ARANY

A Biblia erre a fémre utal először és a legtöbbször (1Mó 2:11). Ezt a nemesfémet kezdettől fogva értékesnek tartották a súlya, a ritkasága, a csillogó szépsége, a nyújthatósága és az alakíthatósága miatt, valamint azért is, mert a fénye hosszú idő alatt sem fakul meg. Számos héber kifejezést használtak az aranyra, ilyen például a zá·háv ʹ (2Mó 25:11), a chá·rúcʹ (Za 9:3), a keʹthem (Zs 45:9), a páz (’finomított arany’, Zs 19:10), a szeghór ʹ („színarany”, Jób 28:15) és az ʼó·fír ʹ (’ofíri arany’, Jób 22:24). A Keresztény Görög Iratokban a görög khrü·szoszʹ és a khrü·szi ʹon szavakkal érmékre, díszekre vagy általánosságban a fémre utalnak, ezenkívül ezek a szavak átvitt értelemben is használatosak (Mt 10:9; 1Pt 3:3; Mt 2:11; 1Ko 3:12).

Az arany a ritkaságának köszönhetően értékmérő szerepet kapott, így hasznos kereskedelmi csereeszközzé vált, illetve a gazdagság és az előkelőség fokmérőjévé (1Mó 13:2; 1Kr 21:25; Esz 8:15). Aranyérméket azonban csak később kezdtek használni. A színe és a fénye miatt, és mivel nem oxidálódik, vagyis nem fakul meg, az arany kiváltképp alkalmas ékszerek és díszek készítéséhez (1Mó 24:22; 41:42; Bí 8:24–26; Zs 45:9, 13).

Ha az aranyat természetes tisztaságában találják kavicsos üledékekben és folyómedrekben, nagy súlya miatt könnyen elválasztható és kinyerhető. Jób könyve beszél a bányászásáról és a finomításáról (Jób 28:1, 2, 6).

Használata a hajléknál és a templomnál: Az arany alakíthatósága lehetővé teszi, hogy sokféle formájúra verjék, azaz kalapálják. A hajlék építésekor az aranyból aranylapokat vertek, hogy bevonjanak vele más anyagokat, vagy ha vékony lapokat készítettek belőle, fonalakká vágták, és beleszőtték a főpap némely ruhájába (2Mó 25:31; 30:1–3; 37:1, 2; 39:2, 3). A Salamon által épített templomban is használtak aranyat (1Ki 6:21–35; 10:18; 2Kr 3:5–9). Ha az aranyat más fémmel ötvözik, keményebb lesz, és több mindenre lehet használni. Az ókori Izraelben is alkalmazták ezt az eljárást (1Ki 10:16; lásd: ARANY-EZÜST ÖTVÖZET).

A hajléknál rengeteg aranyat használtak, melynek a mai értékét kb. 11 269 000 dollárra becsülik (2Mó 25:10–40; 38:24). Ám a felhasznált arany mennyiségét tekintve a pusztában lévő hajlék eltörpült Salamon dicsőséges temploma mellett. Dávid a templom építéséhez nem kevesebb, mint 100 000 talentum aranyat tett félre, melynek az értéke ma meghaladja a 38 535 000 000 dollárt (1Kr 22:14). A lámpatartók és a templomi eszközök – villák, tálak, kancsók, edények, poharak és egyéb eszközök – aranyból és ezüstből készültek, néhány más eszköz pedig rézből; a szentek szentjében lévő kerubok, a füstölőoltár, sőt, az egész ház belseje arannyal volt bevonva (1Ki 6:20–22; 7:48–50; 1Kr 28:14–18; 2Kr 3:1–13).

Salamon jövedelme: Salamon kincstárába hatalmas mennyiségű arany folyt be Tírusz királyától (120 talentum), Sába királynőjétől (120 talentum) és az évi sarcokból meg adókból, továbbá a saját hajóraja, a kereskedőhajói is sok aranyat hoztak. A beszámoló ezt mondja: „az aranynak a súlya, amely egy év alatt folyt be Salamonhoz, hatszázhatvanhat talentum arany [kb. 256 643 000 dollár] volt”. És ebbe nincs beleszámítva a kereskedőktől, kormányzóktól és másoktól származó jövedelem (1Ki 9:14, 27, 28; 10:10, 14, 15).

Salamon többek között Ofírból szerezte be a jó minőségű aranyat. Találtak egy állítólag i. e. VIII. századból származó cseréptöredéket, melyen ez áll: „harminc sekel ofiri arany Bét-Hórónnak” (1Ki 9:28; 10:11; Jób 28:16; lásd: OFÍR).

