10. fejezet

A szerető fegyelmezés értéke

 1. Mi kell ahhoz, hogy valakinek a gyermekei engedelmesek legyenek?

ENGEDELMES, szerető, jómodorú gyermekek nem adódnak csak úgy véletlenül, hanem példa és fegyelmezés útján formálódnak és jönnek létre.

 2. Hogyan kerül ellentétbe sok gyermek-pszichológus nézete a Biblia tanácsával?

² Sok gyermekpszichológus a „ne nyúlj hozzá” tiltó jelet teszi a gyermekre, mint az is, aki így nyilatkozott: „Ti anyák, vajon tudatában vagytok annak, hogy valahányszor elnáspángoljátok gyermeketeket, azt mutatjátok ki, hogy gyűlölitek gyermeketeket?” Isten azonban ezt mondja Igéjében: „Aki nem használ pálcát, gyűlöli fiát, aki meg szereti, az megfenyíti” (Példabeszédek 13:24, 1973-as Katolikus fordítás). Néhány évtizeddel ezelőtt, különösen a nyugati nemzetekben, engedékenység elméletével telt gyermeknevelési szakkönyvek árasztották el a könyvpiacot. A fenyítés gátolja a gyermeket és visszaveti fejlődésében, mondták a pszichológusok; és ami az elnáspángolást illeti, még a gondolatától is iszonyodtak. Elméletük szöges ellentétben volt Jehova Isten tanácsával. Az ő Igéje szerint ’amit vetsz, azt aratod’ (Galata 6:7). Mit bizonyított az engedékenység magvának néhány évtizednyi vetése.

 3, 4. Hová vezetett a helyénvaló fenyítés hiánya az otthonokban, és ezért mit ajánlanak sokan?

³ A bűnözés és kötelességmulasztás rekordtermése közismert. A súlyos bűntettek több mint 50 százaléka ifjúsági bűntett sok iparilag fejlett országban. A világ jó néhány részén az iskolák területe a társadalmi osztályellentétek, csaták, gyalázkodó és trágár beszédek, vandalizmus, tettleges bántalmazások, zsarolások, gyújtogatások, megerőszakolás, kábítószerek és gyilkosságok melegágya. A tanítók egyik szövetségének szóvivője egy nagyobb területen a fegyelmezés problémáját annak tulajdonította, hogy az iskolának nem sikerült elérni a gyermekeket egészen fiatal korukban, és a bűnözésért a családok szétzüllését hibáztatta, valamint azt, hogy a szülők nem hajlandók ésszerű irányadó mértékeket szabni gyermekeik viselkedésének. Arra a kérdésre vonatkozólag, hogy ’miért válnak egyesek a család tagjai közül bűnözővé, míg a többiek nem’, a The Encyclopedia Britannica ezt mondja: „A családi fegyelmezési elv lehet túl laza és túl szigorú vagy túl következetlen. Az amerikai kutatás szerint a bűnözők 70 százalékánál hibás fegyelmezésre lehet visszavezetni.”

⁴ Az elért eredmények sokaknál véleményük visszavonásához, valamint a fenyítéshez való visszatéréshez vezethetők.

A FENYÍTÉS VESSZEJE

 5. Mi a Biblia nézete az elnáspángolásról?

⁵ Egy elnáspángolás életmentő lehet a gyermek számára, mert Isten Igéje ezt mondja: „Ne tartsd vissza a fenyítést a még csak fiútól. Ha megvered őt vesszővel, nem hal meg. Te magad kell hogy megverd őt vesszővel, hogy megszabadítsd lelkét magától a Seoltól (sírtól).” És ismét: „Bolondság kötődik a fiú szívéhez; a fenyítés vesszeje messze eltávolítja tőle azt” (Példabeszédek 23:13, 14; 22:15). Ha a szülők kedvesnek tartják gyermekük életének érdekeit, nem fogják engedni, hogy gyengeségből vagy nemtörődömségből kicsússzon a kezükből a fenyítési eljárás. A szeretet arra fogja indítani őket, hogy bölcsen és illő módon végezzék azt, amikor szükség van rá.

