A Gileád 132. diplomaosztója

Az igazság védelmezői

JEHOVA TANÚI pattersoni (New York) oktatási központjában 2012. március 10-e különleges nap volt. Több ezren jöttek el az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 132. osztályának diplomaosztójára. A jól öltözött látogatók közül sokan külföldről érkeztek. A pattersoni előadóterem zsúfolásig megtelt vendégekkel. Voltak, akik közeli helyszíneken televízión kísérték figyelemmel a programot. Összesen 9042-en voltak.

Mindenki kíváncsian várta az eseményeket. Az előző osztályokkal ellentétben a mostani végzősök már egy ideje a különleges teljes idejű szolgálatban tevékenykednek, például Bétel-szolgák, különleges úttörők, utazófelvigyázók, vagy olyan misszionáriusok, akik még nem vettek részt a Gileádon. Vajon mit fognak mondani ezeknek a tapasztalt tanulóknak?

A hallgatóságnak nem kellett sokáig várnia, hogy megtudja. A program elnöklője Gerrit Lösch volt, aki Jehova Tanúi Vezető Testületének a tagja. Nyitó előadásában ezt az elgondolkodtató kérdést tette fel: „Védelmezed az igazságot?” Arról beszélt, hogy a keresztények az igazság, vagyis a keresztény tanítások védelmezői: nemcsak hogy megtanítják az igazságot az embereknek, hanem meg is szerettetik velük.

„Honnan tudjuk, hogy nálunk van az igazság?” – kérdezte Lösch testvér. Azt mondta, nem abból, hogy hányan fogadják el. Bár napjainkban több millióan vannak, akik csatlakoztak a tiszta imádathoz, i. sz. 33 pünkösdjén csak kevesen voltak. Megemlített öt szempontot, amelyek alapján biztosak lehetünk abban, hogy nálunk van az igazság: 1. Ragaszkodunk Jézus tanításaihoz. 2. Szeretjük egymást. 3. Isten magasrendű erkölcsi elvei szerint élünk. 4. Nem foglalunk állást a világ vitás ügyeiben. 5. Isten nevét viseljük.

„Engedelmesen kövesd az útmutatást”

A hallgatóság kíváncsian várta, mi fog történni, amikor Geoffrey Jackson, a Vezető Testület tagja egy bőrönddel komótosan az előadói állványhoz sétált. Az „Engedelmesen kövesd az útmutatást” című előadása az Ézsaiás 50:5-ön alapult. A versben, mely próféciát közöl Jézus Krisztusról, ez áll: „nem lázongtam. Nem fordultam az ellenkező irányba.”

Jackson testvér arra buzdította a tanulókat, hogy készségesen kövessék Jehova útmutatását, melyet a szent szellemén, a Biblián és a szervezetén keresztül ad. A Máté 25:14–30-ban feljegyzett, talentumokról szóló példázatban egy ember mindegyik szolgájára ugyanannyit bízott a javaiból abban az értelemben, hogy mindegyiknek a képességeihez mérten adott valamennyi talentumot. Elvárta, hogy a tőlük telhető legjobban gazdálkodjanak vele. Két rabszolgáját megdicsérte, jónak és hűnek nevezte. A hűség nem feltétlenül az eredményekből mérhető le, hanem abból, hogy engedelmesen követjük-e az útmutatást.

A harmadik rabszolgát gonosznak, restnek és semmirekellőnek nevezte. Miért? Azért, mert elásta a talentumot. A talentum nem érme volt, hanem súlymérték, és 6000 dénárnak, vagyis úgy 20 kilónak felelt meg. Ilyen súlyú lehet a bőröndünk, amikor repülővel utazunk. Biztosan nem lenne könnyű elásni egy ekkora bőröndöt. Vagyis ez a rabszolga is tett valamit, elásta a talentumot, csakhogy nem ezt kérték tőle. Hozzá hasonlóan lehet, hogy egy misszionárius is nagyon elfoglalt, de vajon mi köti le az idejét? Az, hogy hosszadalmas leveleket ír a barátainak és a családjának, szörfözik az interneten, összejár másokkal, vagy üzleti ügyekkel foglalkozik? Ha ilyesmikkel tölti az idejét, a nap végére teljesen kimerülhet, azonban nem arra fordította az energiáját, amire útmutatást kapott. Jackson testvér ezt a tanulságot vonta le ebből: „Mindig kövessétek az útmutatást!”

„Űzd el a kételyeket!”

Ez volt a címe Anthony Morris előadásának, aki szintén a Vezető Testület tagja. „A Biblia szerint a hit és a kétely nem fér meg egymással – mondta Morris testvér. – A hit elűzi a kételyt.” Sátánnak sikerült kételyt ébresztenie Évában, aki tökéletes volt, így hát minket is tud befolyásolni. Ezért Morris testvér ezt tanácsolta: „Ha tápláljátok a hiteteket, a kétely nem marad életben.” Ezután arról beszélt, hogy Péter „járt a vízen . . . a szélviharra nézve azonban megijedt”, és süllyedni kezdett. Jézus megragadta, hogy segítsen neki, és ezt kérdezte tőle: „miért adtál helyet a kételynek?” (Máté 14:29–31). „Mivel nagyon elfoglaltak lesztek a teljes idejű szolgálatban – mondta Morris testvér –, mások talán csodálni fognak mindazért, amit tesztek, mintha csak vízen járnátok, ám amikor jönnek a viharok, ne adjatok helyet a kételynek.”