Mi történt az elfoglalt városok aranyával? Isten azt parancsolta Izraelnek, hogy a nemzetek bálványisteneinek faragott képmásait égessék el tűzben: „Ne kívánd meg az ezüstöt és az aranyat, ami rajtuk van, ne is vedd el magadnak, nehogy csapdává legyen számodra; mert utálatos az Jehovának, a te Istenednek. Ne vigyél utálatosságot a házadba, hogy pusztulásra szánttá ne válj, mint az. Iszonyodjál tőle, és utálva utáld, mert pusztulásra van az szánva” (5Mó 7:25, 26). Ezért a bálványokat és a tartozékaikat elégették, és a rajtuk lévő aranyat és ezüstöt néha porrá zúzták (2Mó 32:20; 2Ki 23:4).

Az elfoglalt városokból származó egyéb arany- és ezüsttárgyakat el lehetett vinni, ha előtte a tűzön átvíve megtisztították (4Mó 31:22, 23). Kivétel volt ezalól Jerikó, mivel ez a város volt a Kánaán feletti győzelmek zsengéje. Az aranyát és az ezüstjét (kivéve a bálványokon lévőt) át kellett adni a papoknak, mivel a szentélyben való használatra voltak szánva (Jzs 6:17–19, 24).

A bölcsesség és a hit jobb, mint az arany: Noha az aranynak nagy értéke van, más anyagi javakhoz hasonlóan ez sem képes életet adni a tulajdonosának (Zs 49:6–8; Mt 16:26), és aranyon nem lehet megvenni a Jehovától származó valódi bölcsességet (Jób 28:12, 15–17, 28). Jehova törvényei, parancsolatai és fegyelmezése jóval kívánatosabbak sok-sok finomított aranynál (Zs 19:7–10; 119:72, 127; Pl 8:10). Az arany nem képes szabadulást szerezni Jehova haragjának napján (So 1:18).

Egy anyagias társadalomban az emberek kigúnyolják az istenhitet, és azt mondják, hogy nem gyakorlatias. Péter apostol viszont rámutat, hogy a hit felülmúlhatatlanul időtálló, és maradandó értéke van. Azt mondja, hogy valakinek a kipróbált minőségű hite sokkal értékesebb az aranynál, amely a tűznek ugyan ellenáll, de megkophat, vagy más módon megsemmisülhet. A keresztényeknek különféle próbákat kell kiállniuk, melyek időnként bánatot okozhatnak, ám mindez azt a célt szolgálja, hogy nyilvánvalóvá váljon a hitük minősége (1Pt 1:6, 7). A valódi hit bármilyen próbát kiáll.

Jelképes értelem: Jób az anyagiasság szimbólumaként utalt az aranyra. Tudta, hogy ez is olyan dolog, melytől távol kell tartania magát, ha szeretné elnyerni Jehova tetszését (Jób 31:24, 25). Másrészről viszont a jó minőségű arany – a szépségének, az értékének és a tisztaságának köszönhetően – találóan szerepel abban a leírásban, mely a szent városról, az Új Jeruzsálemről és széles útjáról szól (Je 21:18, 21).

A Nabukodonozor álmában szereplő szobornak aranyfeje volt, a szobor többi része pedig kevésbé értékes anyagokból állt. Dániel elmagyarázta, hogy a szobor részei világhatalmakat szemléltetnek; az aranyfej Nabukodonozor, vagyis Babilon királyi dinasztiája, Nabukodonozorral az élén (Dá 2:31–33, 37–40). A Biblia Babilont is arannyal szemlélteti, amikor azt írja róla, hogy „aranypohár volt Jehova kezében”, azaz Jehova felhasználta, hogy a nemzetek felett hozott ítéleteit végrehajtsa (Jr 51:7).

A Mózes által épített hajlékban aranyat használtak az elkülönített részekben: a szenthelyen, ahová a papok léptek be, és ahol szolgálatot végeztek; és a szentek szentjében, ahová csak a főpap lépett be. Mivel a szentek szentje és az arany szövetségláda az eget, Isten lakhelyét jelképezte, és mivel csak a papok léphettek be a szenthelyre – az átlag izraeliták nem –, ezek logikusan olyan dolgokat jelképeznek, melyek Isten egeivel és a ’királyi papságával’ kapcsolatosak, vagyis az égi elhívású személyekkel, illetve az Istennek végzett tevékenységükkel és feladataikkal (1Pt 2:9; Héb 9:1–5, 9, 11, 12, 23–25; 3:1). Ez a papság tehát jelképesen meg van különböztetve a földön lévő emberektől, akiket szolgál.

Amikor a Prédikátor könyvének bölcs írója arra buzdította az ifjút, hogy addig szolgálja a Teremtőt, amíg még tele van erővel és energiával, azt mondta, hogy azelőtt tegye ezt, mielőtt „az aranytál összetörik”. Nyilvánvalóan az agyra és a tálhoz hasonló koponyára utalt, mely ha összetörik, véget ér a tulajdonosának az élete (Pr 12:6, 7).