 6. Mit foglal magában a fenyítés?

⁶ Ami magát a fenyítést illeti, nem korlátozódik csupán megverésre. A fenyítés alapvetően jelenti az ’oktatást, nevelést, amely egy bizonyos rendhez vagy kerethez ragaszkodik’. Ezért nem mondja a Példabeszédek 8:33 úgy, hogy ’érezd a fenyítést’, hanem ’hallgass a fenyítésre és bölcs leszel’. A 2Timótheus 2:24, 25 szerint a keresztény „legyen gyengéd mindenki iránt, tanításra képesített, aki féken tartja magát a gonosz nyomása alatt, szelídséggel oktatva azokat, akik nem kedvező hajlamúak”. Az „oktatva” szóval fordított görög szó eredetiben fenyítésnek felel meg. A Zsidók 12:9-ben ugyanez a szó így is van fordítva: „Testi atyáink fenyítettek minket és tiszteletben tartottuk őket; nem kell-e sokkal készségesebben engedelmeskednünk szellemi Atyánknak, és így érni el az életet?” (Új Angol Biblia szerint).

 7. Milyen jótékony hatása van a szülői fenyítésnek?

⁷ Az olyan szülő, aki elmulaszt fenyítést alkalmazni, nem nyeri el a gyermek tiszteletét, éppen úgy, mint ahogy azok az uralkodók sem nyerik el az állampolgárok tiszteletét, akik megengedik, hogy azok bűntettei büntetlenül maradjanak. A helyesen alkalmazott fenyítés bizonyíték a gyermek előtt, hogy a szülők törődnek vele. Hozzájárul a békés otthonhoz „azok számára, akik nevelésben részesültek általa, békességes gyümölcsöt terem, éspedig igazságosságot” (Zsidók 12:11). Engedetlen, rossz magaviseletű gyermekek bosszúságot okoznak bármelyik otthonban, és az ilyen gyermekek sohasem igazán megelégedettek, még önmagukkal sem. „Fenyítsd meg fiadat, és nyugalmat szerez neked és sok gyönyörűséget lelkednek” (Példabeszédek 29:17). Néhány határozott, de szerető helyreigazítás után a gyermeknek bizonyos fokig új kilátása lehet és frissen újra kezdhet, és gyakran sokkal kellemesebb társaságot jelent. A fenyítés valóban „békességes gyümölcsöt terem”.

 8. Hogyan tudnak a szülök szeretettel fenyíteni?

⁸ „Akit Jehova szeret, azt megfenyíti” (Zsidók 12:6). Így van ez annak a szülőnek esetében is, aki igazán szívén viseli gyermeke legfőbb érdekeit. A fenyítés szeretetből kell történjék. A harag természetes lehet, ha az embert felingerli a gyermek gaztette, mégis, mint a Biblia mondja, az ember „féken tartja magát a gonosz nyomása alatt” (2Timótheus 2:24). Miután az ember lecsillapodott, egy gyerekes csíny már nem tűnik olyan nagy dolognak: „Az ember belátása minden bizonnyal lefékezi haragját és díszére válik, ha elnézi a bűnt” (Példabeszédek 19:11; lásd még Prédikátor 7:8, 9 is!). Lehetnek enyhítő körülmények: Talán a gyermek túlságosan fáradt és nem érzi jól magát. Lehetséges, hogy valóban elfelejtette, amit mondtak neki; felnőttekkel is előfordul, vagy nem? De még ha olyan csínytevésről van is szó, amelyet nem lehet elnézni, a fenyítés ne legyen féktelen kitörés vagy olyan ütés, amely egyszerűen a szülő érzelmi feszültségét vezeti le. A fegyelmezéshez oktatás is tartozik, és egy haragkitörésből a gyermek nem önuralmat tanul, hanem annak hiányát. Itt nincs jelen az, amit a gyermek a helyesen alkalmazott fenyítésnél érez, vagyis annak érzése, hogy törődnek vele. Az egyensúly tehát lényeges dolog, és az mozdítja elő a békét.

