Száz éve, 1915-ben
„JELENLEG próbateljes időszakban élünk – írta Az Őrtorony 1915. március 1-jei száma. – Vajon csak azért voltunk tevékenyek, mert reméltük, hogy 1914-ben dicsőségben átváltozunk? Vagy azért, mert szeretjük az URAT és a testvéreinket, ragaszkodunk hozzájuk, és nagy becsben tartjuk az ÚR üzenetét?” 1915-ben néhány Bibliakutató a csalódottság érzésével küzdött. Ám a világ nagy része teljesen másfajta csatát vívott.
Egész Európában dúlt a később I. világháborúként ismertté vált „nagy háború”. A gépesített hadviselés következményeként megváltozott a háborúk arculata, és a civileket sokkal nagyobb mértékben érintette a háború. Például 1915-ben Nagy-Britannia körül német tengeralattjárók, más néven U-bootok cirkáltak. Május 7-én az egyik U-boot elsüllyesztette a brit utasszállító óceánjárót, a Lusitaniát. Több mint 1100 ember vesztette életét.
A semlegesség kérdése
A Bibliakutatók nem akartak részt venni a háborúban. Ám akkor még nem teljesen értették, hogy mit jelent semlegesnek lenni. Önként nem jelentkeztek a hadseregbe, ha viszont besorozták őket, néhányuk vállalta a katonai szolgálatot, de arra törekedett, hogy lehetőleg ne harci alakulatokhoz osszák be. Volt, aki úgy gondolta, hogy ha mégis lövészárokba küldik, egyszerűen csak az ellenség fölé lő.
Az Őrtorony 1915. július 15-ei száma beszámolt egy magyar katona történetéről. Ő akkor keresztelkedett meg, amikor épp felépülőben volt a sérüléséből, majd visszakerült a frontra. A beszámoló így írja le a történteket: „[A magyar katonák] 240 méterre megközelítették az oroszokat, amikor elhangzott a parancs: »Szuronyt szegezz!« A magyar testvér a balszárny szélén volt. Csupán meg akarta védeni magát, ezért arra törekedett, hogy kiüsse a szembenálló orosz férfi kezéből a szuronypuskát. De azt látta, hogy az orosz fél szintén ezt teszi. . . Az orosz katona kiejtette a szuronypuskát a kezéből, és sírt. A testvérünk jobban megnézte az »ellenségét«, és meglátta a koronát és keresztet ábrázoló jelvényt a zubbonyán. Az orosz férfi is Urunk szolgája volt!”a
A „Keresztény kötelesség és a háború” című cikk, mely Az Őrtorony 1915. szeptember 1-jei számában jelent meg, a semlegesség kérdésével foglalkozott. Arra hívta fel a figyelmet, hogy „ha valaki a hadsereg tagja lesz, és felölti a katonai egyenruhát, azzal vállalja a katonák általánosan elfogadott feladatait és kötelezettségeit . . . Vajon felvállalhatja ezeket egy keresztény?” Idővel egyértelművé vált, hogy a keresztények semmilyen szerepet sem vállalhatnak a háborúban.
Változások a főhivatalban
1915-ben pénzhiány miatt megkérték a New York-i Bétel-család 70 tagját, hogy a szántóföldön folytassa a szolgálatát. Ezt mondták nekik: „Nem szabad adósságba keverednünk, vagy veszélybe sodornunk a munkát. Ezért vált szükségessé, hogy minden területen csökkentsük a költségeket.”
A 70 távozó testvér levelet írt, melyen Clayton J. Woodworth és két másik testvér aláírása szerepelt. Levelüket közölte Az Őrtorony 1915. május 1-jei száma. Ezek a testvérek elmondták, hogy örömmel és szívükben hálával távoznak, hiszen sok áldásnak és kiváltságnak örvendhettek a Bétel-család tagjaiként.
Bár nem volt könnyű váltaniuk, az új megbízatásukban lehetőségük volt kimutatni, hogy mit tartanak igazán fontosnak. Hűségesek maradnak Istenhez, vagy megkeserednek? Woodworth testvér tovább prédikált, majd később visszament a Bételbe, és 1919-ben ő lett az Aranykorszak (ma Ébredjetek!) első szerkesztője. Egészen 1946-ig látta el ezt a feladatot.
Lehetőségek a szolgálatra
Ebben a nehézségekkel teli évben Az Őrtorony arra ösztönözte a testvéreket, hogy ne hagyjanak fel a prédikálással. Szerettek volna külön odafigyelni azokra, akik korábban érdeklődést mutattak. „A jegyzékünk szerint az ország egész területéről igényelnek kiadványokat” – írta az 1915. december 15-ei szám. A folyóirat azt tanácsolta, hogy a testvérek keressék fel ezeket a személyeket, és próbálják kideríteni, hogy még mindig érdeklődnek-e. Az volt a cél, hogy felélesszék az érdeklődésüket, és hogy ők is „buzgók legyenek Istenért és az igazságért”.
Akárcsak napjainkban, úgy abban az időben is nagyon fontos volt, hogy a testvérek a Királyságra összpontosítsanak. „Nekünk, akik éberek vagyunk, fáradhatatlanul és lendületesen kell szolgálnunk Istent” – írta Az Őrtorony 1915. február 15-ei száma. Isten szolgáinak ébereknek kell lenniük. A cikk így folytatta: „Őrködnünk kell. Mire is kell éberen figyelnünk? Elsősorban magunkra kell ügyelnünk, nehogy csapdába ejtsen minket a világ.”
Az 1916-os éviszöveg a Róma 4:20-on alapult, és arra ösztönözte a testvéreket a King James Version szóhasználatával, hogy legyenek erősek a hitben. Ez a vers igazán bátorító volt a hűségeseknek, mert a következő évben sok nehézség várt rájuk.
a A Bibliakutatók évekig keresztet és koronát ábrázoló jelvényt viseltek azonosító jelként. Sok éven át ez a szimbólum Az Őrtorony címlapján is látható volt, ám csak az 1930-as évek elejéig használták.