Kiegyensúlyozott nézet a szórakozásról
„AZ ÉLET valóban sivár, ha folyton csak dolgozni kell, és sohasem lehet játszani vagy pihenni.” Ez a megállapítás annyira közismert, hogy sokszor elfeledkezünk róla, mennyire igaz. Természetesen az olyan élet, amikor valaki „folyton csak dolgozik és sohasem játszik”, biztosan nemcsak unalmas lenne, hanem káros is. Az ilyen ember könnyen a „munka megszálottjává” válna, s csak a munkának élne, minden mást kizárva.
Vegyük például Japán sajátságos problémáját, azét az országét, amely szigorú munkaerkölcséről ismert. A dolgozóktól gyakran elvárják az esti vagy hétvégi túlórázást. Egy kanadai folyóirat, a Maclean’s megjegyezte, hogy egy átlag japán munkás évente 2088 órát tölt el munkában, ehhez képest egy átlag kanadai csak 1654 órát. Ám a folyóirat megjegyezte: „A japán vállalatok egy másik nehézséggel találták szembe magukat: egyes dolgozóik belehaltak a karoshi-ba, vagyis a túlmunkába. Az újságok 40-es éveikben járó szívinfarktusos és agyvérzéses férfiakról számoltak be, akik pihenés nélkül egyfolytában 100 napon át dolgoztak.” A japán munkaügyi miniszternek ezért jól rímelő, fülbemászó jelszavakkal reklámhadjáratot kellett folytatnia azért, hogy a dolgozók vegyék igénybe hétvégi pihenőnapjaikat és pihenjenek. Micsoda ellentéte ez egyes nyugati országok munkamoráljának, ahol az embereket valósággal kérlelni kell, hogy dolgozzák ki a teljes hetet!
A játszás előnyei
Helytálló a szakemberek véleménye, hogy a megszállott módjára való folytonos ténykedést általában betegségnek és nem erénynek tekintik. Életszükséglet a játék — de nem csak gyermekkorban; felnőtteknek és gyermekeknek ezen a téren egyforma a szükségletük. Miért? Mit tapasztalnak az emberek egy jó játék vagy kikapcsolódás után? E témáról írt egyik szakkönyv így sorolja fel ennek előnyeit: „Önkifejeződés, baráti szellem kialakulása, az elme és a test egysége vagy teljessége, fizikai egészség, a megszokott munkamenetből való kikapcsolódás, ritmusváltás vagy változatosság; pihenés és ellazulás, lehetőség valami új kipróbálására, újabb emberekkel való megismerkedésre, barátságok kialakulására és a család eggyé kovácsolódására; a természet megismerésére és jobb megértésére . . . és egyszerűen a jó közérzet anélkül, hogy kutatnánk, miből is fakad az. Nos, ennyiféle előny származhat a kikapcsolódásból!”
Szociológusok sok könyvet írtak a szabadidő eltöltése és a játszás témaköréről; abban valamennyien egyetértenek, hogy a kikapcsolódás egyformán fontos az egyénnek és a társadalomnak. Biztosan senki sem ismeri jobban az emberi természetet, mint maga az emberiség Teremtője. És ő vajon hogyan vélekedik erről a kérdésről?
A Biblia — egyesek esetleges nézetével ellentétben — nem tiltja a vidámságot és a kikapcsolódást. Azt mondja, hogy Jehova boldog Isten, aki azt akarja, hogy szolgái is boldogok legyenek (Zsoltárok 144:15b; 1Timótheus 1:11). A Prédikátor 3:1–4. verse arról beszél, hogy „ideje [van] . . . a nevetésnek; . . . és ideje a szökdelésnek”. A „nevetés”-nek fordított héber szó rokonértelmű azokkal a szavakkal, amelyek a „játszást” írják le. Ugyanebben a bibliai könyvben arról olvasunk, hogy „nincs hát jobb dolog, mint ha az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából” (Prédikátor 2:24, Ökumenikus fordítás).
Ma a szabadidő eltöltésének egyik legnépszerűbb módja az, hogy az ember a mások által kínált szórakoztatást választja, lazít és élvezi mások tehetségének megnyilvánulását. De ez sem teljesen új dolog. A Biblia azt mutatja, hogy évezredek óta az emberek örömüket találták abban, ha élvezhették mások táncát, énekét, hangszeres játékát vagy sportvetélkedését.
A szórakoztatóipar számos dolgot kínálhat, mint a kikapcsolódás egyik módját. Ki ne élvezné a tehetséges atléták kimagasló teljesítményeit, egy balerina kecses mozdulatait, vagy egy igazán izgalmas kalandfilm feszültségét, amely szinte a székhez láncolta az embert, vagy egy kellemes melódiának a hangját, amely jóval a zene elhangzása után is sokáig cseng az ember fülében? Nem kétséges, legtöbben élvezettel olvasunk el egy-egy jó könyvet kikapcsolódás céljából, és egyre gyorsabban lapozunk a könyvben, ahogyan a cselekmény kezd kibontakozni.
