Az elmúlt év kiemelkedő eseményei

IZGALMAS látni, hogy mi mindent valósít meg Jehova világszerte a népe által. Most betekintést nyerhetsz a jelnyelvű terület fejlődésébe, és abba, hogy az írói osztály milyen módszerekkel végez kutatást. Olvashatsz a nemzetközi kongresszusainkról, továbbá érdekes részleteket tudhatsz meg az új énekeskönyvünkről. Naprakész tájékoztatást kaphatsz különböző országokból a jogi fejleményekről, a Haitin történt eseményekről, és fiókhivatalok átadásáról. Bízunk benne, hogy élvezetesnek és buzdítónak találod majd a beszámolót.

ISTEN AZT AKARJA, HOGY A SIKETEK MEGISMERJÉK

Lássuk, mi történik a jelnyelvű területen. Az Egyesült Államokban élő Salvatore, akinek a felesége Jehova Tanúja, nem hall. Bár ismerte valamennyire a Biblia igazságát, éveken át nem haladt előre szellemileg. A felesége azt javasolta, hogy egy éven át olvassa naponta a Bibliát. De miután Salvatore hiába küzdött, hogy megértse az olvasottakat, elcsüggedt. „Soha nem leszek képes megszeretni Jehovát” – kesergett.

Ám amikor A Szentírás új világ fordításának egy része megjelent DVD-n amerikai jelnyelven, megváltozott az élete. Miután Isten Szavának mélységeit is megértette, ezt mondta: „Biztos voltam benne, hogy Isten azt akarja, hogy megismerjem.” Salvatore tanulmányozta a Bibliát, és most boldogan szolgálja Jehovát mint megkeresztelt Tanú.

Hozzá hasonlóan a világ minden táján más siketek is érzik Jehova mélységes szeretetét és törődését, hiszen a Biblia és egyéb jelnyelvű kiadványok már hozzáférhetők DVD-n, illetve letölthetők az internetről. Jelenleg 46 jelnyelven léteznek ilyen kiadványok, és várhatóan további 13 jelnyelven lesznek elérhetők. Az Őrtorony ezek közül 9 jelnyelven hozzáférhető, az Új világ fordítás pedig amerikai, brazil, kolumbiai, mexikói, olasz és orosz jelnyelven jelent már meg.

Mindig nagyon megható látni, milyen nagy hatással vannak a jelnyelvű kiadványok az újakra. „Először 1981-ben tanulmányoztam japán kiadványokból – meséli Nacue, egy siket japán asszony. – Aztán mivel nem fogtam fel, amit olvastam, és a családom ellenezte a tanulmányozást, abbahagytam.

2007 áprilisában egy hírnök megmutatta az Isten barátja lehetsz! című füzetet japán jelnyelven. Ez 26 évvel azután történt, hogy először tanulmányoztam a Bibliát. Rögtön újrakezdtem a tanulmányozást, és éreztem, hogy csillapul a szellemi éhségem. 2008 novemberében megkeresztelkedtem.”

Világszerte több mint 16 000 siket hírnök van. Ők jelnyelven dicsérik Jehovát a kézmozdulataikkal és az arckifejezésükkel. Mivel már 30 könyv, füzet, traktátus, film és bibliai dráma jelent meg különböző jelnyelveken, biztosak benne, hogy Jehova szereti őket, és értékeli lojális szolgálatukat.

Az az 54 fiókhivatal, ahol jelnyelvű fordítás folyik, számtalan köszönőlevelet kap a testvérektől és az érdeklődőktől. Ezekből kiderül, micsoda élmény a siketeknek, amikor mélyebb szellemi igazságokat fedeznek fel. Sokan hasonló gondolatokat fogalmaznak meg, mint a Japánban élő Emi, akinek siketek a szülei. Ő ezt mondta:

„A szüleim jó néhány évvel előttem keresztelkedtek meg, de nehezen értették meg a japán nyelvű kiadványokat. Amikor valami nem volt nekik világos, tőlem kértek segítséget. Ma viszont már magabiztosan tudnak beszélgetni az igazságról. Anyukám azt mondta, hogy a Biblia finomabb részleteit csak azután értette meg, hogy megjelentek a jelnyelvű kiadványok. Ennek köszönhetően a szüleim közelebb kerültek Jehovához, és egymással sem volt még soha olyan szoros a kapcsolatunk, mint most.”

’MINDENNEK PONTOSAN UTÁNAJÁRNAK’

Jézus azt mondta, hogy a hű rabszolga értelmes módon megadja majd a háziszolgáknak az „eledelüket a kellő időben”. Ezzel arra utalt, hogy akik gondoskodnak a szellemi ’eledelről’, azok lelkiismeretesen és körültekintően látják majd el a hit háznépét (Máté 24:45–47).

Krisztus felkent testvérei napjainkban az írói osztályt használják fel Brooklynban, hogy szellemi eledelről gondoskodjanak folyóiratok, füzetek, könyvek és egyéb nyomtatott és elektronikus kiadványok által. Ezeket ugyanolyan gondosan kell elkészíteni, mint a fizikai ételt. Még a szent szellem által irányított bibliaírók is odafigyeltek rá, hogy mindennek gondosan utánajárjanak, hogy így pontos felvilágosítást közöljenek. Lukács például sok-sok szemtanúval beszélt, és ’mindennek pontosan utánajárt az elejétől kezdve’ (Luk 1:1–4).

Az írói osztály is ’mindennek pontosan utánajár’. De hol találnak megbízható információt? Igaz, az interneten könnyen és gyorsan lehet rengeteg információhoz jutni, ám azok, akik kutatást végeznek a főhivatalban, nem vesznek alapul blogokat vagy olyan weboldalakat, amelyeket név vagy megfelelő képesítés nélkül állítottak össze, illetve amelyek nincsenek kellően alátámasztva adatokkal. A Wikipédia nevű internetes enciklopédia angol nyelvű változata például elismeri, hogy némelyik szócikkében „jelentős tévedések, nem enciklopedikus módszerekkel összegyűjtött anyagok, illetve szándékos torzítások találhatók”, és hozzáteszi, hogy „jó, ha a felhasználók tudnak erről”. Ennélfogva az írói osztály inkább mértékadó forrásművekre, elismert szakemberek cikkeire és jó nevű kiadók könyveire hagyatkozik.

