Megfogadod a figyelmeztetéseket?

 1. Milyen ítéletre kerül sor hamarosan?

JELENTŐSÉGTELJES időben élünk. Jézus nemsokára minden embert megítél. Elmondta a tanítványainak, hogy mi minden fog történni a világban azt megelőzően, hogy ítélkezni kezd. Ezekre az eseményekre együttesen úgy utalt, mint a jelenlétének és a világrendszer befejezésének a jele (Máté 24:3). Erről a próféciáról a Máté evangéliumának 24. és 25. fejezetében, valamint a Márk evangéliumának 13. és a Lukács evangéliumának 21. fejezetében olvashatunk.

 2. Mit fogunk megvizsgálni ebben a cikkben, és miért lesz ez hasznos?

² Jézus elmondott három szemléltetést is a követőinek figyelmeztetésül. Az első a juhokról és a kecskékről szól, a második az értelmes és az ostoba szüzekről, a harmadik pedig a talentumokról. A szemléltetésekből kiderül, hogy az, hogy valaki hogyan lesz megítélve, azon múlik, hogy milyen a viselkedése. Ezért tekintsük most át ezeket a szemléltetéseket, és lássuk, hogy mit tanulhatunk belőlük. Kezdjük a juhokról és a kecskékről szóló szemléltetéssel.

A JUHOK ÉS A KECSKÉK

 3. Mikor fogja Jézus megítélni az embereket?

³ Jézus a juhokról és a kecskékről szóló szemléltetéssel arra mutatott rá, hogy az alapján fogja megítélni az embereket, hogy hogyan reagáltak a jó hírre, és hogy támogatták-e a felkent testvéreit (Máté 25:31–46). Erre az ítélkezésre a nagy nyomorúság alatt kerül majd sor, közvetlenül Armageddon előtt (Máté 24:21). Mint ahogy egy pásztor különválasztja a juhokat a kecskéktől, úgy Jézus is különválasztja majd azokat, akik hűségesen támogatták a felkent követőit azoktól, akik elmulasztották ezt megtenni.

 4. Az Ézsaiás 11:3, 4 alapján miért lehetünk biztosak abban, hogy Jézus igazságosan fog ítélkezni? (Lásd a képet is.)

⁴ A bibliai próféciák megerősítik, hogy a Jehova által kinevezett bíró, Jézus igazságosan fog ítélkezni. (Olvassátok fel: Ézsaiás 11:3, 4.) Megfigyeli az emberek tetteit, gondolkodását és beszédét, például azt, hogy hogyan bánnak a felkent testvéreivel (Máté 12:36, 37; 25:40). Tudni fogja, hogy ki támogatta a felkenteket és a munkájukat.a Azáltal tudja valaki a leginkább támogatni őket, ha részt vesz a prédikálómunkában. Akik ezt megteszik, azokat Jézus igazságosnak fogja ítélni, és lehetőséget kapnak arra, hogy örökké éljenek a földön (Máté 25:46; Jel 7:16, 17). Milyen nagyszerű jutalom vár rájuk! Ha a nagy nyomorúság alatt és azután is hűségesek maradnak, a nevük benne maradhat az élet könyvében (Jel 20:15).

 5. Mi a juhokról és a kecskékről szóló szemléltetés tanulsága, és kik tanulhatnak belőle?

⁵ Legyél hűséges! Jézusnak a juhokról és a kecskékről szóló szemléltetése elsősorban azokra vonatkozik, akik a földi örök életben reménykednek. Ők nemcsak úgy tudják bizonyítani a hűségüket, hogy támogatják Krisztus testvéreit a prédikálómunkában, hanem úgy is, hogy készségesen engedelmeskednek a Jézus által kinevezett hű és értelmes rabszolga útmutatásainak (Máté 24:45). Ugyanakkor a felkenteknek is fontos megfogadniuk a szemléltetésben rejlő figyelmeztetést. Miért? Mert Jézus azt is megfigyeli, hogy ők mit tesznek, hogyan gondolkodnak és beszélnek. Nekik is hűségesnek kell lenniük. Éppen ezért Jézus két másik szemléltetést is elmondott, amelyek kifejezetten a felkenteknek szólnak. Ezeket is a Máté evangéliumának 25. fejezetében találjuk. Nézzük most meg az értelmes és az ostoba szüzekről szóló szemléltetést.

