A véletlen műve az áhítatot keltő világegyetem?
NÉHÁNYAN ezt mondják: „Igen, a világegyetemünk teljesen véletlenül jött létre.” Mások, főképp a vallásos emberek, nem értenek ezzel egyet. Megint mások nem tudják, mit gondoljanak. Te miben hiszel?
Bárhogyan vélekedj is erről a kérdésről, bizonyára egyetértesz azzal, hogy bámulatos a világegyetemünk. Gondolj például a galaxisokra. A becslések szerint úgy 100 milliárd van belőlük a látható világegyetemben. A galaxisokat alkotó csillagok száma lehet egymilliárdnál kevesebb, de több mint egybillió is.
A legtöbb galaxis galaxishalmazokba csoportosul. Ezek a halmazok néhány tucat vagy akár több ezer galaxisból is állhatnak. Szomszédos galaxisunkról, az Androméda-ködről például úgy beszélnek, mint a Tejútrendszer ikertestvéréről. E két hatalmas csillagrendszert a gravitáció tartja össze. Néhány szomszédos galaxissal együtt egy halmaz részét alkotják.
A világegyetem számtalan galaxishalmazból áll. Néhány halmazt a gravitáció más halmazokkal köt egybe, így jönnek létre a szuperhalmazok. De innentől fogva a gravitáció ereje nem érvényesül. A tudósok azt vették észre, hogy a szuperhalmazok eltávolodnak egymástól. Más szavakkal: a világegyetem tágul. Ez a lenyűgöző felfedezés arra enged következtetni, hogy volt egy kezdet, amikor a világegyetem sokkal kisebb és sűrűbb volt. A világegyetem születésére gyakran ősrobbanásként utalnak.
Néhány tudós nagyon kétli, hogy az emberek rájönnek-e valaha is arra, hogyan született meg a világegyetem. Mások azon spekulálnak, hogyan jöhetett létre a világegyetem intelligens ősok nélkül. A Scientific American című folyóirat 1999. januári számában megjelent egy cikk „Hogyan jött létre a világegyetem?” címmel. Néhány tudós elméletéről már kiderült, hogy hiányosságok vannak benne. „Sajnos a csillagászok . . . nagyon nehezen tudják ellenőrizni ezen elméletek bármelyikét is” — írja a folyóirat.
Ha valaki elfogadja, hogy a világegyetem véletlenül jött létre, hinnie kell abban is, amit a tudósok sok-sok „szerencsés véletlennek” vagy „véletlen egybeesésnek” neveznek. A világegyetem például a legegyszerűbb atomok, hidrogénatomok és héliumatomok sokaságából épül fel. Az élethez azonban nem csupán hidrogénre, hanem számtalan összetettebb atomra is szükség van, főként szénatomokra és oxigénatomokra. A tudósok azon töprengenek, honnan vannak ezek az értékes atomok.
Csupán véletlen-e, hogy az élet fenntartásához szükséges, összetett atomok létrejönnek bizonyos óriáscsillagok belsejében? És vajon az is csak véletlen, hogy ezeknek az óriáscsillagoknak némelyike szupernóvaként felrobban, a ritka atomok kincsestárát lökve ki magából? Sir Fred Hoyle, aki maga is hozzájárult ezeknek a felfedezéséhez, kijelentette: „Nem hiszem, hogy van olyan tudós, aki miután megvizsgálta a bizonyítékokat, nem vonja le azt a következtetést, hogy a magfizika törvényeit szándékosan tervezte valaki.”
Vizsgáljuk meg hát tüzetesebben azt az anyagot, amiből a világegyetemünk áll.
[Kiemelt rész/kép a 4. oldalon]
A TÁGULÁS ELMÉLETE
Néhány tudós úgy véli, hogy a korai világegyetem bizonyos jellegzetességeit — például a tágulás mértékének a precízségét — meg lehet magyarázni anélkül is, hogy szükségünk lenne egy intelligens ősokra. Ezek a személyek a tágulásnak nevezett elméletre vagy elméletsorozatra utalnak. Ám a táguló világegyetem elmélete nem az eredet kérdésével foglalkozik. Ha valaki elfogadja ezt az elméletet, hinnie kell abban, hogy valami létezett már azelőtt is, amiből a világegyetemünk véletlenül megszületett.
A tágulás elmélete szerint az univerzum a másodperc törtrésze alatt az atomnál is kisebb méretből a galaxisunknál is nagyobb méretűre nőtt. Egyesek szerint ettől a ponttól kezdve a világegyetem lassabban, normális sebességgel tágul tovább. Jelenleg a világegyetemünk látható részét egy nagyobb világegyetem kis darabjának tekintik. A tágulás elméletének a hívei szerint a látható világegyetem ugyan minden irányban egyformán rendezettséget mutat, de a nagyobb, láthatatlan rész talán egészen máshogy fest, sőt még kaotikus is lehet. „Sohasem leszünk képesek megfigyeléssel ellenőrizni a tágulást” — jelenti ki Geoffrey Burbidge asztrofizikus. Valójában a tágulási elmélet ellentétben áll a megfigyelésen alapuló, új bizonyítékokkal. A szakemberek most már tudják, hogy ha az elmélet igaz lenne, szükség lenne egy új, antigravitációs erőre, mely jelenleg csupán elméletben létezik. Egy tudós, Howard Georgi, a Harvard Egyetem munkatársa ezt mondta a tágulás elméletéről: „Csodálatos, tudományos mítosz, amely legalább olyan jó, mint a többi teremtési mítosz, melyet eddig hallottam.”
[Kép a 3. oldalon]
Ezen a Hubble-űrtávcső által készített képen csaknem mindegyik objektum egy galaxis
[Forrásjelzés]
3. és 4. oldal (elmosódva): Robert Williams and the Hubble Deep Field Team (STScI) and NASA
Képek a 4. oldalon]
„A magfizika törvényeit szándékosan tervezte valaki” — Sir Fred Hoyle az 1987A szupernóva képével a háttérben
[Forrásjelzés]
Dr. Christopher Burrows, ESA/STScI and NASA
Photo courtesy of N. C. Wickramasinghe