Magának az írói osztálynak is több ezer kötetből álló könyvtára van. Ezenkívül a kutatást végző testvérek a közeli nyilvános és szakkönyvtárakat is látogatják, speciális kiadványokhoz pedig könyvtárközi kölcsönzés útján jutnak hozzá. Az egyik nagy egyetemi könyvtárban, amelybe járnak, körülbelül ötmillió könyv, 58 000 időszakos kiadvány, 5,4 millió mikrofilm és több ezer elektronikus adatbázis található. Az írói osztálynak van egy kiterjedt archívuma is, ahol újságcikkeket, tapasztalatokat és történelmi jellegű információt gyűjtenek. Ezt mindig naprakészen tartják helyi források, valamint a fiókhivataloktól kapott anyagok alapján.

Természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról, amit a Prédikátor 12:12 ír: „a sok könyv írásának nincs vége”. Mivel még tekintélyes források is közölhetnek téves információt, hogyan ellenőrizzük, hogy valami pontos és megbízható-e?

Vegyük például azt a megállapítást, mely az Egy Teremtő keze műve az élet? című füzetben olvasható a pókfonálról, a földön található egyik legerősebb anyagról: „Ha egy fogófonálból készült hálót futballpálya méretűre nagyítanánk, és a szálak 1 centiméter vastagok lennének, 4 centiméter távolságra egymástól, a háló képes lenne megállítani egy hatalmas utasszállító repülőgépet menet közben!” Jóllehet ezt a kijelentést egy neves tudományos folyóiratban találták, nem az volt az eredeti forrás, és az eredeti megfogalmazás félreérthető volt. Ezért fel kellett venni a kapcsolatot azzal a kutatóval, aki az eredeti kijelentést tette, és meg kellett tőle kérdezni, hogyan jutott erre a következtetésre. A kutatást végző testvéreknek továbbá szükségük volt egy képletre és pluszinformációra ahhoz, hogy kiszámolhassák, milyen erőt fejtene ki egy utasszállító repülőgép egy futballpálya nagyságú pókhálóra. Miután órákig kutattak, és aprólékos számításokat végeztek, bebizonyosodott, hogy ez a megdöbbentő állítás valóban megállja a helyét.

Időnként azonban még egy látszólag jó nevű forrás sem hiteles a részleteket illetően. Íme, egy példa: többször idéztük Gandhitól azokat a szavakat, melyeket állítólag a szentélyében mondott Lord Irwinnek: „Ha az ön országa és az enyém megértik egymást Krisztusnak a hegyi beszédben lefektetett tanításai alapján, akkor megoldottuk, nemcsak a mi országaink, hanem az egész világ nehézségeit.” Miután alaposan utánajártak ennek a kijelentésnek, kiderült, hogy nincs rá bizonyíték, hogy Lord Irwin valóban meglátogatta Gandhit a szentélyében. Így kérdésessé vált, hogy hol és mikor mondta ezt Gandhi, illetve hogy egyáltalán mondott-e ilyet. Éppen ezért a kiadványainkban már nem használjuk ezt az idézetet.

Vagy talán olvastad már a Sir Isaac Newtonnal és a naprendszerről készített makettjével kapcsolatos történetet. Egyszer egy ateista férfi állítólag meglátogatta Newtont, és megkérdezte tőle, hogy ki készítette a makettet. Amikor Newton azt válaszolta, hogy senki, a férfi felháborodott: „Ne nézzen bolondnak!” Newton erre azt mondta, hogy a sokkal hatalmasabb naprendszerről készült eme szerény utánzat is azt bizonyítja, hogy kell lennie egy tervezőnek vagy alkotónak. Bármily jól hangzik is ez a történet, sem történelmi források, sem a Newton munkásságával foglalkozó tudósok, sem az életrajzírói nem tudják bizonyítékokkal igazolni, hogy ez a párbeszéd valóban elhangzott. Érdekes, hogy legkorábban az 1800-as évek elején történt utalás erre az esetre, és nem is Newtonnal, hanem egy német tudóssal, Athanasius Kircherrel kapcsolatban. Ennélfogva az írói osztályunk már nem használja fel ezt a történetet a kiadványainkban.

Olykor még kisebb jelentőségű kijelentések esetében is utána kell járni, hogy pontosak-e. Előfordulhat például, hogy egy testvér az élettörténetében azt mondja, hogy 1915-ben született Csehszlovákiában, ámde Csehszlovákia csak 1918-ban jött létre. Akkor hol született ez a testvér? A kérdés megválaszolásához talán régi térképeket vagy történelmi feljegyzéseket kell segítségül hívni.

Vagy lehetséges, hogy egy testvér kijelenti, hogy egy bizonyos időpontban, San Franciscóban keresztelkedett meg. A gondos utánajárás eredményeként azonban kiderülhet, hogy akkor nem volt kongresszus ebben a városban. Hogyan oldható fel az ellentmondás? Előfordul, hogy az embert cserbenhagyja az emlékezete. A testvér nagy valószínűséggel nem téved a keresztelkedése helyét illetően, de talán nem emlékszik pontosan a dátumára. Más források ellenőrzésével rendszerint meg lehet bizonyosodni a részletek pontosságáról.

Az írói osztály tehát ragaszkodik ahhoz, hogy csak pontos és hiteles információt használjon fel, még látszólag jelentéktelen részletekben is. Ennek köszönhetően „a hű és értelmes rabszolga” folyamatosan gondoskodik szellemi eledelről, mely tiszteletet szerez az ’igazság Istenének’, Jehovának (Zsolt 31:5).

SEGÍTSÉGET KAPTUNK A KITARTÓ VIRRASZTÁSHOZ

Világszerte Jehova Tanúi milliói voltak hálásak a gyakorlatias, időszerű programokért, melyek a „Kitartóan virrasszatok!” jeligéjű kerületkongresszusokon hangzottak el 2009-ben. A jelenlevők között volt az a több mint 200 000 küldött is, akik 136 országból kaptak meghívást a 37 nemzetközi kongresszus valamelyikére. Ezeket a következő országokban tartották meg: Ausztria, Chile, Dél-afrikai Köztársaság, Egyesült Államok, Elefántcsontpart, Franciaország, Ghána, Kenya, Korea, Lengyelország, Mexikó, Mianmar, Németország, Olaszország, Peru, valamint Trinidad és Tobago. A nemzetközi kongresszusokon a résztvevők csúcslétszáma összesen 1 495 045 volt, és 15 730-an keresztelkedtek meg.

Mi a céljuk a nemzetközi kongresszusoknak? A Vezető Testület néhány évente szervez ilyen kongresszusokat könnyen megközelíthető városokban, időnként olyan országokban, ahol Jehova Tanúi munkája korábban be volt tiltva. Ezeknek az alkalmaknak az a céljuk, hogy erősítsék a testvéreket, és lendületet adjanak a jó hír prédikálásának az adott országban.