AZ ÉRTELMES ÉS AZ OSTOBA SZÜZEK

 6. Miért mondhatjuk, hogy öt szűz értelmes volt? (Máté 25:6–10)

⁶ Jézusnak ebben a szemléltetésében tíz szűz kiment, hogy fogadja a vőlegényt (Máté 25:1–4). Mindannyian arra számítottak, hogy bemehetnek vele a menyegzőre. Jézus szerint öt közülük értelmes volt, öt pedig ostoba. Az értelmes szüzek felkészültek voltak. Készek voltak bármeddig, akár késő estig is várni a vőlegényre. Ezért vittek magukkal lámpát, hogy legyen mivel világítani a sötétben, sőt bőséges mennyiségű olajat is, arra az esetre, ha a vőlegény késne. Így a lámpáik nem aludtak ki. (Olvassátok fel: Máté 25:6–10.) Amikor megérkezett a vőlegény, az értelmes szüzek bementek vele a menyegzőre. Hozzájuk hasonlóan azok a felkent keresztények, akik mindaddig hűségesek maradnak, amíg Krisztus eljön, csatlakozhatnak hozzá, vagyis a vőlegényhez az égi királyságában (Jel 7:1–3).b De mi történt az ostoba szüzekkel?

 7. Mi történt az ostoba szüzekkel, és miért?

⁷ Az értelmes szüzekkel ellentétben az ostoba szüzek nem álltak készen a vőlegény fogadására. A lámpáik már majdnem kialudtak, amikor megtudták, hogy a vőlegény hamarosan megérkezik. De mivel nem vittek elegendő olajat magukkal, el kellett menniük venni. Eközben megérkezett a vőlegény, és „a szüzek, akik készen álltak, bementek vele a menyegzőre, az ajtó pedig bezárult” (Máté 25:10). Amikor végül az ostoba szüzek visszaértek, ők is be akartak menni, de a vőlegény ezt mondta nekik: „nem ismerlek titeket” (Máté 25:11, 12). Ők nem voltak felkészülve arra, hogy addig várjanak a vőlegényre, ameddig csak kell. Mit tanulhatnak ebből a felkent keresztények?

8–9. Mit tanulhatnak a felkentek a szüzekről szóló szemléltetésből? (Lásd a képet is.)

⁸ Legyél felkészült! Ezzel a szemléltetéssel Jézus nem azt akarta mondani, hogy a felkentek két csoportra fognak oszlani: az egyik készen fog állni arra, hogy a világrendszer végéig kitartson, a másik pedig nem. Egyszerűen azt akarta hangsúlyozni, hogy azok a felkentek, akik nem állnak készen arra, hogy mindvégig hűségesen kitartsanak, nem fogják megkapni az égi jutalmukat (Ján 14:3, 4). Ez nagyon elgondolkodtató. Függetlenül attól, hogy égi vagy földi reménységünk van, fontos megszívlelnünk ennek a szemléltetésnek a tanulságát: mindannyiunknak kitartóan kell virrasztanunk, és felkészültnek kell lennünk, vagyis késznek arra, hogy mindvégig kitartsunk (Máté 24:13).

⁹ Miután a szüzekről szóló szemléltetéssel Jézus rámutatott a felkészültség fontosságára, elmondta a talentumokról szóló szemléltetést. Ezzel egy másik tulajdonságra hívta fel a figyelmet: a szorgalomra.

