Úrrá lehetsz a magányosságon

A MAGÁNYOSSÁG érzésén nem könnyű úrrá lenni. Erőteljes érzelmek harcáról van szó. Hogyan lehet megbirkózni az egyedülléttel? Mit tettek néhányan, hogy eloszlassák a magányosság elsöprő érzését?

Győzelmet arattak a magány felett

Helena szereti, ha néhány döntés meghozatalánál magára hagyják, ugyanakkor úgy érzi, a magányosság veszélyes is lehet. Gyermekként a szülei és közte nem volt nyílt kommunikáció. Nem tudta, hogyan hívja fel magára a figyelmüket, ezért bezárkózott a szobájába. Milyen volt számára ez az időszak? „Táplálkozási zavarok alakultak ki nálam. Nem bírtam felülkerekedni a depresszión. Ezt mondogattam magamnak: »Minek gyötrődjem a szüleim gondjai miatt, amikor ők sem foglalkoznak az én gondjaimmal?« Aztán arra gondoltam, hogy egy házastárs kitöltené a magányosság okozta űrt. A házasság kiutat jelentene. Kis idő múlva azonban jöttek az ellenérvek: »Miért tenném tönkre egy másik ember életét? Nem köthetek házasságot, amíg nem változtatok a gondolkodásmódomon!« Imában Jehovához fordultam segítségért. Elmondtam neki minden fájdalmamat.

A Bibliában nagyon vigasztaló szavakat találtam. Ilyen volt az Ézsaiás 41:10 is: »Ne félj, mert én veled vagyok. Ne tekintgess magad köré, mert én vagyok Istened. Én megerősítelek. Valóban megsegítelek. Szilárdan támogatlak igazságos jobbommal.« Ezek a szavak nagyon sokat segítettek, mert úgy éreztem, mintha nem is lenne apám. Most már rendszeresen olvasom a Bibliát, és imádkozom égi Atyámhoz. Megtanultam úrrá lenni a magányosság érzésén.”

Egy szeretett személy elvesztése mély bánattal jár, ami magányossá teheti az embert. Luisa, aki most 16 éves, így beszél a fájdalmáról: „Az édesapám ötéves koromban életét vesztette. A nagymamámtól vártam vigasztalást, de soha nem éreztem azt, hogy szeret engem. Gyermekként nem volt részem sok gyengédségben, pedig akkor lett volna rá a legnagyobb szükségem. Nyolc és kilenc éves koromban háromszor próbáltam öngyilkos lenni. Úgy éreztem, jót teszek vele a családomnak, mivelhogy az édesanyám alig bírta előteremteni a napi betevő falatot a három nővéremnek és nekem. Majd kapcsolatba kerültünk Jehova Tanúival. Egy fiatal házaspár szívén viselte a sorsomat. Többször is így vigasztaltak: »Értékes vagy nekünk, és szükségünk van rád.« Szükségünk van rád — ezek a szavak hatalmas erőt öntöttek belém. Sokszor nem tudok beszélni az érzéseimről másoknak, de Az Őrtorony és az Ébredjetek! cikkeit olvasva köszönetet mondok Jehovának, mert ezeken a kiadványokon keresztül érzem a szeretetét. Azóta sokat változtam. Most már tudok mosolyogni, és el tudom mondani anyunak, ha valami bánt, vagy ha öröm ér. Néha feljönnek bennem a múlt emlékei, de nem úgy, mint korábban, amikor öngyilkos akartam lenni, vagy nem szóltam a családtagjaimhoz. Mindig a fülemben csengenek a zsoltáríró, Dávid szavai: »Testvéreimért és társaimért szólok most: ,Béke legyen tebenned!’«” (Zsoltárok 122:8).

Martha 22 éve elvált asszonyként él. Közben felnevelt egy gyermeket. „Amikor úgy érzem, hogy kudarcot vallottam valamiben, feltör bennem az értéktelenség és magányosság érzése” — mondja. Hogyan küzdi le ezeket az érzéseket? „Rájöttem, hogy a legnagyobb segítséget az adja, ha azonnal elmondom Jehova Istennek, hogy mit érzek. Amikor imádkozom, tudom, hogy nem vagyok egyedül. Jehova jobban megért engem, mint én magamat. Emellett keresem az alkalmakat, hogy személyes törődést mutassak mások iránt. A teljes idejű szolgálat különösen hatásos fegyver a negatív érzések ellen. Amikor az ember Isten Királyságának az áldásairól beszél másoknak, és látja, hogy a hallgatóinak egy csöppnyi reménységük sincs, s hogy úgy érzik, nincs megoldás a gondjaikra, rájön, hogy neki minden oka megvan arra, hogy élni akarjon, és ne adja fel a harcot a negatív érzések ellen.”