SZILÁRD KORLÁTOK FELÁLLÍTÁSA

 9. A Példabeszédek 6:20–23-mal összhangban miről kell gondoskodniuk a szülőknek gyermekeik érdekében?

⁹ A szülőknek el kell látni gyermekeiket irányvonalakkal. „Tartsd meg, ó fiam, atyád parancsát és anyád törvényét el ne hagyd. Kösd azokat a szívedre állandóan; kötözd őket a nyakadba. Amikor jársz-kelsz, az vezet majd téged; amikor lefekszel, az áll őrt feletted; amikor felkelsz, az maga törődik veled. Mert lámpás a parancsolat és világosság a törvény és a fenyítő feddések az élet útja.” Ezek a szülői előírások vezetik és védelmezik a gyermeket, és ezek tükrözik, hogy a szülő törődik a gyermek jólétével és boldogságával. − Példabeszédek 6:20–23.

10. Mi történhet, ha a szülők elmulasztják fenyíteni gyermekeiket?

¹⁰ Ha az apa elmulasztja ezt, viselnie kell érte a felelősséget. Éli, aki főpap volt az ősi Izraelben, hagyta, hogy fiai tiszteletlenségbe és erkölcstelenségbe keveredjenek; kifejezett valamiféle tiltakozást, de nem tett igazi erőfeszítést, hogy véget vessen gonosz cselekedeteiknek. Isten ezt mondta: „Elítélem az ő házát beláthatatlan időre azért a bűnért, amelyről tudott, mert fiai megátkozták az Istent, és ő mégsem dorgálta meg őket” (1Sámuel 2:12–17, 22–25; 3:13). Ha az anya mulasztja el kötelességét, hasonlóképpen viseli ennek szégyenét: „A vessző és a feddés az, ami bölcsességet ad; de a fiú [vagy lány], akit szabadjára engednek, szégyent hoz anyjára.” − Példabeszédek 29:15.

11. Miért van szükségük a gyermekeknek, hogy korlátozásokat szabjanak ki rájuk?

¹¹ A gyermekeknek szükségük van arra, hogy korlátozásokat szabjanak ki rájuk. Ezek nélkül nem érzik jól magukat. Ha vannak ilyen korlátok, és a gyermekek azokhoz szabják magukat, akkor úgy érzik, hogy valamilyen közösséghez tartoznak, amely azért fogadja be őket, mert igazodnak a követelményeihez. Az engedékenység magára hagyottá teszi a fiatalt, hagyja, hogy maga evickéljen. Az eredmény azt mutatja, hogy a gyermekeknek szükségük van a felnőttekre, akiknek szilárd meggyőződésük van a korlátokra vonatkozóan, és akik átadják azt nekik. Fel kell ismerni a gyermekeknek, hogy mindenki korlátozások alatt van a földön, és hogy ez személyes boldogságot és jót eredményez. A szabadságot csak akkor élvezhetjük, ha mások elismerik a mi szabadság-területünket és mi elismerjük az övéket. A helyes korlátozások áthágása kikerülhetetlenül azt jelenti, hogy a vétkes elment addig a pontig, hogy ’megsértette és bitorolta testvérének jogait’. − 1Thessalonika 4:6.

12. Miért fontos az önfegyelmezés, és hogyan segíthetnek a szülők kifejleszteni azt gyermekeikben?

¹² Ha a gyermekek megtanulják, hogy a helyes korlátozások áthágása ilyen vagy olyan fenyítést von maga után, akkor eljutnak saját korlátaik felismeréséhez, és a szülői határozottság és vezetés kifejleszti bennük az önfegyelmet, amely szükséges a megelégedett élethez. Vagy mi fegyelmezzük magunkat belülről, vagy valamilyen külső forrásból fegyelmeznek bennünket (1Korinthus 9:25, 27). Ha mi magunk belső fegyelmezést fejlesztünk ki, és gyermekeinknek segítünk, hogy ugyanezt tegyék, akkor boldogabb lesz a mi életünk is és az övék is; bajoktól és szívfájdalmaktól mentes.