A TALENTUMOK

10. Mit tett a két hűséges rabszolga? (Máté 25:19–23)

¹⁰ A talentumokról szóló példázatban Jézus három rabszolgáról beszélt. Kettő közülük hűséges volt, egy pedig hűtlen (Máté 25:14–18). Mielőtt az uruk külföldre utazott, talentumokat, vagyis hatalmas pénzösszeget bízott rájuk. A két hűséges rabszolga mindent megtett, hogy gyarapítsa az ura vagyonát. Szorgalmasan és bölcsen használták fel a pénzt. Így mire az uruk megérkezett, megduplázták a rájuk bízott talentumokat. Ezért dicséretben részesültek, és együtt örülhettek az urukkal. (Olvassátok fel: Máté 25:19–23.) De vajon mit tett a pénzzel a harmadik rabszolga?

11. Mi történt a lusta rabszolgával, és miért?

¹¹ A harmadik rabszolga, aki csak egy talentumot kapott, lusta volt. Ahelyett, hogy bölcsen használta volna fel a rábízott pénzt, elásta a földbe. Így amikor az ura visszatért, csak annyit tudott visszaadni neki, amennyit kapott. Ennek a rabszolgának rossz volt a hozzáállása. Ez abból is látszik, hogy ahelyett, hogy bocsánatot kért volna az urától, amiért nem gyarapította a vagyonát, még igazságtalanul őt kezdte hibáztatni, és azt mondta, hogy sokat követel másoktól. Nem csoda, hogy az ura nem dicsérte meg! Sőt, elvette tőle a talentumot, és eltávolította őt a háznépéből (Máté 25:24, 26–30).

12. Kiket jelképez a két hűséges rabszolga?

¹² A két hűséges rabszolga a hűséges felkenteket szemlélteti. Ők együtt örülhetnek az urukkal, Jézussal. Az első feltámadás által megkapják az égi jutalmukat (Máté 25:21, 23; Jel 20:5b). Ugyanakkor a lusta rabszolga példája figyelmeztetésül szolgál a felkenteknek. Miért mondhatjuk ezt?

13–14. Milyen tanulságot vonhatnak le a felkentek a talentumokról szóló szemléltetésből? (Lásd a képet is.)

¹³ Legyél szorgalmas! A szüzekről szóló szemléltetéshez hasonlóan a talentumokról szóló szemléltetés sem egy jövendölés. Jézus inkább figyelmeztetni akarta a felkenteket arra, hogy ha bármikor is ellustulnak, és elveszítik a buzgalmukat, akkor nem tudják biztossá tenni az elhívásukat és a kiválasztásukat, és így nem mehetnek be az égi királyságba (2Pét 1:10).

¹⁴ A szüzekről és a talentumokról szóló példázatokból világosan látszik, hogy minden felkent kereszténynek felkészültnek, ébernek és szorgalmasnak kell lennie. De Jézus még mást is mondott figyelmeztetésül a felkenteknek. Erről a Máté 24:40, 41-ben olvashatunk.

„AZ EGYIKET ELVISZIK”

15–16. A Máté 24:40, 41 szerint miért fontos, hogy a felkent keresztények éberek maradjanak?

¹⁵ Mielőtt Jézus elmondta ezt a három szemléltetést, a felkentek végső megítéléséről beszélt, melynek során kiderül, hogy kiket találtak méltónak arra, hogy megkapják az égi jutalmukat. Jézus beszélt két férfiról, akik a szántóföldön dolgoznak, és két nőről, akik kézimalommal őrölnek. A két férfi és a két nő látszólag ugyanazt a munkát végzi, de Jézus rámutatott, hogy „az egyiket elviszik, a másikat otthagyják”. (Olvassátok fel: Máté 24:40, 41.) Ezután erre ösztönözte a követőit: „Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok” (Máté 24:42). A szüzekről szóló szemléltetés végén is hasonlóan fogalmazott (Máté 25:13). Tehát úgy tűnik, hogy mindkét esetben a felkenteket akarta figyelmeztetni. Csak azokat a felkenteket „viszik el”, vagyis csak azok lehetnek együtt Jézussal az égi királyságában, akik valóban felkentek, és mindvégig hűségesen kitartanak (Ján 14:3).