Ezek a kongresszusok arra is remek lehetőséget adnak, hogy a testvérek saját maguk is tapasztalhassák, hogy az egységnek milyen különleges köteléke fűzi össze a nemzetközi testvériséget (Kol 3:14). Micsoda öröm látni a testvérek közötti szeretetet, békét és egységet, mely legyőz minden nemzeti, kulturális és nyelvi akadályt! Igazi szeretet figyelhető meg a különböző etnikai csoportok között, amint az ülésszakok előtt és után élvezik egymás társaságát, együtt esznek, apró ajándékokat adnak egymásnak, telefonszámot és címet cserélnek, közös fényképeket készítenek, és testvéri vonzalommal átölelik egymást. Ilyenkor sok küldött és helyi Tanú népviseletben van.

A nemzetközi kongresszusok minden napjának kiemelkedő pontja, amikor elhangzik a „Beszámolók más országokból” című programrész. Az egyik olaszországi utazófelvigyázó megjegyezte, hogy a beszámolók minden jelenlévőnek segítenek, hogy „egy valódi nemzetközi testvériség részének érezze magát, melynek egyazon cél lebeg a szeme előtt: elvégezni a Királyság-prédikáló munkát”. Igazán szívmelengető volt hallani a misszionáriusok és más teljes idejű szolgák buzdító tapasztalatait, akik a megbízatási helyükről hazalátogattak. Kiváló példájuk mindig óriási buzdítást jelent fiataloknak és időseknek egyaránt!

Szintén nagy örömre adott okot, hogy a Vezető Testület tagjai ellátogattak a nemzetközi kongresszusokra, és időszerű szellemi gondolatokat osztottak meg a jelenlévőkkel, valamint szeretettel buzdították őket. Az előadásaikat és a más országokról szóló beszámolókat egyszerre tolmácsolták a programot hallgató minden nyelvi csoportnak. Például a Hawaiin, Honoluluban megtartott második nemzetközi kongresszuson Stephen Lett a Vezető Testületből négy előadást tartott angol nyelven, és ezeket ilokano, japán, mandarin, Marshall-szigeteki, szamoai és truki nyelvre tolmácsolták.

Amikor a Vezető Testület terveket készít a nemzetközi kongresszusokra, áttekinti a rendelkezésre álló kongresszusi létesítmények méretét, azt, hogy hány helyi Tanú van, hányan fognak külföldről érkezni, és hogy a küldötteknek lesz-e elegendő szállás. Ezután felelős testvérek minden egyes kongresszusi városban engedélyt kérnek a helyi hatóságoktól, és szerződéseket kötnek a létesítmények igazgatóival.

Mivel ezekhez a kongresszusokhoz gyakran nagy stadionokat kell bérelni, rengeteg tervezést és munkát igényel, hogy méltóvá tegyük őket az imádathoz. Peruban például a kongresszus előtt futballmeccset rendeztek, ezért a testvérek egészen a program előtti estéig nem tudtak bemenni a stadionba, hogy kitakarítsák, és mindent elrendezzenek. Bár 3000 önkéntes segítségét kérték, több mint 7000 testvér és testvérnő érkezett délután 6 órára, és mindannyian keményen dolgoztak egész éjszaka, hogy a munka el legyen végezve.

Egy Kaliforniában, Long Beachen tartott nemzetközi kongresszus végén három karbantartó, akik a stadion alkalmazottjai, a következőket mondták: „Már sokszor jöttek ide különböző vallási csoportok, de egy sem volt képes arra, amire önök. Ez egyszerűen lenyűgöző!” Az egyik férfi elismerte, hogy eddig, amikor Jehova Tanúi kopogtattak be hozzá, mindig arra gondolt, hogy csak kopogtassanak nyugodtan, ő úgysem fog ajtót nyitni. Most viszont elhatározta, hogy ha a Tanúk ismét felkeresik, ki fogja nyitni az ajtót, és meg fogja hallgatni őket. A kollégája így fogalmazott: „Én nem tartozom egyetlen valláshoz sem, de ez egy olyan vallás, amelyhez én is nagyon szívesen tartoznék!”

Milyen nagyszerűen tudtunk tanúskodni a kongresszusi városokban Jehova dicsőségére! Igazán hálásak vagyunk Jehovának, amiért ilyen hiterősítő kongresszusokról gondoskodott, hogy továbbra is ’kitartóan tudjunk virrasztani’ (Máté 24:42).

DICSÉRJÜK JEHOVÁT ÉNEKKEL

Az imádatunknak szerves része, hogy énekkel dicsérjük Jehovát. Éppen ezért a 2009-es kongresszusokon Isten szolgáinak óriási örömben volt részük, amikor megtudták, hogy megjelenik egy új énekeskönyv Énekeljünk Jehovának címmel. De miért volt szükség új énekeskönyvre?

Időről időre át kell dolgozni az énekeskönyvet, hogy mindig összhangban legyen a növekvő szellemi világossággal (Péld 4:18). Egy új énekeskönyv elkészítése lehetőséget ad arra, hogy az énekek szövegében elvégezzék a kívánt változtatásokat. Mivel a szavakat gondosan választották meg, éneklés közben könnyebben megértjük az énekek mondanivalóját, és jobban visszaemlékszünk a szövegükre. Az énekek szövegét azért is egyszerűbb most megtanulni, mert sok ének rövidebb lett. Több énekhez pedig refrén is készült, hogy a kulcsgondolatok hangsúlyt kapjanak. Továbbá a testvérek törekedtek rá, hogy minden egyes szótagra egy hangjegy essen, vagyis ne legyen hajlítás.

Miután gondosan átnézték a korábbi énekeskönyvet (Énekeljetek dicséreteket Jehovának), rájöttek, hogy néhány éneknek a dallamán is változtatni kell, hogy könnyebben lehessen őket énekelni. Ezért egyes énekeket most mélyebben kell énekelni, hogy így a magasabb hangok se okozzanak gondot. Továbbá a gyülekezetekben nem minden éneket énekeltek a kotta szerint. Ezért némely esetben magát a dallamot is átírták, hogy természetesebb legyen, igazodva ahhoz, ahogy a testvérek eddig is sok helyen énekelték.

Az olyan részletekre is nagy gondot fordítottak, hogy hogyan fognak az énekek nyomtatásban kinézni. Hogy a szövegnek minden nyelven legyen elég hely, a hosszabb énekek két oldalra kerültek, de úgy lettek elhelyezve, hogy éneklés közben ne kelljen lapozni. Ezenkívül egyetlen ének sem több három versszaknál.

