Ahol az arany hegyeket mozgatott meg

Az Ébredjetek! spanyolországi írójától

„Egy agyagból készült, több csúccsal ékeskedő székesegyházat faragtak ki a hegyből. Az arany és Róma volt az oka. Az idő és a szépség jóvátett mindent” (Pedro García Trapiello).

SPANYOLORSZÁG északnyugati részén egy különös, aranyszínű homokkőből faragott kőalakzat található. Zöldellő szelídgesztenyefák borítják, s azt a látszatot keltik, mintha a természet erői hozták volna létre a hegyes sziklákat és a magasba nyúló tornyokat. Csak egy-egy alagút bejárata árulkodik egy ősi titokról. Ezen a helyen, melyet ma Las Médulas néven ismernek, volt egykor a Római Birodalom legnagyobb aranybányája.

Az aranynak mindig is hatalmas vonzereje volt, arra késztetve az embereket, hogy még ha óriási erőfeszítések árán is, de megkaparintsák. A bibliai Jób könyve elmondja, hogy évezredekkel ezelőtt az ember ’aknákat tört, a hegyek tövét is földúlta, a sziklákban folyosót hasított’, hogy aranyat, ezüstöt és drágaköveket találjon (Jób 28:1–10, Újfordítású revideált Biblia).

Évszázadokkal később, amikor Róma uralta a világot, az arany még mindig nagyon értékes volt. Augusztusz császár stabil gazdaságot akart biztosítani, ehhez pedig az ezüst dénárra és az arany aureusra volt szüksége — olyan megbízható érmékre, melyek előmozdították a római kereskedelmet. Természetesen, hogy elegendő érmét verethessen, aranyra és ezüstre kellett szert tennie. Így tehát szorosan a hódító római légió nyomában megjelentek az aranyásók.

Amikor röviddel időszámításunk kezdete előtt a római csapatok végül elfoglalták Spanyolország északnyugati részét, új aranykészleteket fedeztek fel. Sajnos a nemesfém hatalmas üledékrétegbe ágyazódott, mely nem egykönnyen szolgáltatta ki az aranyat. Két és fél évszázadba tellett, amíg kemény és fáradságos munkával kitermelték az elrejtett kincset.

A rómaiak azonban tántoríthatatlanok voltak. A munkaerő olcsó volt, a bányászatban abban az időben használt módszerekkel pedig, melyek ugyan nehéz munkát követeltek, megvalósíthatták elgondolásaikat. A tervük az volt, hogy a hegy fokozatos átmosásával kinyerjék az aranyat. Hogy ezt kivitelezhessék, több mint 50 csatornát építettek, számos nagy víztároló medencét hoztak létre magasan a hegyekben, és több száz kilométernyi alagutat ástak.

Amikor a hegy egyik részében kiépítettek egy alagútrendszert, a mérnökök nyomás alatt lévő vízzel árasztották el. A vízáradat óriási mennyiségű földet sodort magával. Az aranytartalmú homokot és kőzetet a víz leszállította a hegyről, ahol az aranyat szétválaszthatták a hordaléktól aranymosó tálak és sziták segítségével. Majd az egész folyamatot megismételték, kezdve azzal, hogy egy másik alagútrendszert építettek.

Megérte a fáradságot? A rómaiak türelmesen körülbelül 800 tonna aranyat termeltek ki Las Médulasnál. Hogy mindezt az aranyat megszerezhessék, munkások ezrei szó szerint megmozgatták a hegyeket — több mint 240 000 000 köbméter földet. És minden 10 tonna kitermelt földben 30 gramm aranyat leltek.

Napjainkra csak az alagutak és a feltört hegy csipkés kőszirtjei maradtak meg, melyeket erózió csiszolt, és szelídgesztenyefa-erdő nőtt be. Ironikus módon a szelídgesztenye, melyet a rómaiak vittek be Spanyolországba, sokkal maradandóbbnak bizonyult, mint az arany.

[Kép a 22. oldalon]

Aranypénz (aureus) Augusztusz császár arcképével

[Kép a 23. oldalon]

Las Médulas, ahol a Római Birodalom legnagyobb aranybányája volt

[Kép a 23. oldalon]

Az ősi alagútrendszer egy része

[Kép forrásának jelzése a 23. oldalon]

Az összes érme: Musée de Normandie, Caen, France