Tartsd az oktatást a maga helyén

EGY gyakorlott művész tudja, hogyan keltsen a sima vásznon mélységérzetet. Az előtérben levő részleteknek nagyobb jelentőséget ad, mint azoknak, amelyek középen vagy hátul vannak. Nagyjából ugyanez a helyzet az életünkben levő, elsőbbséget élvező dolgokkal. Némelyikük nagyobb jelentőséget érdemel, mint a másik.

Jézus Krisztus ezt mondta: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, mert övék az egek királysága” (Máté 5:3, NW). Ezért a szellemi értékeket kell az élvonalba állítani. Ezzel ellentétben az anyagi javaknak kevesebb jelentőséget kell tulajdonítani.

Hogyan illik bele a képbe az oktatás? Ez valóban nem jelentéktelen részlet egy keresztény számára. Bizonyos mértékű világi oktatás általában szükséges azon Írás szerinti kötelesség teljesítéséhez, amelyről Pál apostol beszélt: „Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:8). Továbbá, a Jézus által adott megbízatás, hogy tegyenek tanítványokká másokat, ’tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsolt’, megköveteli, hogy követői ismeretet fogadjanak be és utána hatásosan oktassanak másokat (Máté 28:19, 20; János 17:3; Cselekedetek 17:11; 1Timótheus 4:13).

Mégis, az oktatást a maga helyén kell tartani. Nem szabad pusztán a felsőfokú iskolázottság csillogtatásáért vagy a mély benyomást keltő diplomák megszerzéséért törekedni rá. Ha nem megfelelő jelentőséget tulajdonít valaki az oktatásra való törekvésnek, akkor az a saját érdekei ellen irányul. Igaz, hogy az oktatás bizonyos időleges anyagi haszonnal járhat. De a bölcs Salamon király ezt figyelte meg: „van olyan ember, aki bölcsességgel, tudással és rátermettséggel fáradozott, és olyan emberre kell hagynia vagyonát, aki nem dolgozott érte” (Prédikátor 2:21, Újfordítású revideált Biblia [2:22]).

Jehova Tanúi érdekeltek abban, hogy oktatásban részesüljenek, nem csak az iskolázottság kedvéért, hanem azért, hogy még hasznosabban vegyenek részt Isten szolgálatában és önmaguk eltartásában. Mivel szolgálatuk nem anyagi hasznot hozó munka, sokaknak kell világi foglalkozást vállalniuk, hogy előteremtsék a napi betevő falatot. Ez különösen Jehova Tanúi teljes idejű szolgáinak jelenthet kihívást, akiket úttörőknek hívnak. Jól beosztott időrendet kell fenntartaniuk a szolgálatban, mialatt megfelelő anyagi javakról gondoskodnak maguk, és ha házasok, családjuk számáraa (Példabeszédek 10:4).

A szerepet játszó, különböző tényezők mérlegelése után Jehova néhány Tanúja amellett döntött, hogy kiegészítő oktatásban kíván részesülni. Természetesen óvatosaknak kellett lenniük abban, hogy az oktatást megfelelő helyen tartsák. Mi segített nekik ezt megvalósítani? „Számos tényező segített nekem — mondja egy John nevű brazil fiatal. — Még amikor éjszaka is tanulnom kellett, akkor sem mulasztottam el a keresztény összejöveteleket. Kezdettől fogva világosan megmondtam az osztálytársaimnak azt is, hogy Jehova Tanúja vagyok.”

Eric — szintén Brazíliából — kihasználta a lehetőségeket, hogy másoknak beszéljen hitéről, mialatt kiegészítő oktatásban részesült. „ Az iskolát tekintettem saját különleges területemnek — mondja. — Számos tanárral és tanulóval tudtam bibliatanulmányozást folytatni, akik közül öten most már megkeresztelkedtek, és kettő közülük vénként szolgál.”

Richard egy részidőben végezhető iskolába ment vissza, hogy műszaki tervezésben szerezzen diplomát. „Ez a képesítés segítségemre volt, hogy olyan munkát találjak, amellyel gondoskodni tudok magamról és feleségemről — mondja —, de más lehetőségek ajtaját is megnyitotta. Amint egy gyorsépítésib módszerrel épülő Királyság-terem építkezést látogattam meg és beszéltem az építkezést vezetőkkel, megtudtam, hogy szükség van tervezőkre. Képesítésem most hasznosnak bizonyul ezeken az építkezéseken. Továbbá feleségemmel abban reménykedünk, hogy végül Jehova Tanúi világközpontjában vagy nemzetközi építkezésein szolgálhatunk.”

Ugyanakkor Jehova sok Tanúja tudott sikeresen megbirkózni azzal a kihívással, hogy továbbtanulás nélkül gondoskodjon magáról és családjáról. „Azáltal tartom fenn magam, hogy bejárónőként dolgozom hetente két napot — mondja el Mary. — A sors iróniája, hogy óránként több pénzt keresek, mint néhányan azon emberek közül, akikért dolgozom. A munkámat azonban úgy tekintem, mint megélhetési forrásomat. Ez képessé tesz, hogy folytassam az úttörőmunkát, és egyáltalán nem sajnálom, hogy így döntöttem.”