Hogyan lett ez az óriási feladat elvégezve? 2007 augusztusában egy tapasztalt zeneszerzőkből és szövegírókból álló csoport meghívást kapott, hogy segítsen a Vezető Testületnek az énekeskönyv elkészítésében. Az előző énekeskönyv minden egyes énekét aprólékosan megvizsgálták, hogy megállapítsák, min kell változtatni a szentírási tanítások fényében, vagy a könnyebb hangsúlyozás végett, vagy azért, hogy az ének dallamosabb legyen. A testvérek látták, hogy néhány régebbi dallam teljesen megfelelő, viszont jó lenne új szöveget írni hozzá. Más énekeknek a szövegén alig kellett módosítani, viszont a dallamukat jelentősen meg kellett változtatni. Ezután a Vezető Testület Tanítói Bizottsága jóváhagyott egy listát, hogy milyen témákról szóljanak azok az énekek, melyeket gyülekezeti összejöveteleken, kongresszusokon vagy átadási programokon éneklünk.

A zeneszerzők arra is időt szántak, hogy újra átgondolják, milyen jellegű zene hallható az összejöveteleinken. Hogy méltóságot tükröző, mégis kellemes énekek készüljenek, kerülték az olyan dallamokat, melyek a kereszténység egyházi énekeire emlékeztetnek. Ugyanakkor azt sem akarták, hogy a Jehovát dicsérő énekek olyan stílusúak legyenek, mint sok karizmatikus egyház népszerű énekei.

A Vezető Testület elejétől a végéig figyelemmel kísérte a zeneszerzők és a szövegírók munkáját. Azokból az énekekből, melyeket a Vezető Testület még nem ismert, kórusfelvételeket készítettek, hogy a Vezető Testület meg tudja hallgatni őket, és véleményt tudjon alkotni róluk. Mihelyt az énekeket jóváhagyták, elküldték a fiókhivataloknak, hogy le tudják fordítani őket. Így az énekeskönyv más nyelveken is az angollal egy időben jelenhetett meg.

Ezenkívül, még szintén 2007-ben, a Vezető Testület gondoskodott róla, hogy készüljön egy kórusfeldolgozás, hogy a gyülekezetek könnyebben megtanulják az énekeket. Évek óta szokás, hogy a Jehova Tanúi oktatási programjain, például a kongresszusokon hallható zenét, valamint a drámák és filmek zenéjét felveszik Pattersonban (New York állam). A zenekar 14 országból érkező önkéntesekből áll, akik évente általában kétszer jönnek össze. Ezek a buzgó testvérek és testvérnők, akik közül sokan teljes idejű szolgák, a szabad idejükben, a saját költségükön utaznak Pattersonba a nemzetközi testvériség érdekében. Mindannyian képzett zenészek. A zenekari feldolgozásokat elküldik a világ minden részére a fiókhivatalokba, hogy a kongresszusokon legyen háttérzene, és hogy a kórusfeldolgozások több nyelven elkészülhessenek. A fiókhivatalokban felvett kórusfeldolgozások ma már számos nyelven letölthetők a www.jw.org honlapról.

Hogyan fogadták a testvérek az új énekeskönyvet? Egy testvérnő a levelében olyan gondolatokat fogalmazott meg, melyek több száz köszönőlevéllel összecsengenek: „Először is hadd köszönjem meg az új énekeskönyvünkben lévő csodálatos új énekeket. Meghatóak, hiterősítőek és vigasztalóak. Ez egy nagyszerű ajándék Jehovától!”

Szívből reméljük, hogy az Énekeljünk Jehovának című énekeskönyv a vigasz és a buzdítás forrása lesz a testvéreinknek mindenütt a világon. Akár egyedül vagyunk, akár a hívőtársainkkal együtt, bárcsak kifejeznénk az éneklésünkkel égi Atyánk, Jehova iránt érzett szeretetünket!

’KORMÁNYZÓK ÉS KIRÁLYOK ELÉ FOGNAK HURCOLNI TANÚSÁGUL’

Jézus figyelmeztette a tanítványait, hogy ’helyi törvényszékek, kormányzók és királyok elé fogják hurcolni őket’. De azt is mondta, hogy ez „tanúságul [szolgál majd] nekik és a nemzeteknek” (Máté 10:17, 18). Az elmúlt év során Jehova Tanúi pontosan azt tapasztalták, amit Jézus megjövendölt. És ahogy Uruk mondta, a bántalmazásuk sokszor alkalmat adott a tanúskodásra.

Örményország

Vahan Bajatjanra, aki Jehova Tanúja, két és fél éves börtönbüntetést szabtak ki, mert lelkiismereti okokból megtagadta a katonai szolgálatot. Mivel az örmény bíróságokon a fellebbezések után is elvesztette a pert, 2003-ban az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult. Végül 2009. október 27-én az EJEB Örményország javára döntött az ügyben, fenntartva ezzel a több mint 50 éves joggyakorlatot. Ám egy bíró, aki nem értett egyet az ítélettel, kijelentette, hogy az „nincs összhangban a jelenlegi európai irányelvekkel, ami a lelkiismereti okokból történő szolgálatmegtagadást illeti”.

A kérdés fontosságára való tekintettel az EJEB hajlandó volt átadni az ügyet a Nagykamara nevű testületének. A tárgyalást 2010. november 24-ére tűzték ki, Strasbourgba (Franciaország). A beszámolónk nyomdai előkészítésének idején még nem kaptunk hírt a Nagykamara döntéséről.

Azerbajdzsán

Jehova Tanúi még mindig csak nehézségek árán tudnak vallásos irodalmat bevinni az országba. A hatóságok bizonyos vallásos kiadványok behozatalát engedélyezik, más kiadványokét viszont nem, mivel állításuk szerint „azok úgy tüntetik fel, hogy kizárólag Jehova Tanúi hite elfogadható, és ez sérti a többi keresztény valláshoz tartozók érzéseit”. Emiatt néhány testvérünknél házkutatást tartottak, és lefoglalták a személyes bibliai irodalmukat.

2010. április 25-én mintegy 250 Jehova Tanúja hazafelé tartott egy grúziai kongresszusról öt nagy és egy kisbusszal. Qazax városánál, a határon elkobozták a bibliai témájú kiadványaikat, és 33 Bibliát is. A Tanúk közül sokakat – még időseket és betegeket is – nyolc órán át várakoztattak. Hogy ilyesmi még egyszer ne fordulhasson elő, és az azerbajdzsáni testvérek továbbra is megkaphassák a szellemi eledelüket, az ügy az EJEB elé lett terjesztve.

Fehéroroszország

2009. november 6-án Dmitrij Szmiket, aki Jehova Tanúja, 3,5 millió rubel (230 000 forint) pénzbüntetésre ítélték a katonai szolgálat megtagadásáért. „Igyekszem az életem minden területén hűségesen követni a Biblia tanításait – mondta Szmik testvér. – Ez számomra azt is magában foglalja, hogy nem tanulhatok hadakozást, és nem vehetek részt abban” (Ézs 2:1–4).

