TITUSZ

Görög keresztény, aki Pál apostol munkatársa volt. Amikor Antiókiában felvetődött a körülmetélkedés kérdése (i. sz. 49 táján), úgy tűnik, Titusz elkísérte Pált és Barnabást Jeruzsálembe (Cs 15:1, 2; Ga 2:1–3). I. sz. 55 környékén Titusz önzetlenül szolgált a korintuszi gyülekezetnek, ahová Pál apostol küldte, hogy segítsen a gyűjtésben, melyet a Júdeában élő, szűkölködő testvérek javára szerveztek, és talán azért is, hogy figyelje meg, hogyan fogadta a gyülekezet az első levelét (2Ko 2:13; 8:1–6; 12:17, 18). Amikor Titusz ezután találkozott az apostollal Makedóniában, jó híreket közölhetett a korintuszi gyülekezetről, és ezzel megvigasztalta és felvidította Pált. Titusz nagyon megszerette a korintuszi keresztényeket az engedelmességük miatt, és amiért dicséretes magatartásuk felbátorította és örömet szerzett neki (2Ko 7:6, 7, 13–15).

Mivel Titusz kezdeményezte az adományok gyűjtését, Pál azt szerette volna, ha ő is fejezi be, és ezekkel a szavakkal dicsérte meg a korintuszi gyülekezet előtt: „ő részestárs velem és munkatárs az érdeketekben”. Tituszt őszintén érdekelte a korintusziak hogyléte, sőt az apostol is buzdította az utazásra, ezért szívesen ment Korintuszba (2Ko 8:6, 16, 17, 23).

Miután Pál az első római börtönbüntetése után szabaddá vált, feltehetően együtt szolgált vele Titusz és Timóteusz. Krétán is tevékenykedtek (nyilván valamikor i. sz. 61 és 64 között), és Pál ott hagyta Tituszt, hogy ’hozza rendbe a hiányosságokat, és nevezzen ki véneket városonként’ (Tit 1:4, 5). Ez a megbízatás alighanem csak egy időre szólt, mivel Pál arra kérte Tituszt, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy elmenjen hozzá Nikopoliszba (Tit 3:12).

Valamikor Pál második római bebörtönzése alatt (i. sz. 65 táján) Titusz elment Dalmáciába, valószínűleg az apostol utasítására, vagy az ő jóváhagyásával (2Ti 4:10; lásd: DALMÁCIA).