Szilárdan bízhatunk a feltámadásban

1–2. Milyen csodálatos reményük van Jehova igaz imádóinak?

MINDENKINEK szüksége van reményre. Van, aki abban reménykedik, hogy boldog lesz a házassága, hogy egészséges gyerekeket nevel majd fel, vagy hogy felépül egy súlyos betegségből. Keresztényekként talán mi is reménykedünk ilyen dolgokban. De a leginkább dédelgetett reményünk ennél jóval többet foglal magában: azt, hogy örökké élhetünk mi is, és az elhunyt szeretteink is.

² Pál apostol kijelentette: „reménykedem Istenben. . ., hogy lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Csel 24:15). Nem Pál volt az első, aki kifejezte a feltámadásba vetett hitét. Jób patriarcha is biztos volt benne, hogy Isten megemlékezik majd róla, és életre kelti (Jób 14:7–10, 12–15).

 3. Miért lehet hasznos számunkra a korintusziaknak írt első levél 15. fejezete?

³ A halottak feltámadása a keresztény alaptanítások közé tartozik (Héb 6:1, 2). Pál a korintusziaknak írt első levele 15. fejezetében részletesen fejtegeti a feltámadás témáját. Az érvelése biztosan nagyon buzdítóan hatott az első századi keresztényekre. És ez a bibliai rész minket is bátorít, illetve megerősíti a reménységünket, bármilyen régóta hiszünk is ebben a tanításban.

 4. Mi alapján lehetünk biztosak abban, hogy lesz feltámadás?

⁴ Jézus Krisztus feltámadása az alapja annak, hogy szilárdan bízhassunk az elhunyt szeretteink feltámadásában. Jézus feltámadása hozzátartozott a jó hírhez, melyet Pál hirdetett a korintusziaknak (1Kor 15:1, 2). Egyenesen kijelentette, hogy ha egy keresztény nem hisz ebben a tanításban, akkor a hite hasztalan (1Kor 15:17). Igen, Jézus feltámadása kulcsfontosságú a keresztény reménységünk szempontjából.

5–6. Mit jelentenek nekünk az 1Korintusz 15:3, 4 szavai?

⁵ Pál azzal kezdi az érvelését, hogy leszögez három tényt: 1. „Krisztus meghalt a bűneinkért”, 2. „eltemették”, és 3. „feltámadt a harmadik napon az Írások szerint”. (Olvassátok fel: 1Korintusz 15:3, 4.)

⁶ Mi a jelentősége számunkra annak, hogy Jézus meghalt, eltemették és feltámadt? Ézsaiás próféta megjövendölte, hogy a Messiást „[kiszakítják] az élők földjéből”, és „a gonoszok mellett [adnak] neki sírhelyet”. De a prófécia további részleteket is tartalmazott. Ézsaiás hozzátette, hogy a Messiás „sokak bűnét [hordozza]” majd. Jézus ezt azáltal tette meg, hogy váltságul adta az életét (Ézs 53:8, 9, 12; Máté 20:28; Róma 5:8). Tehát az, hogy Jézus meghalt, eltemették és feltámadt, szilárdan megalapozza a reménységünket, hogy megszabadulhatunk a bűntől és a haláltól, és újra együtt lehetünk majd az elhunyt szeretteinkkel.

7–8. Mi erősíti meg a Jézus feltámadásába vetett hitünket?

⁷ Mivel a feltámadásba vetett hitünk szorosan összefügg Jézus feltámadásával, biztosnak kell lennünk abban, hogy ez megtörtént. Mi a bizonyíték arra, hogy Jehova életre keltette a Fiát?

⁸ Számos szemtanúja volt annak, hogy Jézus feltámadt (1Kor 15:5–7). Pál elsőként Péter apostolt (Kéfást) említi meg. A tanítványok egy csoportja is megerősítette, hogy Péter látta a feltámasztott Jézust (Luk 24:33, 34). Továbbá Jézus megjelent „a tizenkettőnek”, vagyis az apostoloknak. Aztán „megjelent több mint 500 testvérnek egyszerre”, talán a Máté 28:16–20-ban említett örömteli összejövetelen Galileában. Ezenkívül „megjelent Jakabnak”, nyilván a féltestvérének, aki korábban nem hitt abban, hogy Jézus a Messiás (Ján 7:5). De az, hogy látta a feltámasztott Jézust, meggyőzte őt. Érdemes megjegyezni, hogy i. sz. 55 körül, amikor Pál megírta a levelét, ezek közül a szemtanúk közül sokan még életben voltak, így ha valaki kételkedett, személyesen beszélhetett velük.

 9. A Cselekedetek 9:3–5 szerint miért tudta Pál is tanúsítani Jézus feltámadását?

⁹ Később Jézus magának Pálnak is megjelent (1Kor 15:8). Pál (Saul) úton volt Damaszkuszba, amikor hallotta a feltámasztott Jézus hangját, és látomásban látta őt az égi dicsőségében. (Olvassátok fel: Cselekedetek 9:3–5.) Ami Pállal történt, az újabb bizonyíték volt arra, hogy Jézus feltámadása nem csupán mendemonda (Csel 26:12–15).