Jóllehet Fehéroroszország alkotmánya biztosítja a polgári szolgálathoz való jogot, a törvény nem teszi lehetővé, hogy a valóságban is ezt válasszák az állampolgárok. „Papíron jogom van a polgári szolgálathoz, de valójában nem élhetek ezzel a jogommal” – magyarázta Szmik testvér.

A joghézag pótlása végett 2010. február 18-án Fehéroroszország elnöke létrehozott egy bizottságot abból a célból, hogy készítsenek egy törvénytervezetet az alternatív szolgálatról. Röviddel ezután a bíróság ártatlannak ítélte Szmik testvért, és eltörölte a súlyos pénzbírságot. Minthogy Fehéroroszországban más fiatal Tanúk is hasonló helyzetben vannak amiatt, hogy nem szeretnének hadakozást tanulni, a kormány remélhetőleg hamarosan lehetővé teszi a polgári szolgálatot.

Belgium

1993-ig a brüsszeli Bétel épülete adómentességet élvezett, ahogy minden más vallási épület Belgiumban. Azonban 1993-ban az adóhivatal változtatott az álláspontján, és megtagadta a teljes adómentességet. Arra hivatkozott, hogy a Bételben nem kizárólag vallásos tevékenység folyik, hanem anyagi előnyszerzés is van a céljai között, és hogy az ott dolgozók nem teljes időben folytatnak vallásos tevékenységet. Az ügyet végül 2008-ban tárgyalták első fokon, és a bíró az adóhivatal javára döntött. Fellebbezés után, 2010. május 4-én a fellebbviteli bíróság ellenkező döntést hozott. Az ítélet szövegében a három bíró kijelentette: „A Bételben lakó Tanúk élete kapcsolatban van mélységes vallásos meggyőződésükkel, mely megkívánja, hogy mindent Isten szolgálata alá rendeljenek . . . Mindannyian Jehova Tanúi különleges teljes idejű szolgáinak nemzetközi rendjéhez tartoznak, és együtt élnek, imádkoznak, énekelnek, és tanulmányozzák a Bibliát. Ezenkívül részt vesznek a helyileg megszervezett reggeli imádaton.”

Eritrea

Jehova Tanúi Eritreában még mindig sok megpróbáltatást élnek át, miközben igyekeznek hűségesen szolgálni Istent. Jelenleg 58 Tanú van börtönben, köztük nők és kisgyermekek is. A szigorú kormányzati intézkedések és a letartóztatás folyamatos veszélye miatt nehéz bármit is megtudni a börtönben lévők hogylétéről. Jehova Tanúi évek óta próbálnak diplomáciai úton enyhíteni eritreai hívőtársaik szenvedésén. A Tanúk segítségért folyamodtak az amerikai Államügyi Minisztériumhoz, az Európai Unióhoz és több nagykövetséghez. Tárgyaltak továbbá számos tisztviselővel az Afrika szarvának nevezett régióban, például az Afrikai Unió képviselőivel is. A közelmúltban elküldtek egy levelet 18 eritreai nagykövetségnek a világ különböző pontjaira. Ebben közlik azoknak a fogvatartottaknak a nevét, akik nem hadköteles korúak, beleértve a gyerekeket és az időseket, és arra kérik Afewerki elnököt, hogy engedje szabadon őket. A kormány eddig még nem reagált a kérelemre.

Görögország

2010. január 15-én Görögország Legfelsőbb Bírósága, az Államtanács megállapította, hogy Evángelosz Delisznek, aki Jehova Tanúja, joga van megtagadni, hogy tartalékosként szolgáljon a hadseregben. Delisz testvér korábban, mielőtt Jehova Tanúja lett, a hadseregben szolgált, de amikor felkérték, hogy vegyen részt egy tartalékosképzésen, a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismerete arra indította, hogy nemet mondjon. Bár először nem fogadták el, hogy lelkiismereti okokból megtagadja a katonai szolgálatot, az Államtanács, idézve Az emberi jogok európai egyezményének cikkelyeiből kijelentette, hogy minden egyénnek jogában áll megváltoztatni a vallását, még akkor is, ha a hadseregben szolgált, és ahhoz is joga van, hogy az új hite miatt lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadja a katonai szolgálatot. Görögország Legfelsőbb Bíróságának ezen kedvező ítélete minden bizonnyal a javára válik majd azoknak a testvéreknek, akik lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadják a katonai szolgálatot Görögországban, és más országokban is, például Azerbajdzsánban, Dél-Koreában, Örményországban és Törökországban.

Portugália

2009. szeptember 25-én az Igazságügyi Minisztérium bejelentette, hogy Jehova Tanúi egyöntetűen el lettek ismerve mint régóta fennálló vallási közösség. Így a lehető legmagasabb besorolásba kerültek jogi és vallási szempontból, ami nagyban elősegíti a szolgálatuk végzését. Az új jogi státus számos előnyt jelent Jehova népének. Például lehetnek vallási szolgáik, akik törvényesen elismert esküvői szertartást bonyolíthatnak le a Királyság-termekben, valamint felhatalmazást kapnak arra, hogy kórházakban és börtönökben igény szerint bibliai oktatást nyújtsanak.

Puerto Rico

2010. január 27-én a Puerto Ricó-i Legfelsőbb Bíróság egy korszakalkotó döntésében kiállt egy felnőtt beteg azon joga mellett, hogy visszautasítson bizonyos orvosi kezeléseket. A bíróság ezenkívül elismerte, hogy a betegnek joga van előzetes rendelkezést készíteni, és kijelölni egy orvosi ellátásról döntő meghatalmazottat, aki képviseli abban az esetben, ha ő öntudatlan állapotban van. Victor Hernandez, aki Jehova Tanúja, készített egy előzetes rendelkezést, mielőtt kórházba ment. Az első fokú bíróság nem volt hajlandó érvényt szerezni Hernandez testvér orvosi ellátást érintő döntésének, melyet a rendelkezésben rögzített, és amelyet a meghatalmazottja is támogatott. Ezt az ítéletet felülbírálva a legfelsőbb bíróság elismerte „azt az alapvető jogot, mely szerint az emberi test sérthetetlensége az ember elidegeníthetetlen joga”. Ez a győzelem nemcsak a több mint 25 000 Jehova Tanújának az érdekét szolgálja, hanem a szigeten élő valamennyi betegét is.