Az ilyesfajta szórakozás talán pihentetőleg hat ránk, de még ennél többet is tesz. Ösztönöz, feldob bennünket, szívünkre hat, megnevettet — és ezenkívül új ismeretekkel gazdagít. A könyvekből tehát sok mindent meg lehet tanulni az emberi természetről. Ennek ragyogó példái Shakespeare művei.
A szórakozás veszélyei
De annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott nézetünk legyen a szórakozás mai formáiról, az előnyei mellett ismernünk kell a veszélyeit is. Sok szó esett már a szórakozás káros hatásáról. Általában két nagy csoportba sorolhatjuk a veszélyeket: beszélhetünk a szórakozás mennyiségéről és milyenségéről; a számunkra elérhető szórakozás puszta mennyiségéről és annak tartalmáról. Kezdjük talán először a szórakozás milyenségével.
Sötét időkben élünk, amit a Biblia ’nehezen elviselhető kritikus időknek’ nevez (2Timótheus 3:1, New World Translation). Nem meglepő tehát, ha a mai szórakozás magán viseli ezeket a bélyegeket, sokszor bizony annak legcsúnyább vonásaival. A szadista erőszak, a durva erkölcstelenség és a legmegvetendőbb emberi reakciók — például a rasszizmus — mind megtalálhatók a szórakozás közkedvelt formáiban, különböző mértékben szennyezve be azt. Kissé erősen fogalmazva: a mai szórakozás végső fokon nem más, mint pornográfia és szenny.
Filmek: A legnagyobb hollywoodi kitüntetést, a „legjobb színészi alakításért” odaítélt Oscar-díjra többek között három olyan férfit jelöltek, aki az idén pszichopata gyilkost alakított, s mindegyik fenntartás nélkül öl a képernyőn. Az egyik szereplő állítólag jókora húst is kiharapott egy nő arcából, miközben nemi erőszakot követett el rajta. Pénzügyi vonatkozásban az év legmenőbb filmje az Elemi ösztön című film volt. A kritikákból ítélve ez a cím túlságosan is szolid. A film mindjárt egy szexjelenettel kezdődik, amely alatt a nő többször is belevágja jégcsákányát összekötözött szeretőjébe, akinek a vére teljesen befröcsköli őt.
Zene: Mind a rapzenét, mind a heavy-metal zenét az utóbbi időben egyre jobban bírálják, mivel hasonló a tartalma. Az elferdült nemi életet, a nők megerőszakolását, az erőszakot, a különböző fajokkal és a rendőrökkel szembeni gyűlöletet dicsőítő énekek, sőt még a sátánizmus is, mind megtalálható a rap- és a heavy-metal zene hanglemezein. Egyes területeken az ilyen tárgyú lemezeket figyelmeztető felirattal kell elátni. De egy Ice-T nevű rapművész állítólag elismerte: azért alkalmaz énekeiben ilyen megbotránkoztató dalszöveget, hogy lemeze megkapja ezt a figyelmeztető címkét; ez ugyanis a legbeváltabb eszköz a kíváncsiak lépre csalásának. Prince, a rockzene egyik híressége dicshimnuszokat zengedezett az édestestvérek közötti vérfertőző viszonyról. Gyakran a zenés videofilmek egyszerűen a legkirívóbb erkölcstelenségnek adnak tágabb vizuális teret. A popsztár, Madonna Justify My Love című videoklipje a szadomazochizmus és a homoszexualitás ábrázolása miatt vált hírhedtté a világon. Még az MTV, az Egyesült Államok egyik tévécsatornája sem volt hajlandó ezt a számot műsorára tűzni, pedig közismert róla, hogy minden lelkiismeret-furdalás nélkül sugároz erkölcstelen videofilmeket.
Könyvek: Vegyünk most szemügyre néhány példát, amelyet a legújabb könyvismertetésből ollóztunk ki. Az American Psycho egy többszörös gyilkos rémtetteit részletezi, aki elmondhatatlanul szörnyű dolgokat művel: áldozatainak testrészeit kannibál módjára megeszi. A Vox egyetlen hosszú telefonbeszélgetés köré összpontosul, amelynek során egy férfi és egy nő még soha nem találkozott, mégis erotikus beszéddel szexuális tevékenységre ösztönzik egymást. A Raptor két VI. századi hermafrodita, mindkét nem jegyeit magán viselő személy perverz nemi kalandjait kíséri nyomon. A romantikus regényekben rendszerint a házasságtörést és a paráznaságot taglalják és magasztalják. Humoros történetekről szóló képregények, amelyek valamikor teljesen ártalmatlanok voltak a gyermekek számára, ma már élethű ábrázolásban közölnek szerelmi jeleneteket, erőszakot és okkult dolgokat.
Sport: Az ökölvívás betiltása mellett változatlanul sokan szót emelnek. De minden olyan bizonyíték ellenére, hogy a megrendítő erejű kiütések helyrehozhatatlan agykárosodást idéznek elő, a nagy pénzbevétel és a milliós nézőszám továbbra is vonzóan hat a küzdő felekre és a ringbe csalja őket. Pedig már eddig is több száz ökölvívó lelte halálát ilyen kiütés következtében.
