Fiatalok kérdezik:

Miért kell másnak lennem?

„NEHÉZ másnak lenni.” Ezt mondta az egyik keresztény ifjú. Ha te is keresztény vagy, kétségtelenül megérted érzését. A legtöbb fiatalhoz hasonlóan te is biztosan arra vágyódsz, hogy szeressenek és befogadjanak. A baj ott kezdődik, hogy a befogadás rendszerint a veled egykorúakhoz való alkalmazkodást jelenti — vagyis úgy kell beszélned, öltözködnöd és viselkedned, mint ők. Az a fiatal, aki más mer lenni, mint a többiek, kiteszi magát annak a veszélynek, hogy társai kicsúfolják, vagy kiközösítik maguk közül.

A Jehova Tanúi között élő fiatalok ezért nehéz helyzettel találják szembe magukat. Tömören fogalmazva: már mint keresztények is különböznek a többi fiataltól. De ennek nem az az oka, hogy felsőbbrendűnek vagy különbnek érzik magukat másoktól. Inkább az, hogy bibliai neveltetésüknél fogva gyakran nem értenek egyet a velük egykorúakkal az erkölcsi kérdésekben. Hazafias szertartásokról vagy vallási ünnepek megtartásáról és az udvarlásról vallott eltérő nézetük miatt talán ők is olyanok egykorú társaik között, mint a közmondásos fájó hüvelykujj: mindig azt ütjük meg, amelyik fáj.a

Egy fiatal Tanú-lány „a keresztény élet legnehezebb részének” nevezi azt, hogy különböznie kell a többiektől. Egy másik ifjú ezt mondja: „A srácok lenéznek. Többször is pojácának és anyámasszony katonájának neveztek.” Keresztény szüleid esetleg ahhoz is ragaszkodhatnak, hogy ne csak az erkölcsi viselkedés terén különbözzél társaidtól, hanem legyen más az ízlésed az öltözködés, a külső megjelenés és a zene terén is.

Isten népe más!

’Mi rossz van abban, ha olyan vagyok, mint a többi srác?’ — kérdezhetnéd. Nos, Isten népét a kezdet kezdete óta mindig is az jellemezte, hogy különbözött a többi néptől. Egykor Isten a föld minden nemzete közül „saját tulajdonává” választotta ki az ősi Izraelt (2Mózes 19:5). Ez azt jelentette, hogy az izraelitáknak minden más néptől különbözniük kellett. A 3Mózes 18:3-ban Isten megparancsolta: „Ne cselekedjetek úgy, ahogyan Egyiptomban szokás, ahol laktatok. És ne cselekedjetek úgy, ahogyan Kánaán földjén szokás, ahova beviszlek benneteket. Ne kövessétek szokásaikat!” (Ökumenikus fordítás).

Az ősi egyiptomiak belemerültek a lealacsonyító állatkultuszba. Egész életüket áthatotta a lélek halhatatlanságába vetett hitük. Megszokott dolognak számított a vérfertőzés. Hasonlóképpen Kánaán földjén is virágzott a bálványimádás, az elferdült nemi szokások, a vérontás, a gyermekáldozatok és a prostitúció. „Ne tegyétek magatokat tisztátalanná e dolgok bármelyike által — hangzott Isten figyelmeztetése. — Semmit se cselekedjetek ezekből az utálatos dolgokból” (3Mózes 18:24–26).

Jehova megerősítette ezt a figyelmeztetést azzal a törvénygyűjteménnyel, amely életük minden területét szabályozta: az evést (3Mózes 11. fejezet); a testi tisztálkodást (5Mózes 23:12, 13); és a nemi életüket (3Mózes 18:6–23). A Törvény még az öltözködés és a külső megjelenés vonatkozásában is tartalmazott előírást: „Készítsenek rojtozott szegélyt ruháik szélére összes nemzedékükben — mondta Jehova —, és tegyenek kék zsinórt a rojtozott szegély fölé” (4Mózes 15:38). A férfiak kötelesek voltak szakállt viselni és tilos volt levágniuk az ’oldal-hajfürtjeiket’ (3Mózes 19:27; 21:5). Ezt a törvényt meg kellett tartani még abban az esetben is, ha valamely zsidó nem szerette a rojtos ruhát, vagy jobban szerette a simára borotvált arcot.