Oroszország

Az elmúlt hónapokban Jehova népének szellem által irányított tevékenységét súlyosabb támadások érték, mint a Szovjetunió összeomlása óta bármikor. 2009. december 8-án az Oroszországi Legfelsőbb Bíróság megerősítette egy Rosztov-na-Donui első fokú bíróság azon döntését, mely szerint megszüntették a Taganrog Gyülekezetet, lefoglalták a Királyság-termet, és a kiadványaink közül 34-et szélsőségesnek bélyegeztek, köztük olyan, sokak által kedvelt könyveket is, mint a Mit tanít valójában a Biblia?, Az én könyvem bibliai történetekről és a „Jöjj, légy a követőm!”.

Néhány héttel később a dél-oroszországi Altaj Köztársaság Legfelsőbb Bírósága hasonló döntést hozott a Gorno-Altajszk Gyülekezettel kapcsolatban, aminek következtében további 18 kiadványt minősítettek szélsőségesnek. Ezek miatt a bírósági végzések miatt a mai napig lehetetlen bevinni Oroszországba a felsorolt kiadványokat. Ráadásul a döntéseken felbátorodva Krisztus ellenségei több városban is fenyegetik és megtámadják az ő békés követőit. A december 8-ai döntés óta több mint 300 eset lett jelentve, amikor razziák, letartóztatások és házkutatások történtek, vagy más módon akadályozták az imádat gyakorlását.

A súlyosbodó helyzet miatt a Vezető Testület jóváhagyta, hogy a testvérek terjesszenek el 12 millió példányt az Újra megtörténhet? – Kérdés Oroszország lakosaihoz című különleges traktátusból (magyarul nem jelent meg). Ez párhuzamot von Jehova Tanúi kommunizmus alatti zaklatása és a jelenleg tapasztalható bánásmód között. Jehova Tanúi 2010. február 26-a és 28-a között terjesztették ezt a különleges traktátust egész Oroszországban. A mínusz 40 fokos hideg ellenére számos gyülekezet mindössze két nap alatt szétosztotta az összes traktátust, melyet kapott.

Az orosz kommunikációs és médiahatóság, a Roszkomnadzor ellentámadásba lendült, és 2010. április 26-án bevonta az engedélyünket Az Őrtorony és az Ébredjetek! további számainak behozatalára.

Ámde „Jehova keze nem . . . túl rövid, hogy ne tudna megmenteni” (Ézs 59:1). 2010. június 10-én az EJEB mérföldkőnek számító döntést hozott Oroszország ellen. Az ítélet a Királyság érdekeit szolgálta. A Moszkvai Jehova Tanúi kontra Oroszország perben született döntés kimondta, hogy a Moszkvai Jehova Tanúi Közösségének megszüntetése és tevékenységének betiltása törvénytelen volt, és megsértette a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való alapvető emberi jogot. A megszüntetés és a betiltás 2004. március 26-a óta van érvényben Moszkvában, és emiatt a testvérek fokozott zaklatásnak és bántalmazásnak vannak kitéve. Az EJEB döntése egyértelműen kimondja, hogy Oroszország kormányának „törvényes kötelessége . . . véget vetni a bíróság által megállapított törvényszegéseknek, és – amennyire csak lehetséges – helyrehozni az okozott károkat”.

Ennek a nagy horderejű ítéletnek az indoklásában hivatkoztak Jehova Tanúi kilenc fellebbviteli bíróságon aratott győzelmére, melyek a Dél-afrikai Köztársaságban, az Egyesült Államokban, Japánban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Oroszországban és Spanyolországban születtek, valamint nyolc korábbi döntésre, melyeket maga az EJEB hozott Jehova Tanúi javára. Ezáltal az EJEB megerősítette azt a meggyőződését, hogy ezekben a korábbi ügyekben is helyes döntés született. Az emberi jogok európai egyezményére és korábbi döntésekre hivatkozva a bíróság leszögezte, hogy Jehova Tanúi egyetlen vádpontban sem vétkesek, melyet az oroszországi hatóságok hoztak fel ellenük.

A bíróság megjegyezte, hogy „a felperes – Jehova Tanúi közössége – 1992-től 2004-ig, több mint tizenkét évig létezett és törvényesen működött Moszkvában. Törvényes létének egész ideje alatt a vénei és az egyes tagjai soha nem követtek el semmilyen bűncselekményt, igazgatási szabálysértést vagy polgári jogsértést.” Ennek fényében a bíróság szerint Jehova Tanúi jogait megsértették, és ahogy fogalmazott, „az államnak mint alperesnek törvényes kötelessége . . . , hogy hozzon . . . olyan intézkedéseket, melyek az ország törvényeivel összhangban foganatosíthatók, hogy véget vessenek a bíróság által megállapított jogsértésnek”.

2010. szeptember 9-én az orosz kormány kérelmezte, hogy az ügyet továbbítsák a bíróság Nagykamarájához. Ezzel a taktikai lépéssel nyilvánvalóan azt akarják elérni, hogy minél később kelljen eleget tenniük a döntésnek. Akár jónak látja Jehova, hogy a Nagykamara foglalkozzon az üggyel, akár nem, biztosak lehetünk benne, hogy ezután is nagyszerű tanúskodásra lesz lehetőségünk.

Szerbia

Egy közel négy évig húzódó jogi küzdelem után a szerb Vallásügyi Minisztérium végre felvette Jehova Tanúi Keresztény Vallási Közösségét a Szerbiai egyházak és vallási közösségek jegyzékébe. Korábban a minisztérium már háromszor is visszautasította a bejegyzési kérelmünket, pedig Jehova Tanúi egyes csoportjai már az 1920-as évek eleje óta jelen vannak ebben a térségben (akkoriban még Nemzetközi Bibliakutatókként voltak ismertek). De miután a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság kétszer is a javunkra döntött, a Vallásügyi Minisztérium jóváhagyta a bejegyzésre vonatkozó kérelmünket.

Jehova Tanúit az ellenségeik a múltban gyakran próbálták veszélyes szektaként beállítani, a médiát is felhasználva. A törvényes vallási közösségként történt bejegyzésünk kétségtelenül hozzájárul majd, hogy Szerbiában az őszinte emberek lássák, hogy Jehova Tanúi törvénytisztelő állampolgárok, és nem jelentenek semmiféle veszélyt a közösségre vagy az egyénekre nézve. A bejegyzésünk első kedvező hatása az, hogy most már vám- és adómentesen vihetünk be az országba bibliai irodalmat, valamint az összejöveteleinken és a prédikáláskor használt egyéb dolgokat.

