BETSABÉ

(’a bőség lánya’; feltehetően: ’a hetedik [napon született] lány’):

Eliám (Ammiél; 1Kr 3:5) leánya, valószínűleg Ahitófel unokája (2Sá 11:3; 23:34). Először a hettita Uriásnak, Dávid egyik vitéz emberének a felesége; később Dávidhoz megy feleségül, miután főszereplőjévé válik Dávid élete egyik legsötétebb időszakának (2Sá 23:39).

Egy tavaszi napon estefelé Betsabé éppen fürdött, amikor a közelben lakó Dávid király a palotája tetejéről meglátta e gyönyörű asszonyt, akit úgy jellemeztek, hogy „igen szép volt”. Amikor a szenvedélytől fűtött királynak tudomására jutott, hogy az asszony férje távol van a háborúban, a palotába hozatta Betsabét, és együtt hált vele. „Később aztán [Betsabé] visszatért a házába”, majd egy idő után értesítette Dávidot arról, hogy terhes. Erre Dávid kigondolta, hogy a házasságtörés palástolásaként valahogy eléri, hogy Uriás együtt háljon a feleségével, ám amikor ez a terve kudarcba fulladt, a király úgy intézte, hogy Uriást öljék meg a csatában. Amint a gyász ideje letelt, Betsabé feleségül ment Dávidhoz, és világra hozta a gyermeket (2Sá 11:1–27).

„De amit Dávid tett, az rossz volt Jehova szemében.” Isten prófétája, Nátán megfeddte a királyt egy szemléltetés által: Betsabét a szegény ember, vagyis Uriás ’egyetlen nőstény báránykájaként’ ábrázolta, melyet a gazdag ember, azaz Dávid elvett, hogy megvendégelje egy látogatóját. Dávid nagyon elszomorodott, és megbánta bűnét (Zs 51.), de a házasságtörésből született gyermek – akinek nem tudjuk a nevét – meghalt. (Lásd: DÁVID.) Évekkel később Dávidnak újabb gyötrelmet kellett elszenvednie a bűne miatt, amikor a fia, Absolon beszennyezte az ő ágyasait (2Sá 11:27–12:23; 16:21, 22).

Betsabé vigaszra lelt bűnbánó férje személyében, akit többször is ’urának’ nevezett, ahogyan Sára is a saját férjét (1Ki 1:15–21; 1Pt 3:6), és idővel szült még egy fiút, akit Salamonnak neveztek el, és akit Jehova szeretett és megáldott (2Sá 12:24, 25). Betsabénak ezen kívül volt még három fia, Simea, Sobáb és Nátán – ez utóbbi Jézus anyjának, Máriának az őse volt. Mivel József Salamon utódja volt, így Jézus földi szülei mindketten Betsabétól és Dávidtól származtak (1Kr 3:5; Mt 1:6, 16; Lk 3:23, 31).

Betsabé Dávid 40 éves uralkodásának a vége felé kerül újra előtérbe a beszámolóban. Dávid korábban megesküdött neki: „Fiad, Salamon lesz utánam a király”. Így amikor Salamon idősebb féltestvére, Adónia közvetlenül Dávid halála előtt kísérletet tett a trónbitorlásra, Betsabé Nátán próféta javaslatára emlékeztette Dávidot az esküjére. Erre Dávid azonnal trónra ültette Salamont, és Betsabé így anyakirályné lett (1Ki 1:5–37).

Miután Salamon trónja megszilárdult, Betsabé megjelent előtte mint befolyásos közvetítő, hogy egy kéréssel járjon közbe Adónia érdekében. Salamon „rögtön felkelt, elébe ment, és meghajolt előtte”, és parancsot adott, hogy tegyenek oda egy trónt az anyjának, „hogy leüljön a jobbján”. Betsabé kérése azonban csak arra volt jó, hogy feltárja Adónia kétszínűségét, ezért aztán Salamon megölette Adóniát (1Ki 2:13–25).