13. Milyen fontos tényezőket kell szem előtt tartani a szülőknek, amikor irányvonalakat írnak elő gyermekeiknek?

¹³ Az irányvonalak és korlátozások legyenek világosak a gyermekek előtt, legyenek tisztességesek és tartalmazzanak méltányos engedékenységeket. Ne várjatok el túl keveset se. Gondoljatok a korukra, mert ők annak megfelelően fognak cselekedni. Ne várjátok el tőlük, hogy apró felnőttek legyenek. Az apostol azt mondta, hogy amikor ő kisgyermek volt, úgy cselekedett, mint kisgyermek (1Korinthus 13:11). De ha egyszer értelmes szabályokat állapítottatok meg és a gyermekeitek megértették azokat, juttassátok érvényre haladéktalanul és következetesen. Legyen a ti igenetek igen, és a nem nem” (Máté 5:37). A gyermekek valóban értékelik a szülőket, akik megtartják szavukat, akik következetesek és szavahihetők, mert megértik, hogy szüleik ereje támogatja őket, és érzik, hogy számíthatnak rá, ha bajba kerülnek és segítségre szorulnak. Ha szüleik nyájasak, mégis határozottak a csínytevések helyreigazításánál, az biztonság és szilárdság érzését kelti a gyermekekben. A gyermekek szeretik tudni, hol állnak, és ilyen szülők mellett tudják is azt.

14. Miért fontos a határozottság, ha a gyermekek nem reagálnak a szülők irányítására?

¹⁴ Határozottságot követel a szülők részéről, hogy keménységet mutassanak, ha a gyermek vonakodik engedelmeskedni a szülői parancsnak. Némely szülő ilyenkor az esetleges büntetéssel való fenyegetéshez folyamodik, hiábavaló vitába bocsátkozik a gyerekkel, vagy megkíséreli megvesztegetni, hogy megtegye, amit mondtak neki. Gyakran csupán annyit kell tenni, hogy határozottan megmondani a gyermeknek, hogy ezt meg kell tennie, éspedig azonnal. Ha egy gyermek egy közeledő kocsi elé akarna lépni, a szülő bizonyára nem homályos kifejezésekkel mondaná meg neki, hogy mit tegyen. Mint ennek a tárgykörnek egyes kutatói kiemelik: „Majdnem minden szülő iskolába járatja gyermekeit . . . fogat mosat velük, tartózkodniuk kell a zajongástól, megfürdeti őket és így tovább. A gyermekek gyakran ellenállnak. Mindazonáltal engednek, ha tudják, hogy a szülők nem tréfálnak.” Csak úgy várhatod el a gyermekeidtől, hogy ’a te irányelveidet és parancsaidat állandóan szívükre kössék’, ha következetesen érvényt szerzel azoknak. − Példabeszédek 6:21.

15. Ha a szülők következetlenek az irányelvek érvényesítésében, milyen hatással lehet az a gyermekekre?

¹⁵ Ha a szülők rendszertelenül és következetlenül juttatják érvényre irányelveiket pillanatnyi szeszély vagy hangulat hatására, vagy ha az engedetlenségért járó fenyítés sokáig késik, akkor a gyermekek meg mernek kockáztatni valamilyen kihágást, hogy lássák, meddig mehetnek el és meddig kerülhetik el a büntetést. Ha úgy néz ki, hogy a megtorlás elmarad, a gyermekek, akár a felnőttek, felbátorodnak a bűn elkövetésére. „Mivel a rossz cselekedet elleni ítéletet nem hajtják végre azonnal, ezért az emberek fiainak szíve teljesen arra hajlik, hogy a rosszat cselekedje” (Prédikátor 8:11). Azt mondd tehát, amit gondolsz, és azt gondold, amit mondasz. Akkor gyermeked belátja, hogy ez a helyzet, és megérti, hogy nem megy semmire sem ajakbiggyesztéssel, sem okoskodással, sem annak megjátszásával, mintha úgy érezné, hogy kegyetlen és szeretetlen vagy.

16. Mit kell tenniük a szülőknek, hogy elkerüljék az ésszerűtlen parancsok kiadását?

¹⁶ Ez megköveteli, hogy gondolkozz, mielőtt beszélsz. Hirtelen kimondott szabályok vagy parancsok gyakran ésszerűtlenek. Légy gyors a hallásra, lassú a szólásra, lassú a haragra” (Jakab 1:19). Ha a fenyítés nem igazságos és nem következetes, megsérti a gyermek természetes igazságérzetét és ellenállást vált ki.