Képzeld el, mit tennél, ha most azt parancsolnák neked, hogy szakállt viselj és csak bizonyos ruhát hordjál. Vajon berzenkednél ellene, hogy ez személyes jogaidnak a megsértése? Mindazonáltal Isten törvényei fontos és hasznos célt szolgáltak. Jehova ilyen magyarázatot fűzött hozzá: „Hogy megemlékezzetek minden parancsolatomról és megcselekedjétek azokat és szenteknek bizonyuljatok a ti Istenetek számára. Én vagyok Jehova, a ti Istenetek” (4Mózes 15:38–41). A ruhaviseletet szabályozó törvény erőteljes vizuális emlékeztetőként szolgált arra, hogy az izraeliták különböztek a többi néptől — Jehova számára elkülönített szent nemzetet alkottak. Az étkezési előírások nemcsak egészségüket óvták, hanem megőrizték őket attól is, hogy a nem zsidókkal keveredjenek és vallási szokásaikat eltanulják. Nos, gyakorlatilag nem is lehetett egy pogánnyal kapcsolatot ápolni anélkül, hogy ne szegték volna meg Isten valamelyik törvényét. A Mózesi Törvény tehát „fal” volt, amely elválasztotta Isten népét a többi néptől. (Vö. Efézus 2:14.)

A keresztényeknek másoknak kell lenniük

A mai keresztények ’megszabadultak a [Mózesi] Törvény alól’ és személyes választás tekintetében nagyfokú szabadságnak örvendenek (Róma 7:6). De Jézus Krisztus ezt mondta követőinek: „Nem vagytok része a világnak, . . . én választottalak ki benneteket a világból, [és] ezért gyűlöl titeket a világ” (János 15:19). Jézus nem azt mondta, hogy a keresztényeknek el kell hagyniuk a földgolyót. (Vö. 1Korinthus 5:10.) Ő egyszerűen arra gondolt, hogy el kell különülniük „a világtól” — az emberiségnek attól a részétől, amely Istentől elidegenedett. Miért? Mert, ahogyan János apostol később írta: „Az egész világ a gonosznak hatalmában van” (1János 5:19).

Vizsgáljunk most meg egy-két fiatalt, akit az iskolában ismersz. Mi a véleményed gondolkodásukról, viselkedésükről, beszédjükről, zenei ízlésükről vagy öltözködési szokásaikról? Úgy tűnik számodra, hogy az isteni zsinórmértékek vezetik őket — vagy inkább a ’dolgok eme rendszerének istenétől’, Sátántól, az Ördögtől eredő szabályok? (2Korinthus 4:4). Ha ez utóbbiról lenne szó, milyen kínos helyzetbe hoznád magadat, ha hozzájuk hasonlóan cselekednél, beszélnél, vagy ha a külsőd éppen olyan ápolatlan lenne, mint az övék! Ezáltal legalábbis aláásnád azt az állításodat, hogy Jehova Tanúja vagy. De még rosszabb lenne az, ha azt vennéd észre, hogy nyakig belemerültél már ezekbe a rossz szokásokba.

„Barátaid hatással vannak viselkedésedre — ismeri el egy fiatal Kim nevű asszony. — Amikor iskolába jártam, nem voltam még nagyon erős a [krisztusi] igazságban, így rengeteg világi barátom volt. De ez nem volt jó, mert sok rossz dologba belekeveredtem.” Mindenesetre nem kell feltétlenül súlyos bűnbe keveredned ahhoz, hogy máris veszélyeztesd az Istenhez fűződő kapcsolatodat. Jegyezd meg gondosan, mit mond a Biblia a Jakab 4:4. versben: „Nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Aki azért a világ barátja akar lenni, az az Isten ellenségévé válik.”