10. Mire indította Pált az, hogy meg volt győződve Jézus feltámadásáról?

¹⁰ Pál tanúsága azért lehetett sokaknak különösen figyelemre méltó, mert korábban üldözte a keresztényeket. Miután megbizonyosodott arról, hogy Jézus feltámadt, odaadóan fáradozott, hogy másokat is meggyőzzön erről a tényről. Miközben erről prédikált, többször megverték, bebörtönözték, és hajótörést is szenvedett (1Kor 15:9–11; 2Kor 11:23–27). Annyira biztos volt Jézus feltámadásában, hogy még meghalni is kész volt a hitéért. Ugye te is meggyőzőnek találod az első századi keresztények tanúságát? Ezek a bizonyítékok kétségkívül megerősítik a feltámadásba vetett hitünket.

11. Mi lehetett az oka annak, hogy Korintuszban néhány keresztény téves nézeteket vallott a feltámadásról?

¹¹ A görög városban, Korintuszban néhány keresztény tévesen gondolkodott a feltámadásról, és voltak, akik még odáig is elmentek, hogy kijelentették: „nem támadnak fel a halottak” (1Kor 15:12). Mi volt ennek az oka? Egy másik görög városban, Athénban a filozófusok gúnyolódtak azon a tanításon, hogy Jézus feltámadt. A gondolkodásuk Korintuszban is hatással lehetett némelyekre, még a keresztény gyülekezetben is (Csel 17:18, 31, 32). Mások úgy képzelték, hogy a feltámadás jelképesen történik, amikor valaki, aki „halott” volt a bűnei miatt, keresztényként „életre kel”. Mindenesetre azoknak a keresztényeknek, akik tagadták a feltámadást, hiábavaló volt a hitük, bármi befolyásolta is őket. Ha Isten nem támasztotta fel Jézust, akkor nem lett kifizetve a váltság, és mindenki bűnös maradt. Tehát azoknak, akik nem hittek a feltámadásban, nem volt valódi reményük (1Kor 15:13–19; Héb 9:12, 14).

12. Az 1Péter 3:18, 22 szerint miben különbözött Jézus feltámadása a korábbiaktól?

¹² Pál személyes tapasztalat útján győződött meg arról, hogy „Krisztus feltámadt a halottak közül”. Az ő feltámadása különlegesebb volt, mint azok a korábbi esetek, amikor valaki feltámadt a földön, és később újra meghalt. Pál azt mondta, hogy Jézus volt „az első termés azok közül, akik meghaltak”. Mit jelent ez? Ő volt az első, aki szellemlényként támadt fel, és az első ember, aki felment az égbe (1Kor 15:20, lábj.; Csel 26:23; olvassátok fel: 1Péter 3:18, 22).

13. Hogyan állította szembe Pál Jézust Ádámmal?

¹³ Hogyan lehetséges, hogy egyetlen ember halála millióknak jelent életet? Pál logikus választ adott erre a kérdésre. Szembeállította Ádám bűnének a következményét azzal, amit Krisztus áldozata tesz lehetővé. Ádámmal kapcsolatban ezt írta: „ember miatt lett a halál”. Ádám vétke katasztrofális következményekkel járt rá és a leszármazottaira nézve. Máig érezzük az engedetlensége fájdalmas hatásait. De annak köszönhetően, hogy Isten feltámasztotta a Fiát, boldog jövőben reménykedhetünk. Pál így érvelt: „ember által van a feltámadás is. Mert ahogy Ádám miatt mindenki meghal, úgy Krisztusnak köszönhetően mindenki életre fog kelni” (1Kor 15:21, 22).

14. Fel fog támadni Ádám? Fejtsd ki!

¹⁴ Mire gondolt Pál, amikor azt mondta, hogy „Ádám miatt mindenki meghal”? Ádám leszármazottaira utalt, akik bűnt és tökéletlenséget örököltek tőle, és ezért meg kell halniuk (Róma 5:12). Ádám nem tartozik azok közé, akik „életre [fognak] kelni”. Rá nem érvényes Krisztus váltsága, hiszen tökéletes emberként szándékosan szállt szembe Istennel. Ádámnak ugyanaz lett a büntetése, mint ami azoknak lesz, akiket „az Emberfia” kecskének ítél majd, vagyis „örök halál” (Máté 25:31–33, 46; Héb 5:9).

