt a leírásból a sürgősség érzete árad (Márk 1:10, 12).
Még három év sem telik el, és Jézus már a harmadik prédikálókampányát is befejezi Galileában. Márk az eseményeket többnyire időrendben közli. Kihagyja a hegyi beszédet, és Jézus sok más hosszabb beszédét is.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
1:15 – Minek ’a meghatározott ideje’ telt be? Jézus ezzel azt mondta, hogy betelt a meghatározott idő arra, hogy elkezdje a szolgálatát. Mivel ott volt mint Király-jelölt, Isten Királysága elközeledett. A helyes szívállapotú emberek kedvezően reagálhattak a prédikálómunkájára, és lépéseket tehettek, hogy elnyerjék Isten helyeslését.
1:44; 3:12; 7:36 – Miért nem akarta Jézus, hogy híre menjen a csodáinak? Jézus nem akarta, hogy az emberek túlzó vagy valószínűleg elferdített híresztelések alapján vonjanak le következtetéseket. Inkább azt szerette volna, hogy saját maguk győződjenek meg arról, hogy ő a Krisztus, és ez alapján hozzanak személyes döntést (Ézs 42:1–4; Máté 8:4; 9:30; 12:15–21; 16:20; Luk 5:14). Kivétel volt ezalól egy korábban démontól megszállt ember esete a gerazénusok vidékén. Jézus azt mondta neki, hogy menjen haza, és számoljon be a történtekről a rokonainak. Mivel Jézust kérlelték, hogy menjen el arról a területről, bizonyára alig vagy egyáltalán nem kerülhetett kapcsolatba az ottani emberekkel. Annak az embernek a jelenléte és tanúsága, akivel Jézus jót tett, ellensúlyozhatott minden negatív hangvételű szóbeszédet arról, hogy a disznócsorda odaveszett (Márk 5:1–20; Luk 8:26–39).
2:28 – Miért mondják Jézusról, hogy „még a sabbatnak is Ura”? „A Törvényben az eljövendő jó dolgok árnyéka . . . van” – írta Pál apostol (Héb 10:1). Ahogyan a Törvény meghatározta, a sabbat hat munkanap után következett, és Jézus sokakat ezen a napon gyógyított meg. Ez előárnyékolta azt a békés nyugalmat és más áldásokat, amelyeket az emberiség Krisztus ezeréves uralma alatt fog élvezni, miután Sátán elnyomó uralma véget ér. Ezért ennek a Királyságnak a Királya „Ura a sabbatnak” is (Máté 12:8; Luk 6:5).
3:5; 7:34; 8:12 – Hogyan tudhatott Márk részleteket Jézus érzéseiről? Márk nem tartozott a 12 apostol közé, és nem volt Jézus közvetlen társa sem. A hagyomány szerint Márk sok mindent Péter apostoltól tudott, akivel szoros kapcsolatban állt (1Pét 5:13).
6:51, 52 – Mi volt ’a kenyerek jelentése’, amelyet a tanítványok nem fogtak fel? Csupán néhány órával korábban mindössze öt kenyérrel meg két hallal Jézus jóllakatott ötezer férfit, nem számítva a nőket és a gyermekeket. ’A kenyerek jelentése’, amelyet a tanítványoknak meg kellett volna érteniük ebből az esetből az, hogy Jehova Isten hatalmat adott Jézusnak arra, hogy csodákat tegyen (Márk 6:41–44). Ha felfogták volna, milyen nagy hatalmat kapott Jézus, nem lepődtek volna meg annyira, amikor csoda folytán a vízen járt.
8:22–26 – Miért két lépésben adta vissza Jézus a vak férfi látását? Valószínűleg a férfira való tekintettel tett így. Azzal, hogy fokozatosan adta vissza a látását egy olyan embernek, aki már hosszú ideje a sötétséghez szokott, lehetővé tette, hogy a szeme alkalmazkodjon a ragyogó napfényhez.
Tanulságok nekünk:
2:18; 7:11; 12:18; 13:3 Márk megmagyaráz szokásokat, kifejezéseket, hitnézeteket és helyszíneket, amelyeket a nem zsidó olvasók feltehetőleg nem ismernek. Érthetően kifejti, hogy a farizeusoknak „szokásuk volt böjtölni”, hogy a korbán „Istennek odaszentelt ajándék”, hogy a szadduceusok „azt mondják, hogy nincsen feltámadás”, és hogy a templom az ’Olajfák hegyével átellenben’ volt. Mivel a Messiás nemzetségtáblázata inkább csak a zsidókat érdekli, egyáltalán nem ír róla. Ezzel példát mutat nekünk, hogy figyelembe kell vennünk a hallgatóink hátterét, amikor a keresztény szolgálatban veszünk részt, vagy amikor előadásokat tartunk a gyülekezeti összejöveteleken.