Elba, aki 93 éves, és egyetlen gyermeke misszionáriusként szolgál egy másik országban, a következő gondolatokat osztja meg velünk arról, hogy ő hogyan küzd a magányosság ellen: „Amikor a lányomat és a férjét meghívták az Őrtorony Gileád Bibliaiskolára, az arcuk sugárzott a boldogságtól, és én együtt örültem velük. Később, amikor megkapták a külföldi megbízatásukat, egy kicsit önzővé váltam. Tudtam, hogy nem lesznek többé a közelemben, és szomorú lettem. Jeftének és egyetlen lányának a története jutott az eszembe, melyről a Bírák könyvének 11. fejezete ír. Sírva imádkoztam Jehovához, hogy bocsásson meg nekem. A gyerekek folyamatosan tartják velem a kapcsolatot. Tudom, hogy nagyon elfoglaltak, de bárhol szolgálnak, mindig szakítanak időt arra, hogy megírják, mi minden történik velük, és megosszák velem a szántóföldi szolgálatban szerzett tapasztalataikat. Újra meg újra elolvasom a leveleiket. Olyan érzés, mintha minden héten beszélgetnénk, és ezért annyira hálás vagyok nekik. Ezenkívül a keresztény vének a gyülekezetemben nagyon odafigyelnek ránk, idősekre és betegekre. Mindig meggyőződnek róla, hogy van, aki elvisz minket a gyülekezeti összejövetelekre, és egyéb szükséges dolgokról is gondoskodnak. Szellemi testvéreimet és testvérnőimet Jehovától jövő áldásnak tartom.”

Te is úrrá lehetsz a magányosság érzésén

Lehetsz fiatal vagy idős, egyedülálló vagy házas, egy gyermek, aki a szüleivel él, vagy árva, olyan valaki, aki éppen egy szeretett személyt gyászol, vagy valami más okból magányos, több mindent is tehetsz, hogy sikerüljön megbirkóznod az érzéseiddel. Jocabed, egy 18 éves lány, akinek az édesapja otthagyta hattagú családját, és külföldre költözött, ezt mondja: „Fontos, hogy nyíltak legyünk. Mondjuk el a véleményünket, az érzéseinket. Különben senki sem fog megérteni minket.” Ezt javasolja: „Nem szabad túl sok gondolatot fecsérelnünk önmagunkra. Érett emberek segítségét kérjük, ne más fiatalokét, akik talán még rosszabb helyzetben vannak, mint mi.” Luisa, akiről korábban már szó volt, ezt mondja: „Ha imában kiöntjük a szívünket Jehovának, ő megadja a szükséges segítséget ahhoz, hogy kiutat találjunk, még ha zsákutcában érezzük is magunkat.” Jorge, aki elvesztette a feleségét, így küzd a magány ellen: „Kitartásra van szükség. Nagyon sokat segít, ha odafigyelek másokra. Ha ’együttérzést’ tanúsítunk, tartalmassá tehetjük a beszélgetéseinket, és felfedezhetjük a mások egyéniségében rejlő szépséget” (1Péter 3:8).

Sok mindent tehet az ember azért, hogy ne érezze egyedül magát. De eljön valaha az a nap, amikor nem lesznek többé magányos emberek? Ha igen, hogyan fog ez megvalósulni? A következő cikkben választ kapunk ezekre a kérdésekre.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 8. oldalon]

„Ha imában kiöntjük a szívünket Jehovának, ő megadja a szükséges segítséget ahhoz, hogy kiutat találjunk, még ha zsákutcában érezzük is magunkat” (Luisa)

[Kiemelt rész/képek a 7. oldalon]

Gyógyír a magányosságra

◼ Tartsd észben, hogy lehet változtatni a helyzeteden; nem végleges állapotról van szó, nagyon is sokan élnek át hasonlót.

◼ Ne várj ésszerűtlenül sokat magadtól.

◼ Légy elégedett önmagaddal.

◼ Alakíts ki megfelelő étkezési szokásokat, mozogj rendszeresen, aludj eleget.

◼ Amikor egyedül vagy, végezz valami kreatívat, tanulj valami újat.

◼ Ne ess abba a hibába, hogy a múltbeli tapasztalataid alapján ítéled meg azokat, akikkel találkozol.

◼ Értékeld a barátaidat és különleges tulajdonságaikat. Tegyél erőfeszítést azért, hogy kiszélesítsd a baráti körödet. Kérj tanácsot idősebb, tapasztalt személyektől.

◼ Tegyél valamit másokért — mosolyogj rájuk, mondjál valami kedveset, ossz meg velük egy bibliai gondolatot. Sokat segít, ha az ember azt érzi, hogy másoknak szükségük van rá.

◼ Ne fantáziálgass, képzeletben kapcsolatokat szőve filmsztárokkal, televíziós hírességekkel, regényhősökkel vagy olyanokkal, akikről az interneten olvastál.

◼ Ha házas vagy, ne várd el a férjedtől vagy feleségedtől, hogy minden érzelmi szükségletedet kielégítse. Tanulj meg kompromisszumokat kötni, segíteni és támogatni a másikat.

◼ Tanulj meg beszélgetni másokkal, és hallgasd meg őket. A figyelmedet a beszélgetőpartneredre és az ő érdeklődési körére irányítsd. Légy együtt érző.

◼ Ne tagadd le magad előtt, hogy magányos vagy, és beszélj róla egy érett baráttal, akiben megbízol. Ne szenvedj szótlanul.

◼ Ne fogyassz túl sok szeszes italt, de az sem baj, ha egyáltalán nem iszol. Ne próbáld meg alkoholba fojtani a gondjaidat, idővel úgyis megint a felszínre jönnek.

◼ Nyeld le a büszkeséged. Bocsáss meg azoknak, akik megbántanak, és tégy meg mindent, hogy helyreállítsd a kapcsolatot. Próbálj meg felhagyni a védekező magatartással.

[Kép a 6. oldalon]

Hogyan lehet legyőzni a magányt?