Ezután arra emlékeztette a tanulókat, hogy bár nehéz lehet elviselni a viharos időszakokat, a vihar idővel el fog ülni. Arra buzdította őket, hogy a nehézségek idején gondoljanak arra, mit tett Pál és Silás, amikor börtönben volt Filippiben. A Cselekedetek 16:25-ben ez áll: „Éjféltájban . . . Pál és Silás imádkozott, és énekkel dicsérte az Istent . . . a rabok hallgatták őket.” Érdekes, hogy nemcsak imádkoztak, hanem énekeltek is. Méghozzá elég hangosan, hiszen a rabok is hallották őket. Morris testvér megjegyezte, hogy bár a legtöbben nem vagyunk képzett énekesek, bátran énekeljünk, különösen a próbákkal teli időszakokban. Zárásként felolvasta a „Tarts ki mindvégig!” című 135-ös éneket az énekeskönyvből.

További buzdító előadások

„Szeretnél sok jó napot látni?” Robert Luccioni, aki a beszerzési osztályon dolgozik, ezt a kérdést fejtette ki az előadásában. A témát Dávid királynak a Zsoltárok 34:12-ben feljegyzett szavaiból merítette. Arról beszélt, hogyan maradhatunk jó kapcsolatban Jehovával a nehézségek idején. A Sámuel első könyvének 30. fejezetéből nagyon sokat tanulhatunk. Dávid, az emberei és a családjaik száműzetésben éltek Ciklágban, mert Saul király üldözte őket. Amikor az amálekita rablócsapatok foglyul ejtették a családjaikat, az emberek Dávidot hibáztatták, és meg akarták kövezni. Mit tett Dávid? Nem esett kétségbe, hanem „megerősítette magát Istene, Jehova által” (1Sámuel 30:6). Útmutatást kért Jehovától, és azután azt tette, amit Jehova mondott neki, így ki tudta szabadítani a foglyul ejtett embereket. Luccioni testvér biztosította a tanulókat arról, hogy ha ők is ennyire bíznak Jehovában, és követik az útmutatását, akkor sok jó napot fognak látni. Örömet fognak találni a megbízatásukban.

„Látod az éjjeli őrszolgálatok végét?” Ez volt a címe Michael Burnett, az egyik Gileád-oktató előadásának. Az izraeliták három, egyenként négyórás őrszolgálatra osztották az éjszakát napnyugtától napfelkeltéig. A két órától hat óráig tartó, utolsó őrszolgálat volt a legsötétebb és leghidegebb időszak, és ekkor volt a legnehezebb ébren maradni. A zsoltáríró Jehova szavain elmélkedett, nehogy álomba szenderüljön ebben az időszakban (Zsoltárok 119:148). „Nektek is ébernek kell maradnotok – mondta Burnett testvér a tanulóknak. – Ebben a rideg, szeretet nélküli világban biztosan átéltek majd sötét, kilátástalannak tűnő időszakokat. Előre gondoljátok át, mit fogtok ilyenkor tenni.” Arra buzdította őket, hogy továbbra is ássanak mélyre a Biblia tanulmányozása során, hogy szellemileg éberek tudjanak maradni. A következőkkel adott nyomatékot a szavainak: „Mindennap imádkoztok Jehovához, mert szeretnétek a barátai lenni. Ezért engedjétek, hogy Jehova, a barátotok is mindennap beszélhessen hozzátok a Biblia lapjain keresztül. Az éjszaka hamarosan véget ér, így hát legyenek terveitek a jövőre, gondoljatok arra, mit fogtok tenni, ha véget ér az éjjeli őrszolgálat.”

„Hogyan leszel alkalmas az előtted álló munkára?” Ezt a témát fejtette ki egy másik Gileád-oktató, Mark Noumair az 1Péter 5:10 alapján. Noumair testvér ezt kérdezte a tanulóktól: „Miért kaptatok meghívást az Őrtorony Oktatási Központba, ha már Jehova tapasztalt szolgái vagytok? Azért – szólt a válasz –, mert szakértői vagytok annak a területnek, amelyen szolgáltok. És a szakértők gyakran továbbképzéseken vesznek részt, hogy még hozzáértőbben tudják végezni a munkájukat. Az elmúlt öt hónapban Jehova még jobban megismertette veletek a Szavát és a szervezetét, hogy megszilárdítson és erőssé tegyen benneteket, és így el tudjátok látni a rátok váró nehéz feladatokat. Az erős gerendák elbírják a terhet, nem vetemednek, csavarodnak, repednek meg. Akkor fog kiderülni, mennyire volt eredményes a képzésetek, amikor majd együtt szolgáltok a testvérekkel. Vajon ha nyomás nehezedik rátok, figyelmen kívül fogjátok hagyni Isten alapelveit, vagy szilárdan ragaszkodtok ahhoz, amit a Szavából tanultatok? Ha valami erős, nagy terhet is képes elbírni. A gerendák szilárdsága attól függ, milyen sűrű a rostszerkezetük. A ti szilárdságotok is azon múlik, hogy milyenek vagytok legbelül. Jehova azért hívott ide titeket, hogy megerősítsen benneteket, hogy megbízhatóan tudjátok elvégezni a rátok váró munkát. Isten már megtette, amit kellett, így hát azért imádkozunk, hogy ti is tegyétek meg, ami a ti feladatotok, és engedjétek, hogy Nagy Oktatónk befejezze a képzéseteket.”