Szlovénia

2009. november 27-én Jehova Tanúi Keresztény Vallási Közössége bekerült az egyházakról és más vallási közösségekről készült jegyzékbe, melyet a Szlovén Köztársaság kormánya vezet. Az egyházi kérdésekkel foglalkozó kormányhivatal vezetője tájékoztatta a képviselőinket, hogy a Szlovéniában működő 40 vallásos szervezet és csoport közül Jehova Tanúi Keresztény Vallási Közössége a nyolcadik volt, amelynek sikerült újra jegyzékbe vetetnie magát a vallásszabadságról szóló új törvény hatálybalépése óta. A bejegyzésnek köszönhetően a teljes idejű szolgák olyan jogokat élvezhetnek, melyeket a kormány mindenkinek biztosít, aki teljes időben folytat vallásos tevékenységet.

Törökország

Jehova Tanúi Mersinben már mintegy 20 éve használták a Királyság-termüket, amikor 2003 augusztusában a helyi hatóságok bezáratták azt egy bizonyos építési törvény megszegésére hivatkozva. Bár a testvérek megpróbálták rendezni az ügyet, és többször is bírósághoz folyamodtak, 2009. december 30-án Törökország Legfelsőbb Bírósága visszautasította a beadványukat, és Mersin önkormányzata javára döntött. A testvérek most az EJEB-hez fordultak.

A TESTVÉRI SZERETET EREJE HAITIN

2010. január 12-én heves földrengés pusztított Haiti fővárosában, Port-au-Prince-ben és a környékén. Százezrek veszítették életüket, és még ennél is többen maradtak fedél nélkül. Jehova Tanúi közül több ezren veszítették el az otthonukat, és 154-en haltak meg. Sokan mások súlyosan megsérültek, vagy egy hajszálon múlt az életük.

Acloque éppen otthon volt, amikor a rengés bekövetkezett. A falak meggörbültek, és a ház kártyavárként dőlt össze, így Acloque a padló és a leszakadt mennyezet között rekedt. De mivel nem sérült meg súlyosabban, elkezdett a sötétben tapogatózni a kezével. „Elértem egy vizesvödröt – emlékszik vissza. – A vödör meg sem moccant, de az ujjam hegyén tudtam néhány csepp vizet vinni a számhoz. Találtam egy kilazult követ is, amivel kopoghattam, hátha valaki meghallja.” Acloque segítségért imádkozott, kitartóan kopogott a kővel, és várt.

„Nem volt órám, és fogalmam sem volt, hogy mennyi lehet az idő. Eleinte sírtam, és könyörögtem Jehovához, hogy szabadítson ki. De ahogy múlt az idő, mást kértem tőle. »Tudom, hogy feltámasztasz – mondtam. – De még fiatal vagyok. Ha most nem halok meg, tovább tudlak szolgálni.«”

Acloque érezte, hogy elhagyja az ereje, és végül már kopogni sem bírt. Elvesztette az eszméletét.

Amikor újra magához tért, hallotta, hogy a testvérek próbálnak áttörni a romokon, hogy kimentsék. „Hirtelen lezuhant egy betondarab a lábam mellé – meséli. – Rájöttem, hogy a következő a térdemre fog esni, így hát kinyúltam a résen a sötétben, és megfogtam az egyik megmentőm karját.” Acloque hamarosan kiszabadult. Négy napig volt a romok alatt.

HATÉKONY SEGÍTSÉG A BAJBAN

A földrengés után 24 órán belül megérkezett az első Tanú-orvos a dominikai köztársasági fiókhivatalból. Utána még rengeteg Tanú jött a helyszínre, akik vagy egészségügyi szakemberek, vagy jártasak mentőakciókban. Továbbá sok adomány is érkezett. A fiókhivatal területén felállítottak egy ideiglenes kórházat, ahol aztán több mint 1000 Tanú és nem Tanú részesült ellátásban.

A sebesültek között volt két fiatal nő is, akik mindketten elveszítették a jobb karjukat. „Mint minden más egyedülálló sérült, aki elvesztette valamelyik végtagját, ők is azon keseregtek, hogy így nem fognak tudni férjhez menni, és nem lesz családjuk” – idézi fel az eseményeket Mylène, a fiókhivatalban dolgozó egyik önkéntes. Mylène ezek után felvette a kapcsolatot az egyik ismerősével, egy Franciaországban élő testvérnővel, aki gyermekkorában egy autóbalesetben elvesztette az egyik karját, és megkérte, hogy buzdítsa a két fiatal nőt. A francia testvérnő e-mailben fényképeket küldött magáról, a férjéről és két gyönyörű gyermekéről. Mindez óriási vigaszt jelentett a két fiatal sérültnek, akik mára már jól alkalmazkodtak a megváltozott körülményeikhez.

A túlélőknek élelem, ruházat és gyógyszerek mellett sürgősen szükségük volt házakra is. A haiti és külföldi Tanú-önkéntesek több mint 1700 ideiglenes otthont terveztek és építettek azoknak a Tanú-családoknak, akik elveszítették az otthonukat. Ezek védelmet nyújtottak, többek között az eső ellen is. Júniusban a segélycsapatok már kezdtek ideiglenes Királyság-termeket is építeni, júliusban pedig a hatóságok kiadták az első engedélyeket állandó Királyság-termek építésére.

FIZIKAI, ÉRZELMI ÉS SZELLEMI TÁMOGATÁS

Márciusban egy Tanú-orvos, akinek a poszttraumás stressz a szakterülete, találkozott azokkal a vénekkel, akik a földrengés által érintett 115 gyülekezetben szolgálnak. Gyakorlatias javaslatokat adott a testvéreknek, hogyan tudnak szellemi segítséget nyújtani a gyülekezetük érzelmileg lesújtott tagjainak. Ezután maga is beszélt több mint 100 testvérrel és testvérnővel, akiknek különleges támogatásra volt szükségük.

A földrengés után nem sokkal David Splane, a Vezető Testület egyik tagja elutazott Haitira, hogy vigasztalja és buzdítsa az ottaniakat. Splane testvér, aki beszél franciául, egy körzetkongresszuson szólt a testvérekhez, továbbá találkozott a Bétel-családdal, misszionáriusokkal és körzetfelvigyázókkal is. Mindannyian nagyra értékelték szívből jövő figyelmességét, és az egész Vezető Testület szeretetteljes törődését.

Bár a körülmények miatt megvalósíthatatlannak tűnt, A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása elkészült haiti kreol nyelven, ki lett nyomtatva és meg is érkezett a fiókhivatalba. A szállítmány csak néhány órával azelőtt érkezett meg, hogy júliusban a kerületkongresszuson közreadták az új Bibliát. 2010-ben, ahogy peregtek az események a kezdeti segélyakcióktól egészen mostanáig, minden érintett láthatta és érezhette Jehova folyamatos vezetését és támogatását kis és nagy dolgokban egyaránt. Újra meg újra tapasztalták, hogy ha szükség volt valamire, az mindig rendelkezésre állt a megfelelő időben, a szállítás is megoldható volt, és mindig volt valaki, aki tudott segíteni. Mindez túl tökéletesen működött ahhoz, hogy pusztán a véletlen műve legyen. Egy régóta misszionáriusként szolgáló testvér megjegyezte: „Csak az tudja átérezni, hogy Jehova keze mennyire velünk volt, aki átélte mindezt.”