¹⁶ Legyél éber! Azok a felkentek, akik nem maradnak éberek, nem lesznek összegyűjtve a választottakkal (Máté 24:31). De függetlenül attól, hogy milyen reménységünk van, fontos, hogy Jézus figyelmeztetésével összhangban mindannyian kitartóan virrasszunk, és hűségesek maradjunk.

17. Miért nem kell aggódnunk, ha Jehova úgy dönt, hogy még a mi időnkben is felken hűséges személyeket a szellemével?

¹⁷ Jól ismerjük Jehovát, és tudjuk, hogy mindig megbízhatunk az ítéleteiben. Ezért nem kell aggódnunk, ha úgy dönt, hogy még a mi időnkben is felken hűséges személyeket a szellemével.c Gondoljunk arra, mi történt azokkal, akiket a szőlősgazda a 11. órában fogadott fel Jézus egy másik szemléltetésében (Máté 20:1–16). Ők is ugyanazt a bért kapták, mint azok, akik korábban kezdtek el dolgozni. Ehhez hasonlóan minden felkent, aki hűségesen kitart, meg fogja kapni az égi jutalmát, függetlenül attól, hogy mikor választja ki őt Jehova.

SZÍVLELD MEG A FIGYELMEZTETÉSEKET!

18–19. Mi mindent tanultunk Jézus szemléltetéseiből?

¹⁸ Miről volt szó ebben a cikkben? Láttuk, hogy a juhokról és a kecskékről szóló szemléltetés arra hívja fel a földi reménységű keresztények figyelmét, hogy már most és a nagy nyomorúság alatt is hűségesnek kell maradniuk Jehovához. Akiket Jézus a jövőbeli ítéletkor hűségesnek fog tartani, lehetőséget kapnak az örök életre (Máté 25:46).

¹⁹ Ezenkívül megvizsgáltuk, mit tanulhatunk abból a két szemléltetésből, amely a felkenteknek szól. A szüzekről szóló szemléltetésben az öt értelmes szűz felkészült volt. Készek voltak bármeddig várni a vőlegényre. Velük ellentétben az ostoba szüzek nem voltak felkészülve, ezért ők nem mehettek be a vőlegénnyel a menyegzőre. Akármeddig kell is várnunk arra, hogy Jézus eljöjjön, és véget vessen ennek a világnak, nekünk is késznek kell lennünk mindvégig kitartani. A talentumokról szóló szemléltetésben a két hűséges rabszolga szorgalmasan fáradozott azon, hogy gyarapítsa az ura vagyonát, ezért az uruk megdicsérte őket. Ellenben a lusta rabszolgát kizárta a háznépéből. Mi ebből a tanulság? Az, hogy nekünk is szorgalmasan kell végeznünk Jehova szolgálatát, míg el nem jön a vég. Végül pedig láttuk, hogy Jézus csak akkor „viszi el” a felkenteket, vagyis csak akkor nyerhetik el az égi jutalmukat, ha mindvégig éberek maradnak. A felkentek már nagyon várják, hogy egybe legyenek gyűjtve Jézushoz az égbe. Armageddon után pedig a menyasszonyaként részt vesznek vele a bárány menyegzőjén (2Tessz 2:1; Jel 19:7, 9).

20. Mit tesz Jehova azokért, akik megszívlelik Jézus figyelmeztetéseit?

²⁰ Bár az ítélet ideje már nagyon közel van, nem kell félnünk. Ha hűségesek maradunk, akkor égi Atyánk megadja nekünk a szokásosnál nagyobb erőt, hogy sikerüljön megállnunk az Emberfia előtt (Luk 21:36; 2Kor 4:7). Függetlenül attól, hogy égi vagy földi reménységünk van, ha megszívleljük a Jézus szemléltetéseiben szereplő figyelmeztetéseket, elnyerhetjük Jehova tetszését, és abban a ki nem érdemelt kedvességben lehet részünk, hogy a nevünk benne lesz az élet könyvében (Dán 12:1; Jel 3:5).