Mindig szükségünk lesz rendőrökre?

RENDŐRSÉG nélkül minden bizonnyal zűrzavar venne körül minket. De még rendőrséggel sem tudunk biztonságos világban élni. Manapság a legtöbb városban, sőt még sok helyen vidéken sem érzik magukat biztonságban az emberek. Vajon számíthatunk arra, hogy a rendőrség megvéd bennünket a szervezett bűnözéstől és a visszaeső bűnözőktől? Vajon elvárhatjuk a rendőrségtől, hogy biztonságosabbá tegye az utcákat? Meg fogja nyerni a bűnözés ellen vívott harcot?

David Bayley a könyvében ennek a véleményének adott hangot: „A rendőrség nem állja útját a bűnözésnek.” Majd hozzáfűzte: „A rendőrség valójában olyan, mintha ragtapasszal próbálnánk gyógyítani a rákot . . . Nem tudunk a rendőrségre támaszkodni, még akkor sem, ha azon igyekszik, hogy megfékezze a bűnözést, és megvédje az embereket a bűnözéstől” (Police for the Future). Vizsgálatok kimutatták, hogy a rendőrség három fő tevékenysége — a járőrözés az utcákon, a segélyhívásokra való válasz és a bűnesetek kinyomozása — nem fékezi meg a bűnözést. De miért nem?

Pusztán a rendőrök számának növelésével a bűnözés visszaszorítása lehetetlenül nagy költségekkel járna. A bűnözők, úgy tűnik, nem törődnek azzal, hogy több a járőr. A rendőrség gyors reagálása sem rettenti el az embereket a bűnözéstől. A rendőrök azt mondják, hogy ha egy percen belül nem tudnak kiérni a bűntett színhelyére, akkor valószínűleg nem tudják elkapni a tetteseket. A bűnözők, úgy tűnik, tudják, hogy a rendőrség ritkán tud ilyen gyorsan cselekedni. A bűntények kinyomozása sem segít. Még ha a nyomozók sikeresen rá tudják is bizonyítani a tettesekre a bűncselekményt, és börtönbe tudják őket juttatni, ez szemmel láthatóan nem fékezi meg a bűnözést. Az Egyesült Államokban több bűnözőt zárnak be, mint bármelyik más országban, de mégis óriási a bűnözési arány; ezzel szemben Japánban van a legkevesebb bűnözés, noha ott kevés embert börtönöznek be. Még az olyan megoldások sem bizonyultak hosszú távon hatásosnak, mint a polgárőrség, különösen ott nem, ahol nagy méreteket ölt a bűnözés. Bizonyos bűntények — például kábítószer-csempészés vagy rablás — felgöngyölítése az adott pillanatban igencsak elrettenti az embereket a bűnözéstől, de újból azt kell mondanunk, hogy ennek hatása nagyon rövid ideig tart.

„Annak, hogy a rendőrség képtelen megfékezni a bűnözést, nem kell nagyon meglepnie a gondolkodó embereket — mondja a Police for the Future. — Általánosan elfogadott, hogy a bűnözés mértékét a társadalmi állapotok határozzák meg, és ezek befolyásolása kívül esik a rendőrség, valamint az egész igazságszolgáltatási rendszer hatáskörén.”

Mi történne rendőrség nélkül?

Hogyan viselkedünk, ha egy rendőr sem lát minket? Vajon kapva kapunk az alkalmon, hogy megszegjük a törvényt? Döbbenetes, hogy milyen sok úgynevezett tiszteletre méltó közép- és felsőbb osztálybeli ember kockáztatja a hírnevét és a jövőjét azzal, hogy hivatali visszaéléssel kétes haszonra tesz szert. A The New York Times nemrég beszámolt arról, hogy 112 vádlottat állítottak bíróság elé egy csalási botrányban; azt állították róluk, hogy megpróbáltak félrevezetni autóbiztosítási társaságokat. A vádlottak között voltak ügyvédek, orvosok, csontkovácsok, egy gyógytornász, egy akupunktőr és a rendőrség egyik hivatali tanácsadója.

A közelmúltban egy másik nagyszabású csalási ügy döbbentette meg a művészvilág gazdag patrónusait, amikor is a New York-i Sotheby’s és a londoni Christie’s korábbi ügyvezető igazgatóit árrögzítéssel vádolták. Nekik és aukciósházaiknak mintegy 230 milliárd forintnak megfelelő összeget kell kifizetniük büntetésként és kártérítésként! Ebből látható, hogy a pénz utáni mohó sóvárgás a társadalom minden rétegét áthatja.