3:21 Jézusnak voltak nem hívő rokonai. Ezért együtt érez azokkal, akik a hitük miatt ellenségeskedést vagy gúnyolódást élnek át a nem hívő családtagjaik részéről.
3:31–35 Jézus a megkeresztelkedésekor Isten szellemi Fia lett, és „a fenti Jeruzsálem” volt az anyja (Gal 4:26). Attól kezdve a tanítványai közelebb álltak Jézushoz, és kedvesebbek voltak neki, mint a test szerinti rokonai. Ez azt tanítja nekünk, hogy a szellemi érdekeket tegyük első helyre az életünkben (Máté 12:46–50; Luk 8:19–21).
8:32–34 Gyorsan ismerjünk fel és utasítsunk el minden olyan ösztönzést, amellyel kedvességből ugyan, de önkímélő életmódra buzdítanak. Krisztus követőjének késznek kell lennie arra, hogy ’megtagadja magát’, vagyis hogy nemet mondjon az önző kívánságoknak és törekvéseknek. Késznek kell lennie ’felvenni a kínoszlopát’, azaz ha szükséges, kész szenvedni, elviselni a gyalázatot vagy az üldözést, sőt akár még meghalni is azért, mert keresztény. Ezenkívül ’állandóan követnie’ kell Jézust, azáltal, hogy az életét folyamatosan az ő életútjához alakítja. Tanítványnak lenni megköveteli, hogy Krisztus Jézuséhoz hasonló önfeláldozó szellemet fejlesszünk ki, és dolgozzunk annak megőrzésén (Máté 16:21–25; Luk 9:22, 23).
9:24 Ne szégyelljük megvallani a hitünket, vagy ne szégyelljünk esedezni a hitünk növeléséért (Luk 17:5).
AZ UTOLSÓ HÓNAP
I. sz. 32 vége felé Jézus ’Júdea határvidékeire megy, meg a Jordánon túlra’, és ismét sokaság gyűlik hozzá (Márk 10:1). Miután ott prédikál, Jeruzsálem felé tart.
Niszán hó 8-án Jézus Betániában van. Ott fekszik étkezéshez telepedve, amikor egy asszony odamegy és illatos olajat önt a fejére. Az események, Jézus Jeruzsálembe való diadalmas bevonulásától kezdve egészen a feltámadásáig, időrendi sorrendben vannak leírva.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
10:17, 18 – Miért igazított helyre Jézus egy embert, aki ’jó Tanítónak’ nevezte? Azzal, hogy Jézus visszautasította ezt a hízelgő címet, Jehovát dicsőítette, és jelezte, hogy az igaz Isten a forrása minden jó dolognak. Ezenkívül arra az alapvető igazságra irányította a figyelmet, hogy kizárólag Jehova Istennek, mindenek Teremtőjének van joga irányadó mértékeket szabni arra vonatkozóan, hogy mi a jó és mi a rossz (Máté 19:16, 17; Luk 18:18, 19).
14:25 – Mit értett Jézus azon, amikor ezt mondta hűséges apostolainak: „semmiképpen nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amelyen az újat iszom majd az Isten királyságában”? Jézus nem arra gondolt, hogy az égben van szó szerinti bor. Mivel azonban az örömet időnként a bor szemlélteti, Jézus arra az örömre utalt, hogy együtt lesz a Királyságban a feltámasztott felkent követőivel (Zsolt 104:15; Máté 26:29).
14:51, 52 – Ki volt az az ifjú, aki „mezítelenül elmenekült”? Egyedül Márk utal erre az esetre, így ésszerű arra következtetnünk, hogy saját magáról beszélt.
15:34 – Amikor Jézus azt mondta, hogy „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem”, vajon azt mutatta, hogy nincsen hite? Nem. Bár nem lehetünk biztosak abban, hogy miért mondta ezt Jézus, a szavaiból az tükröződhet, hogy felismerte, hogy Jehova megvonta tőle a védelmét azért, hogy a feddhetetlensége teljesen ki legyen próbálva. Az is lehetséges, hogy Jézus a Zsoltárok 22:1-ben található, róla feljegyzett jövendölést akarta beteljesíteni (Máté 27:46).
Tanulságok nekünk:
10:6–9 Isten szándéka az, hogy a házastársak ragaszkodjanak egymáshoz. Ezért ahelyett, hogy a férjek és a feleségek a válást szorgalmaznák, igyekezniük kell alkalmazni a bibliai alapelveket, hogy megoldják a házasságukban esetlegesen felmerülő nehézségeket (Máté 19:4–6).
12:41–44 A szegény özvegy példája azt tanítja nekünk, hogy önzetlenül támogassuk az igaz imádatot.
[Kép a 29. oldalon]
Miért mondta Jézus ennek az embernek, hogy számoljon be a rokonainak mindarról, ami vele történt?