Más sporttevékenységekben még nagyobbak a halálozási számok. Hányszor lehetett már olvasni botrányos jelenetekről, akár a pályán, akár a nézők között. A nacionalizmus vagy a tévesen értelmezett „csapatszellem” által kirobbant lázongások következtében több százan meghaltak a stadionokban szerte a világon. A Die Zeit német hetilap a bikaviadalt „a legbrutálisabb sporteseménynek nevezi, amely mindmáig fennmaradt”, s azt mondja, hogy újabban ismét feltűnően népszerűvé vált Spanyolországban és Dél-Franciaországban. Amikor egy bika átdöfte a híres 21 éves José Cubero matador szívét, a meghalt hőst koporsójában később körbevitték a madridi arénában 15 000 lelkes rajongó éljenzése közepette. Halálát felvételről többször is visszajátszották a spanyol tévében.
Tény, hogy ezek szélsőséges esetek és nem jelentik azt, hogy minden szórakozás helytelen a szórakozás sokféle kategóriájában. De ha tárgyilagosan nézzük a szórakozást, el kell ismernünk, igenis léteznek ilyen szélsőséges esetek és nagy népszerűségnek örvendenek. Miért? Talán észrevetted, hogy az, ami néhány évvel ezelőtt még szélsőséges esetnek számított, ma már nem hozza lázba az embereket, és már nem kelt akkora megütközést. A szélsőséges eseteket az emberek fokozatosan elfogadják; megszokják őket. De te, mihez akarsz hozzászokni?
A mennyiség kérdése
Még ha mindenfajta szórakozás teljesen ártalmatlan lenne is, akkor is felmerül a mennyiség kérdése. A szórakoztatóipar szinte elárasztja termékeivel a világot. Az Egyesült Államokban például, csupán 1991-ben, több mint 110 000 különféle könyv jelent meg. Ha minden egyes nap elejétől végig elolvasnál egy könyvet, akkor is több mint 300 évre lenne szükséged, hogy csupán egyetlen év könyvtermését elolvasd! Az Egyesült Államok filmipara jóval több mint 400 filmet gyárt évente, amely sok országba eljut, de a különböző országok is elkészítik a maguk filmjeit. Az indiai filmipar évente hindu filmek százait készíti. És ki tudná megszámolni az évente megjelenő újabb zenei felvételeket, kompaktlemezeket és magnószalagokat? És akkor még nem is beszéltünk a tévéről.
Egyes fejlett országokban több tucat tévécsatorna is működik — kábeltévék, műholdas adások és a normál tévéadók. Ez azt jelenti, hogy a szórakozás lehetősége szinte nagy folyamként jön az otthonunkba a nap mind a 24 órájában. Sport, zene, dráma, vígjáték, tudományos-fantasztikus irodalom, tereferék, filmek; nos, ezekből válogathatunk, s csak egy gombot kell lenyomnunk. Videomagnóval akár több ezer filmet megtekinthetünk, s ott vannak a mit hogyan csináljunk sorozatok, továbbá zenés, természeti, történelmi és tudományos ismeretterjesztő videofelvételek.
De hát kinek jut ideje ennyiféle szórakozásra? A technika arra is képes, hogy megteremtse számunkra azt a csodát, hogy szünet nélkül rendelkezésre álljon a szórakozás valamilyen formája — gondold csak el, mennyire megrökönyödne Mozart, ha egy hordozható sztereó berendezésből hallaná szólni egyik szimfóniáját! Ám a technika egyvalamire képtelen: nem tud időt teremteni mindezeknek az élvezeteknek a habzsolására. Egyes országokban, ahol igen fejlett a technika, inkább az az általános jelenség, hogy az embereknek egyre kevesebb szabadidő áll a rendelkezésére ahelyett, hogy egyre több szabadidejük lenne.
Ha tehát nem vagyunk elővigyázatosak, a szórakozás képes minden szabadidőnket felemészteni. És ne felejtsük el, hogy a szórakozás csak egyik formája a kikapcsolódásnak, méghozzá a legtétlenebb formája. Legtöbbünknek arra is szüksége van, hogy elmenjünk hazulról, valamilyen aktívabb ténykedésre vágyunk; szeretünk közreműködni dolgokban, ahelyett hogy egyszerűen csak ülnénk és várnánk, hogy bennünket szórakoztassanak. Megvan a lehetőség, hogy nagyokat sétáljunk vagy jó társaságban összejöjjünk egymással és közös játékoknak örvendjünk.
Ha hiba megengedni, hogy minden szabadidőnket feleméssze a szórakozás, mennyivel inkább hiba lenne, ha olyan időt is elrabolna a szórakozás, amelyet komolyabb kötelességeinknek, például Teremtőnknek, családunknak, munkánknak vagy barátainknak kellene szentelnünk! Életbe vágóan fontos tehát, hogy kiegyensúlyozott nézetünk legyen a szórakozásról. Hogyan dönthetjük el, melyik szórakozási forma káros számunkra, és mennyi szórakozás az, ami már túl soknak számít?
[Képek a 7. oldalon]
Bizonyos szórakozás mélyen meg tud hatni bennünket és új ismeretekkel gazdagít