Ugye nem akarod megkockáztatni, hogy Isten ellenségévé válj? Biztosan nem! Ez esetben nyilvánítsd ki, hogy nem vagy e világból való. Ez persze nem csupán azt jelenti, hogy kerülöd a kábítószereket és az erkölcstelen nemi életet.

Ahogyan más lehetsz

Vegyük például ízlésedet az öltözködés terén. Az, amit viselsz, üzenetet közvetít rólad. Elmondja, ki vagy, mit képviselsz, miben hiszel. A zsidó elrendezéstől eltérően azonban az igaz krisztusi hit tág teret enged az egyéniség kibontakozásának és a szabad választásnak. De azt jelenti ez, hogy most már minden divathóbortnak be kell hódolnod?

Egy keresztény leány követni akarta az akkori népszerű szakadt farmernadrág divatot az iskolában. Ugyanis senki nem akar elmaradni a divattól. A szülei azonban bölcsen megvonták a határt, milyen ruhát viselhet. Nem engedték meg neki a slampos, illetlen, bizarr vagy megbotránkoztató ruhaviseletet. Ha így öltözködnél, vajon milyen benyomást keltenél másokban? Egy Jeffie nevű fiatal leány kíváncsi volt, hogyan fog hatni, ha a hóbortos divat szerint vágatja le a haját. „Azt gondoltam, ’másképpen’ fogok kinézni — emlékezik vissza. — De az emberek kérdezgetni kezdték: ’Csakugyan Jehova Tanúja vagy?’, és ez bizony zavarba hozott.”

Az 1Timótheus 2:9-ben kiegyensúlyozott tanácsot kapunk, ahol a keresztények arra kapnak buzdítást, hogy „szerényen és józanul gondolkodva” öltözzenek. Általában szerény lehetsz úgy is, hogy nem kell feltétlenül maradinak látszanod. Igaz, a visszafogottabb öltözködési mód miatt valószínűleg nem te leszel a legnépszerűbb, de így meg tudsz maradni másnak — olyannak, aki Isten helyeslését élvezi.

Mi a helyzet az ízléseddel a zene terén? Sok fiatal az ébrenlét óráit zenehallgatással tölti. E téren tanúsított kiegyensúlyozottságod eredménye az lesz, hogy élvezetes és építő zenét fogsz hallgatni. A 2Mózes 32:17–22. verse azt mutatja, hogy a zene alantas érzéseket és erkölcstelen szevedélyeket is képes felszínre hozni a zenerajongókból. A mai zene nagy része egyszerűen nem való a keresztény fiataloknak. A rap és a heavy metal zene például népszerű, de a legtöbb — vagy szinte az összes — ilyen zeneszám az erkölcstelen szex, a lázadás, az erőszak, vagy éppenséggel a spiritizmus témája körül forog. Nos, együtt tartasz a tizenévesekkel a zene megválasztásában, vagy van bátorságod megmondani nekik, hogy neked más az ízlésed?

Igen, másnak lenni, bátorságot igényel. Ha nem engeded, hogy a barátaid vagy az osztálytársaid határozzák meg ízlésedet a szórakozás, a beszéd és az öltözködés terén, akkor biztosan kiváltod ellenállásukat. Jézus így figyelmeztetett: „Mivel nem vagytok része a világnak . . . gyűlöl titeket a világ” (János 15:19). Ezért biztosan nem lesz könnyű dolog másnak lenni, sőt az egyik legnehezebb dolognak tűnhet, ám mégsem lehetetlen. Ez olyan életút, amely által megfelelsz Isten irányadó zsinórmértékeinek. Önbecsülést és tiszta lelkiismeretet eredményez. A kérdés tehát így hangzik: Hogyan lehetsz elég bátor ahhoz, hogy más légy? A legközelebbi számunkban erre a kérdésre fogunk válaszolni.

[Lábjegyzet]

[Képek a 18. oldalon]

Az a fiatal, akinek nem sikerül másnak lenni, mint a vele egykorúak, aláássa azt az állítását, hogy ő igenis keresztény