TARTSD KÉZBEN A SZÓRAKOZÁS ELLENŐRZÉSÉT!

17. A munkával és a játékkal kapcsolatos milyen nézetet kell értékelniük a gyermekeknek?

¹⁷ A játék természetes része a gyermek életének (Zakariás 8:5). A szülőknek ezt tudomásul kell venniük, mialatt fokozatosan bevezetik a gyermek életébe a munka értékelését és a felelősségérzetet. Bármiféle házimunkája van a gyermeknek, általában ajánlatos, hogy az legyen az első; csak azután következzék a játék.

18. Milyen hatást gyakorolhatnak társaságok a gyermekekre?

¹⁸ Némelyik gyermek „utcagyerekké” válik, vagy szinte teljesen idegen lesz otthon, mivel máshol keres szórakozást. Ha nem egészséges a társaság, a hatása is egészségtelen lesz (1Korinthus 15:33). Bizonyos társaság az otthonon kívül természetesen hasznos lehet a gyermek számára, mivel tágabb emberismeretet fejleszt ki benne. De ha túl sok kívülvalóval van kapcsolata vagy ellenőrzés nélkül marad, a családi kör meggyengül vagy éppen széthull.

19. Milyen néhány dolgot kell felülvizsgálni a szülőknek, hogy eldönthessék, vajon élvezetes hellyé tették-e az otthont gyermekeik számára?

¹⁹ A szülők − amellett, hogy fenyítést gyakorolnak ennek kiigazítására − jól teszik, ha megkérdezik maguktól, mit tehetnének, hogy élvezetesebbé tegyék az otthont gyermekeik számára. Vajon elegendő időt töltenek-e velük, nem csupán az oktatással és fegyelmezéssel, hanem úgy is, mint akik igaz barátai és társai a gyermekeiknek? Vagy talán rendszerint „túl elfoglalt” vagy ahhoz, hogy időt tölts a gyermekeiddel, hogy játssz velük? Soha nem térnek vissza az alkalmak, melyeket elmulasztasz, hogy együtt végezz valamit a gyermekeiddel! Az idő egyirányú, és a gyermek nem marad ugyanabban az állapotban, hanem állandóan nő és változik. Az évszakok elsuhannak, és bár úgy tűnik, hogy csak tegnap volt, mikor a piciny fiad járni tanult, hirtelen azt veszed észre, hogy fiatalemberré lett, és a kislányod ifjú hölggyé fejlődött. Csak ha megőrzöd a helyes egyensúlyt és fegyelmezed magad saját időd felhasználásában, akkor tudod elkerülni az alkalmak elszalasztását, melyeket ez az értékes időszak felkínál − vagy talán annak meglátását, hogy gyermekeid eltávolodnak tőled, még mikor zsenge korúak. − Példabeszédek 3:27.

20, 21. Ahol televízió van a lakásban, milyen felelősséget kell vállalni a szülőknek, és miért?

²⁰ Ahol a televízió mindennapos szórakoztató eszköz, korlátoznod lehetne annak használatát. Sok szülő gyermekfelügyelőnek használja a tv-t. Talán kényelmesnek és olcsónak látszik; a valóságban azonban nagyon drágának bizonyulhat. A televízió programjai át vannak itatva erőszakossággal és nemiséggel. Azt a benyomást keltik, hogy az erőszak elfogadható módja a problémák megoldásának; a tiltott nemi kapcsolat a mindennapi élet elfogadható részének tűnik. Sok felmérés azt mutatja, hogy ez érzéketlenné teheti az embert az ilyesmik gyakorlása iránt, különösen a fiatalokat. Te törődsz azzal, hogy a gyermeked egészséges táplálékot egyen, olyat, ami nem fertőzött. Sokkal inkább kell törődnöd azzal, hogy mivel táplálják az elméjét. Jézus rámutatott, hogy az ennivaló nem megy a szívünkbe, az viszont, amit az elménkbe fogadunk, a szívünkbe juthat. − Márk 7:18–23.