A FIÓKHIVATALOK ÁTADÁSA DICSŐSÉGET SZEREZ ISTENNEK

2010. február 13-a felejthetetlen nap marad a Salamon-szigeteken élő Tanúk életében. Az átadási beszédet Stephen Lett, a Vezető Testület egyik tagja tartotta. Az új fiókhivatali létesítmények átadásán a 368 jelenlévő között ott volt az első helyi Tanú, Clement Fa’abasua is. Egy hónappal az átadás előtt a testvérek tartottak egy nyílt napot az új Bétel szomszédságában élőknek. Összesen 273-an nézték meg az új létesítményt. Az egyik látogató, egy építész, a következőket írta a legnépszerűbb országos napilapban: „Mindent egybevetve az egész [fiókhivatali] létesítményre csillagos ötöst adnék. Jó példával szolgál a Salamon-szigeteken élő embereknek, hiszen láthatják, mi mindent lehet itt véghezvinni, függetlenül attól, hogy kik fognak használni egy adott épületet. A tervező, a rengeteg építőmunkás, és akik jelenleg dolgoznak az épületben, egy valódi ékkövet hoztak létre.”

Észtországban 2010. április 3-án, szombaton egy emlékezetes átadási program hangzott el, melyet mind a 438 jelenlévő örömmel hallgatott. Az átadási beszédet Christian Muntean tartotta, aki a görögországi fiókhivatalból érkezett. A már meglévő fiókhivatali épület szomszédságában a testvérek megvásároltak egy kétszintes épületet a helyi vízművektől. Az átalakított új létesítmény helyet ad filmek és hangfelvételek rögzítésére alkalmas stúdióknak, valamint egy osztályteremnek, melyet az egyedülálló testvérek bibliaiskolájának a tanulói használhatnak.

A szomszédos Lettországban 2010. április 10-én szintén elhangzott egy átadási program. A jó hír 1918-ban jutott el Lettországba, de ezt követően a Tanúk évtizedeken át kemény ellenállásba ütköztek. Mára azonban már szépen előrehaladt a prédikálómunka. A helyi testvérek, valamint a 9 országból érkezett 248 küldött együtt hallgathatták meg Christian Muntean átadási beszédét.

2010. május 8-án, szombaton Paraguayban több mint 2200-an hallgathatták meg a fiókhivatal átadási beszédét, melyet Gerrit Lösch, a Vezető Testület egyik tagja tartott meg. Épült egy 32 szobás lakóépület és egy irodaépület, valamint a korábbi lakóépület fel lett újítva és át lett alakítva. Továbbá egy 40 000 literes föld alatti víztároló is készült. A helyi hatóságok már az építkezés kezdetétől fogva nagyon meg voltak elégedve a nemzetközi és a helyi önkéntesek munkájának a minőségével. Egy tisztviselő elmondta, hogy más egyházak épületeivel nagyon sok gondjuk volt, de Jehova Tanúi arról ismertek, hogy mindig kifogástalan munkát végeznek. Éppen ezért a fiókhivatali építkezéshez a testvérek minden engedélyt könnyen megkaptak.

Pápua Új-Guineában 2010. május 29-én, szombaton 12 országból közel 500 testvér és testvérnő gyűlt össze, hogy meghallgassa Winston Payne átadási beszédét, aki az ausztráliai fiókhivatalból érkezett. A kibővített fiókhivatali létesítmények magukban foglalnak egy tágas fordítói irodát és egy négyszintes épületet, melyben vannak lakószobák, ebédlő, konyha és mosoda. Ezenkívül van egy olyan épület is, melyben a családtagok egyéb szolgáltatásokat vehetnek igénybe, és itt egy Királyság-terem is helyet kapott. A hallgatóság között volt több Tanú is, akik hat napot gyalogoltak göröngyös hegyi utakon, hogy részt vehessenek a programon. Ők mind hagyományos orokaiva népviseletbe öltöztek, és tánccal, énekléssel köszöntötték a többi vendéget. Egy régóta hűségesen szolgáló testvérnő könnyekig meghatódva ezt mondta: „Olyan, mintha már a paradicsomban lennék!” Biztosan sokan mások is hasonlóan éreztek.

’MINDIG TEREMJÜNK SOK GYÜMÖLCSÖT’

Kétségtelen, hogy Jehova Tanúi egyesített erőfeszítései dicsőséget szereznek Istennek. „Abban dicsőül meg az én Atyám, hogy mindig sok gyümölcsöt teremtek, és a tanítványaimnak bizonyultok” – mondta Jézus (Ján 15:8). Jehova áldásával és szeretetteljes irányításával törekedni fogunk rá, hogy összhangban cselekedjünk a következő szavakkal: „Jehovához méltón járjatok, avégett hogy teljesen kedvére legyetek, amint továbbra is gyümölcsöt teremtek minden jó cselekedetben, és gyarapodtok az Isten pontos ismeretében, minden erővel erőssé tétetve az ő dicsőséges hatalmának mértéke szerint, hogy teljesen kitartsatok és hosszútűrők legyetek örömmel” (Kol 1:10, 11).

[Kép a 8. oldalon]

Nacue újra elkezdte tanulmányozni a Bibliát

[Képek a 11. oldalon]

A kutatást végző testvérek gondosan ellenőriznek minden információt

[Kép a 13. oldalon]

Korea

[Kép a 14. oldalon]

Mexikó

[Képek a 14. oldalon]

Dél-afrikai Köztársaság

[Kép a 15. oldalon]

Stephen Lett az egyik hawaii nemzetközi kongresszuson

[Kép a 22. oldalon]

Dmitrij Szmik

[Kép a 25. oldalon]

Evángelosz Delisz

[Kép a 25. oldalon]

Az Igazságügyi Minisztérium által kiadott hivatalos dokumentum

[Kép a 33. oldalon]

A földrengés után a Tanúk közül több szakember segített

[Kép a 33. oldalon]

A haiti és külföldi Tanú-önkéntesek több mint 1700 ideiglenes otthont terveztek és építettek

[Kép a 34. oldalon]

„A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása” megjelent haiti kreol nyelven

[Kép a 36. oldalon]

Az észtországi fiókhivatal új épületszárnya

[Kép a 37. oldalon]

A paraguayi fiókhivatal

[Képek a 37. oldalon]

A pápua új-guineai fiókhivatal átadási beszédét Winston Payne tartotta