Mi a művészet?

AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

MI AZ a legcsodálatosabb látvány, melyben eddig részed volt? Trópusi naplemente, hóborította hegylánc, sivatagi virágok özöne, vagy ősszel egy erdő káprázatos színei?

A legtöbben közülünk dédelgetnek valamilyen különleges pillanatot, amikor a föld szépsége rabul ejtette őket. Ha tehetjük, szeretünk paradicsomi körülmények között nyaralni, és igyekszünk a legemlékezetesebb látványokat filmen megörökíteni.

Ha legközelebb nézed ezt az ártatlan pompát, bizonyos kérdéseken elgondolkodhatsz. Nem lenne hiányérzeted, ha egy szépművészeti kiállításon minden festmény az „Anonymus” jelzéssel lenne ellátva? Ha egy kiállításon látható festmények minősége és szépsége mélyen megindítana, vajon nem szeretnéd tudni, ki volt a művész? Vajon elégedettek legyünk a természet elragadóan szép csodáinak szemlélésével, mégis szándékosan hagyjuk figyelmen kívül a Művészt, aki teremtette őket?

Igaz, vannak, akik azt állítják, a természetben nem létezik olyan, hogy művészet — a művészethez emberi alkotóképesség és értelmezés szükséges. A művészet effajta meghatározása azonban lehet, hogy túl szűkre szabott. Pontosan mi a művészet?

A művészet meghatározása

Valószínűleg lehetetlen olyan meghatározást adni a művészetről, mellyel mindenki megelégszik. De az angol szónak egy egészen jó meghatározása található a Webster’s Ninth New Collegiate Dictionary című szótárban, mely a következőket mondja a művészetről: „hozzáértés és alkotó képzelőerő tudatos alkalmazása különösen esztétikus tárgyak készítésekor.” Ez alapján azt mondhatjuk, hogy egy művésznek mind hozzáértésre, mind alkotó képzelőerőre szüksége van. Amikor ezt a két adottságot érvényesíti, olyasvalamit tud készíteni, amit mások kellemesnek vagy vonzónak találnak.

A hozzáértés és a képzelőerő kifejeződése csak ember alkotta műalkotásokra korlátozódik? Vagy a körülöttünk lévő természet világában is megnyilvánul?

A kaliforniai, magasztos örökzöld mamutfenyők, a Csendes-óceán terjedelmes korallzátonyai, az esőerdő hatalmas vízesései és az afrikai szavannák tetszetős csordái más-más szempontból értékesebbek az emberiség számára, mint a „Mona Lisa”. Ez okból az UNESCO (az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete) az emberiség „Világöröksége” részének jelölte ki a Redwood Nemzeti Parkot (USA), az Iguazú-vízesést (Argentína/Brazília), a Nagy-korallzátonyt (Ausztrália) és a Serengeti Nemzeti Parkot (Tanzánia).

Ezek a természeti kincsek az emberek által készített emlékművekkel együtt szerepelnek. Miért? Mert az a cél, hogy megőrizzenek minden olyan dolgot, aminek „kivételesen egyetemes értéke” van. Az UNESCO úgy érvel, hogy a szépség, legyen az a Taj Mahal (India) vagy a Grand Canyon (USA) szépsége, érdemes arra, hogy a jövő nemzedékei kedvéért megóvják.

De nem is kell elutaznod egy nemzeti parkba ahhoz, hogy megfigyeld az alkotóképességet. Páratlan példa erre a saját tested. Az ókori Görögország szobrászai a művészi kiválóság mintaképének tartották az emberi alakot, és igyekeztek azt a lehető legtökéletesebben ábrázolni. A test működéséről szerzett jelenlegi ismereteink alapján még jobban tudjuk értékelni az annak megteremtéséhez és megtervezéséhez szükséges tökéletes képességet.

Mit mondjunk az alkotó képzelőerőről? Nézd csak meg a páva szétnyitott farktollának csodás mintáit, egy rózsa finom virágát, vagy egy sziporkázó kolibri gyors balettjét. Az ilyen művészi képesség kétségtelenül már azt megelőzően művészet volt, hogy lefestették vagy lefényképezték volna. A National Geographic egyik íróját kíváncsivá tették egy Tacca-faj levendulaszínű porzószálai, és megkérdezett egy fiatal tudóst, milyen célt szolgálnak. Válasza egyszerű volt: „Isten képzelőerejét fedik fel.”

A természet világa nemcsak bővében van a hozzáértésnek és az alkotó képzelőerőnek, hanem ezek az emberi művészek számára az ösztönzés állandó forrásai. Auguste Rodin, neves francia szobrász kijelentette: „A művész a természet bizalmasa. A virágok párbeszédeket folytatnak vele bájosan meghajló száraikkal, és virágaik harmonikusan színezett nüanszaival.”

Néhány művész nyíltan elismerte, hogy amikor megpróbálta felülmúlni a természet szépségét, saját korlátaiba ütközött. „Az igazi műalkotás csak homályos képe az isteni tökéletességnek” — vallotta be Michelangelo, akit minden idők egyik legnagyobb művészének tartanak.

A tudósokat és a művészeket egyaránt elkápráztathatja a természet világának szépsége. Paul Davies, matematikai fizikaprofesszor a The Mind of God című könyvében kifejti, hogy „még a szigorú ateistákban is gyakran él olyan, amit természet iránti tiszteletérzésnek neveznek, elragadtatásnak és hódolatnak annak mélysége, szépsége és törékenysége iránt, mely hódolat vallásos tisztelethez hasonló”. Mit tanuljunk ebből?

A művészi képesség mögött rejlő művész

Egy képzőművész növendék azért tanul a művészről, hogy megértse és értékelje annak művészetét. Felismeri, hogy a művész munkája az egyén visszatükröződése. A természet művészete is a természet szerzőjének, a Mindenható Istennek a személyiségét tükrözi vissza. „Az ő láthatatlan lénye . . . teremtményein észlelve vétetik észre” — magyarázta Pál apostol (Róma 1:20, Kámory fordítás). Sőt mi több, a föld Alkotója egyáltalán nem Anonymus. Ahogy Pál a korabeli athéni filozófusoknak mondta: „[Isten] nincs messze egyikőnktől sem” (Cselekedetek 17:27).

Az Isten teremtésművében megnyilvánuló művészi munka nem haszontalan, sem nem véletlen. Azon kívül, hogy gazdagítja életünket, a legnagyobb Művésznek, az Egyetemes Tervezőnek, Jehova Istennek a hozzáértéséről, képzelőerejéről és kiválóságáról tanúskodik. A következő cikk azt fogja szemügyre venni, hogy ez a művészet miként segíthet nekünk a Legfőbb Művész jobb megismerésében.

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

Musei Capitolini, Róma