Ami 1997-ben a brazíliai Recifében történt a rendőrök sztrájkja idején, azt mutatja, hogy sokan gátlás nélkül bűnöznek, ha nincs, ami visszarettentse őket. Bármilyen vallási meggyőződésük legyen is, az nem befolyásolja a viselkedésüket. Erkölcsi normáiktól és alapelveiktől könnyen elrugaszkodnak, vagy el is hagyják azokat. Nem csoda, hogy a rendőrség a legtöbb országban vesztes csatát vív egy olyan világban, amely ennyire hajlik a törvénytelenségre, legyen szó akár jelentéktelen, akár jelentős bűntettről.

Némelyek viszont engedelmeskednek a törvényeknek, mert tisztelik azokat, akiknek hatalmuk van. Pál apostol azt írta a Rómában élő keresztényeknek, hogy alá kell vetniük magukat azoknak a hatalmaknak, amelyeknek a fennállását Isten engedi, mivel bizonyos mértékig azért fenntartják a rendet a társadalomban. Az ilyen hatalomról ezt írta: „Isten szolgája az, bosszúálló, hogy haragot fejezzen ki azzal szemben, aki a rosszat gyakorolja. Így tehát kényszerítő okotok van rá, hogy alárendeltségben legyetek, nemcsak e harag miatt, hanem a lelkiismeretetek miatt is” (Róma 13:4, 5).

Változó társadalmi állapotok

A rendőri munkának kétségtelenül van némi jótékony hatása a társadalmi állapotokra. Amikor az utcák láthatóan mentesek a kábítószerektől és az erőszaktól, az emberek hajlanak rá, hogy ők maguk is összhangban éljenek a környék jobb hírnevével. De ne felejtsük el, hogy a társadalom megreformálása meghaladja bármilyen rendőri erő képességeit.

El tudunk képzelni egy olyan társadalmat, melyben az emberek olyannyira tisztelik a törvényt, hogy nincs szükségük rendőrségre? El tudunk képzelni egy olyan világot, ahol az emberek annyira törődnek egymással, hogy a szomszédok mindig készek segíteni, és nem kell többé igénybe venni a rendőrséget? Talán úgy hangzik ez, mint ami csupán a képzelet szüleménye. De Jézus következő szavai — bár más szövegkörnyezetben hangzottak el — kétségtelenül illenek ide. Ezt mondta: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26).

A Biblia beszél arról az időről, amikor az egész emberiség egy olyan kormányzat alattvalója lesz, amelyet Jehova Isten állít fel. „Támaszt az egek Istene birodalmat . . . , és ez a birodalom . . . szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat” (Dániel 2:44). Azáltal, hogy minden tiszta szívű embert megtanít arra, hogyan kell Isten akaratával összhangban szeretetet kimutatni, ez az új kormányzat meg fogja változtatni azokat a társadalmi állapotokat, amelyek a bűnözésért felelősek. „Teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ézsaiás 11:9). Jehova Királya, Jézus Krisztus képes lesz gyökerestől kiirtani a bűnözést. „Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában” (Ézsaiás 11:3, 4, Újfordítású revideált Biblia).

Nem lesznek többé bűnözők, megszűnik a bűnözés. Nem lesz szükség rendőrségre. Mindenki „nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket” (Mikeás 4:4). Ha szeretnénk részét alkotni ennek az „új földnek”, amelyről a Biblia ír, akkor most van itt az ideje annak, hogy megvizsgáljuk, mit ígért meg Isten a Szavában (2Péter 3:13).

[Oldalidézet a 12. oldalon]

El tudunk képzelni egy olyan társadalmat, melyben az emberek olyannyira tisztelik a törvényt, hogy nincs szükségük rendőrségre?

[Oldalidézet a 12. oldalon]

Nem lesznek többé bűnözők, megszűnik a bűnözés

[Kiemelt rész/kép a 11. oldalon]

Rendőrök a terrorizmus ellen

Ahogy a 2001. szeptember 11-ei, New York-i és washingtoni események mutatják, ha az emberek védelméről van szó, a géprablók, túszszedők és terroristák jelentik a legnehezebb feladatot a rendőröknek. A világ sok részén különleges egységeket képeznek ki, hogy megrohamozzák a földön várakozó repülőgépet. Azt is megtanulják, hogyan jussanak be meglepetésszerűen épületekbe: hogyan lehet kötélen leereszkedni a tetőről, átugrani ablakokon, és kábító gránátot meg könnygázgránátot hajítani. Az ilyen képzett rendőröknek már többször sikerült meglepniük és ártalmatlanná tenniük terroristákat úgy, hogy közben a lehető legkevésbé veszélyeztették a túszokat.

[Forrásjelzés]

James R. Tourtellotte/U.S. Customs Service

[Kép a 12. oldalon]

Ezekre nem lesz többé szükség Isten új világában