²¹ Annak ellenőrzése, hogy a gyermek milyen programokat néz meg, és mennyi időt tölt a tv előtt, nagyon sokat számít a gyermek fejlődésében. A televízió képes élvezetes szórakozást, sőt nevelést is nyújtani, ha azonban ellenőrzés nélkül, korlátlanul használják, rengeteg időt emészt föl. Az idő élet, és ennek az időnek nagy részét biztosan jobb, hasznosabb célra is fel lehet használni. Különösen azért, mert a televízió a cselekvést csupán nézéssel helyettesíti. Nemcsak a fizikai tevékenységet szorítja ki, hanem az olvasást és a társalgást is. A családnak közlésekre, együttlétre van szüksége, és ezt a szükségletet nem elégíti ki az, hogy némán egymás mellett ülnek egy szobában és nézik a televíziót. Ahol a mértéktelen tv-nézés gondot okoz, a szülők kifejleszthetik gyermekeikben a televízió helyett az egyéb tevékenységek iránti értékelést, mint például: egészséges játék, olvasás, családi tevékenységek, főleg, ha a szülők maguk járnak elől jó példával ebben.

AMIKOR FEGYELMEZEL, KÖZÖLJ IS VALAMIT!

22. Miért fontos, hogy a gyermekek megértsék a szüleik által használt szavakat?

²² Egy szülő mondta el az alábbi tapasztalatot:

„Midőn a fiam még csak hároméves volt, egy egész prédikációt mondtam neki a hazugságról, hogy mennyire gyűlöli Isten a hazugokat, felhasználtam a Példabeszédek 6:16–19-ig terjedő verseket és más szövegeket. A fiam figyelt, és látszólag helyes válaszokat adott. Mégis az volt az érzésem, hogy nem értette meg a lényegét. Ezért megkérdeztem őt: ,Fiacskám, tudod mi a hazugság?’ Azt felelte: ,Nem.’ Attól kezdve mindig igyekeztem megbizonyosodni, hogy tudja-e, mit jelentenek a szavak és miért van megfenyítve.”

23. Miből állhat a gyermekek megsegítése, hogy felismerjék egy bizonyos cselekvési mód helyességét?

²³ Mikor még csecsemők a gyermekek, a szülők egyszerűen rámutathatnak a tárgyra, mint amit „nem szabad”, például a forró kályhát érinteni. De még ezeknél az egyszerű figyelmeztetéseknél is okát kell adni a tiltásnak. Ez lehet annyi, hogy „forró” és érintése „fájni fog”! Mindamellett kezdettől fogva tárd a gyermek elé azt az alapelvet, hogy ez a tilalom a gyermek javát szolgálja; azután világíts rá az olyan tulajdonságok kívánatos voltára, mint a kedvesség, figyelmesség és szeretet. Segíts a gyermeknek megérteni, hogy ezek a tulajdonságok alkotják az alapját az összes helyes követelményeknek vagy korlátozásoknak. Azt is hangsúlyozd, hogy bizonyos cselekmények miért fejezik ki ezeket a kívánatos jellemvonásokat vagy miért nem. Ha ezt következetesen megteszed, elérheted nemcsak a gyermek elméjét, hanem a szívét is. − Máté 7:12; Róma 13:10.

24. Miért fontos a gyermek számára, hogy tisztelje a felsőbbséget?

²⁴ A felsőbbség iránti engedelmességet és tiszteletet hasonlóképpen fokozatosan kell bevésni az elméjébe. Az élet első évében kezd megmutatkozni a gyermeknél a felnőttek kívánsága iránti készség vagy nem akarás visszahatása. Mihelyt a gyermek szellemi fejlődése megengedi, véssétek bele a szülők Isten előtti felelősségének értékelését. Ez nagyon sokat számít a gyermek reagálása szempontjából. Enélkül a gyermekek úgy tekinthetik az engedelmességet, mint amit csak azért kell kifejezésre juttatni, mert a szüleik nagyobbak és erősebbek, mint ők. Ha ehelyett hozzásegítjük a gyermeket, hogy lássa meg: a szülők nem a saját elgondolásukat, hanem a Teremtő szavát adják a gyermeknek, amit az ő Igéje közöl, ez olyan erőt ad a szülők tanácsának és irányításának, amilyet semmi más nem adhat. Ez valódi forrása lehet annak az erőnek, amire akkor van szükség, amikor a gyermek rögösebb területhez érkezik az életében, és a fiú vagy leány stresszhatás alá kerül és kísértések, nyomások közepette tesz erőfeszítéseket, hogy kitartson a helyes alapelvek mellett. − Zsoltárok 119:109–111; Példabeszédek 6:20–22.