Tapasztalatok és interjúk

Mint minden Gileád-diplomaosztón, úgy most is nagyon felvillanyozó volt a végzősök élményeit hallgatni. Az egyik programban a tanulók eljátszottak néhány esetet, amely a tanúskodómunka során történt velük. Például egy francia származású házaspárnak hat órát kellett várakoznia az egyik repülőtéren, amikor a Gileád Iskolára utazott. A repülőtéri étteremben beszélgetésbe elegyedtek két férfival angolul. Ők is a járatukra várakoztak. Mikor az egyik férfi elmondta, hogy Malawiból jön, a házaspár csevául kezdett beszélni hozzá. A férfi meglepetten kérdezte meg tőlük, hogyhogy beszélnek csevául. A házaspár elmondta neki, hogy misszionáriusok Malawiban. És amikor kiderült, hogy a másik férfi Kamerunból származik, a házaspár, a férfi legnagyobb meglepetésére, franciára váltott. Mindkét férfi nagyon jó véleménnyel volt Jehova Tanúiról, a házaspár pedig tanúskodni tudott nekik.

Nicholas Ahladis, aki a fordítószolgálaton dolgozik, interjút készített két házaspárral. Az egyik házaspár Ausztráliából a háborútól megtépázott Kelet-Timorba költözött, hogy misszionáriusként szolgáljon. A másik, Koreából származó pár pedig jelenleg Hongkongban szolgál. Mind a négyen nagyon várták, hogy visszatérhessenek a külföldi megbízatási helyükre, és alkalmazhassák, amit az iskolán tanultak.

Miután a tanulók megkapták a diplomájukat, az egyikük felolvasta az osztály levelét, melyben a hálájukat fejezték ki az oktatásért. Ezután Lösch testvér a záró gondolataiban néhány megható szóképpel élt. Ezt mondta: „Az igazság olyan, mint a gyönyörű szivárvány, mint az oázis a sivatagban, mint a horgony a háborgó tengeren. Micsoda áldás, hogy ismerhetjük az igazságot! Legyetek hát az igazság védelmezői, és segítsetek másoknak is azzá válni.”

[Táblázat/​térkép a 31. oldalon]

OSZTÁLYSTATISZTIKA

A képviselt országok száma: 12

Átlagéletkor: 36

A keresztelkedésük óta eltelt évek átlaga: 20

A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 15

[Térkép]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Az osztály tagjai az alábbi országokba kapták a megbízatásukat:

AZ OSZTÁLY TAGJAINAK MEGBÍZATÁSI HELYEI

AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK

BELIZE

BENIN

DOMINIKAI KÖZTÁRSASÁG

ECUADOR

ELEFÁNTCSONTPART

GABON

GRÚZIA

GUINEA

HONGKONG

KAMBODZSA

KAMERUN

KELET-TIMOR

LIBÉRIA

MADAGASZKÁR

MALAWI

PERU

SÃO TOMÉ ÉS PRÍNCIPE

SZAMOA

ZIMBABWE

ZÖLD-FOKI KÖZTÁRSASÁG

[Kép a 31. oldalon]

Az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 132. osztályának végzősei

Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.

1. Iap, R.; Iap, J.; Ng, T.; Ng, P.; Laurino, F.; Laurino, B.; Von, S.; Von, S.

2. Morales, N.; Morales, M.; Zanutto, J.; Zanutto, M.; Rumph, I.; Rumph, J.; Germain, D.; Germain, N.

3. Atchadé, Y.; Atchadé, Y.; Thomas, C.; Thomas, E.; Estigène, C.; Estigène, P.

4. Ehrman, D.; Ehrman, A.; Bray, J.; Bray, A.; Amorim, M.; Amorim, D.; Szeo, J.; Szeo, J.

5. Simon, J.; Simon, C.; Seale, C.; Seale, D.; Erickson, J.; Erickson, R.

6. McCluskey, D.; McCluskey, T.; Brown, A.; Brown, V.; Mariano, D.; Mariano, C.; Loyola, Y.; Loyola, C.

7. Rutgers, P.; Rutgers, N.; Foucault, P.; Foucault, C.; Wunjah, J.; Wunjah, E.