15. Többek között kikre vonatkozik az a kijelentés, hogy „mindenki életre fog kelni”?

¹⁵ Figyeljük meg, hogy Pál azt mondta, hogy „Krisztusnak köszönhetően mindenki életre fog kelni” (1Kor 15:22). A levelét felkent keresztényeknek írta, akik abban reménykedtek, hogy égi életre fognak feltámadni, ezért a „mindenki” kifejezésbe ők is beletartoznak. Ők „[meg lettek szentelve] Krisztus Jézussal egységben, és [el lettek hívva], hogy szentek legyenek”. Pál akkor is felkentekről beszélt, amikor azokat említette, „akik Krisztus követőiként haltak meg” (1Kor 1:2; 15:18; 2Kor 5:17). És egy másik ihletett levelében azt írta, hogy akik „úgy [halnak] meg, mint [Jézus]”, azok „úgy is [támadnak] fel, mint ő, és így egységben [vannak] vele” (Róma 6:3–5). Jézus szellemként támadt fel, és az égbe ment. Ezért ugyanez vár mindazokra, akik egységben vannak Krisztussal, vagyis az összes szellemmel felkent keresztényre.

16. Mire utalt Pál azzal, hogy Jézust az első termésnek nevezte?

¹⁶ Pál azt írta, hogy amikor Krisztus feltámadt, ő volt „az első termés azok közül, akik meghaltak”. Ne feledjük, hogy mások, például Lázár, a földre lettek feltámasztva, de Jézus volt az első, aki szellemként támadt fel, és aki örök életet kapott. A föld első terméséhez lehet hasonlítani, amelyet az izraeliták felajánlottak Istennek. Pál ezzel a kifejezéssel arra is utalt, hogy mások is lesznek Jézus után, akik égi életre támadnak fel. Az apostoloknak és másoknak, akik egységben vannak Krisztussal, végül ugyanolyan feltámadásban lesz részük, mint amilyenben Jézusnak volt.

17. Mikor kapják meg az égi jutalmukat azok, akik egységben vannak Krisztussal?

¹⁷ Abban az időben, amikor Pál levelet írt a korintusziaknak, még nem kezdődött el azoknak a feltámadása, akik egységben vannak Krisztussal. Pál a következő szavakkal rámutatott, hogy ez csak a jövőben fog megtörténni: „mindenki a megfelelő sorrendben: először Krisztus, ezt követően, a jelenléte idején, azok, akik Krisztushoz tartoznak” (1Kor 15:23; 1Tessz 4:15, 16). Mi most Krisztus megjövendölt jelenlétének az idején élünk. Igen, az apostoloknak és a többi szellemmel felkent kereszténynek, akik meghaltak, várniuk kellett eddig a jelenlétig, hogy feltámadjanak úgy, mint Jézus, és megkapják az égi jutalmukat.

18. a) Miért következtethetünk arra, hogy az égi feltámadást egy másik fogja követni? b) Az 1Korintusz 15:24–26 szerint mi fog történni az égben?

¹⁸ De mi lesz azokkal a hűséges keresztényekkel, akiknek nincs kilátásuk arra, hogy az égben élhetnek Krisztussal? Ők is reménykedhetnek a feltámadásban. A Biblia szerint Pál és mások, akik az égbe mennek, „a koraibb feltámadásban” részesülnek (Flp 3:11). Ebből arra következtethetünk, hogy később lesz egy másik feltámadás is. Ez összhangban van azzal, amit Jób mondott a jövőjéről (Jób 14:15). „Azok, akik Krisztushoz tartoznak”, vele lesznek az égben, amikor ő megsemmisít minden kormányzatot és minden hatalmat és erőt. Még „az utolsó ellenség, a halál” is meg fog semmisülni. Természetesen azokat, akik az égbe támadnak fel, már nem sújtja az öröklött halál. De mit mondhatunk a többi emberről? (Olvassátok fel: 1Korintusz 15:24–26.)

19. Mire van kilátásuk azoknak, akiknek nincsen égi reménységük?

¹⁹ Mire számíthatnak azok, akiknek nincsen égi reménységük? Bizakodásra ad nekik okot az, amit Pál mondott: „reménykedem. . ., hogy lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Csel 24:15). Egyértelmű, hogy igazságtalan emberek nem mehetnek az égbe, ezért ez a kijelentés a földi feltámadásra mutat előre.

20. Hogyan erősítette meg ez a cikk a feltámadásba vetett hitedet?

²⁰ Kétségtelen, hogy lesz feltámadás! Azok, akik a földre támadnak fel, abban reménykedhetnek, hogy örökké fognak élni. Te is bízhatsz ebben az ígéretben. Vigaszt meríthetsz belőle, ha az elhunyt szeretteidre gondolsz. Ők életre kelhetnek majd, amikor Krisztus és a társai „királyokként fognak uralkodni. . . az 1000 év alatt” (Jel 20:6). És abban is szilárdan bízhatsz, hogy ha meghalnál a millennium előtt, biztosítva lesz a jövőd. A reménységünk „nem vezet csalódáshoz” (Róma 5:5). Megerősít minket, és segít, hogy örömmel szolgáljuk Istent. De ahogy a következő cikkből látni fogjuk, még mást is tanulhatunk a korintusziaknak írt első levél 15. fejezetéből.