25. Hogyan segíthet a Példabeszédek 17:9-ben levő tanács a szülőknek helyesen fegyelmezni gyermekeiket?

²⁵ „Aki elfedezi a vétket, szeretetet keres, aki pedig tovább beszél valamely dologról, elválasztja egymástól a bizalmas barátokat” (Példabeszédek 17:9). Ez így igaz a szülő és gyermek kapcsolatában is. Ha már egyszer bűnének tudatára ébresztették a gyermeket, és megérti, miért kell megfenyíteni, és a fenyítést meg is kapta, a szeretet arra indítja a szülőt, hogy kerülje a vétek emlegetését. Bármit tett is a gyermek, értesd meg vele világosan, hogy nem őt gyűlölöd, hanem a rosszat (Júdás 23). A gyermek talán úgy érzi, hogy „bevette az orvosságot”, és az eset gyakori emlegetését fölösleges megalázásnak tekintheti. Ez a szülőktől vagy a családban levő többi gyermektől való elidegenedéshez vezethet. Ha a szülő azt látja, hogy rossz eljárásmód van kialakulóban, az ügyet később meg lehet vitatni családi beszélgetésben. Ne idézd fel és ne bíráld egyszerűen a régi cselekedeteket, hanem inkább vizsgáld meg az érintett alapelveket és azt, hogy miként kell alkalmazni azokat, és miért olyan fontosak a tartós boldogsághoz.

KÜLÖNBÖZŐ FEGYELMEZÉSI MÓDOK

26. Miért nem reagál kívánatos módon minden gyermek ugyanolyan fajta fegyelmezésre?

²⁶ „Egyetlen dorgálás mélyebben hat az értelmesre, mint száz ütés az ostobára” (Példabeszédek 17:10). Különböző gyermekeknek különböző fegyelmezésre lehet szükségük. A gyermek egyéni vérmérsékletét és hajlamait figyelembe kell venni. Az egyik gyermek nagyon érzékeny lehet, és a testi fenyítést, mint pl. az elnáspángolást, nem mindig szükséges alkalmazni. A másiknál az elnadrágolás hatástalan, hiábavaló. De olyan is lehet a gyermek, mint a Példabeszédek 29:19-ben leírt szolga, aki „nem hagyja magát puszta szóval javítani, bár megérti, mégsem ad rá semmit”. Ilyen esetben testi fenyítésre van szüksége a gyermeknek.

27. Hogyan segített egy apa kisfiának elhagyni a falra irkálást?

²⁷ Egy anya mondja el az alábbiakat:

„A fiam alig volt kétéves, amikor irkált a falra − kis piros jeleket nem messze a padlótól. Az apja megmutatta neki és kérdőre vonta. Csak nagy bámuló szemekkel nézett, de nem mondott se igent, se nemet. Az apja végül azt mondta: Tudod kisfiam, amikor én ilyen kicsi voltam, mint te, én is írtam a falra. Nagyon kedves mulatság, igaz-e? Nos, erre feloldódott a kisfiú, az arca csupa mosoly lett és lelkes beszélgetésbe fogott arról, hogy mennyire jó szórakozás ez. Tudta, hogy a papa megérti. Megmagyarázták azonban neki, hogy bármennyire jó játék is az, a fal nem irkálásra való. Létrejött köztük az értelmi kapcsolat, és ennek a gyermeknek csupán néhány további érvelésre volt szüksége.”