Steve hasonlóképpen érez. „Amikor elkezdtem az úttörőszolgálatot — mondja —, egyesek ezt mondták nekem: »Mit fogsz csinálni akkor, ha megnősülsz és családod lesz? Meg tudod majd keresni a napi betevőre valót?« Végül is olyan sokfajta munkát végeztem már, hogy mindenben van tapasztalatom, amit csak el tudsz képzelni. Most, hogy feleségem van, akiről gondoskodnom kell, arra jöttem rá, hogy több pénzt keresek, mint néhány főiskolát végzett személy, aki a cégünknél dolgozik.”

Nem hívő apák talán megkövetelik kiskorú gyermekeiktől, hogy továbbtanuljanak kiegészítő oktatás formájában, és megvan az Írás szerinti joguk, hogy ezt tegyék. De ebben az esetben a Máté 6:33-mal összhangban a fiatalok részt vehetnek olyan tanfolyamokon, amelyek segítenek majd nekik hasznosabbá válni Jehova szolgálatában, akár arra is képessé teszik őket, hogy belekezdjenek a teljes idejű szolgálatba, mialatt még iskolába járnak.

A legnagyobb oktatás

Jehova minden Tanújának, tekintet nélkül iskolai végzettségére, van valami közös vonása. Felismerik, hogy a napjainkban elérhető, legfontosabb oktatás forrása Isten Szavában, a Bibliában van. A János 17:3 ezt mondja: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Nem számít, milyen világi oktatásra tesz szert egy keresztény, Jehova és Fia, Jézus megismerésének elsődleges fontosságúnak kell lennie.

Ezt a mintát állították fel az első századi keresztények. Manaen, aki bár „Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett”, mégis az antiochiai gyülekezet prófétái és tanítói között volt és tevékenyen szolgált (Cselekedetek 13:1). Ehhez hasonlóan Pál is olyan oktatásban részesült, amelyet ma az egyetemi oktatáshoz lehetne hasonlítani. Mindazonáltal, miután kereszténnyé lett, a maga helyén tartotta az oktatást. Ahelyett, hogy világi képzettségét mások megfélemlítésére használta volna fel, inkább arra használta társadalomtudományi, jogi és történelmi ismeretét, hogy mindenfajta embernek prédikáljon (Cselekedetek 16:37–40; 22:3; 25:11, 12; 1Korinthus 9:19–23; Filippi 1:7).

Az első századi keresztényeket elsősorban nem iskolai végzettségük alapján ismerték. Sokan „írástudatlan és közönséges emberek” voltak, akik nem részesültek a rabbinikus iskolák képzésében. Ez azonban nem jelentette azt, hogy tudatlanok voltak. Éppen ellenkezőleg, ezek a férfiak és nők felkészítettek voltak arra, hogy megvédjék hitüket — ez pedig olyan képesség, amely a szilárd alapokon nyugvó tudást bizonyítja (Cselekedetek 4:13).

Ezért minden keresztény buzgón érdeklődik az oktatás iránt. Ugyanakkor azon van, hogy ’megvizsgálja, mik fontosak’, a maga helyén tartva az oktatást — és minden más törekvést (Filippi 1:9, 10, Vida fordítás).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Kiérdemelt ajánlás

A középiskola befejezése előtti évben Matthew komolyan elgondolkodott arról, hogyan tudja majd eltartani magát, mialatt Jehova Tanújaként a teljes idejű szolgálatot, mint életpályát szeretné választani. A dolog imateljes megvizsgálása után Matthew és szülei úgy érezték, hogy a továbbtanulás előnynek számítana célja eléréséhez. Ezért ösztöndíjért folyamodott. Matthew iskolai tanácsadója egy ajánlólevelet fűzött a folyamodványhoz, mely így szólt:

„Az elmúlt két és fél év alatt nagyszerű volt Matt tanácsadójának és barátjának lenni. Matt jó alaptudással rendelkező személy . . . Hite mély és meggyőződése erős, ami áthatja kapcsolatait és tetteit.

Az elmúlt években Matthew vallásos szolgálatra képezte magát. A hitéhez tartozó szolgák nem kapnak semmilyen pénzbeli ellenszolgáltatást. Ez valóban a szeretet munkája. Matt olyan önzetlen fiatalember, aki meggondolt és figyelmes. Ez az ösztöndíj gondoskodhat arról a segítségről, amely által e hithű ember további képzésben részesülhet és folytathatja önkéntes munkáját.

Az önkéntes munkáról és a közösségi szolgálatról szólva Matt számtalan órát tölt az ajtóról ajtóra történő prédikálással a hétvégeken, a tanítás után és a nyár folyamán. Olyan közösségben tevékenykedik, ahol sokféle emberrel találkozik. Matt irányítói képességét és hozzáértését bibliatanulmányozások vezetése által mutatja fel, melyeket fiatalokkal és idősekkel egyaránt folytat . . . Képes ösztönözni másokat, és tud nekik segíteni valódi képességeik megtalálásában. A tanárok szerint mindig pozitív hatást gyakorol az osztályra. Ő vezeti az osztály megbeszéléseit, és jó képességű szónok . . .

Matt az egyik legkiválóbb fiatalember, akinek valaha is kiváltságomban állt tanácsot adni. Osztálytársai és tanárai igen szeretik és tisztelik. Feddhetetlensége a legteljesebb mértékű.”

[Képek a 9. oldalon]

Jehova Tanúi elsősorban azért érdeklődnek az oktatás iránt, hogy Isten még hatékonyabb szolgái legyenek