28. Hogyan kerülheti el a szülő a gyermekkel való vitát?

²⁸ A fegyelmezéskor helyes dolog tanító és nevelő hatású érveket közölni, de általában nem tanácsos vitatkozni a gyermekkel. Amikor egy anyának a gyermeke vitatkozott valamilyen munka elvégzése fölött, az anyja egyszerűen ezt mondta neki: „Ha elvégzed, elmegyünk a parkba”, ami élményt jelentett a gyerkőcnek arra a napra. Valamilyen élvezetet vagy kimenést meg kellett vonni addig, míg a kiszabott munka el nem készült. Ha az anya ellenőrizni jött és úgy találta, hogy a munka nincs elvégezve, ezt mondta: „Óh, még nincs kész? Majd akkor megyünk, ha túl leszel rajta.” Nem vitatkozott, de eredményt ért el.

29. Mit kell tennünk, hogy éreztessük a gyermekkel rossz cselekedetének nemkívánatos következményeit?

²⁹ A rossz cselekedetek nemkívánatos következményeinek érzése segíthet a gyermekeknek megtanulni a helyes alapelvek bölcsességét. Rendetlenséget csinált a gyermek? Lehetséges, hogy ha neki kell újra rendet csinálni, az teszi a legmélyebb benyomást rá. Igazságtalan vagy durva volt? A bocsánatkérés megtanulása tehet a legtöbbet a helytelen hajlam helyreigazítása érdekében. A fiú hirtelen, pillanatnyi haragjában összetört valamit? Ha elég idős, meg lehet követelni tőle, hogy pénzt keressen annak pótlására. Néhány gyermeknél bizonyos kiváltságok megtagadásával lehet elérni a kellő hatást. A keresztény gyülekezetben a barátságos társaság megvonása az a mód, amely előidézi némely bűnösnél a szégyenérzetet (2Thessalonika 3:6, 14, 15). Gyermekeknél a családi társaságból való időleges száműzetés sokkal hatásosabb lehet az elnáspángolásnál. A túlzások azonban − mint például a gyermek kizárása a házból − meghaladják azt, amit a szeretet diktál. Bármilyen módszert alkalmazzunk is, meg kell mutatnunk a gyermekeknek, hogy viselniük kell magatartásuk következményeit. Ez felelősségre neveli őket.

SZERETŐ FEGYELMEZÉS

30. Miért fontos egyensúlyt tartani, amikor a szülők irányelvet állítanak fel gyermeküknek?

³⁰ Győződjetek meg a fontosabb dolgokról”, elmétekben tartva, hogy „a felülről való bölcsesség . . . ésszerű” (Filippi 1:10; Jakab 3:17). Ne felejtsd el, hogy a fiatal gyermekeket határtalan energia hajtja és az felszabadulást keres, és tanulásra vágynak, kísérletezésre, új dolgok kipróbálására. A korlátozások felállításában és irányelvekben mutassatok fel jó ítélőképességet és kiválasztó készséget. Meg kell találni az egyensúlyt a között, ami lényeges és a között, ami nem az. Miután megismertettétek a határokat, ahelyett, hogy minden apró részletre felügyelnétek, engedjétek, hogy a gyermek szabadon és bizalommal mozogjon a megengedett határokon belül (Példabeszédek 4:11, 12). Máskülönben gyermeked könnyen ’elkeseredett’ és „lehangolt” lesz, te magad pedig kimerülhetsz, ha olyasmiből csinálsz ügyet, aminek tulajdonképpen semmi gyakorlati jelentősége nincs. − Kolossé 3:21.

31. Milyen példát mutatott Jehova a fegyelmezésben?

³¹ Szülők, ’fegyelmezzétek tehát fiatokat [vagy leányotokat], míg van remény’, de úgy tegyétek, mint Isten, szeretettel. Utánozzátok Őt: „Akit Jehova szeret, megfenyíti, mint az apa a fiát, akiben gyönyörűséget talál.” Tedd a fegyelmezést értékessé és ugyanakkor szeretetteljessé, miként a Teremtőd teszi, mert az ilyen „fegyelmező feddések az élet útja”. − Példabeszédek 19:18; 3:12; 6:23.